Tolnai Népújság, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-29 / 24. szám

4 »ÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1994. január 29., szombat Visszhang Mi is történt a Damjanich utcában? Orvosi rendelő - kisállatoknak Lássuk a tigrist! Amália - középen - jó kezekbe került A Tolnai Népújságban meg­jelent „Ganczer néni háza életveszélyes" című cikkel kapcsolatban - a teljesség ér­dekében - az alábbiakat sze­retném közölni. Miután Tolnán, a Damja­nich utcában lakom, naponta eljárok a kárt szenvedett ház előtt, körülbelül egy éve ta­pasztaltam, hogy a kérdéses épület északi oldalfalán repe­dések keletkeztek. Az elmúlt év tavaszán ezeket egy szaka­szon bevakolták és bemeszel­ték. 1993 őszén a csapadékos idő bekövetkeztével ismét észrevettem azt, hogy az épü­let mozgásban van, január ele­jén a repedések nagyobbodása felgyorsult. Mivel a szakmám építész, és rendelkezem már egy fél évszázados tapaszta­lattal, egyértelművé vált előt­tem, hogy az épület süllyedé­sét az altalaj mozgása idézheti elő, ezt pedig minden esetben víz behatása okozza. Ekkor már úgy éreztem, hogy az épület érintett szakaszának leomlását csak gyors beavat­kozással lehet megakadá­lyozni. Ismert volt előttem, hogy a tulajdonos, özv. Ganc­zer Józsefné - Veti néni - 85 éves, a fia Ganczer József le­százalékolt nyugdíjas, tudtam azt, hogy ő sincs olyan egész­ségi állapotban, hogy intéz­kedhetne, ezért próbáltam se­gíteni. Első esetben e hó 3-án jár­tam benn az önkormányzat Építési és Városfenntartási Osztályán. Az volt a javasla­tom feléjük, hogy együttesen tegyünk egy bejárást, amely­nek során - többek között - Ganczer néni házát is szemre­vételezhetnénk. Megállapod­tunk abban, hogy 6-án, 10 órakor találkozunk az osztály irodájában. A hivatal emberei viszont megfeledkeztek a randevúról. Egyikükkel, Kunz Alfonzzal a kérdéses időpont­ban a hivatal kapujában talál­koztam, közölte, hogy nem ér rá, és hozzájuk nem érkezett hivatalos bejelentés erről a házról, ők csak akkor tudnak hivatalosan foglalkozni az üggyel, ha 600 forintos ille­tékbélyeggel ellátott kérelem érkezik hozzájuk. Kihangsú­lyozta, hogy ha minden „pisz- licsári" bejelentéssel foglal­koznának, akkor a munkaide­jük nagy részét ezzel tölthet­nék el. Az osztályon pedig Jenvai László közölte velem, hogy mivel egyedül van, ő nem tud kijönni, és elismételte a „600 forintos álláspontot". (Az a véleményem, hogy eh­hez elegendő lenne egy papa­gájt tartani, betanított szöveg­gel, és nem lenne szükséges viszonylag magas bérért tiszt­viselőket alkalmazni. Szabad­jon hozzáfűzni, hogy ha kezdő koromban egy idős és nagy szakmai tapasztalattal rendelkező egyén segítő szándékkal jött volna hozzám, én nem mulasztottam volna el az ismeretszerzési lehetősé­get.) Végülis a gyors beavatko­zás elmulasztása miatt bekö­vetkezett a baj, e hó 7-én, pén­teken. Megkértem nyugdíjas barátomat, Imre József oki. építőmérnököt, jöjjön, nézzük meg az épületet. Kunz Alfon- zot is odahívtam. Barátom vé­leménye egyezett az enyém­mel, a hivatal emberének vá­lasza ismét csak az volt, hogy nekik ehhez semmi közük, és hivatalosan az ügyről nincs is tudomásuk. Erre Imre József barátom higgadtan ezt vála­szolta: „Ha csak a papírformát nézzük, akkor lehet, hogy magának igaza van, de ha itt egy haláleset is bekövetkezne, akkor az Isten se mossa le ma­gukról a felelősséget." Én az ott tartózkodók közül az egyikkel üzentem Veti néni­nek, hogy azonnal menjen be a polgármesteri hivatalba, te­gyen szóbeli bejelentést, és kérje a hivatal segítségét. Rö­viddel ezután az épület előtt megjelent Kunz Alfonz, Veti nénivel és a kommunális kft. vezetőjével. Megbeszéltük, hogy mi a legsürgősebben el­végzendő munka, a további romlás megakadályozására. Felajánlottam az udvaromban levő faanyagot is annak érde­kében, hogy mielőbb