Tolnai Népújság, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)

1993-12-09 / 288. szám

4 »ÚJSÁG PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1993. december 9., csütörtök „Város-képek" Pakson A Mérnöki Kamara új tagozata Hideg napon egy forró lángos Féléves szervezőmunka eredeményeként az elmúlt hónapban alakult meg Buda­pesten a Mérnöki Kamara in­formatikai, távközlési és rend­szerszervezési tagozata. Sipos László, a Paksi Atomerőmű Rt. vezető mérnöke a tagozat egyik alapítója, demokratikus szavazást követően a tagozat ügyvivő testületé távközlési csoportjának tagja lett. A tagozat alakuló ülésén megállapodtak a szervezet jel­legében, mely a nevében sze­replő szakterületeken dol­gozó, illetve ezzel kapcsolat­ban álló mérnökök által létre­hozott önigazgatással rendel­kező szervezeti egység. Főbb tevékenysége a szak­területét érintő tanácsadási, oktatási, szervezési, kivitele­zési és véleményezési, emel­lett döntéselőkészítési és ko­ordinálási feladatok ellátása. A Magyarországon 1923-ban megalakult Mérnöki Kamara tevékenységének 1944-ig ko­moly eredményei voltak, a je­lenlegi tagság nem a múltat akarja azonban visszaren­dezni, hanem a jelenben keresi a legjobb megoldást a szakmai önmegvalósítás érdekében. Korrekt és jó kapcsolatok kia­lakítására törekszik a tudo­mányos egyesületekkel és az államigazgatással. Sajátos mérnöki tevékenységükből adódik etikai kódexük, melyet minden belépő írásban fogad el, s kártérítési kötelezettséget vállal a munkája után. Tárgya­lásokat folytatnak biztosító társaságokkal is a kamarai ta­gok terveinek biztosítása ér­dekében. Mint Sipos Lászlótól meg­tudtuk, az alakuló taggyűlé­sen felvetett gondolatok, viták lehetővé tették, hogy tisztá­zódjon: a Mérnöki Kamara a felsőfokú intézmények által kiadott diplomák, oklevelek és egyéb okmányok kiadásá­ban nem kompetens, így azok érvényességét nem kérdője­lezi meg. Azonban a műszaki fejlődést minden mérnöknek tudomásul kell vennie, és a társadalom jogos elvárásai alapján a mérnöki minősítésre közösen kell eszközöket ki­dolgozni. Ebbe a munkába az államigazgatás be fogja vonni a tudományos egyesületeket, a mérnöki- és építész kamará­kat és a felsőfokú intézmé­nyeket is, az alakuló ülésen megjelenő vitapartnerek eb­ben a tárgyban kompromisz- szumkészségükről tettek ta­núbizonyságot. vem Hírek innen-onnan Testületi ülés A paksi képviselőtestület soron következő ülését de­cember 14-én tartja. Az ülés első napirendi pontja Sólyom Károly nyugdíjas evangélikus lelkész „Pro Űrbe" kitünteté­sének megszavazása lesz. ‘ Ezt követően egy közterület nevének megváltoztatását tárgyalja a testület, ugyanis az önkormányzat támogatásával felújították a Béke téri Szent­háromság-szobrot, s a kör­nyéken lakók ezt az alkalmat felhasználva azzal a kéréssel fordultak a testület felé, hogy a tér neve változzon vissza a régire, vagyis legyen újra Szentháromság tér. A továbbiakban intéz­ményvezetői pályázat elbírá­lására kerül sor, mivel dr. Vö­rös Endre sebész-főorvos a közelmúltban lemondott a vá­rosi rendelőintézet igaz­gató-főorvosi tisztségéről. Utódjáról, valamint az ön- kormányzat által alapított helytörténeti múzeum vezetői állásáról születik majd döntés a pályázatok alapján. Bővül a stáb Nem panaszkodhatnak a pak­siak, mondhatni kényeztetik őket a médiák, hisz ott a vá­rosi televízió, a helyi folyóirat. A helyzet úgy szólván „fo­kozódik", hiszen az elmúlt testületi ülésen a képviselők a városi televízió létszámfejlesz­tésére vonatkozó előterjesztést elfogadták, így 3 fővel bővül majd a technikai személyzet. A Paksi Hírnök pedig a jövő évtől - a tervek szerint - heti­lapként szolgáltatja majd az információkat a helybéliek­nek. Osztrák módi A