Tolnai Népújság, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-19 / 15. szám

4 «ÚJSÁG DOMBÓVÁR ÉS KÖRNYÉKE 1994. január 19., szerda Methodista ház Kaposszekcsőn Szeretetotthon Márta és Mária nevében Bakó Sándomé, az otthon első lakója Budapestről érkezett Kaposszekcsőre. Szeretteivel ma is tartja a kapcsolatot A megalakulás most elmaradt A Márta-Mária Methodista Szeretetotthont 1989-ben kezdték építeni Kaposszek­csőn. A község egyik legújabb utcájában létrehozott ház azóta benépesült. A szeretet- ház alapítójával, a dombóvári gyülekezet vezetőjével, Szu- hánszky Gábor, methodista lelkésszel az alapítás óta eltelt idő tapasztalatairól beszélget­tünk. — Közösségi szeretszolgá- lat a miénk, amit az otthon neve is mutat. Mária, aki lete­lepszik Jézus lábához és csendben elmélkedik és Márta aki szorgoskodik a Megváltó körül. Az otthonban ezt a ket­tőséget próbáljuk közvetíteni az öregek felé, - magyarázza a lelkész. Hogy mit jelent ez konkré­tan? Nos, aki teheti, az részt vesz a házimunkában, elké­szíti a saját reggelijét vagy ebédjét. Van aki vállalja a va­salást, más a kertgondozást. A gyülekezetben igen erős a szociális érzékenység, a bete­geket látogatják, gondozzák, ebédet visznek a tagjaink. A szinteltolásos épületben tíz egy-, illetve kétágyas szoba van a közösségi helyiségeken kívül. A padlástérben további szobákat szándékoznak kiala­kítani, ahol olyan állami gon­dozott gyermekeket fogadná­nak, aki az állami oktatási rendszerbe nem tudnak be­kapcsolódni. A gondozottakkal 3 főállású ápolónő foglalkozik. A kér­désre, hogy miért éppen itt épült a szeretház, a válasz igen egyszerű. Két, Frakfurt- ból hazatelepült diakonista nővér lakott itt, ők voltak az adományozók, a schwesterek álma volt ez az methodista ház. Az otthonban alkalom nyí­lik a közösségi életre, de épp­úgy mód van az önálló élettér megtartására is. A szobákba például mindenki viheti a régi otthonából származó bútoro­kat. Jelenleg 12 gondozottja van a Mária- Márta Szeretet- háznak 39 évestől 94 évesig, akik többnyire képtelenek sa­ját maguk ellátására. Egy szo­bát fenn tartanak olyan idős embereknek, akik váratlanul nehéz helyzetbe kerülnek. Most várnak egy olyan 85 éves idős férfit, aki eddig az unokájával élt együtt, de az válik, a bácsinak lelki kondi­cionálásra van szüksége, ezért idejön két hónapra. A szeretetotthonnak vallási felekezetre való tekintet nél­kül bárki lakója lehet, de ter­mészetesen előnyben részesí­tik közösségük tagjait. A be­lépni szándékozóknak, ha egyedül szeretnének lakni egy szobában 250 ezer forintot kell fizetniük. A továbbiakban a gondozás ugyanannyiba ke­rül, mint az állami szociális in­tézményekben. A heti egy ima-, bibliaórán és istentiszteleten kívül szer­veznek Dombóvárra kiállítás-, és hangversenylátogatást vagy a környékre kirándulást. Az utazást a német testvér­gyülekezettől kapott mikro- busszal oldják meg. Nyaranta az épülethez tartozó kertben ifjúsági táborokat rendeznek. Aki akar, az ünnepekre vagy hétvégékre hazalátogat­hat, bár őszintén szólva erre korlátozott igény jelentkezik. A családdal való kapcsolattar­tást próbálják erősíteni azzal is, hogy az otthonba látogató családtagok számára vendég­szobát és étkezést biztosíta­nak. — Olyan, mintha