meg­kezdődhessen a dúcolási, alá­támasztási munka. Vártam őket szombaton, vasárnap, de a kft. vezetői csak hétfőn reggel jöttek meg­nézni a faanyagot. Közben va­sárnap este elkezdett esni az eső, ezért a biztonság kedvéért azt tanácsoltam az ott levő ro­konoknak, hogy Veti nénit vi­gyék ki az épületből. Hétfőn ismételten megnéz­tem az épületet, és láttam, hogy már csak órák kérdése a fal leomlása. Időközben Ganczer nénitől írásos megbí­zatást is kértem, hogy helyette és nevében is intézkedhessek. Ezen megbízás alapján hivata­los bejelentést tettem a pol­gármesteri hivatal felé. „In­tézkedésük" meglepett: hoz­tak egy határozatot, amelyben kötelezik az idős tulajdonost a ház helyreállítására. Szerin­tem, ha ez a határozat egy jo­gász kezébe kerül, kedvére csemegézhet rajta. Márpedig oda fog kerülni, mert per lesz az ügyből. Sajnos, a rendszerváltással nem szűnt meg az a gyakorlat, hogy egyesek jó futballista módjára a labdát továbbpasz- szolják, s úgy érzik, hogy fel­adatuknak eleget tettek, ül­hetnek a babérjaikon. Folyta­tódik a lélek nélküli munka, a hivatalnokosdi, úgy érzem, mindenki kötelessége, hogy ez ellen felemelje a szavát. Vörös László nyugdíjas építésztechnikus Pussy és Puppy - ha valaki esetleg nem tudná - a macska és a kutya becézett változatá­nak angol megfelelője. Melles­leg nagyjából két hete a tolnai kisállatrendelő is e név alatt várja a kedvtelésből tartott, orvosi ellátásra szoruló álla­tokat az Árpád utcában, va­sárnap és hétfő kivételével naponta, délelőtt és délután. A beteg kutyák, macskák, vadászgörények, egzotikus ál- latok(l), teknősök!?) újdonsült gyógyítója dr. Dankó István. — Ószintén, mit lehet egy teknősön meggyógyítani? - kér­deztem a doktor urat, régi is­meretségünkből fakadóan ba- rátságpsan. — Általában vitaminhi­ányban szenvednek, de éppen a minap hoztak be egy szép ékszerteknőst, végbél-előesése volt, őt megműtöttük. A bea­vatkozás jól sikerült, rendbe is jött a kis hüllő. Azért inkább a kutya, macska vendégek a gyakoribbak. Főleg védőoltá­sokat adunk be, kozmetikai il­letve egyéb műtéteket vég­zünk rajtuk (fül-, farokvágás, császármetszés, ivartalanítás, stb.). És természetesen bármi­féle megbetegedés esetén gyógykezeljük is a beteg álla­tokat. — Nem ma végezted el az ál­latorvosi egyetemet. Mi az oka, hogy most kezdted a praktizálást? — Manapság nehéz elhe­lyezkednie egy állatorvosnak. Áz állatkórházakba igen ne­héz bejutni, a nagyüzemek egyre kevésbé tartanak igényt külön állatorvosra, a körzeti orvosi hálózatba csak úgy le­het bekerülni, ha onnan távo­zik valaki. Én az egyetem el­végzése után egy évig hely­ben, a gyógyszertani tanszé­ken dolgoztam. Aztán Pa­lánkra kerültem a szakközép- iskolába, a csincsilla tenyész­tésbe is belevágtam, igaz, csak kicsiben. De mindig is a kedv­telésből tartott állatokkal sze­rettem volna foglalkozni, te­hát azzal, amit most csinálok. Ehhez a diplomán kívül kel­lett egy épület, amihez örök­ség útján jutottam, és szüksé­ges volt a jogszabályok válto­zása is, ami lehetővé tette ma­gánállatorvosi rendelők létre­hozását. Ennek érdekében ba­rátnőmmel, jelenlegi segí­tőmmel, Torma Mónikával rendbehoztuk a házat, kialakí­tottuk a rendelőt, és egy csomó papírt, engedélyt is be kellett szerezni az induláshoz. Még néhány eszköz hiányzik, de a gyógyszerkészletünk, alapvető eszközeink már lehe­tővé teszik a gyógyítást. — Mit szól a többi tolnai ál­latorvos? — Nyilván nem örülnek a konkurenciának, de ezt nem éreztetik, ellenkezőleg, na­gyon sok segítséget kaptam több területről is. — Mire épülnek jövőbeni re­ményeid? — Úgy tűnik, változnak az állattartási szokásaink, sok nagy értékű, kedvtelésből tar­tott állat van ma a családok­ban. Ezek részint a pénztár­cáknak, részint a szíveknek drágák, így gazdáik hajlan­dóak rájuk áldozni, ha bete­gek lesznek. Úgy