Tolnai Népújság, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

6 «ÚJSÁG SPORT 1994. január 3., hétfő A paksiak óévbúcsúztató versenye Tájfutó Szilveszter Kupa (Folytatás az első oldalról) Miközben a versenyzők már az erdőben csörtetnek, megérkezik Rauth János, aki immár 15. éve tölti be a szak­osztályvezetői tisztséget. — Sajnálom, hogy elkéstem a rajtról, de mit tehet az em­ber, ha az üzleti partner a szil­veszter délelőttjét jelölte meg a tárgyalás időpontjául - mondta, majd megnyugvással szemlélte a gépkocsi motor­házán fagyoskodó díjakat. Mittler József viszont a Paksi SE tájfutóinak 1993. évi eredményességét sommázta elégedetten: — Az ország 146 szakosztá­lyának rangsorában a negy­venegyedik a miénk. A mű­ködéshez szükséges feltételek adottak, így a 34 fős verseny­zői gárdánk anyagi gondokkal nem küzdött. Csendben, hi­valkodás nélkül dolgozunk, a fokozatosan javuló eredmé­nyeink minősítenek bennün­ket - mondta. Aztán a legjobbak máris fel­tűnnek a célegyenes befutójá­ban. Körösztös Lívia a női győztes, de ez már olyan ter­mészetes. Ő volt a sportág 1992. évi legjobb megyei ver­senyzője, s igazán nem kenye­rem a pletykálkodás, de tud­tommal a januári díjkiosztóra újfent hivatalos. Eredményei kapcsán sokat írtunk róla év­közben, de magáról a csinos hölgyről keveset,tudunk. — Tizenkilencéves vagyok, 1993-ban érettségiztem Pak­son. Felvételt nyertem Szege­den a Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola földrajz-test­nevelés szakára. Sajnos, köz­bejött egy részleges kereszt- szalag-szakadás a bal térdem­ben, így egy évet halasztanom kellett a főiskolán. A tájfutást jómagam is Mittler tanár úr­nak köszönhetően kedveltem Csekő József meg a gimiben. Általános is­kolásként atlétizáltam, de nem bántam meg a sportági vál­tást. Egyébiránt ha van rá időm, akkor triatlonozok, vé­gig csináltam az „Olimpiai öt­próbát" is. Büszke vagyok, hogy tagja lehettem a „Játék határok nélkül" vetélkedőn szerepelt paksi csapatnak, s Wallesben harmadikak let­tünk - mondta önmagáról Lí­via. A férfiaknál Csekő József érdemelte ki a megye leg­jobbja címet a múlt évben. Egy rövid névjegykártyát ő is át­nyújt olvasóinknak: — Tizennyolcéves vagyok, Gödöllőn az Agrártudományi Egyetemen tanulok. A paksi Vak Bottyán Gimnáziumban elsősként nyergeltem át a táj­futók közé. Megvallom, világ­életemben utáltam futni, ám ez a sportág megváltoztatta ezt a nézetemet. Azóta min­den verseny sikerélmény számomra. Hétvégeken haza­jövök, s a Paksi SE igazolt sportolójaként indulok a ver­senyeken. 1994-ben szeretném megmérettetni magam a ma­ratoni futók távján is. Eredményhirdetés. N-19: 1. Körösztös Lívia, 2. Dömötör Edit (mindkettő PSE), 3. C. Szabó Istvánné (Paks Gimná­zium). F-15: 1. Fülöp Tamás (PSE), 2. Balogh Róbert (Szek­szárdi, 3. Faller Gábor (PSE). F-17:1. Csekő József, 2. Somay Gergely, 3. Blézer István (mindhárom PSE). F-21: 1. Bernáth Zsolt, 2. Turschl At- tüa (mindkettő Szekszárdi, 3. Hanoi Ferenc (PSE). Pukkan a pezsgőspalack. Koccintunk a házigazdákkal: BUÉK Paksi SE! Sikerekben gazdag, boldog, békés új esz­tendőt Tolna megye sportja! Fekete László Fotó: Gottvald Károly Körösztös Lívia