otthon élnének a gondozottjaink, csak éppen közösségben van­nak - mondja Szuhánszky Gábor. (fké-ór) A közelmúltban Szakcson gazdanapra hívták össze a falu gazdáit. Ekkor tájékozta­tót hallhattak dr. Hadházy Árpádtól, a megyei Földmű­velésügyi Hivatal helyettes vezetőjétől a mezőgazdasági vállalkozásokról, azok támo­gatási rendszeréről. A megje­lent negyven gazdát legin­kább a mostani hitelkonstruk­ciók, kedvezmények érdekel­ték. Foglalkoztatta az embere­ket a falugazdász személye, feladata is. A szakcsiak sze­retnék, ha az egyik tervezett központ a községben lenne. Óvodafelújítás A gyulaji önkormányzat 1993-ra tervezte, hogy felújítja az óvoda épületét. Ez a szűkös anyagiak miatt azonban elma­radt. Ez a munka azonban egyre sürget, nem szeretnék sokáig húzni-halasztani. A felújításhoz szükséges tetőcse­repet is még tavaly megvették. Minden bizonnyal szükség lesz a tető teljes szerkezetének az átalakítására is, valamint az épület külső vakolására. Emellett folytatni kívánják a tavaly már megkezdett járda- felújításokat is. Májusban találkozó Az önkormányzat idei ter­vei között szerepel, hogy má­jusban meghívja a Gyulajról elszármazottakat. A kétna­posra tervezett rendezvényso­rozatra olyan személyiségek is Ennek a lehetősége megvan, mert vannak olyan szakembe­rekkel, akik alkalmasak len­nének e feladatkör ellátására, és a falu helyiséget is tudna biztosítani a munkához. Az előzetes tervektől elté­rően a szakcsi gazdakör most nem alakult meg, későbbre ha­lasztották mert még van né­hány olyan kérdés, ami tisztá­zásra vár. Ezekről rövidesen ismét szó lesz, mert a napok­ban újra összejönnek, amikor már nemcsak a gazdakört ala­kítják meg, hanem falugaz­dászt is választanak. meghívást kapnak, mint pél­dául Bazsonyi Arany - szintén gyulaji volt -, aki egy kiállítást is tervez erre a két napra. A festőművész munkáit a volt papházban mutatnák be. Munkanélküliség A gyulajiak zömében a hő- gyészi, a dalmandi ÁG-nél dolgoztak. A privatizáció és a leépítések során a téesznél is egyre több lett a munkanél­küli. A tamási PÁVA a falu­ban működtetett varrodájában harminc asszonynak adott munkát. Ez két évvel ezelőtt bezárta kapuját, így ismét nö­vekedett a munkanélküliek száma. Az emberek azonban próbálkoznak, többnyire a fia­talok vállalkoznak a mező- gazdaság területén. Rendkí­vül szomorú az a számadat, hogy az önkormányzat 76 munkanélkülinek fizet jövede­lempótló támogatást. A 73 éves Katona Margit szabadidejében géppel hímez Hírek Gyulajról Az olvasó írja Itt a forint, hol a forint? Marosvásárhelyi művészek kiállítása a Galériában Gyújtsunk gyertyát a holnapért! Dombóvári apróságok A dombóvári művelődési házban tartotta a hét végén gyűlését a Dombóvár Városi Horgász Egyesület. Napiren­den szerepelt a vezetőség be­számolója a végzett munkáról, majd a fegyelmi-, és a fel­ügyelő bizottság tett jelentést. A beszámolókat, a vitát köve­tően jutalmazásokra került sor. * Galambkiállítást tartottak szintén a hét végén a dombó­vári művelődési házban. A ga­lambokat péntek, szombat, vasárnap nézhették meg az érdeklődők, vasárnap pedig az eredményhirdetést köve­tően díjátadásra került sor. Elmúlt heti írásunkban ígéretet tettünk arra, hogy a közvéleménynek is hangot adunk az igazgató asszony felmondásával kapcsolatban, íme három vélemény, ami va­lójában sokkal többet takar, több ember véleményét tük­rözi. Két véleménynél ezért is nem írtunk nevet, s azért sem, mert nem kívánta meg­nevezni magát az, aki nyilat­kozott. Ezzel Bognár Pap Irén ré­széről nem zárult le semmi, mert munkaügyi döntő bíró­ság elé vitte az ügyet. 