gondolom, egy Tolna nagyságú helyen van létjogosultsága egy ilyen rendelőnek. — Úgy tudom, nem csak gyó­gyítod, de tenyészted is az állato­kat? — Mindig is tartottam va­lamilyen állatot hobbiból. Je­lenleg egy csincsilla törzste­nyészetem van a papagájaim, és egy pireneusi hegyi pásztor kutyám mellett. Ha menni fog a vállalkozás, a rendelő mel­lett kisállatkereskedést is sze­retnénk nyitni, saját tenyész­tésű egzotikus állatokkal, ápo­lási, felszerelési cikkekkel. — Van Tolnán egy „kedvte­lésből tartott" tigris. Mi lenne, ha ó betegedne meg? — A nagymacskák beteg­ségei meglehetősen hasonlíta­nak a házi macskákéhoz. A vizsgálathoz mindenképpen el kell altatni, hiszen még egy kis tigris is komoly károkat tud okozni az emberben. Elvi­leg őt is be kell oltani legalább veszettség ellen, így elképzel­hető, hogy találkozunk vele. Örülnék neki, érdekes feladat lenne. sk—Degré Szedresiek Szlovákiában Kábeltévébalhé A testületi ülések hétfője A hónap utolsó napja sok helyen a testületi ülések je­gyében fog eltelni. Bogyiszló Bogyiszlón a polgármester a '94 évi költségvetés elfoga­dását reméli a testülettől. „Igen" esetén egy takarékos, ám pénzügyileg stabil év elé néznének a bogyiszlóiak. A költségvetés azt is biztosítaná, hogy a választások utáni új testület ne kerüljön pénzügyi­leg lehetetlen helyzetbe. A közalkalmazottak bérének rendezése azonban itt is ko­moly megterhelést okoz. Kötesd Kölesden este hatkor ülnek le tanácskozni a városatyák. A fő téma itt is a '94-es költség- vetés lesz, ezen kívül népjó­léti, szociális ügyek lesznek az önkormányzati testület napi­rendjén. Tolna Tolnán már délután három­kor kezdik az ülést, hiszen a számos napirendi pont nem ígéri a munka gyors befejezé­sét. Az egyik téma Tolnán is a költségvetés tervezetének megvitatása, a testület ezen kívül dönt majd bizottságai­nak kiegészítéséről, intézmé­nyi alapító okiratok elfogadá­sáról, az iskolaszékekbe dele­gált képviselők megbízásáról. Ä polgármester szokásos be­számolója mellett egy képvi­selői interpellációra is választ ad. Ha tél, akkor hógolyózjis, szánkázás, síelés ..., már ahol van arra megfelelő lejtő. Ha ez ráadásul a szépséggel, a világ­látással - ha a szomszédban is - összekapcsolható, akkor az még mélyebb nyomot hagy az utazóban. — Beszéljünk azonnal a pénzről, mert a sítúrának ez is igen fontos kelléke - próbá­lom szóra bírni Kutasi Pál ta­nár urat, a szedresi iskola testnevelőjét. —: Ez az egyhetes sítúra Szlovákiába mindent bele­számítva 6-7 ezer forintba ke­rült, személyenként. — Már több alkalommal vitted a tanulóidat... — Ezt a néhány érdeklődőt valóban én szerveztem be. Ti­zennégyen voltak szülők és gyermekek. De a túrát a zom- bai Tóth Károly tanár úr szer­vezte. ők már több, mint tíz éve kijárnak. A baráti szálak, a kollégaság révén a szedresi- eknek is hagytak helyet, és ez a csodálatos egy hét lett be­lőle. Galamb- és kisállat kiállítás Január 28-tól 30-áig nézhetik meg az érdeklődők a Tolnai Galamb- és Kisállattenyésztők Egyesülete által szervezett ki­állítást a mözsi művelődési házban. A harmincöt meghí­vott kiállító, összesen két­száznegyvenegy galambot - 19 különböző fajta - és négy díszbaromfi-fajt mutat be az érdeklődőknek. A kiállított ál­latok megvásárolhatók, illetve némelyiket tombolán nyerhe­tik meg az érdeklődők. -éG­— Épségben, egészségesen hazatértetek a síkirándulásról. Ha lehetőségetek lesz, máskor is el fogtok menni? - folyta­tom a beszélgetést Horváth Bernadett és Tőrich László ötödikesekkel, a szedresi isko­lában. — El! El! Nagyon kellemes volt! Én egyedül mentem - mondja Berni. — Engem el­kísért anyu. Megtanult síelni, közben jó nagyokat esett! - így Lacika. — Hat óra előtt indultunk Szedresből. Zombán felvettük a többieket, Tamásiban a bé­relt bakancsokat és a síléceket. A végcél egy Lubietova nevű település