Szilveszteri „kellékek", mint a verseny díjai Sikeres szilveszteri futás Dombóváron Nagysikerű szilveszteri futást rendezett a FIDESZ dombóvári csoportja. A 2000 méteres távot 153 résztvevő teljesítette, a me­zőny legfiatalabbja Gábor Máté volt, aki még nem töltötte be a harmadik évét, a korelnöknek viszont Fehérvári Lajos nyugdí­jas tanár bizonyult a maga 63 évével. A város számos magánke­reskedője és a vállalkozók közel kétszáz nyereménytárgyat ajánlottak fel a tombolasorsoláshoz. A fődíjat, a Besenyei László által felajánlott pirosra sült malacot Lakos István, a DVMSE hajdani labdarúgója nyerte. A legnépesebb család különdíját Gelencsér Józsefék érdemelték ki, akik öten futották le a távot. A tömegsportos rendezvény zavartalanságát a helyi rendőr­ség munkája is segítette. Mit várnak az 1994-es esztendőben? Hangyási László Sportolókat, sportvezetőket kérdeztünk az 1994. évi terve­ikről, célkitűzéseikről. Hangyási László, a magyar cselgáncsválogatott szövet­ségi kapitánya: — A válogatottak számára az elkövetkezendő esztendő főként az edzőtáborozások, a „feltöltődések" jegyében zajlik majd. Ezzel kapcsolatban azt várom, hogy mindenki tech­nikai repertoárjának fejleszté­sére fektessen különös hang­súlyt, hogy 1994-ben szélesed­jen, biztosabbá váljék az a „fegyvertár", amellyel le­győzhetik a riválisokat. A leg­fontosabb verseny a májusi Európa-bajnokság lesz szá­munkra. Természetesen vá­rom a tavalyi és idei sikerek folytatását. így két-három érem megszerzésére számítok, de ebben egy arany is benne van. Annál is inkább, mert Kovács Antinak ez az érem még hiányzik a gyűjteményé­ből. A juniorok számára is rendeznek EB-t és VB-t is 1994-ben. Tőlük azt remélem, hogy olyan eredményekkel rukkolnak ki e két versenyen, amellyel meggyőznek: ott a helyük a nagyok között, „oda­érhetnek" az 1996-os olimpi­ára. Harangozó László, a Dom­bóvári VMSE elnöke: — A DVMSE az 1993-as évet sikeresnek könyvelheti el. Nagy dolognak tartom, hogy az egyesület szakosztá­lyainak számát nem kellett csökkenteni, működőképesek maradtunk. Köszönetét kell mondjak támogatóinknak, akik anyagilag, vagy szemé­lyes munkavégzésükkel köz­reműködtek a klub talpon ma­radásában. 1994-ben egy nyu- godtabb körülmények között dolgozó egyesület elnöke sze­retnék lenni, ahol a személyi és anyagi kérdések, problé­mák nem gátolják feladataink végrehajtását. Kosárlabdában az NB I-es felnőtt gárdát a B-csoport 1-4. helyére várom. Az ifistáktól az OIK-döntős szereplés a cél, míg kadett csapatunkat szintén az orszá­gos döntőbe várom. A serdü­lőktől a legjobb nyolc, a mi­niktől a legjobb 16-közé jutást várom. Asztalitenisz NB III-as együttesünk dobogós helye­Rohn Tiborné Harangozó László zése jogos igény. Labdarúgás­ban feledtetni szeretnénk a gyengére sikeredett őszi sze­replést, s a 7-10. helyek egyi­kének megszerzését reális cél­nak tartom. Az ifiktől feltétlen érmet remélek. Atlétikában két-három korosztályos or­szágos bajnoki cím mellett 5-6 aranyjelvényes szint elérésé­vel lennék elégedett az új év­ben. Örülnék, ha a korosztá­lyos válogatottnak ismét lenne dombóvári tagja. Sakkozó­inknál a megyebajnokságban a szinten tartás a cél. Kovács Antal, az Atomerő­mű SE olmipiai és világbaj­nok cselgáncsozója: — Lehet, hogy sokak szá­mára közhelynek hangzik, de én mégis elsősorban békét, családi szeretetet és boldogsá­got várok 1994-től és ezeket kívánom mindenkinek. Mint sportoló, főként sérülésmen­tes évet, az olimpia szellemé­ben folyó nyugodt, zavaró kö­rülményektől mentes felké­szülést remélek. Ezeken kívül, ha összeállíthatnék egy kíván­ságlistát, akkor az a követke­zőket tartalmazná: szeretném, ha megnyugtató módon meg­oldódna jelenlegi bizonytalan helyzetem az Atomerőmű SE-nél; mind eredményesebb utánpótlást szakosztályunk­nál és sok-sok szponzort a ju­donak. Jövőre csak egy kie­melt versenyünk lesz, a má­jusi Európa-bajnokság, ahon­nan éremmel, lehetőleg minél fényesebbel szeretnék haza­jönni. Végezetül még szülővá­rosomnak, Paksnak kívánnék további szép fejlődést 1994-ben. Natasa Badics, a KSC Szekszárd NB I-es kosárlab­dacsapatának vendégjáté­kosa: — Ami a csapattal szem­beni elvárásaimat illeti, sze­retném, ha biztosan, izga­lommentesen tudnánk kihar­colni az „Alcsoportban való bent maradást. Hozzáteszem, hogy ez bizony nem ígérkezik könnyű feladatnak. Bízom benne, hogy a soron követ­kező rázós tétmérkőzéseken kialakul egy összeszokott gárda. 1994. júniusáig szól a szerződésem, a „hogyan to­vább" kérdésen még nem gondolkoztam. De mivel a Czencz Péter Kovács Antal most alakulgató új KSC-ben nagyon jó a csapatszellem és maga a város is nagyon tet­szik, szezon végéig szeretnék olyan teljesítményt nyújtani, hogy nyáron a klubvezetéssel folytatandó megbeszélés so­rán téma legyen az esetleges szerződéshosszabbításom. Rohn Tiborné, a Tolna Megyei Diáksport Tanács titkára: — Kormányzati szinten napjainkban a sport nem tar­tozik a kiemelt területek közé. Még ha el is fogadjuk e tényt, továbbra is úgy kell kezelni ezt a területet, hogy ne káro­sodjon a felnövekvő generá­ció. Ne feledjük el,'hogy a mai 10-16 évesek most szeretné­nek sportolni és nem érdekli őket, hogy mi lesz tíz év múlva. Az új sporttörvény megszületéséig a diáksport­ban és az élsportban is biztosí­tani kell a céljaink eléréséhez szükséges pénzügyi feltétele­ket. A szavak nagyon szépek, de ha nem párosulnak té­nyekkel, akkor sok embert ve­szíthet ez a terület. Amíg Ma­gyarországon stabilizálódik a sport helyzete, a legfontosabb, hogy óvjuk értékeinket és nem szabad kiölni a sport iránt el­kötelezett emberek lelkesedé­sét. Czencz Péter, a Magyar Triatlon Szövetség főtitkára: — Az elmúlt évekről, így a tavalyiról is elmondható, hogy ez volt sportágunk áttö­résének, közismertté válásá­nak ideje. A triatlon sportág minden területen fejlődött, jö­vőre is ezen sikerek folytatását várom. Ezen kívül szeretném, ha az 1994-es esztendőben: a versenyeken indulók létszáma és a szakosztálypk száma to­vábbra is dinamikusan fej­lődne; Kropkó Péter, valamint az ifjúsági és junior verseny­zőink megtartanák vezető he­lyüket Európa élvonalában (1993-ban 7 VB és EB aranyat nyertek sportolóink); a Ka­posvárott megrendezésre ke­rülő ifjúsági és junior Eu­rópa-bajnokság a remélt ma­gyar aranyérmek mellett meghozná a várt anyagi és sportdiplomáciai sikert