Tolnai Népújság, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-13 / 10. szám

1994. január 13., csütörtök KÖRNYEZET BARÁT MÉPÚJSÁG 7 Iparosítsuk-e a környezetvédelmet? Egyre inkább kezd üzletté válni a környezetvédelem. Cégek, kiadványok, alapít­ványok bukkannak elő a semmiből, piramisjátékokat és sorsjegyakciókat hirdet­nek a zöld zászlók alatt ma­sírozó jövedelemvadászok. És egymásra mutogatnak, hogy a rivális „sötétzöldre" festésével nagyobb darabká­ját kaparinthassák meg a „piacnak". Most a Környezet című lapot nézegetem, melynek fejlécéről leolvasható, hogy már két éve létezik, kétha­vonta adja ki egy egyesület és két alapítvány a székes fővárosban - de hozzám eddig nem jutott el. Minősí­teni nem akarom sem a tar­talmát, sem a szerzőket - nem tudhatom, hogy milyen körülmények között, mi cél­ból szülik ezt az újságot; az mindenesetre szemet szúr, hogy borítékos sorsjegyük propagálására nagy hang­súlyt fektetnek -, de egy cikken elgondolkodom. Ar­ról írnak, hogy a közelmúlt­ban szakmai napot rende­zett a '92 őszén megalakult Környezetvédelmi Szolgál­tató Iparág Országos Szak­mai Szövetsége. „Sajnos a magyar gazdaság mai hely­zete nem kedvez ezen ipa­rág gyors fejlődésének, hol­ott környezeti állapotunk ezt igencsak igényelné. Ezen túlmenően az iparág min­denben megfelelne a kor­mányzat privatizációs el­képzelésének, hiszen itt ti­pikusan sok kis magáncégre van szükség - részben szak- tanácsadókra, részben ter­vezőkre, részben egy-egy konkrét eljárás kivitelező­jére, illetve olyan gyártókra, akiknek termékeit a szolgál­tatás során felhasználják. Az iparág kialakítását és fejlő­dését kormányzati eszkö­zökkel is támogatni szüksé­ges, elsősorban adópolitiká­val és külföldi eljárások, termékek importja esetén adókedvezményekkel. Ugyanakkor nem hanya­golható el az sem, hogy e te­rület vámszedői is megjelen­tek, etikátlanul, nemegyszer törvénybe ütköző módon próbálnak meg jelentős jö­vedelemhez jutni." így a környezetvédelmi szolgál­tató iparról szóló beszá­moló. Végig ízlelgetve a monda­tokat, az az olvasó első reak­ciója, hogy „könyörgöm, ne!". Könyörgöm, ne iparo­sítsuk a környezetvédelmet! Próbáljunk már valamihez egyszer az életben finoman, kertészkedő módon hozzá­nyúlni! De mit kezdjünk ott, ahol durva a szennyezés, to­tális a károsítás, a rombolás? Gyógyítható-e cirógatással a csonttörés? Vagy erőre erő legyen a válasz? Az ipar­szerű szutyoktermelésnek csak iparszerű tisztogatással lehet megálljt parancsolni? Lehet, hogy most, egy kis ideig, átmenetileg, mégis­csak van létjogosultsága ná­lunk a környezetvédelem iparosításának? Wessely Az állatvédelemért A Hérosz 111 éves A Herman Ottó Orszá­gos Állat- és Természet- védő Egyesület (Hérosz) legutóbbi közgyűlésén szó volt arról, hogy a nyugati országokban na­gyon komoly gazdasági és politikai lobbik támo­gatják az állatvédelem ügyét. A legnagyobb ma­gyar állatvédő szervezet, a Hérosz szakértői már évekkel ezelőtt kidolgoz­ták az állatvédelmi tör­vény tervezetét, de az Or­szággyűlés mindmáig nem tűzte napirendjére azt. Pedig a törvény elfo­gadása nemcsak az ország külső megítélését javít­hatná lényegesen, hanem a mezőgazdasági export esélyeit is. A Hérosz fontos felada­tának tartja állatmenhe­lyek létrehozását. Ilyent eddig Budapesten, Szé­kesfehérváron és Pécsett létesített a szervezet, Debrecenben a gyepmes­teri telepet alakították át, s újabb