Tolnai Népújság, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-17 / 13. szám
4 KÉPÚJSÁG SZEKSZÁRD ÉS KÖRNYÉKE 1994. január 17., hétfő A kérdésstaféta megpihen Szekszárd. helyzete és kilátásai 1994-ben Amikor 1992. októberében útjára bocsátottuk a kérdésstafétát, elsőként Szekszárd város polgár- mesteréhez juttattuk el. Most, amikor egy időre pihenni hagyjuk a stafétabotot - hogy aztán esetleg új formában elővehessük - ismét Kocsis Imre Antalt kérdezzük: — Mit vár az idei esztendőtől? Hozzászokhattunk már, hogy az ország, a város és az egyén helyzete és kilátásai elválaszthatatlanok lettek a nagyobb vagy a kisebb közösség költségvetésétől. Egy város sem vonatkoztathat el ettől, s nem tud szigetként működni a fokozatosan romló gazdasági feltételek között. A parlament által megszavazott költségvetések 1990 óta reál- és nominálértékben évről-évre kisebb támogatásban részesítették az önkormányzatot. Az első években az önkormányzat belső forrásai pótolni tudták a hiányt, mára azonban a helyzet olyan mértékben romlott, hogy testületünk a költségvetési koncepcióban csupán az intézményhálózat működőképességének megtartását fogalmazhatta meg elemi célként. A város 1993-ban intézményei fenntartása és a legszükségesebb fejlesztések elvégzése érdekében 100 millió forint hitelt vett fel. Az előzetes számítások szerint csupán az intézmények tavalyi árszinten való működtetése 200 millió forint újabb hitelfelvételre készteti az önkormányzatot úgy, hogy egyetlen forintot nem fordít felújításra, beruházásra még abban az esetben sem, ha a központi költségvetés a beruházások bizonyos hányadát céltámogatásként fedezi. Az ezekben a napokban kezdődő költségvetési tárgyalások során az önkormányzatnak jónéhány fontos elvi kérdésre kell válaszolnia: 1. Vállalható-e a város visszafordíthatatlan eladósodása, a terhek átadása a következő önkormányzatnak? 2. Vállalható-e az intézmény- hálózat - az iskolák, a művelődési intézmények - visszafejlesztése, a szakmai tevékenység csorbítása? 3. Lemondhat-e a város az oktatás és az egészségügy fejlesztésében jelen lévő gazdasági stratégiai célról? 4. Tekintheti-e egy város kézenfekvő gazdálkodási tevékenységnek a recessziós időszakban a hitelfelvételt, bízván a gazdaság mihamarabbi megerősödésében, és a gazdaság fejlődésének ön- kormányzati megjelenésében? 5. Vállalhatja-e a város az infrastrukturális beruházások teljes visszafogását, rontva ezzel a gazdálkodási környezetet? A kérdések már önmagukban is jelzik, hogy igazán jó válasz nem létezik, mert a racionális gazdasági vagy gazdálkodási választ kioltja a testületre elengedhetetlenül kötelező várospolitikai gondolkodásmód. A költségvetési koncepció tárgyaláskor megfogalmazódott, hogy a kormányzati koncepció gyökeres megváltozása jelentheti csupán az önkormányzati eladósodási folyamat megállítását. Az okok minden önkormányzatnál hasonlóak: — a közalkalmazotti törvény hatása; — a működés és fejlesztés évről-évre romló aránya; — a pénzforrások nélkül önkormányzatokhoz telepített hatáskörök és feladatok óriási száma; — a személyi jövedelemadó önkormányzatoknál maradó arányának csökkenése; — az illetékbevételek megosztása a központi költségvetés és az önkormányzat között; — a településüzemeltetésre kapott normatív támogatás csökkenése; Az egyes okok más és más arányban vannak jelen a különböző településtípusoknál, de a tendenciák