volt, ahol egy tiszta- vizű patakocska csörgedezett. Hatan laktunk egy bungalló- ban. Jó volt az ellátás. Minden kaját meg lehetett enni. — Van gyakorlatotok a síe­lésben? — Van, van! - bólintanak mindketten. — Már megérkezésünk napján vettük az alaplépése­ket, a bakancsbeszorítást, a lécrelépést, egyszerűbb gya­korlatokat. — Mondjátok, a síelésnek van mindenki által megszívle­lendő titka? — A legfontosabb az előre dőlés... — ... ha meg esni kell, csak oldalra szabad. Különben láb­törés lesz a vége. — Kedden már megkez­dődött a nagyüzem. Volt sípá­lya haladóknak és kezdőknek. És a felvonót is meg kellett szokni. — Még a gépkocsivezető bácsi is síelt. Bennünket is ta­nított szlalomozni. Ment a síe­lés megállás nélkül. Voltunk kirándulni Besztercebányán. Itt vásároltunk ajándékot. Sört apunak, kávét, meg csokit. — Azt se felejtsük ki, hogy láttunk egy valódi kutya­szán-versenyt. — Sőt, egy sítalpas embert húzott egy szibériai kutya ... — Mikor indultatok haza? — Vasárnap délelőtt úgy tíz körül. Jó volt jönni haza­felé! Konrád László A tolnai kábeltévé ügye: ügy. Valahogy semmi sincs körülötte rendben. Már a ve­zetékfektetés egy része is, amúgy sundám-bundám tör­tént, a házibekötésekkor is meglehetősen „nagyvona­lúan" számláztak a szakik, a szolgáltatás, „műsorszórás" minősége is hagy némi kíván­nivalót maga után, és a tulaj­donos kft. jogi helyzete is ren­dezetlen, tisztázatlan. Havi 120 forint + áfa tarifáért, nyolc égi és 3 földi csatornát kínál­nak, ami más megyebeli váro­sokénál rosszabb „boltnak" tűnik - a fogyasztó szempont­jából. Az sem emeli Tolna ázsióját, hogy itt se helyi adás, se helyi stúdió nincs. Ez a véleménye az egyik Szekszárdi utcai kábeltévés háztömb képviselőjének, Grósz Istvánnak, akinek az fáj leginkább, hogy a francia adó, a TV 5, nem fogható a rend­szeren. Pedig szükség volna arra a csatornára a diákok kedvéért is, merthogy a helyi gimnáziumban a hatvanas évek óta folyik a francia nyelv oktatása. Próbálta már több­Ma kezdődik Tolnán a fer­getegesnek ígérkező báli sze­zon. Mától négy szombaton át a tolnai művelődési ház várja az unalmas köznapokba bele­untakat. A báli kínálat a kü­lönböző korosztályok eltérő igényeihez is alkalmazkodik. Nézzük tehát. Ma este nyolctól Sváb bál kezdődik, a neves mecsekná- dasdi Stefans Kapelle szolgál­tatja majd az igazi német ze­nét. A bátyus bál megnyitóján két tánccsoport is fellép. Egy hét múlva, február 5-én szőr keresni Grósz István az üzemeltető kft. vezetőjét, Vass Józsefet, de azt a választ kapta a titkárnőtől, hogy „Vass úr kenyeret süt a szekszárdi Ská­lában". Jelezte a tömbképvi­selő a lakók igényét az ön- kormányzat felé is - mely 50 százalékban tulajdonosa az Alta Ripa Kábeltévé Kft-nek -, de nem történt semmi. Pedig ő úgy hallotta, hogy felszólítot­ták a szolgáltatót a TV 5 rend­szerbe állítására. — Jól hallotta? - kérdeztem Pócs Margitot, aki, mint meg­tudtam, előterjesztője volt e témának a kulturális bizottság novemberi ülésén. — Igen - válaszolta -, és ál­lásfoglalásában a bizottság december 15-ei határidőt sza­bott ... Természetesen megkérdez­tem Vass Józsefet is. — Engem semmiféle határ­időről nem értesítettek - kö­zölte. — A bővítéshez, új csa­torna beállításához pénz kell. Most csak úgy tehetném be a TV 5-öt, ha egy másikat ki­vennék, de abból palotaforra­dalom lenne ... - Wy ­a remek Szily-Pecze duó ma­gas színvonalú muzsikájával járul hozzá a régi báli hangu­lat felidézéséhez. Február 12-én három tolnai fiatal együttes, az Electric Soul, a Kommersz Blues és a Blues Rt. hang-árja biztosítja a fiataloknak „szóló" jelmezes buli hangulatát. A negyedik hétvégén, feb­ruár 19-én a tolnai farsango­kon immáron elmaradhatat­lan Animátó bál zárja a min­den bizonnyal kellemesen fá­rasztó sorozatot. Szezonja van a bálnak

Next

/
Thumbnails
Contents