Tolnai Népújság, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-06 / 4. szám

6 »ÚJSÁG KÖRNYEZETBARÁT 1994. január 6., csütörtök „Keressük egymást!" Kedves Egyedülálló Ol­vasó! Segítséget ajánlunk ön­nek a kapcsolatteremtéshez. Jeligés bemutatkozó levele megjelenik lapunkban. He­tente sorsolással döntjük el, hogy a következő héten ki mutatkozhat be. Levelüket ad­ják fel az alábbi címre: „Őszinte Szó" Társkereső Szolgálat, Szekszárd, Mártírok tere 10. A borítékra írják rá: „Keressük egymást!". Ugyan­csak itt érdeklődhetnek az ér­kező levelek iránt személye­sen (munkanapokon 16.30-18 óráig), és ezidőben telefonon (316-722). Vidékieknek - név és cím közlése után, a posta- költség megtérítése mellett - elküldik a válaszokat. Az „Őszinte Szó" Társkereső Szolgálat konzultációs lehető­séget ajánl a bemutatkozó le­vél megírásához, a válaszok értelmezéséhez, a választás­hoz, a kapcsolatteremtéshez. Az egyedülálló olvasóknak ajánljuk, hogy ha valaki meg­tetszik lapunkban, írjanak a fenti címre, ahonnan eljuttat­ják levelüket a feladóhoz. Jelige: „Szeress akkor is, ha rossz vagyok!" 49 éves, elvált, rokkant- nyugdíjas, 158 cm magas, szemüveges nő vagyok. Van 3 felnőtt fiam. Testalkatom vékny, egyéniségem romanti­kus. Szeretem a nosztalgia ze­nét, a kertet, virágokat, állato­kat és főképp a tisztaságot, szépséget. Állítólag csinos, reprezentatív küllemen van. Szeretem és el is várom az őszinteséget. Igényes vagyok magammal szemben is. Sze­retnék találkozni egy olyan férfival, aki korrekt, nyugodt, őszinte, becsületes, kedves, fi­gyelmes, segítőkész, szorgal­mas, szeresse a kertet, állato­kat, aki ad magára. Lehetőleg magas jövedelemű, vállalkozó szellemű, igazi barát legyen. Van ilyen? Jelige: „Talán még nem késő II." Városban élő, 50 éves, nyugdíjas, kissé molett, özve­gyasszony vagyok. Nagyon zárkózott, nehezen oldódó és kevés beszédű. Talán ezért is maradtam társtalan. Szeretem a gyermekemet, unokámat, ezideig csak nekik éltem. Ta­lán még nem késő, hogy ma­gamra is és társamra is gon­doljak, s ketten együtt talán- boldogabbak lehetnénk. Sze­retnék egy becsületes, emberi értékekben gazdag, káros szenvedélytől mentes férfit ta­lálni, akinek várom a levelét. Jelige: „Ismerj meg!" Leszerelés után lévő, 20 éves fiatalemberként társat keresek. Nem vagyok Rómeó, de örülnék, ha egy lány felfe­dezné jó tulajdonságaimat, és némi önbizalmat öntene be­lém. Szeretek olvasni, zenét hallgatni, kirándulni, úszni, kosarazni, táncolni. Érdekel a történelem, és a csillagászat. Egyetlen „káros" szenvedé­lyem az autózás. Nem iszom, nem dohányzom. Persze nem vagyok angyal, ám a negatí­vumaimat inkább személye­sen beszélném meg Veled. Je­lentkezz mielőbb, mert egye­dül érzem magam! Kérjük, hogy az alábbi jeligék tulajdonosai vegyék át leveleiket az „Őszinte szó" szolgálatban: „Várlak", „Gyöngyszem", „Mindig lesz nyár ..." „Az élet szép .. " „Tavaszra Veled". Méregmérleg Mennyi környezeti kárt okoz valójában egy autó? Környezetvédők és autóra­jongók vitájában állandóan a négykerekűek okozta haszon és kár kerül mérlegre, de a számítgatások alapja általá­ban csak a kocsik használat során (és esetleg utána) megje­lenő környezetszennyezés méghozzá egész városok vagy országok járműveivel szá­molva. Röpködnek a milliók és milliárdok, pedig sokkal szemléletesebb lenne áttekin­teni az adatokat egyetlen autó esetében, születésétől a rozs­datemetőig. Mert nem pusz­tán a kipufogógáz terheli a le­vegőt, és nem pusztán az elfo­gyasztott benzin mennyiségé­vel csökken a meg nem újuló energia. Bár