azonosak. Szekszárd esetében a működés és fejlesztés arányában az idei évben léptük át a határt: a működés a teljes költségvetést felemészti, sőt, hitelfelvételre kényszerít. A legszükségesebb felújítási és fejlesztési igények - körülbelül 600 millió forint értékben - csupán a vágyak szférájában léteznek. Az elmondottak a város gazdasági helyzetére vonatkoznak, s bizakodom abban, hogy mindezek nem vetülnek ki káros módon a politikai élet szférájára is. Kötelező kincstári optimizmussal hiszem, hogy léteznek bölcs kompromisszumok, s nem válunk választási kampányok sújtotta területté. Alhír a hír a fogászati röntgenről Szekszárdon a Mártírok téri központi fogászatban tavaly október eleje óta egészen az óév végéig nem üzemelt a röntgengép, mivel azt az ANTSZ Tolna Megyei Intézetének sugáregészségügyi csoportja leállíttatta. Olyan értesülések is eljutottak hozzánk, hogy állítólag erre a megengedett dózisértéknél nagyobb kibocsáj- tás miatt került sor. Ennek jártunk utána dr. Hidasi Lászlónál, a sugáregyészségügyi csoport vezetőjénél.- Szerencsére nincs szó ilyesmiről - fogadja a történetemet Hidasi úr.- De a leállítás megtörtént.- Igen, személyesen én magam adtam ki erre az utasítást 1993. október 7-én, miután egy szúrópróbaszerű vizsgálat után kiderült, hogy a röntgengép sztatikája meghibásodott, s így pontatlanná váltak a felvételek. Elrendeltem a javíttatást, ami november 30-ára megtörtént, ám újabb probléma merült fel, mivel a helyre- hozatal közben a gép tubusa megsérült. így még egy javítás szükségeltetett, amivel december 16-ára készültek el, az engedélyt pedig két nap múlva adtam ki. Igaz az értesítés csak az ünnepek után, december 29-én lett kipostázva. A terület egyébként nem maradt ellátattlanul, a Wígand téri rendelőben és a kórházban is lehetőség nyílott fogászati röntgen felvételek készítésére.- Minden hibát be kell jelenteni az ÁNTSZ felé?- Nem, csak akkor kell bejelenteni, ha annak a gyanúja merül fel, hogy bármely személyt többletdózis ért. Itt erről nem volt szó. Október előtt is javították a szóban forgó berendezés sztatikáját, ám ez nem vezetett eredményre, ezért rendeltem el az RTG berendezés leállítását, mivel csak kifogástalan röntgennel lehet dolgozni.- A szükséges bejelentések mindig megtörténnek?- Sajnos nem csak a bejelentések, hanem az engedélyeztetési kérelmek sem jutnak el hozzánk mindig. A röntgen birtoklása bejelentés köteles, a telepítése, üzemeltetése, lebontása pedig engedélyhez kötött. Arra is akad precedens a megyében, hogy engedély nélkül működik a fogászati vagy más röntgenberendezés. Ezt kívánom megszüntetni. Nem tartom magam bürokratának. Egy féléves munkám van abban, hogy átvittem az adatokat számítógépre. A múltkor történt például, hogy fél nap alatt kiadtam egy engedélyt. Hozzá kell szokniuk az üzemeltetőknek a jogszabályban előírt törvényes rendszerhez. A sikeres együttműködéshez az is szükséges, hogy az RTG berendezés átvétele előtt ne egy nappal nyújtsák be az engedélyezési kérelmüket.