is; szövetségünk anyagi helyzete továbbra is stabil maradna; si­kerrel indulhatna be az atlan­Mausz Antal Natasa Badics tai olimpiához kapcsolódó, országos, nagy tömegeket megmozgató sportakciónk; szeretném, ha a NOB szep­temberi ülésén felvennék a triatlont az olimpiai játékok műsorába. Mausz Antal, a Szekszárdi Polgári SE kapusa, 1993-ban Tolna megye legjobb labda­rúgója: — Elsősorban csapatom NB Il-ben maradását várom az új évben. Az elmúlt év jól sikerült, csak azt sajnálom, hogy elmentek az együttes meghatározó játékosai. Re­mélhetőleg egy jó téli felké­szülés után sikerül kiharcol­nunk a bent maradást. Mind­ehhez persze az is szükséges, hogy fiatal játékosaink megfe­lelő rutint szerezzenek. Remé­lem sikerrel járunk, én min­denképpen bizakodó vagyok célunk elérésének tekinteté­ben. Az idei esztendőben is szeretném megismételni a ta­valyi teljesítményemet, bizo­nyítva ezzel, hogy nem ér­demtelenül választottak 1993- ban Tolna megye legjobb labdarúgójának. Szívesen fut­ballozok továbbra is Szek- szárdon, ha biztosítani tudják a megfelelő feltételeket. Keresztes János, a Szek­szárd városi sportcsarnok igazgatója: — Szeretném, ha 1994-ben lazulnának azok a jogszabá­lyok, amelyek az egyesületek pénzügyi helyzetét nehezítik. A megyeszékhely sportsze­rető táborával egyetemben azt remélem, hogy a Szigma KSC kézilabda és a KSC Szekszárd kosárlabda együttese stabili­zálja helyét az NB I. felsőhá­zában. Remélem, az új eszten­dőben a szó igaz értelmében sportszerűen rendeződik le a szekszárdi NB Il-es labdarú­gás helyzete. További „ínyencfalatokat" várok a Hú­sipari SE súlyemelőitől, s az ideihez hasonló sikereket re­mélek a város többi sportoló­jától is. Végezetül saját há­zunk tájáról: ígérhetem, hogy 1994- ben is az eddig megszo­kott jó színvonalon biztosítjuk a bajnoki mérkőzések, a hazai és nemzetközi versenyek fel­tételeit. Szeretném, ha azokon minden esetben teltházas ér­deklődés lenne. Keresztes János Malacsivítás a strand környékén Simontornyán néhány perccel az óesz­tendő utolsó déli harangszavának el­hangzása előtt éles malacsivítások verték fel a strand környékének téli csendjét. A szokatlan időpontban nem vágtak disz­nót, hanem a szilveszteri futás két kate­góriájának győztese, az általános iskolás Zsolnai Krisztián és a felnőtt Kiss Roland próbálta megszelídíteni a verseny fődíját, az egy-egy élőmalacot. Kiss Roland járt több sikerrel, igaz, ő már rutinos „malacszelídítő", ugyanis a korábban megrendezett hasonló futáso­kon rendre ő győzött korosztályában. így ezúttal negyedik alkalommal vitte haza a kismalacot, amiből jövő télre akár hízó is lehet. Dacolva a hidéggel és a síkos úttal, most ötvenen vágtak neki a 4000 méteres távnak. Mindkét nem és minden korosz­tály képviseltette magát. A legifjabb a 9 éves Takács Viktor, a legidősebb a 45 éves Csepregi György volt. A női me­zőnyben szinte egyszerre zuhant a célba a Dégről érkezett Toldi Andrea és a bar­celonai futáson is részt vett Major Tímea. A strandnál vidám hangulatú ered­ményhirdetésre került sor, ahol minden induló jutalmat kapott. Az igazi győztes ezúttal is a sport volt Simontornyán.

Next

/
Thumbnails
Contents