1. vélemény Kovács Károlyné körjegyző arra kért bennünket, hallgas­suk meg, neki mi a véleménye ebben az ügyben. Elmondta, hogy ő nem ért egyet a Bognár Pap Irén által elmondottakkal. Mégpedig azzal, hogy a mű­velődési házat a hivatal nem támogatta. Merthiszen színes televíziót, magnós rádiót, Tisztelt Szerkesztőség! Szombat délelőtt elmentem a közeli boltba vásárolni. Megvettem mindent, amire szükségem volt, 5000 forinttal fizettem, a pénztárban nem néztem meg a visszajáró pénzt, megbíztam a hölgyben. Mikor hazamentem vettem észre, hogy nem jól adott visz- sza, egy ezressel kevesebbet kaptam. Rögtön visszamen­tem az ABC-be, hogy tisztáz­zam a dolgot. A pénztáros­hölgy azt mondta, menjek vissza később, pénztárzárás­kor. Visszamentem, azt a vá­laszt kaptam, hogy 4000 forint többletük van, visszaadják nekem ezt az összeget. Mond­szőnyeget, tárgyalóasztalt is vásároltak a kultúrházba. En­nek egy része - utólag - elő is került. A büféről szólva el­mondta, több alkalommal is fölhívták az igazgató asszony figyelmét, hogy szüntesse azt meg, mert az nem a kultúr­házba való. Hozzátette még azt is, hogy az igazgató asz- szony nem volt tisztában a pénzügyekkel sem. Ezt a jegy­zőasszony számlákkal, leve­lekkel is igazolta. 2. vélemény — Mint embert, minden bizonnyal mindenki sajnálja, hogy ez történt vele. De azo­kat is meg kell érteni, akik a vezetői voltak. Az átszerve­zésre minden bizonnyal gaz­dasági megfontolásból került sor. Azok, akik bejártak a mű­velődési házba, illetve, akik­nek a rendezvényeiken köz­reműködött, nem mondanak rá rosszat, mert segítőkész­ségből jelesre vizsgázott. tam nekik, hogy nekem nem 4000 forint hiányzik, hanem ezer. Ismét elküldték mond­ván, nekik újból át kell szá­molni a pénzt. Harmadszorra is visszamentem, de már én szégyelltem magam, mikoris azt válaszolták, hogy ők nem tartoznak nekem, még azt is letagadták, hogy nekem azt mondták volna, 4000 forint plusz jött ki pénztárzárás után. Sőt, olyannal vádoltak meg, hogyha nincs meg a hi­ányzó pénzem, keressem a tolvajt a családomban, biztos ők loptak meg. Az én csalá­domban pedig nincs tolvaj, ugyanis nincs családom. Tisztelettel: Gebhardt Elvira Alapjában véve jószándékú, szeretetreméltó embernek is­merte meg a falu, de a saját „vermébe " esett bele. 3. vélemény — A hivatallal a nézetelté­rés valószínűleg akkor kez­dődhetett, amikor a büfében elkezdett szeszt árusítani. Az általános iskolás gyerekek itt tartották a testnevelési órái­kat. A lányok a színpadnál, a fiúk az előtérben vétóznék. Vajon mit lát a gyerek, amikor - finoman szólva - illuminált állapotban lévő személy kissé dülöngélve emelgeti a poha­rat. De mégis. Sok minden szól az érdemei mellett. Mert próbálkozott, kiállításokat, színházlátogatásokat szerve­zett. A hibái ellenére mégis szeretik a faluban, mert nem tudnak tőle olyat kérni, amit ne teljesítene. És egy tehetsé­ges ember, aki csodálatos