Tolnai Népújság, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-10 / 7. szám

4 »ÚJSÁG SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE 1994. január 10., hétfő Kérdésstaféta Közös célokért - nyitottan Halmai Gábomé kérdése Leposa Dezsőhöz, az Art Kon­takt egyesület egyik vezető­jéhez: Milyen lehetőséget látnak az egyesületi munka, az ifjú­sági művelődés területén, az oly régóta vágyott ZUG létre­jöttével? Köszönöm a finom kérdést, rögtön két részre is választom. 1. Milyen lehetőségeket lá­tunk az egyesületi munka, az ifjúsági művelődés területén? 2. Mennyivel bővíti a lehe­tőségeinket egy saját haszná­latba került 150 négyzetméte­res közösségi tér, melynek tel­jes neve ZUG Ifjúsági Műve­lődési és Művészeti Központ? Nézzük tehát a válaszokat a fenti sorrendben. A legfontosabb az, hogy kö­zös elhatározás, közös cél lé­tezzék. Az Art Kontakt Egye­sületnek nevezett - ha tetszik civil társadalmi szerveződés - célja „szabadidős tevékenység tagjai közös érdeklődésének meg­felelően a zene, a tánc- és moz- gásmúvészet, a képző- és ipar­művészet, a film- és videó-művészet körébe tartozó programok szervezése, közös lá­togatása, művészeti alkotások lét­rehozása ..." „Ezen célok elérése érdekében kontaktust szeretnénk teremteni a művészeti ágak, művelőik és be­fogadóik között, egyidejűleg sze­retnénk szórakoztatni, ízlést és közösséget formálni, valamint megkeresni környezetünk kultu­rális értékeinek helyét a magyar-, az európai- és a világkultúrá­ban". (Részletek az egyesület 1990-ben létrejött alapszabályá­ból.) Ha van közös elhatározás és közös cél, akkor meg kell te­remteni a célok eléréséhez szükséges feltételeket. A legfontosabb feltétel azoknak a személyeknek a ki­választása, kiválasztódása, akik húzzák vagy tolják a kö­zösség szekerét. Az Art Kon­taktnál bevált, hogy nincs semmiféle anyagi érdekelt­sége annak az embernek, aki­től az Art Kontakt mozgás- színház 8-10 képző- és ipar­művész csoport, táncház, jazzklub, filmklub, art-rock klub mozog. A művészeti alkotások lét­rehozásához, az előadások, kiállítások, klubprogramok szervezéséhez természetesen pénzre is szükség van. Ezt négy fajta forrásból tudjuk biztosítani: tagi bevételekből, rendezvényi bevételekből, szponzoroktól és pályázatok­ból. Az Art Kontakt eddigi működtetéséhez a pályázati források járultak hozzá legin­kább. A tagi- és rendezvényi bevételeket tudatosan ala­csony szinten tartjuk, hogy a tanulók és az értelmiségi életmódot élő „felnőttek" lá­togathassák rendezvényein­ket. Hogy a kérdés első felére visszautaljak, az a tapasztala­tunk, hogy ma Magyarorszá­gon minden értelmes célra le­het pályázati úton több-keve­sebb, inkább persze kevesebb pénzt szerezni. A működésnek még egy alapvetően lényeges feltétele van. A hely, a közösségi tér, akár próbateremről, akár kiál­lító-, előadóteremről, akár klubhelyiségről van szó. Az Art Kontakt eddigi éle­tében - hála a főiskolával, a Babits Művelődési Házzal, a Művészetek Házával, a me­gyei könyvtárral, a mozival és néhány jobban működő szó­rakozóhellyel kialakított együttműködésünknek - ez nem okozott alapvető prob­lémákat. De ahogy teltek-múl- tak az évek, szaporodtak a rendezvények, nőttek az igé­nyek, létrejöttek-megerősöd- tek a művészeti csoportok, egyre nagyobb szükségét éreztük egy saját zugnak. Elkezdtük keresni a megol­dást és közben hasonló prob­lémákkal küszködő közössé­gekre leltünk. Hadd soroljak fel a teljesség igénye nélkül néhányat: Holló Klub Egyesü­let, Diák Önkormányzatok, rock-, folk- és jazz-zenekarok. Erőfeszítéseinket kezdettől megértéssel fogadta és ki- sebb-nagyobb intenzitással támogatta Szekszárd Város Önkormányzata. Öt-hat elve­télt kísérlet után 1993. decem­berétől 1994. decemberig Szekszárd