közelmúltban vehették birtokukba a paksi lakótelep polgárai egy nagy élelmiszer­kereskedelmi cég diszkont-üz­letét. A nyitásakor több válto­zás is volt tapasztalható, amel­lett ugyanis hogy végre felújí­tották a boltot - igencsak rá­fért - újdonság az is, hogy a bevásárlókocsikat pénzzel le­het „kiváltani", no és kintről, az utcáról kell két ajtón ke­resztül az üzletbe taszigálni és visszavinni az ominózus „járművet". A nyitás napján lelkesen bizonygatták a fur- csálkodó vásárlóknak, hogy ez Ausztriában is így van. Ezt nem vitatjuk. Ám ott az au­tós-bevásárlás a jellemző, meg az, hogy egy egész hétre, sőt hónapra „rakodnak fel" a kuncsaftok. Nem valószínű, hogy a lakótelepen élők ily módon tudják csak elképzelni a bevásárlást... Egy orvos gondolatai Dr. Horváth István paksi orvos magánkiadásban jelen­tette meg „Tudásom oly ke­vés" címmel azt a kis kötetet, melyben gondolatait tárja az olvasók elé szerelemről, szeré­téiről, vallásról, családról, ér­vényesülésről, életformáról, egyszóval az élet dolgairól a hétköznapitól a magasztosig. Érdekesek, frissek, olykor fanyarok, súlyosak, sőt, elma- rasztalóak ezek a hosz- szabb-rövidebb mini-esszék, fme néhány példa: „Ragaszkodás házhoi, au­tóhoz, ruhához, mindenhez, ami HALOTT ÁNYAG, min­denhez, ami megvásárolható, amivel dicsekedni lehet, ami­vel ki lehet vívni a többi maszk megbecsülését. Hová vezet ez az életforma?" „A Biblia rosszul értelme­zése akkor a legvalószínűbb, ha valaki csak a Bibliát ol­vassa." „A sport a primitív szemé­lyiségekre hasonló hatást fejt ki, mint a kábítószer. Az en- dorphinok náluk idétlen fel- szabadultságot, üres megelé­gedettséget okoznak." „Bármiféle ízléstelenség oka a Szenttel való kapcsolat meg­szakadása." „A kereskedelmi tevékeny­ségben van valami férfiatlan - kézbe venni egy tárgyat és nem alakítani rajta - a férfi nem vezetheti így le hatalmas energiáját." Dr. Horváth István, aki Pet­rarca versének egy sorát vá­lasztotta kötete címéül, ezzel is jelezvén a reneszánsz költő művei iránti szeretetét, írását elsősorban figyelemfelkeltésre szánja, arra, hogy kiragadja az embereket a hétköznapok monotóniájából. Dr. Horváth István véleménye szerint ugyanis manapság nem divat a gondolkodás, pótolják ezt bevett, divatos szólamokkal. Tudatosan meghökkentő né­melyik gondolata, mert ezzel is figyelmeztetni akar: ne saj­náljuk az időt, energiát arra, hogy eltöprengjünk a világ dolgain, hogy megkülönböz­tessük a jót a rossztól, az érté­keset az értéktelentől, még akkor is érdemes így csele­kednünk, ha nem tudjuk gon­dolatainkat olyan szinten pa­pírra vetni, mint ő. Megállapí­tásaival, melyek néhol a kinyi­latkoztatás határát súrolják természetesen lehet vitatkozni - de dr. Horváth István célja bizonyára éppen ez, hiszen kétségtelen tény: a vita gon­dolkodásra serkent. venter Két kérdés a havas városról Az az igazság, hogy elszok­tunk már az ideihez hasonló telektől. A legfiatalabbak csak a szülők, nagyszülők elbeszé­léséből ismerték a térdig érő havat, most aztán „gyakorlat­ban" is megtapasztalhatták. Csakhogy egy városnak hó ide, hó oda, ugyanúgy kell működnie, mintha semmi sem történt volna. A paksi Duna- center Kft. főmérnökétől, Vajda Józseftől a városban tör­ténő hóeltakarítási munkála­tok némi fennakadásának okát kérdeztük. — Úgy gondolom - mint sokunkat - minket is megle­pett az ilyen, nem éppen szokványos időben érkezett korai hóesés, annak intenzi­tása és időtartama is. A hóel­takarítással kapcsolatos előké­születeket a polgármesteri hi­vatallal kötött szerződés alap­ján megkezdtük és tulajdon­képpen a november 10-én megtartott műszaki szemlével be is fejeztük. A megkötött szerződés pon­tosan megszabja és meghatá­rozza a technikai eszközök