magától értetődőnek tűnne, az autós világ mégsem szokta megemlíteni a nyers­anyag előállítása (bányászat, szállítás, feldolgozás) meg a kocsi gyártása során fellépő szennyezést és energiafel­használást. Nagyvonalúan el­siklanak a jármű élettartama során elfogyasztott motorolaj meg pótalkatrészek fölött is. És a roncsteleptől az olvasz­tóig vezető úton ugyancsak sokféle káros anyag szabadul föl. A heidelbergi Környezet­és Jövőkutató Intézet (Um- welt-und Prognose-Institut, UPI) most alapos ökológiai mérleget állított föl az autók­ról. Az energia- és nyers­anyag-felhasználás során ke­letkező szennyezés mellett fi­gyelembe vettek még olyan „apróságokat" is, mint a kere­kek, a fékbetét és az útfelület kopása során felszabaduló anyagok. A vizsgálat alapjául egy átlagos, középkategóriás nyugati autó szolgált, 1160 ki­logramm összsúllyal, 10 lite­res átlagfogyasztással és tízé­ves használat során megtett 130 000 kilométerrel. Az eredmény elkeserítő. Még mielőtt ez az egyetlen kocsi saját erejéből akár egy métert megtett vona, máris rá­fordítottak annyi energiát, amennyit ötezer liter kőolaj tartalmaz, a veszélyességi ha­tárértékig szennyeződött 922 millió köbméter levegő, 14,9 tonna széndioxid és 26,5 tonna hulladék keletkezett, a vizeket pedig 13 liter nyersolaj szennyezte. Ez a kiindulási alap, amin már a legtakaréko­sabban vezető sofőr sem tud változtatni! S érzékeltessük: a gyártástól a bontásig be­szennyezett légköbmétereket százszor száz méter alapterü­letre állítva 204 kilométer ma­gas oszlopot kapnánk - ez a világ legmagasabb hegycsú­csának, a Mount Everestnek a huszoháromszorosa. Az ösz- szesen fölhasznált szén 23 tonna, energiája pedig hat esz­tendeig fedezné egy átlagos német polgár szükségletét, be­leértve a fűtést, áramot és az utazást. Köz­tisztaság A távol élő emberek, az oly­kor-olykor idelátogató turis­ták szemében Szekszárd egy, a gemenci erdőhöz és a dom- bori kenupályához közeli, vi­rágzó, csendes, tiszta, boráról nevezetes dél-dunántúli me­gyeszékhelynek számít. Nem úgy a helybeliek szerint, akik minden nap „együtt élnek vele", s látják azt is, amit a jövő-menő, múzeumlátogató, panorámacsodáló idegen nem vesz észre. Bizony, vannak még hibák, akadnak nem éppen turista­csalogató színfoltok is, pél­dául a „köztisztasági palet­tán". Ezekből a megyeszék­helyhez nem illő „látványos­ságokból" kapott lencsevégre kettőt fotóriporterünk, Gott- vald Károly; nem a periférián, hanem a városközpontban.- Wy ­Környezetvédelmi vállalkozás Bio-dízelolaj készül Visnyén Repcéből készítenek üzem­anyagot abban a visnyei fel­dolgozóban, amely magánvál­lalkozásban készült el nemré­giben, a Somogy megyei falu­ban. Sternburg Varga Károly egy alapítványt hozott létre, amelynek célja - egyéb kör­nyezetvédelmi beruházások mellett hogy a jelenleg használatos dízelolajjal mű­ködő autókat, csekély átalakí­tás után, olyan üzemanyaggal lássák el, amely hazai mező- gazdasági alapanyagból ké­szül, hazai gépekkel előállít­ható, nem szennyezi a kör­nyezetet, és nem utolsó sorban - bár a pontos árát még tudták megmondani a gyártók -, várhatóan olcsóbb lesz, mint a gázolaj. A visnyei feldolgozóban osztrák-német szabadalom alapján készítik a repcéből az üzemanyagot, s ez - szemben a most használatos dízelolajjal - már megfelel a legszigorúbb környezetvédelmi előírások­nak is. Minimális a kén-, a nit­rogén- és az ólomtartalma, vízben pedig hat hét alatt fel­bomlik. A beruházás 25 millió fo­rintba került, s a hamarosan kezdődő kísérleti gyártás és felhasználás alatt a Magyar Tudományos