Város Önkormány­zata jóvoltából lehetőséget kaptunk a Béla király tere 6-os számú épületben egy közel 150 négyzetméteres területet „közösségi tér"-ként hasz­nálni. A kérdés második részére visszatérve a többi öntevé­keny egyesülettel, közösség­gel, klubbal, művészeti cso­porttal együtt ez az Art kon­takt számára is valóban régóta vágyott űj lehetőséget teremt. Ezek közül néhányat fel is sorolok. Mozgásszínházunk olyan önálló próbahelyhez ju­tott, melyben kamaraszínházi előadásokat is rendezhetünk. Képző- és iparművész csopor­tunk rajz-szakkört és ka­mara-galériát működtethet, időszakonként változó kiállí­tásokkal. Táncházunk és klub­jaink állandó helyen, előre rögzíthető és kiszámítható időpontokban működhetnek. Újabb, Szekszárd város életé­ben hiányt pótló, de legalábbis új színt jelentő művelődési és színvonalas szórakozási lehe­tőségeket tudunk teremteni, elsősorban a fiataloknak. Élve a lehetőséggel nyitott házként szeretnénk működni, így vár­juk a csatlakozni kívánó egyé­nek és közösségek jelentkezé­sét. Leposa Dezső ZUG-ügyvivő Hetek óta viszonylag alacsony a napvilágra került bűncselekmé­nyek száma a Szekszárdi Városi Rendőrkapitányság működési te­rületén. Az elmúlt héten is har­minc körül alakult az elrendelt nyomozások száma. Ünnepi késelések A szilveszter nyugodtan telt el, karácsony másnapján viszont több késelés is volt. Mözsön és Várdombon is idáig fajult el a vita. Nagy a valószínűsége, hogy mindkét esetben életveszélyt okozó testi sértés lesz a vád, mert a sértetteken életmentő műtéteket kellett végrehajtani. Egyikójük- nek a lépét is el kellett távolítani. A nyomozást ezekben az ügyek­ben a megyei rendórfőkapitány- ság folytatja le, mert az ó hatás­körükbe tartozik. Bátaszéken bűnözött Budapesten lebukott A kutyákat szerette az a férfi, akit Budapesten a Keleti pálya­udvaron fogtak el, szintén a szek­szárdiak körözése alapján. Még mindig nagy az emberek­ben a naivitás, és a jóhiszeműség, mint ahogy ez történet bizo­nyítja. A férfi kutya-kereskedőnek adta ki magát. Első körben két dobermann-kölyköt adtak át neki bizományba a jó értékesítés re­ményében. Ez meg is történhe­tett, ezért a férfi vérszemet kapott a sikertől és visszament a báta- széki családhoz elkérni a harma­dikat is. Azok pedig anélkül, hogy az elózó kettő vételárát megkap­ták volna, oda is adták. Jelenleg Budapesten folyik a férfi kihallgatása, még nem tudni, hogy ezen kívül milyen ügyei vol­tak. Jó buli volt? A bátaszéki rendőrök fogták el azt a díszesedként tizenévesekből álló társaságot, akik sajátosan ünnepelték az új évet. Szüleik aligha fogják úgy emlegetni 1994-et, hogy ez az év is jól kez­dődött. A szilveszteri mulatozás fo­lyamán a fiúk egy bálból 15-20 kabátot, dzsekit loptak el. Csak úgy, minden cél nélkül, szórako­zásból. Biztos, hogy jó hecc volt ? Betörés itt is, ott is Az utóbbi napokban viszont megélénkült a betörők tevékeny­sége. Faddon egy boltból négyszáze­zer forint értékben rámolták ki amit egyáltalán találni lehetett, vittek a bundától kezdve a farme­rig mindent. Egy szedresi vendéglátóhelyről ötvenezer forint értékben vittek el pénzt és cigarettát.-ihi­Rejtett értékeink Az első szekszárdi könyv Szálkáim Kérek egy nagy „p”-t! Az ember dolgozik, és amikor elkészül a munkával, visszatekint rá. Meg-megáll, körüljárja, méricskéli, néze­geti. Fölteszi a kérdést: mit kellett volna másként, job­ban. A hibákat veszi először számba, hogy azokból okulva máskor ne kövesse el. Eddig rendjén is van a do­log, mert csak saját magától kérhet számon. Más a hely­zet abban az esetben, amikor több kéz közös munkájának az eredménye kerül a nyil­vánosság elé. Fokozottabb a vétkezés, ha valaki olyan jön és szól közbe, akit leginkább úgy emlegetnek: a NYOMDA