-tesziHogyan felvételizzünk? Szekszárd Város Polgár- mesteri Hivatala Művelődési Csoportja a következő közlemény közzétételére kérte lapunkat: A Szekszárdi Városi Önkormányzat fenntartásában működő négy középiskola - a Garay János Gimnázium, az I. Béla Gimnázium és Műszaki Középiskola, a Bezerédj István Közgazgasági és Kereskedelmi Szakközépiskola Kereskedelmi Szakmunkásképző Intézet és a Szent-Györgyi Albert Szakközépiskola és Kollégium az 1994. évi gimnáziumi és szakközépiskolai felvételi rendjét illetően a következőkben állapodott meg: 1994. február 26-án, szombaton azonos időpontban és azonos tesztlapok alapján magyar nyelvtanból és matematikából közös felvételi dolgozatot íratnak. A felvételi tételsorokat és a pontozási útmutatót a négy iskola munkaközösség-vezetői állítják össze. E dolgozatokkal maximum 25-25 (50) pont szerezhető a felvételi vizsgán. A fenti iskolák az általános iskolai eredményeket a következők szerint veszik számba: a hetedik osztályban év végén és a nyolcadik osztályban félévkor elért irodalom, nyelvtan, történelem, egy idegen nyelv, matematika és fizika osztályzatait adják össze, ezt osztják kettővel. így az általános iskolai osztályzatokkal összesen 30 pontot lehet szerezni. A maximum 80 pont felett minden iskola a sajátosságainak megfelelően további 20 pontot adhat. Pl. további tantárgyak általános iskolai eredményeit számítja be, vagy szóbeli vizsgát szervez, vagy egyéb eredményeket preferál (nyelvvizsga, sporteredmény, szavaló verseny, énekkari tagság, stb.). Az iskolák közötti átirányításnál természetesen a tanuló csak az egységesen számított 80 ponttal jelenik meg. A tanuló abban az iskolában írja a felvételi dolgozatot, amelyik iskolát a felvételi lapon első helyen jelölte meg. Ez az iskola március 10-ig dönt a felvételről, vagy az elutasításról. A felvételiző a második helyen megjelölt iskolában csak ezt követően számíthat elbírálásra. A felvételi dolgozatok megírásának összehangolása tehát azt jelenti, hogy ha az első helyen megjelölt iskolába nem nyer felvételt a tanuló, akkor a második helyen már nem kell újból felvételi dolgozatot írnia. A középiskolába jelentkezés határideje minden iskolában - a nem városi fenntartásúakban is - február 15. Fontos tudnivaló, hogy az általános iskolák tanulónként egy jelentkezési lapot tölthetnek ki. Felhívjuk a szülők figyelmét, hogy gyermekeik továbbtanulási jelentkezési eljárásáról időben érdeklődjenek az általános iskolákban, illetve a kiszemelt középiskolákban. Hajdan L\ / i n t / /, 295 éve, 1699. január 15-én született Perczel József, a bonyhádi Perczel család megalapítója, megyénk főispánja. 145 éve, 1849. január 17-én Szekszárdon a megyei bi- zottmányi gyűlés a főispán felhívására határoz „a nép nyugalmának fenntartásáról" és arról, hogy a tisztikar alkotmányos szellemben fog működni. 100 éve, 1894. január 21-én meghalt özvegy báró Augusz Antalné (Schwab Klára), aki 1826. szeptember 20-án született Bécsben, alig 17 évesen lett felesége Augusz Antalnak: a későbbi báróné hét nyelven írt és olvasott tökéletesen: a Tol- navármegye nekrológjában szomorú tényként említi, hogy férjét, két fiát, két lányát temette el, csupán Helén leánya élt még ekkor bécsi apácaként ... 90 éve, 1904. január 17-én a katolikus legényegyletben halálos végű szurkálás volt: egy ámokfutó egy legényt megölt, három másik embert megsebesített - vésővel: a Tolna vármegye így vezette be az erről szóló cikket: „A szekszárdi ifjúsági egyesületek furcsa hírnévre tesznek szert. Valóságos szatíra, hogy azok a helyiségek, melyek ara vannak szánva, hogy becsületességre, jó erkölcsre nevelődjenek bennük az ifjak, minduntalan verekedések, késelések s csaknem minden évben emberölésnek színhelyei. Műkedvelői előadást rendeznek itt a legények, eljátszanak egy vígjátékot, utána pedig insce- nálnak (jeleneteznek) drámákat". 