Akadémia és a Budapesti Műszaki Egyetem szakemberei vizsgálják a bio­dízelt, amelyet Kaposváron a városban közlekedő buszok­ban és több pécsi taxiban pró­bálnak ki. Ahhoz, hogy a rep­céből készült üzemanyagot nagy mennyiségben tudják előállítani a kísérlethez, az alapítványnak további 3,5 milllió forintra lesz szüksége, amihez várhatóan a felhaszná­lók, illetve a dízelolajat for­galmazó cégek is betársulnak. A tervek szerint a városi buszközlekedés mellett a bala­toni hajózásban is kipróbálják a biodízelt, mivel az eddigi vizsgálatok szerint ezzel jelen­tősen hozzájárulhatnának a tó vízminőségének javításához is. A visnyei feldolgozóban a teljes kapacitást két év múlva érik el, amikor évi 2 millió liter biodízelt tudnak előállítani, de ez még messze nem elég a hazai igények kielégítésére, hiszen egy felmérés szerint Magyarországon évente mint­egy 100 millió liter gázolajat használnak a gépjárművek üzemeltetésére - mondta Sternburg Varga Károly, a feldolgozót létrehozó Tiszta Gyémát Alapítvány elnöke. A természet kalendáriuma December - télelő (II.) Általában decemberrel ve­szi kezdetét a tél, ám az állat­világ tagjai már jóval koráb­ban megkezdik a télre való felkészülést. A kifejlett gerinc­telen állatok, az alacsonyabb- rendű gerinces fajokhoz ha­sonlóan a telet megdermedve, tetszhalott állapotban vészelik át. Ebben az állapotban telel­nek a férgek, a rovarok és a puhatestűek is. Télen külön­böző résekbe, repedésekbe, il­letve a talaj mélyebb rétegeibe húzódnak. Ez figyelhető meg a lótücsöknél is, amely akár 1 méter mélységig is leáshat. A társas rovarok közül a hangyák is a boly mélyebb ré­szeibe húzódnak. A házi mé­hek kaptáraikban telelnek, ahol még a leghidegebb idő­ben is +13 fok feletti a hőmér­séklet. Ha ez az érték csökken, a méhek táplálékuk elégetésé­vel, azaz testhőmérsékletük­kel emelik azt a kívánt szintre. Néhány rovarfaj december­ben is aktív. Legjellegzetesebb képviselőik a kevésbé feltűnő színű téli araszoló lepkék. Vi­lágos alapszínű szárnyaikat finom vonalkából és szétszórt foltokból álló rajzolat díszíti, amivel jól beleolvadnak kör­nyezetükbe. A hazai halak többsége a te­let iszapba fúródva vészeli át. így a pontyok is egymás mellé húzódva, mozdulatlanul pi­hennek a fenékrészen. Erre mondják a halászok, hogy vermel a ponty. A telelő halak környékén a víz közel 4 fokos. Ezen a rendkívül alacsony hőmérsékleten az anyagcsere­folyamatok nagyon lelassul­nak, a halak tartalék tápanya­gaikat élik fel. Egyetlen ve­szély fenyegeti őket, hogy a jég alatt kifogyhat az oxigén, és megfulladnak. Ezért kell lékekkel biztosítani a vizek oxigénfelvételét. Igen zord te­leken előfordulhat, hogy a ha­lak jégbörtönbe kerülnek.Ez- zel életműködésük látszólag teljesen leáll, ám olvadáskor többségük újra életre kel. Egyes halfajok télen is aktí­vak, mint a csuka, amelynek ebben az időszakban keve­sebb a zsákmányolási lehető­sége. Ezért könnyebben ho­rogra akad. Tipikus hidegvi­zet kedvelő faj a menyhal, amely a nyári hónapokban alig táplálkozik. A hőmérsék­let csökkenésével, ősszel újra aktívabbá válik. Szaporodási időszaka decemberben kez­dődik és februárig tart. Az előző hónapokban ívni kezdő sebes pisztráng szaporodása december végéig tart. Kétéltűink ebben az idő­szakban nyugalmi állapotban találhatóak. Ha a hónap fo­lyamán rendkívül enyhe, csa­padékos az időjárás, előcsalo­gathatja a békákat. Ezekre azonban egy újabb hideghul­lám során a pusztulás vár. Hüllőink is nyugalmi álla­potban vannak, általában ma­gányosan telelnek, ritkábban csoprotosan. A keresztes