ver­seket ír, ezek országos lapban is megjelennek. Nem kis munkával és még több energiával marosvásár­helyi művészek alkotásaiból rendezett nagysikerű kiállítást Szeverin Ferenc a Dombóvári Galériában. A „Gyújtsunk gyertyát a holnapért" című, január 24-ig nyitva tartó kiállí­táson az erdélyi városban élő és alkotó magyar, román mű­vészek képeit, szobrait, kis­plasztikáit tekinthetik meg a tárlat látogatók. A kiállításmegnyitón Sütő András alábbi gondolatait dr. Nagy Miklós tolmácsolta. Mégis, mégis! Közel félévszázados kényszer­lakhelye után az erdélyi képző­művészet az ország határain kí­vül most kezd teljesebb mivoltá­ban is bemutatkozni. A nagyvilágba kiszakadt, sike­res fiainkról nem szólva, az itt­honiak számbavétele, megméret­tetése és befogadása az össznem- zeti és európai értékrendbe való­jában most kezdődik el - újból. A műfaj szakértőinek véleménye szerint ígéretesen és máris elis­merést aratva sokhelyütt. Vigasztaló, bíztató jelenség ez. Az irodalom felól nézve még tán különös is. Vagy természetes in­Mureshan Gheorghe: Mitológia kább? Lehetséges, hiszen fölötte áll a nemzeti nyelv kötöttségei­nek. Engem ugyan álmomban sem látogatott meg a bánat, amiért a híres Nyugat nem kapkod az írá­saim - erdélyi irodalmi munkáink - után, mégis meglepett sokszor a hír, miszerint honi magyar festő, szobrász, graßkus aratott sikert, elismerést, homlokára babért Pá­rizsban, New Yorkban, Torontó­ban és Madridban. Ez - mondom - meglepett en­gem, örömmel töltött el. Elisme­rést, ami itthon megvontak tóle. Ha mi, vagyis az írók nem, ak­kor ók, a képírók bizonyítják: a nagyvilág metropolisaiban talál­kozó provinciák között Erdély is jelen van. Ha valaki tehát azt mondja: Vityebszk, Chagall, én azt mondom kiegészítőleg: Csík- zsögöd, Nagy Imre. Jelen vagyunk tehát a szülőföl­dön túl is olyképpen, hogy sem­milyen esztétikai engedményt, jó­indulatú elnézést nem kérünk, nem is kaphatunk, vigaszul sem a mitikusan tragikus történelmi sorsért. Mert ha valahol: itt min­den adott színorgonák Bach-dal- lamaihoz. Ha valahol: itt minden adott a márványtömbökben alvó Michelangeloi formák megsejté­séhez. Minden adott Bethlen Gábor tündérkertjének szellemi hagya­téka szerint. De semmi sem ada­tott meg ahhoz, hogy e szellemi hagyaték anyagi értékbe költöz­zék, semmi sem adatott meg ah­hoz, hogy isteni képességek ked­vező történelmi-társadalmi kö­rülmények között avassák Ma­rosvásárhelyt új Firenzévé, Ko­lozsvárt kisded Rómává. Mert Moháccsal kezdódőleg - ki nem tudja ma már! - Erdély­ben is megszakadt az oly szépen ívelő polgári fejlődés, amely a gó­tika keleti határát Brassóban húzta meg. Moháccsal Erdélyben is kihunyt a Mátyás-korszak re­neszánszának fénye. Hét szűk esztendőből lett azután közel fél évezred - jó sors hiányában, a magyarság folyamatos irtásában, üldöztetésében, megcsonkításá­ban. És lám, mindennek ellenére a művészet Erdélyben is él, alkot, európai szellemi magaslatok felé igyekszik. Többek közt azzal a művész­csapattal is, amelynek tagjai ma­f yarok s románok, amelynek a orszerűség jegyében fogant alko­tásait reménnyel ajánlom magam is a művészet kedvelőinek figvel­Simon Endre: Főnix Kurd, művelődési ház Vélemények a felmondási ügyben

Next

/
Thumbnails
Contents