80 éve, 1914. január 18-án botrány volt a Szekszárd Szálló nagytermében: Beregi Oszkárra, a Nemzeti Színház művészére a temetkezési egylet türelmetlen, közgyűlésre várakozó tagjai rátörték az ajtót: ennek ellenére másnap Babits Mihály, Bodnár István és Petőfi Sándor verseiből szavalt s a Négyökrös szekér után csokorral köszöntötte Sass Erzsikét, a költemény jelenlévő ihletőjét. Krónikás Nem emelkedett jelentősen az elmúlt héten a Szekszárdon és környékén elkövetett bűn- cselekmények száma, most is csak harmincöt esetben rendeltek el nyomozást. Vaklárma volt Szerencsére vaklármának bizonyultak az iskola környékén ólálkodó cukrosbácsiról szóló szekszárdi hírek. A bejelentésre a rendőrség nagy erőkkel vonult a helyszínre, a felnőtt szemtanúk, valamint a gyerekek meghallgatása után minden kétséget kizáróan kiderült, hogy senki nem csábítgatott gyereket a lakására sem cukorról, sem másról szóló ígéretekkel. Pétiké motorizálta magát Angyalarcú Pétiké, a gyerekkorú ámde profi tolvaj újabban már önállóan közlekedik az országban. Rendőrségi intézkedésre ismét elvitték a zalaegerszegi ifjúságvédő intézetbe, de egy hét múlva már itthon volt. Ezúttal nem Szekszárdon dolgozott, hanem saját költségén vonattal Bajára utazott, ahol a Bácska áruházban 4500 forintot sikerült a szó szoros értelmében be-, illetve kizsebelnie. Nyilván nem volt elégedett a zsákmánnyal, mert hazafele a vonaton megismerkedett egy egyetemi hallgató lánnyal, aki észrevette, amint egyetlen ezresét akarja ellopni. A kalauz segítségével a pénzt sikerült visszaszerezni. A fiúnak még éppen egy éve van arra, hogy büntetlenül lopkodhasson, ugyanis 15-én tölti be 13. életévét. Vigyázat, betörő! Szekszárdon a kórház környékén ismét autókat törtek fel ismeretlen módszerrel. Volt a megyeszékhelyen három lakásbetörés is, amit feltehetően álkulccsal követtek el. A zsákmány is jelentősnek bizonyult, az egyik lakásból ékszert és készpénzt vittek el százhúsz, a másikból ötvenezer forint értékben. Az egyik szedresi presszóból pedig mintegy ötvenezer forint értékben loptak pénzt és cigarettát. Ami elsülhet, az el is sül Egy faddi eset hívja fel a figyelmet arra, hogy a légpuska is lehet veszélyes, ha figyelmetlenül, vagy felelőtlenül bánnak vele. Történt, hogy a megtöltött puskát a tulajdonosa nekitámasztotta a falnak, a társa pedig viccből ráfogta. A puska elsült, s a balesetben külön szerencse, hogy nem történt tragédia, egy sörét ugyanis az áldozat nyaki verőerétől néhány milliméterre hatolt be. Ma már nem kell engedély a légfegyver vásárlásához, illetve tartásához, a kezeléséhez viszont kellene némi józan ész. Természetesen tilos másokra veszélyes körülmények között használni, mégis előfordul, hogy tulajdonosaik az udvaron macskára vadásznak vele, anélkül, hogy a szomszédokat figyelmeztetnék.-ihiKérdéseiket, információikat, ötleteiket, javaslataikat továbbra is várja az oldal szerkesztője: Hangyái János Rejtett értékeink Apponyi Sándor példája Ha egyszer valaki képzeletben vagy a valóságban rangsorolja majd Tolna megye tudósait és mecénásait, minden bizonnyal az elsők közé fog kerülni e területeken Lengyel birtokosa. Az is valószínű, hogy Zuluföldön élt és dolgozott volna, már régen ünnepélyek hirdetnék évfordulóját, de erre honunk hálájából ez idő tájt éppen semmire nem futja ... Apponyi Rudolf