vi­pera és a lábatlan gyík szíve­sen húzódik csoportosan te­lelni. Más évszakhoz hasonlóan télen is a leglátványosabb, legaktívabb csoportot a mada­rak alkotják. Vizek mentén hallhatjuk a jégmadarak jel­legzetes, vékony „tiit, tiit" hangját. A türkizkék, smarag­dzöld, és rőtes aranyszínek­ben pompázó apró termetű madarat általában valamelyik víz fölé nyúló ágon, zsák­Héja mányra lesve, vagy a víz felett suhanva pillanthatjuk meg. A hideg idő beköszöntével a ki­sebb vízfelületekről a na­gyobb folyókra, elsősorbana Dunára húzódnak a vizima- darak. Legnagyobb mennyi­ségben a tőkés réce van jelen, kisebb számban északról ér­kező récefajok, bukók és bú­várok is szemünk elé kerül­hetnek. Ha vizeink befagynak, vízi madaraink a Föl­dközi-tenger mellékére köl­töznek. A magevő madarak - a kenderikék, zöldikék, pintyek -, nagy csapatokban járják a határt táplálék után kutatva, decemberben. Szinte mágnes­ként vonzzák a ragadozó ma­darakat, a karvalyokat és sólymokat. Ez utóbbi fajjal együtt érkeznek északról a ná­lunk telelő rétihéják és a ga- tyásölyvek is. Az erdőkben, bokrosokban cinegék mozognak laza csapa­tokban. A leggyakoribb szén­cinege mellett kékcinege, őszapó, fakusz és csuszka is csatlakozhat a rajhoz. Az út­jukba eső fák törzsének és ága­inak minden zegét-zugát át­kutatják táplálék után. A zö­mök termetű, felül szürkés­kék, alul rozsdássárga színű csuszka az egyetlen mada­runk, amely fejjel lefelé is ké­pes mesterien manőverezni a fák törzsén. Télire nálunk ma­radnak a harkályok is. Leg­gyakrabban a nagy tarkahar­kályt és a zöld küllőt figyelhet­jük meg, de elvétve a nagy termetű, koromfekete, piros sapkás fekete harkály is sze­münk elé kerülhet. Általában az első havas na­pokon érdemes a téli madáre­tetéshez hozzákezdeni, amit február végéig folytatni kell. Cinegék, zöldikék, meggyvá­gók, csízek, harkályok járnak az etetőkre. Fontos, hogy nap­raforgóval, faggyúval, sza­lonnával, dióbéllel "kínáljuk" madárvendégeinket, mert a kenyér nem válik javukra. Kemény teleken sok fenyő­rigó és süvöltő érkezik hoz­zánk. A csonttollúak nem minden évben figyelhetők meg. Ezek a fahéjszínű, sere­gély nagyságú madarak leg­inkább az ostorfa vagy a japá­nakác termésével táplálkoz­nak. A behavazott téli táj hangu­latához hozzátartoznak a ve­tési varjak csapatai. Nap köz­ben több ezres fekete seregeik járják a határt, míg éjszakára általában települések közelébe húzódnak. Emlőseink egy része, a hör­csögök, az ürgék, a csíkos egér, a sünök, valamint a pe- lék és a denevérek egy része a számukra kedvezőtlen téli hónapokat átalusszák. Ennek során az állat látszólag telje­sen megdermed, mozdulat­lanná válik, s közben testhő­mérséklete erőteljesen csök­ken. Így a pisze orrú denevéré 32 fokról 12 fokra süllyed. De találtak már olyan sünt, amelynek hőmérséklete alig haladta meg a 0 fokot. A téh álom időtartama is igen vál­tozó. A denevéreké általában 5 hónapig, a sünöké 6 hóna­pig, a mormotáké 7-8 hónapig tart. A valódi téli álmot alvók mellett vannak időszakon­kénti téli álmot alvók, mint a mókus, amely néha „felkel". Az emlősök más részét egész télen át megfigyelhet­jük. Ide tartoznak a cickányok, egerek, pockok, nyulak, vala­mint a ragadozók és a nagy testű növényevők, mint az őz és a szarvas. Utóbbiaknál a nemek különválnak, viszont a nemzedékek keverednek. A vadállomány csak intenzív etetéssel tartható fenn. A hi­deg és a hó próbára tesz em­bert és állatot egyaránt. A hónap végén a kurta a alok szinte észrevétlenül enek hosszabbodni... Andrési Pál

Next

/
Thumbnails
Contents