menhelyek van­nak készülőben Miskol­con, illetve Mohácson. A 111 éve alakult Hé­rosz, Magyarország leg­régibb jogfolytonosan működő egyesülete ma már közel 5000 tagot és 12 vidéki szervezetet szám­lál, és azzal büszkélked­het, hogy Közép-Kelet- Európa legerősebb állat­védő mozgalmát szervezi. Az egyesület munkájá­nak elismeréseként a na­pokban tagjává válasz­totta a Héroszt a világ egyik legpatinásabb ál­latvédő szervezet, az An­gol Királyi Állatvédő Társaság, melynek min­denkori fővédnöke a brit uralkodó. (MTI) Kedves Egyedülálló Ol­vasó! Segítséget ajánlunk ön­nek a kapcsolatteremtéshez. Jeligés bemutatkozó levele megjelenik lapunkban. He­tente sorsolással döntjük el, hogy a következő héten ki mutatkozhat be. Levelét adja fel az alábbi címre: „Őszinte Szó" Társke­reső Szolgálat, Szekszárd, Mártírok tere 10. A borítékra írja rá: „Keressük egymást!" Ugyancsak itt érdeklődhet a jeligéjére érkezett levelei iránt személyesen (munkanapokon 16.30-18 óráig) és ez időben te­lefonon (316-722). Vidékiek­nek - név és cím közlése után, a postaköltség megtérítése mellett - elküldik a válaszo­kat. Az „Őszinte Szó" Társke­reső Szolgálat konzultációs lehetőséget ajánl fel a bemu­tatkozó levél megírásához, a válaszlevelek értelmezéséhez és a választáshoz, a kapcsolat- teremtéshez. Az egyedülálló olvasóknak ajánljuk, hogy ha valaki meg­tetszik lapunkban, írjanak a fenti címre. Jelige: „Sic itur.. 43 éves diplomás nő va­gyok, sportos, mozgékony, vékony testalkatú. Vonzódom a művészetekhez, irodalom­hoz. Imádom a Napot, virá­gokat, szép környezetet, ápoltságot. Alaptermészetem vidám, csipkelődő, fékezhetet- len, ami az idővel kissé le­tompult, télen könnyen le­hangolódom. Szeretem a zűr­zavarmentes, nyugodt életet. Pár éve két gyermekemmel élek csak. Ez idő alatt hatal­mas munkába temetkeztem, így nem éreztem magányos­nak magam. Rájöttem, hogy a gyerekek nem igénylik egy idő után az örökös anyai gon­doskodást. Látszólag határo­zott, erős vagyok, ám e mö­gött félelem és bizonytalanság is van. Unatkozni nem szok­tam, mert tevékeny életet élek, emellett olvasok, TV-t nézek, kirándulunk. Anyagilag ren­dezett körülmények között Táj- és lélekmentő publikációk Biciklizés zimankóban Ismét öregebbek lettünk egy évvel. De a tél beköszönte (még) sokunk számára nem azt jelenti, hogy bringánkat betennénk a tárolóba, a pin­cébe, vagy levinnénk a nagyihoz ..., hanem új kalandokat. Ehhez sze­retnék egy pár tippet adni. Először is tegyük fel a sárhányónkat, ha nincs vegyünk. Jobb helyen már 200 forintért is lehet kapni. Ha ezt elmulasztjuk, még a legjámbo- rabb autós is gúnyos mosolyra fakad, meglátva minket, amint köldö­künktől hátunk közepéig sárcsíkosak vagyunk. Ne feledkezzünk meg a világításról sem. Későn kel a Nap, de korán nyugszik, és a nappalok is ködbe vesznek, rólunk nem is szólva. Aztán a szürkeségből előbuk­kanva, a frászt hozzuk az autósra, aki miután jól megcsikorgatta fék­jeit, még el is küld ... legjobb esetben melegebb égtájakra. Szenteljünk több figyelmet a karbantartásnak. A hideg, nyálkás idő­ben az alkatrészek több gondoskodást igényelnek. Szabadítsuk meg a sártól, töröljük szárazra, és egy kis kenés sem árt. Más. Akik eddig nem hordtak sisakot, most azok is szánják el magu­kat, és csatolják fel. Akik eddig hordtak, tegyenek sapkát, kendőt is alája. így a fej sem fázik, és jobb esélyünk van a baleset