francia, majd angol követ és Benkendorf Anna fia, Sándor százötven éve, 1844. január 19-én született Párizsban. Mivel már nagyapja is a diplomáciai pályán szerzett hírt a családnak, ő szintén ezt az utat választotta, de akárcsak elődje, ösz- szekapcsolta ezt a módszeres könyvgyűjtéssel. Atyja halála (1876) után már egyedül ennek élt, visszavonulva len- gyeli birtokára. A Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, Hóman Bálint így látta: „Alig tizennégy esztendős korában már határozott irányt vett gyűjtése. Édesapja, a nagyműveltségű diplomata tanácsára, gyűjtése körét szigorúan körülhatárolta s az egybehordott anyagot igazi könyvtárosként átbúvárolva, gyűjteményét könyvészetiig is teljesen feldolgozta. Érdeklődését a XV-XVIII. századi külföldön megjelent idegeny- nyelvű magyar vonatkozású nyomtatványok kötötték le s ezeket egy életen át következetesen gyűjtve, új fogalommal - az Apponyiana fogalmával - gazdagította a köny- vészet tudományát. A gyűjtés körének megválasztása a nemzeti tudomány szempontjából a lehető legszerencsésebb volt, mert az unikum-jel- legű könyvritkaságoknak, egy-két lapos apró nyomtatványoknak és metszeteknek összegyűjtése a hazai könyvtárak és többi gyűjtőink erejét meghaladó feladat. Megoldására csak oly főúri gyűjtő vállalkozhatott, akinek életviszonyai megengedték Európa összes könyvesboltjának vé- gigbúvárlását, s akit anyagi korlátok nem akadályoztak szenvedélye kielégítésében. E szerencsés körülménynek és késő öregségéig megőrzött lelkesedésének, alapos tudásának és akaraterejének összetalálkozása tette lehetővé, hogy Apponyi Sándor a maga erejéből oldja meg nemzeti könyvtárunk egyik legfontosabb feladatát, a magyar nemzet mindenkori európai helyzetét illusztráló külföldi nyomtatványok összegyűjtését. A feladatot, amit az Országos Széchenyi Könyvtár - anyagi eszközök és világot járó szaktisztviselők híján - soha megoldani nem tudott volna, Apponyi Sándor szinte a tökéletesség határáig elvégezte". Hóman lelkesedése nem üres szó: külön törvényt alkottak az adományról, amely 11 nappal Apponyi halála előtt meg is jelent, s a paragrafusok között megtaláljuk azt is, amely a nemzet háláját fejezi ki. Mondanunk sem kell, hogy ez a maga területén minden idők legjelentősebb magyar gyűjteménye! Mi, Tolna megyeiek is külön hálával hajthatnák fejet Apponyi emléke előtt, ó volt az, aki Wosinskyt tudós pályáján elindította és támogatta, s döntően kettőjük érdeme, «mór APPONYI SÁNDOP hogy ma Tolnánknak múzeuma van. Ehhez Apponyi Sándor hatalmas összeggel és az első gyűjtemény tárgyainak közel felével járult hozzá. Emellett - amolyan apróságként - azt az iskolát is létesítette, ahol később Illyés Gyula tanult. Könyvtárát, amelyet nyolcvanadik születésnapja után ajándékozott a nemzetnek s amely ma is a legjelentősebb OSZK-különgyűjtemény, 1925. május 7-én vette át a Magyar Nemzeti Múzeum, Apponyi azonban - aki az év április 18-án halt meg Lengyelen - már egy másik adománnyal is páratlant cselekedett: 3327 katasztrális holdnyi birtokát is a múzeumra hagyta, annak tulajdonává tette. (Ha ma is ez tartaná fenn, aligha lennének anyagi gondjai...) A hálátlan utókort mindez persze nem hatotta meg: ma már nevét is csak múzeumnak vörösmárvány tábláján láthatjuk viszont meg néhány könyvben. Sem díj, sem utca, sem szobor, sem az élő emlékezet nem méltatja páratlan tetteit.. Dr. Töttős Gábor