ÖRDÖGE! Az az újságírói szokásom alakult ki, hogy megjelenés után is elolvasom a munkámat. Másként jelenik meg a nyomtatott betű, mint amit a noteszlapra jegyzett az em­ber, vagy amit a képernyőn látott. Szóval olvasom az utóbbi napok termését és ... Alig akad írásom, ahol ne hiányozna egy betű, vagy ne lenne több valamelyikből. Ezt akár az olvasó helyesírási hibának is vélheti. Némi jó­indulattal átsiklik fölötte, mert feltételezi, hogy ilyene­ket azért mégse ... Nem tenném szóvá mindezeket, de nagyon nagyon kellett volna nekem egy nagy „p" betű az egyik írásomba. Amint mondani szokás, Lep­sénynél még megvolt, de az­tán nyoma veszett. Értelmes szó maradt, és a mondat egé­szét sem zavarta, csak nem így gondoltam. Azt állítottam abban a bi­zonyos mondatban az újság szerint - „ártatlanságom folytán..." Eredetileg ez úgy hangzott, hogy „pártat­lanságom folytán ..." Pártat­lanság, vagyis párton kívüli­ség. Ártatlannak semmilyen téren nem vallom magam, hiszen néha az ördöggel is cimborálok, de nem a nyom­dáéval! Sajnos! Decsi Szerény, mindössze 68 olda­las kis mű látott napvilágot kereken 150 esztendeje Szek- szárdon, Rövid útmutatás törvényszéki orvosnak cím­mel Krenmüller (később ne­vén: Tormay) Károly szer­kesztésében. Mivel a kutatás eddigi állása szerint ez volt az első könyv (tehát 48 oldalt meghaladó kiadvány), amely a nyolc éve működő Perger Sándor-féle nyomdából kike­rült, minden valószínűség szerint eddig kevesen lapoz­hattak bele. Szerzője 1804. június 29-én született Vácott, a pesti egye­temen avatták orvosdoktorrá 1829- ben. Hosszabb európai tanulmányútja során eljutott Franciaországba, a német fe­jedelemségekbe, Hollandia, Svájc és Belgium egyetemeire és Itália földjére is, hogy az ot­tani egészségügyet vizsgálva tapasztalatokat gyűjtsön. Egyetemi tanársegéd lett 1830- ban, majd két év múlva vármegyénk főorvosává és a szekszárdi Ferenc közkórház igazgató orvosává nevezték ki. E hivatalában 1848. máju­sáig maradt, előbb a miniszté­riumban dolgozott, majd a szabadságharc alatt honvéd­kórházakat szervezett. Eszter­gom megye tiszti főorvosa lett 1850. januárjában, de szep­tember 30-án már Pest város főorvosának választották meg, 1861-től ugyanitt köz­kórházi főorvos is. Halálakor, 1871. augusztus 19-én már hí­res állatgyógyász orvos fia, a szekszárdi születésű Tormay Béla is több jelentős könyvet mondhatott magáénak. Az imént - főleg Szinnyei József nyomán - bemutatott életrajzból zökkenőmentesnek látszik a pálya, de aki a kora­beli egészségügyet ismeri, tudhatja, sokkal küzdelme­sebb évek ezek a későbbiek­nél, de egyben változatosab­bak is: Tormay például két évvel könyve megjelenése előtt a szekszárdi városházát tervezi, amelynek avatásán azzal az Augusz Antallal vesz részt, aki majd az 1850-es években közvetlen hivatali főnöke is lesz. Könyve kiadá­sának és az egészségügy felvi­rágoztatásának egyik támoga­tója a későbbi báró, s mint alispánnak fontos szerepe le­hetett a megyei kezdeménye­zésben. Krenmüller Károly így ír erről az 1843. november 28-án kelt előszóban: „A nemes megye büntető törvényszékén több ízben tapasztaltatván, mikép az orvosok által kiszolgált látlele­tek gyakran annyira felületesek s hiányosak, hogy azokban sem a bíró ítéletének, sem a vélemé­nyező főorvos véleményének biz­tos alapját fel nem találhatja ..., a nemes megye alulírottat a me­gyebéli törvényszéki orvosoknak útmutatásul szolgálandó tör­vényszéki orvostan rövid vázla­tának kidolgozásával bízta meg." A főorvos derekasan megfe­lelt a várakozásnak: tizenöt e tárgykörbe illő könyvet vett alapul, egy kivételével mind az utolsó évtized terméke, ki­adási helyüket tekintve pedig Bécs, Köln, München, Párizs, London, Lipcse, Heidelberg és Pest mutatja