mennyiségét, típusát, a mun­kában résztvevő ügyeletesek létszámát, illetve minden olyan teendőt, amely ezen te­vékenységgel összefügghet. Az azonban már most látszik, hogy - a szükségszerű költ­ségkíméléssel is - a jelenlegi előirányzott anyagiak nem fogják fedezni a tevékenység­gel összefüggő költségeinket. Abban azért biztos vagyok, hogy a téli időjárás indokolta körülmények esetén ez az összeg bővíthető. A november 13-án kezdő­dött és az egész hétvégén tartó havazás összességében súlyo­sabb fennakadást nem okozott városunk közlekedésében. A város hóeltakarítási és síkos­ságmentesítési feladatai há­rom ütemre (területre ) van­nak felosztva. Az első ütem­nek megfelelően az ügyelettel azonnal megkezdtük az elta­karítást, ezeken a területeken mindvégig problémamentes volt a közlekedés. A hétvégén még technikai eszközökkel és létszámban is kibővített ügye­let, a nap 24 órájában dol­gozva is a második ütemtervi területet 75 százalékosan, a harmadik ütemtervi területet 50 százalékosan tudta letaka­rítani. A hétvégén a gyalogos köz­lekedési utak eltakarításában volt nagyobb lemaradásunk, amely később a letaposott és feljegesedett formájában ne­hezítette a munkát. November 15-től, hétfőtől, átcsoportosítással a hóügyele- ten túl egyéb megerősítések­kel tisztítottuk a város közút­jait, az útkereszteződéseket, a buszbeállásokat, a közterületi járdákat is. Fontos megemlíteni, hogy munkánkat nagyban akadá­lyozták a város közútjain par­koló járművek. Volt olyan utca, amelyen ezen okok miatt nem tudtunk munkát végezni. — Második kérdésünk: volt-e fennakadás a városi hulladékszál­lítással, maradtak-e kiürítetlen edények a lakótelepen? — Jelentős fennakadásról nincs tudomásom. Ezzel kap­csolatos jelzés, vagy reklamá­ció a társaságunkhoz nem ér­kezett. Az igazsághoz azon­ban az is hozzátartozik, hogy november 15-től mind a 110 li­teres tárolóedényes, mind a lakótelepi konténeres szálh'tás a megszokott ütemezésnél lassabban haladt, de a hét vé­gére pótoltuk a lemaradást. A két kérdéssel kapcsolat­ban el kell még mondani,hogy természetesen voltak gondok és nehézségek az eltakarítás körül. Ezúton szeretném megköszönni azoknak a meg­értését és türelmét, akikhez későbbi időpontban jutottunk el, és azoknak, akik észrevéte­leikkel segítették munkánkat. Feladatunk, hogy a hasznos kritikákból okuljunk, a min­den önkritikát, toleranciát nélkülöző, mások munkáját nem becsülőket is elviseljük. Fő feladatunk azonban az, hogy a munkánkat meghatá­rozó elvárásoknak, normák­nak igyekezzünk lehetősége­inknek megfelelően, minél ob­jektívebben megfelelni. vem T „A lapát elkopott, a karom még nem" — Még ma is biciklivel já­rok a Páskum-béli szőlőbe - kezdi a hetvenedik évében járó paksi Fritz Ádám. — Nem is hiszem el, hogy a minap már betöltőm azt a frá­nya hetvenet, úgy érzem, hogy én még hegyeket tudnék elmozdítani. Ádám bácsi, akinek ősei még Mária Terézia uralkodása idején érkeztek a megyébe, nem könnyű sorsot kapott az élettől. Szakmát nem tanulha­tott, özvegyen maradt édes­anyja négyőjüket nevelte egyedül, s a kis Ádám már 12 éves korában munkába állt, mint a legidősebb gyerek. A fiatalsága föld- és szőlőműve­léssel telt, a munkanap hajnal­tól késő estig tartott. Kovács Anna személyében a sváb fiú magyar lányt vett feleségül 1947-ben. Még néhány év, s az aranylakodalmukat üli majd Frízt Ádám és Kovács Anna. Hajnalban kezdődött a mai nap, a program: disznóvágás. Most nem Ádám bácsi volt a böllér, ezt a munkát már a fia­talokra hagyja. Készségesen elmeséli, miként zajlik náluk egy disznóvágás. A leölt állat fateknőben kerül forrázásra, majd a rénfára akasztják, gáz­zal pörkölik. Régen nem volt ilyen kényelem, jó volt a szalma is a pörzsölésre. Kö­vetkezik az állat felbontása, s már készül is a kenyérhez való: a hurka, kolbász no és a gömböc. Az udvaron álló füs­tölőben a kolbász, a szalámi több napon át füstölődik majd. Á serényen dolgozók mód­jával kóstolgatják az újbort, a Páskumban lévő négyszáz négyszögölön kékfrankos, oportó és zweigelt terem. A tavalyi bort mind eladták, idén 12 hektó termett. A fáradhatatlannak tűnő Ádám bácsi bevallása szerint orvoshoz nemigen jár, büsz­kén mutatja azt a lapátot, amivel még a gyerekei építke­zésén dolgozott. Kopott szerszám, már csak a padláson lévő kukorica lapá­tolására jó, de mint Ádám bá­csi mondja: a karja az még nem kopott el! eördögh Lapunk paksi terjesztése A Népújság Pakson és kör­nyékén való terjesztésével Hanoi József és csapata fog­lalkozik. A körzetbe, Tenge- liccel és Paks külterületeivel együtt 15 község tartozik. La­punk terjesztését egy 22 fős csapat végzi, s ez bizony ke­mény munkát igényel, meg­mutatta ezt a múlt vasárnapi különszám olvasóinkhoz való eljuttatása is. A feladat több mint 4 ezer példány kézbesítése naponta, mint Hanoi József mondta, ez súlyra sem akármi, ezért aztán a családi Trabantot is nagyobb járműre kellett cserélni. A ter­jesztők lelkesek, 18-45 éves korig megtalálható minden korosztály. Van olyan, akinek a munkanélküliség nem ép­pen szívderítő helyzetéből je­lent kilábalást ez a munka. Felhívjuk a Pakson és kör­nyékén lakó olvasóink fi­gyelmét, hogy a Népújságra előfizetni a kézbesítőnél lehet, a január 1-től esedékes saját terjesztéssel kapcsolatban pe­dig Hanoi Józseftől kaphatnak információt a 75/313-981-es telefonon, lehetőleg 17 óra után. Hanoi József és csapata mindent megtesz azért, hogy a Tolnai Népújság minden családhoz eljusson januártól legkésőbb reggel 8 óráig. vem A korcsolyázó úriszabó A nemsokára 73. évét be­töltő Horváth Béla úriszabó nagy élvezettel emlékszik vissza azokra az időkre, mikor a paksi vasútállomás melletti „telelő" vízimalmok mellett korcsolyázott a befagyott Du­nán. No és a síelés a Csá- nyi-kertben, a Pálin­kás-völgyben! Nagy víziem­ber volt az ifjú Horváth Béla, jól emlékszik még a regattára, ami egy nyolc méter hosszú, két pár guruló üléses kielbo- oth volt, a paksi Zsíros Nán­dor készítette, de mindenki csak regattának nevezte akko­riban. Horváth Béla nyughatatlan ifjúként igencsak „ülő" foglal­kozást választott, ugyanúgy mint két nagyapja s édesapja is: a szabóságot. Á szakmát az anyai nagyapától tanulta, há­rom és fél évig volt inas. Mint mondja, a nagypapa még igazi „magyar" szabó volt, olyan csizmanadrágot készített, amin belül egy szál varrás sem volt. Tőle is rendeltek most egy lovaglónadrágot, s a kun­csaft kérdezte: meg tudja-e csinálni? Hogyne tudná! A szabónak minden alakú em­berre tudnia kell viselhető, jól mutató ruhát készítenie. Az úriszabó műhelyében hatalmas, faragott keretű tü­körben nézegetheti magát a kucsaft, ezt a tükröt még szin­tén a nagypapa vásárolta a század húszas éveiben, Buda­pesten. A zakó vállától a nad­rág száráig minden látható benne. A szék sem sorolható a modern jószágok közé, szin­tén nagypapai örökség, a pár­nája lószőrrel van kitömve, mert mint Horváth bácsi mondja: kell a kényelem, egy szabó sokat koptatja az alsó felét. Mindig a saját ura volt, nem lépett be semmiféle szövetke­zetbe, 36 évig dolgozott a Keskeny utca sarkán bérelt műhelyben, öregségére pedig megvásárolta ezt a helyiséget a lakótelepen. S hogy mi maradt meg a sok fiatalkori hobbiból? Szintén „ülő foglalkozás", Béla bácsi sporthorgász lett! Az ASE horgászegyesületének tagja 1979-től. Motorozni, autózni is szeretett mindig, az első saját autóját még 1960-ban vette, most egy 12 éves Wartburgon jár. eördögh .1 i t

Next

/
Thumbnails
Contents