megúszására. Figyeljünk az öltözködésre! Szomorú, de elfújta a hóvihar az egyszál bermuda meg póló divatját. Vegyünk magunkra meleg zoknit, nadrá­got, pulóvert, kabátot. Persze ne legyen merev a ruha, ami gátol a mozgásban. Öltözetünk tartsa távol a nedvességet is. Vegyünk fel kesztyűt, különben kékre fagyott ujjaink még egy har­madosztályú fékezést sem tudnak produkálni. És végül, de talán elsősorban, télen ne járjunk országúti géppel. A nehezebb körülmények között csak az MTB vázak geometriája nyújtja a biztos kézben tartást. Akik pedig bringájukat kevesebbet használják, vagy téli szünetre küldték, azoknak csak azt tanácsolhatom, hogy ahhoz, hogy ki ne esse­nek a formából, fussák körbe a háztömböt, lakótelepet, a szomszéd ko­csiját, vagy éppen szobabiciklizzenek, ha van hozzá gusztusuk. Én például utálom, mert annak a zörgő vacaknak már negyvennél tart a kilométerórája, és én még mindig azt a fát látom az ablakon kinézve, amit húsz perccel ezelőtt. Az is igaz, nem kapok infarktust az orszá­gúti izgalmak miatt. Charles élek, középvezető beosztás­ban dolgozom. Egy független, intelligens, józan életű, ápolt barátot sze­retnék, a szó legnemesebb ér­telmében, akivel megoszthat­nám örömömet, gondolatai­mat, gondjaimat. Ölyan férfi levelét várom, aki hozzám ha­sonló tulajdonságokkal ren­delkezik. Jelige: „Szivárvány" Városban élő, 51 éves, 160 cm magas, molett nő vagyok. Hivatalban dolgozom. Alap- természetem vidám. Szeretem a természetet, a zenét és min­dent, ami becsülettel elérhető. Nem vagyok kezdeményező. Magamat jóhiszeműnek és be­csületesnek tartom. Szeretek adni és szeretnék kapni is. (Ez eddig nem sikerült.) A tiszta­ságot mindenben nagyon sze­retem. Mindent megteszek, hogy a mellettem élőnek jó le­gyen. Szeretném megosztani valakivel a mindennapi gon­domat, örömömet. Jó lenne tudni valakit biztonsággal mellettem. Olyan férfit szeret­nék, aki becsületes, egyszerű, komoly. A hazugságtól irtó­zom. Kössünk kompromisz- szumot a szép, békés együttlét érdekében. Jelige: „Csigaház" Társamat keresem, köteles­ségtudó, józan életű férfi sze­mélyében, akivel kölcsönösen megértenénk és segítenénk egymást. Én 26 éves, filigrán külsejű, barna lány vagyok. Nagyon fontos számomra az őszinteség. Mélyérzésű, sérü­lékeny tulajdonságom miatt nehezen tudok ismerkedni. Anyámmal és nagyapámmal élek együtt. A munkámat sze­retem, érettségiztem. Közal­kalmazottként dolgozom egy intézményben. Értékelek mindent, ami megszépíti a hétköznapokat. Örülök, ha erőmhöz mérten segíthetek a környezetemben élőknek. Re­álisan nézem az élet dolgait, nem kergetek hiú ábrándokat. Talán, hogy békés, szép csa­ládi életet remélek nem az. Díjátadás Értékelték az iskolák, ön- kormányzatok, zöld mozgal­mak, amatőr és hivatásos ter­mészetvédők részére meghir­detett természetvédelmi pá­lyázatot. Ötmillió forint állt az Őrszágos Természetvédelmi Hivatal rendelkezésére, hogy megjutalmazza a legjobb ta­nulmányok készítőit. A szak­mai zsűri 103 pályamunkát ér­tékelt, ezek közül több mint hetvenet díjazott. A pályázat célja az volt, hogy a kevéssé ismert termé­szeti területeket is feltérké­pezzék a témakör iránt érdek­lődők. A beadott munkák jól használhatók majd a további területek védetté nyilvánítá­sának előkészítésekor, illetve a természetvédelmi informa­tikai rendszer adatbázisának kiegészítéséhez. A természet kalendáriuma Január - télhó (L) . : A január hónap nevét a ró­mai Janus istentől kapta, aki a mennyboltozatot reggel kinyi­totta, este pedig bezárta az ég kapuit. Igen régi kalendáriu­mokban találkozhatunk a ja­nuár régies neveivel, hívták boldogasszony havának, vagy télhónak is. Januárban, ha az évszaknak megfelelő az időjárás, a ter­mészet hó- és jég bilincsébe zárva szunnyad. Ébben a hó­napban a legvalószínűbb a kemény hideg és a tartós hó­takaró. Persze a régi kalendá­riumok szerint szokatlanul enyhe telek is előfordulhattak az elmúlt évszázadok során, így 1182-ben a gyümölcsfák január végén kivirágoztak, s március elején az almák már dió nagyságot értek el. 1572-ben január végén, febru­árban az összes fa zöldellett, a virágok pedig kinyíltak. 1793 januárjától és februárjától azt olvashatjuk, hogy a méhek már sárga virágokról hordták a nektárt. Érdemes azonban az érem másik oldalára is pillan­tást vetni. Feljegyzések soka­sága tanúskodik rettentő zord telekről. Így i.sz. 400-ban be­fagyott a Bizánci-öböl. 1179-ben április végéig össze­függő hótakaró borította egész Európát. 1234-ben a pincékben megfagyott a bor, amit aztán a gazdák súlyra mérve árultak. 1816-ban a hi­deg és a hatalmas hó miatt csupán a Bánságban 200 000 ökör és 400 000 juh pusztult el. Hazánkban már évek óta nem volt igazi, szép havas tél. A vastag hóréteg kitűnő „pap­lan" a vetések számára. A fris­sen lehullott hótakarónak igen nagy a kisugárzó képessége. A hó általában meglehetősen rossz hővezető. Energiát nem a talajból, hanem a közelében lévő légrétegekből von el, amelyek így nagymértékben lehűlnek. Ez aztán a csendes, derült éjszakákon igen ke­mény hidegeket eredményez­het. Előfordult már, hogy a hótakaró felülete és a talajfel­szín között mértek 20 fokos különbséget is. Hótakaró nél­küli nagy hidegekben viszont Magyar kikerics kifagyhat a vetés. A hó „so­káig tárolható vízkonzerv", amely igen fontos a mezőgaz­daságnak. Viszonylag lassan válik vízzé, s így a talajba szi­várgása sem gyors ütemű. De a hó lehet átok is. A hir­telen leesett, nagy mennyi­ségű hó, pláne hóviharral együtt, valósággal megbénítja a hétköznapi életet. A nagy mennyiségű hó súlyos káro­kat tehet az erdő fáiban, első­sorban a fenyvesekben. A törzs nem bírja el a hótömeg­gel növelt korona súlyát és kettétörik. Előfordulhat, hogy több száz, esetleg több ezer hektár erdő is hótörést szen­ved. A hótörés már önmagá­ban is kár. Ám ha a faanyagot nem dolgozzák fel, a hirtelen megjelenő rovar és gombakár­tevők néhány hónap alatt ér­téktelenné tehetik azt. A természetet járva csoda­szép, szinte varázslatos, az ebben a hónapban gyakran megfigyelhető zúzmaralepte erdő. A kopár faágak is való­sággal felöltöznek. A fenyők pedig különleges ezüstös színben tündökölnek. Januárban az élővilág több­sége nyugalmi állapotban van, így növényeink döntő többsége is. Néhány kivétel azonban mindig előfordul. Legkorábban nyíló vadvi­rágunk a magyar kikerics, minden más növényt messze megelőzve, néha már január végén bontogatja halvány ametiszt-ibolyaszínű, vagy fehér virágait. Kis termetű, vi­rágával egy időben fejleszti 2-3 fénylő tőlevelét is. Égyet- len hazai élőhelye a Dunántúl déli részén, a Szársomlyó hegy déli lankáin található. Elvétve néhány virágzó nö­vénnyel már a kertekben, par­kokban is találkozhatunk ja­nuár utolján. Egyikük a fekete hunyor. Nevével ellentétben virágai fehérek vagy piros- lóak, nagy szirmúak. Decem­bertől februárig virágzik. A növény déli elterjedésű, mint­egy 15-30 cm magas. Enyhébb teleken néhány cserjefajt is megfigyelhetünk, amelyek virágaikat bontogat­ják. Ézek egyike a varázsmo­gyoró, melynek virágai ke­vésbé szembetűnőek, ám rendkívül illatosak. Meleg, napos fekvésű helyre ültetve néha már de­cember végén virágozni kezd a korai jázmin nevű alacsony cserje. Virágai élénk sárgák, ám egy nagyobb hideghullám virágait és a beindult nedvke- ringésű hajtásait is komolyan károsíthatja. Andrási Pál Zöld" fridzsiderek ff Július 1-jétől már csak kör­nyezetbarát hűtőfolyadékot keringető hűtőszekrényeket gyárt a Jászberényi Lehel Hű­tőgépgyár Kft. - mondta Szőke Csaba, a Lehel termelési igazgatója. A gyárban az elmúlt évben kezdődött az a több száz mil­lió forintos beruházás, amely­nek célja, hogy környezetbarát és az ózonréteget nem káro­sító vegyületekkel tudják he­lyettesíteni a szigetelőanya­gok habosításánál használt Freon 11-et, illetve a hűtőkö­zegként használt Freon 12-t. Az elmúlt évben Freon 11- ből még 160 tonnát, a Freon 12-ből pedig 100 tonnát használt fel a jászberényi gyár. Idén a habosításhoz használt Freon 11-et összesen 90 tonna ciklopentánnal, míg a hűtőközegként alkalmazott Freon 12-t 40 tonna Freon 134/A-val helyettesítik. Ezek lényegesen drágábbak a ko­rábbiaknál, hiszen az új habo- sító anyag ára háromszor, a hűtőközegé pedig nyolcszor többe kerül a réginél, így vár­hatóan a hűtőgépek fogyasz­tói ára is emelkedni fog. A gyár három hűtő- és fagyasz­tószekrény gyártósorából ket­tőt már átállítottak, míg a harmadikra az idén kerül sor. A fagyasztóládák gyártásánál a freonkiváltást egy általános rekonstrukcióval kötik össze. Erre a programra hivatko­zott a Lehel vezetése, amikor a környezetvédelmi minisztéri­umtól hat hónapos türelmi időt kért, hogy a rendeletben előírt 1994. január 1—je helyett július 1-jétől kötelezzék a gyá­rat az úgynevezett „zöld" fri­dzsiderek gyártására. E kör­nyezetbarát termék gyártására ugyanis csak erre az időszakra tudnak maradéktalanul felké­szülni. A Jászberényi Lehel Hűtőgépgyár Kft. az elmúlt évben mintegy 580 ezer hűtő- és fagyasztószekrényt és csaknem 40 ezer fagyasztólá­dát gyártott. Ebből csupán néhány ezer volt „zöld" de ezeket is nyugatra exportál­ták. Július 1-jétől a Lehel már belföldre is csak környezetba­rát hűtőközeggel rendelkező hűtőszekrényeket szállít. Erdővédelem A kárpótlás során nem vet­ték figyelembe az erdők öko­lógiai és faállományának érté­két. A Fiatalok az Erdőkért Akció, a Levegő Munkacso­port, a Budapesti Városvédő Egyesület, a Független Öko­lógiai Központ, valamint az Ökoszolgálat felhívást tett közzé. Ebben az általános el­idegenítési tilalom kimondá­sát sürgetik valamennyi ál­lami erdőnél, a szükséges tör­vények megszületéséig. Fi­gyelmeztetnek arra, hogy nem vonható be a kárpótlásba ter­mészetvédelmi oltalom alatt álló, vagy ilyenre tervezett erdő, illetve a 60 hektárnál nagyobb területű. Fontosnak tartják, hogy szigorú szankci­ókat érvényesítsenek az erdő­ket jogszabályellenesen kivá­gók ellen. Az 1,8 millió hektá­ros hazai erdőterületből már mintegy 700 ezer hektár ma­gánkézbe került. A sok ezer új erdőtulajdonos aligha elég­szik meg az erdők szokásos, mérsékelt hasznával, az erdő­felügyelőségek pedig nincse­nek abban a helyzetben, hogy szankciókat alkalmazzanak. „Keressük egymást!"

Next

/
Thumbnails
Contents