hatalmas olva­sottságát. Műve, amely az egységesítés szándékával ké­szült magyarul, nemcsak a tö­kéletes szakmai tudást köve­teli meg a törvényszéki orvos­tól, hanem azt is, hogy „magát írásban is értelmesen, világo­san, minden lehetséges félre­magyarázás nélkül s röviden kifejezni képes legyen", ügy, hogy a bírák is könnyen meg­értsék. Harmincnyolc oldalas, számos paragrafusból álló utasítása olyannyira kiterjed a legapróbb utasításokra is, hogy szinte elámulunk körül­tekintésén, no meg azon a megjegyzésén, amelyet ma js márványba lehetne vésni. A törvényszéki orvos „soha pe­dig meg ne felejtkezzen arról: hogy őt a sértőnek tette csak mint physikai, vagy mechani­kai működés, semmikép pe­dig mint moralis cselekvény nem érdekli; miért is sértő szándékának fejtegetésébe ereszkedni nem szabad". Kü­lön érdekessé teszik a könyvet a korabeli esetleírások, ame­lyek valóságos vizsgálatokon alapulnak „a súlyos megtagol- tatásról szólló látlelet"-tői, azaz derekas megveréstől a különböző halottvizsgálato­kig. S bár ez utóbbi nem ép­pen üdítő olvasmány másfél évszázad múltán sem, a kora­beli viszonyokról sok érdeke­set elmondhatna, ha újra ki­adná valaki... Dr. Töttős Gábor Százéves bökvers Mikszáth Kálmán egykoron a vármegye tehetetlenségét példázva karcolatot írt a kor­látfáról, talán ez adta az ötletet a Tolna vármegye egykori szerkesztőjének, hogy a nyomdafesték kegyeiben ré­szeltesse az 1894. évi január 14-i számban a Talány című bökverset. íme a hajdani ta­lány és megoldása: „Árok mellett díszeskedik, Két fa lábon terpeszkedik, Teste vékony, farka kurta, Akármerről nézed, furcsa! Nyaka görbe, feje nincs, Városdísznek igaz kincs. Minden ember, ki meglátja, Restelkedve fejét rázza, Mondd meg nyájas olvasó, Mi lehet ez, s miről jó? Megfejtés: Ez a csodálatos jószág Egy újdonat új fakorlát, Mely csak azért állíttatott Hogy az ott díszelgő árkot Éjjel-nappal őrizze, Nehogy valaki berakja S a Máyer-házig áthidalja Négyméteres járdával, Ellátták hát korláttal". Az annak idején hatásosnak szánt művet megmosolyog­ták, de nem sokat tettek: még a századforduló fényképein is ott díszeleg a korlát... t.g. 175 éve, 1819. január 15-én született Börzsöny-pusztán Perczel Béla, aki 1845-1848 között a szekszárdi járás fő­szolgabírója volt, majd alispán lett. 155 éve, 1839. január 11-én született a Torontál megyei Módoson Rill József, Tolna megye egykori tanfelügyelője, aki több művével és tevékeny­ségével szolgálta a tanítók na­gyobb erkölcsi és anyagi elis­merését. 110 éve, 1884. január 13-án írta a Tolnamegyei Közlöny, hogy 25 vadász részvételével hajtóvadászatot rendeztek Szekszárd környékén, de Hajdan mindössze egyetlen nyulat tudtak lőni... 100 éve, 1894. január 14-én szomorú hangvételű cikket közölt a Tolna vármegye, eb­ben olvashatjuk: „Talán sehol a szegényedés nem öltött oly aggasztó arányokat, mint ná­lunk Szegzárdon! A mi egyet­len jövedelmi forrásunk be­dugult, s ez a város rohamo­san aláhanyatlik! Ezen a las­san csenevésző betegségen csak egy medicina segít: az ipar, a nagyipar!" A Verus ál­nevű szerző dohány-, cukor­és húskonzervgyár létesítését javasolta a filoxéra hatásának enyhítésére. 85 éve, 1909. január 16-án a Közérdek ismertette Haugh Béla (írói nevén Hajdú Ele­mér) András úr című regé­nyét. 30 éve, 1964. január 12-én Szekszárdon halt meg Pávai Vájná Ferenc geológus. 20 éve, 1974. január 9-én meghalt Budapesten Baktai (korábban: Bürger) Ferenc új­ságíró, aki 1946-48 között a Tolna megyei Néplap felelős szerkesztője is volt. Krónikás Képemlékezés Rovatunkkal ezúttal a szekszárdi Babits utcába látogatunk. Bakó Jenő felvétele a hatvanas éveket idézi, a mostani képet Ótós Réka készítette.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents