Tolnai Népújság, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-24 / 301. szám
6 »ÚJSÁG SPORT 1993. december 24., péntek Száznegyven sportújságíró szavazott 1993 legjobbjai: Egerszegi Krisztina, Kovács Antal és a vízilabda-válogatott Egerszegi Krisztina Az idén 36. alkalommal választották meg a magyar sportújságírók az esztendő legjobb hazai versenyzőit, női és férfi sportolóját, edzőjét és csapatát. A 140 szavazat alapján a nőknél ismét Egerszegi Krisztina diadalmaskodott, akit 126-an tettek az első helyre. Az olimpiai, világ- és Eu- rópa-bajnok úszónő nyáron Sheffieldben nem kevesebb, mint négy alkalommal állhatott fel az EB-dobogó tetejére. Mostani sikere azt jelenti, hogy 1988-tól megszakítás nélkül övé a női kategória első helye, vagyis hatodik alkalommal lett a legjobb női sportoló Magyarországon. Ilyen sorozatot még senki sem ért el a korábbi választásokon. Az úszás nemcsak Egerszegi jóvoltából szerepel vezető helyen: ugyancsak első lett Kiss László, a Bp. Spartacus úszóinak, így Egerszegi Krisztinának mestere, akit az esztendő edzőjének szavaztak meg, ezúttal harmadszor. A cselgáncsozó olimpiai- és világbajnok paksi Kovács Antal viszont először lett győztes, és érdemelte ki az év legjobb férfi versenyzője címet. Kovács Antal mestere, Han- gyási László az 1993. év legjobb edzőinek megválasztásában ugyancsak először került dobogóra: Kiss László és Horkai György mögött a harmadik legjobbként. Hangyási László edző sikerének értékét növeli, hogy a 32 szavazatot kapott edző alkotta igen rangos mezőnyben bronzérmes. A csapatok vetélkedéséből ugyancsak egy vizes sportág, a vízilabda került ki győztesen: az Európa-bajnoki ezüstérmes és Világ Kupa második férfi pólócsapat kapta a legtöbb voksot. (Ez volt a vízilabda-válogatott nyolcadik elsősége). Az edzők rangsorában második helyre került vízilabda-kapitány, Horkai György legénysége többek között a világbajnok kardválogatottat utasította maga mögé. 1993. legjobb magyar női sportolói: 1. Egerszegi Krisztina úszó 938 ponttal (126, 4, 2), 2. Mohamed Aida vívó 464 (4, 63, 32), 3. Fórián Éva sportKovács Antal lövő 186 (0, 18, 24), 4. Polgár Judit sakkozó 117 (0, 9,18), 5. Czigány Kinga kajakos 111 (0, 11, 14), 6. Horváth Marianna vívó 66 (4, 6, 2). 1993. legjobb magyar férfi sportolói: 1. Kovács Antal cselgáncsozó 813 ponttal ( 91, 28, 9), 2. Güttler Károly úszó 525 (21, 54, 27), 3. Kolonics György kenus 272 (7, 22, 27), 4. Fa Nándor vitorlázó 134 (10, 4, 11), 5. Damyi Tamás úszó 111 (3, 10, 10), 6. Fábián László öttusázó 107 (3, 2,19). 1993. legjobb magyar csapatai: 1. Vízilabda-válogatott 563 ponttal (44, 35, 20), 2. Kardválogatott 402 (29, 27, 16), 3. Teniszválogatott 338 (31,16, 26), 4. Férfi öttusa-válogatott 297 (18, 33,14), 5. Női párbajtőr-válogatott 163 (8, 15, 8), 6. Kajak-kenu válogatott 122 (9, 3,11). 1993. legjobb magyar edzői: 1. Kiss László úszás 762 ponttal (92,18, 7), 2. Horkai György vízilabda 397 (14, 35, 31), 3. Hangyási László cselgáncs (12,33,21), 4. Csank János labdarúgás 80 (1, 9, 7), 5. Széchy Tamás úszás 77 (0, 9, 8), 6. Vajda Vilmos kajak-kenu 54 (3,1, 7). (Megjegyzés: zárójelben, hogy hányán tették az első, a második és a harmadik helyre. Az első helyért 7, a másodikért 5, a harmadikért pedig 4 pont jár). Az év legjobbjainak a kitüntető díjakat 1994. január 31-én, a Grand Hotel Corvinus Kempinski báltermében gálavacsora keretében nyújtják át. Kiss László A vízilabda-válogatott A sportrovat karácsonyfája Advent várakozással teli napjaiban, az ünnepi készülődés finisében számba vettük mindazt az éremtermést, amelyet megyénk sportolói a nemzetközi és hazai versenyeken nyújtott derekas teljesítményükkel szereztek, s most ajándékként a karácsonyfa alá tettek. Ennek alapján tisztelettel jelentjük: szőkébb pátriánk sportcsaládja minden idők legeredményesebb esztendejét zárja. Úgy bizony, s az Isten tartsa meg a szokásukat. Hölgyeim és uraim! Önök ugyanis bravúrt produkáltak. A paksi sportvezető, Szinger Ferenc szavaival élve: sikerágazattá tették Tolnában a sportot, ami sajnálatos módon az utóbbi évek legkevesebb állami támogatásában éppen az idén, 1993-ban részesült. Idővel a sikerek is veszítenek értékükből? Nem, a győzelem örök. Különösen, ha olyan világraszóló, mint amilyet Kovács Anti ért el Barcelonában. A paksi judós a magyar cselgáncssport első olimpiai aranyát szerezte. Aztán az idén, a hamiltoni világbajnokságon csattanós választ adott a fa- nyalgóknak, akik az olimpiai sikerét csak egy kiugrásnak tartották. Márpedig azt régről tudjuk, hogy a hírnév ormához egyetlen oldalról sem vezet kényelmes) rózsákkal telehintett út. Annál is inkább, hiszen mindenki az olimpiai bajnok skalpjára vadászik, a tatami világában is a királyt igyekeznek lelökni trónjáról. A népszerű Atom Anti azonban Istenadta tehetség, s ez a talentuma a felkészülési időszak legkeményebb intenzitású edzésein is határtalan szorgalommal párosul. Olyan hangyaszorgalommal, amivel Hangyási László mester is elégedett. Amikor december 20-án, hétfőn délelőtt stílszerűen a zuglói Trófea étteremben rendezett sajtótájékoztatón megismerhettük a sportújságíró kollégák szavazatainak végeredményét, nos, minek is tagadnánk, nagyot dobbant a szívünk. Az olimpia, vagy a világbajnokság utáni Ferihegyi fogadtatáshoz hasonlóan, most is azt éreztük: jó Tolna megyeinek lenni. Merthogy, de hiszen ezt már lapunk első oldaláról úgy is tudják: a 140 sportújságíró szavazatával Kovács Antal lett az 1993-as esztendő legjobb magyar férfi sportolója. Ez pedig önmagában óriási siker. Apropó, az év legjobbjai. Mester és tanítványa ebben is „egymásra talált", hisz Hangyási László az edzők rangsorában harmadik lett. Szó se róla, az idén a Húsipari SE súlyemelő ászai is remek évet zárnak. Itt van mindjárt a szimpatikus, mokány- bajszú Czanka Attila, aki szekszárdi színekben is átlépte azt a „bűvös küszöböt". Természetesen az Európa-bajnoki címéhez vezető út küszöbére gondolunk. Sokszor leírtuk már, a sors nagy rendező. Ami nem sikerült Attilának az 1992. évi szekszárdi kontinensviadalon, azt most valamennyiünk örömére aranyérmesként pótolta Szófiában. Utána sem sokat pihenhetett babérjain, hiszen peregtek a hónapok, s elérkezett az indulás a távoli földrészre, Ausztráliába. A kenguruk földjén, közelebbről is Melbo- urneben, a világbajnokságon méretett meg. És cseppet sem találtatott könnyűnek, mi több, az a fránya hatdekás testsúly többlete világbajnoki bronzéremtől fosztotta meg. Pedig a 64 kilósok súlycsoportjában közben megjavította a szakítás világrekordját is. Klubtársa, Farkas Zoltán viszont bekaszírozta a bronzmedált a csehországi Cheb-ben rendezett junior világbajnokságon. Idehaza aztán egyszerűen „taroltak" a húsiparisok, igazolván, hogy senki sem kérdőjelezheti meg annak realitását, miszerint Szekszárd a súlyemlő sportág vidéki fellegvára. Az ifi-, junior- és a felnőtt országos bajnokságról nyolc dobogós helyezéssel tértek haza, újfent megnyerték az NB I-es és az utánpótlás csapatbajnokságot is. Ausztriában pedig a Nemzetek Tornáját, s el ne feledjük: Czanka és Kiss aranyérmet, Farkas ezüst-, Mihályka pedig bronzérmet nyert a Világ Kupa fordulóban. Bizonyára megbocsájtják nekünk a kedves Olvasók, hogy a szentesti számvetésünket, az érmesek tablóját nem a hölgyekkel indítottuk. Három a kislány, de esetünkben véletlenül sem Schubert operettjének szereplőiként. Ők ugyanis a színpadi rivaldafényt sportra cserélték. Számukra a futás-úszás-ke- rékpározás-kajakozás „egész embert" követelő négyes erőpróbája, vagy a kaucsuklabda magasszintű bűvölése, illetve a szépség és báj ötvözetét felvonultató ritmikus sportgim- nasztikai gyakorlat bemutatása garantálta a vastapsot. Amikor Vass Henrietta Paksról útrakelt a dallamos nevű spanyolországi Ibizába, a négyespróba junior világ- bajnokságára, nos, éremszerzést tekintve legfeljebb a remény halvány lángocskája pislákolhatott tudatában. Aztán tessék kérem, egyszerűen nem adta alább az aranynál. A tolnai Herczig Judit pedig duplázott az aranymedálokból. Ljubljanában, az asztali- tenisz ifjúsági Európa-bajnok- ságon kétszer is a dobogó legfelső csúcsáról hallgathatta a magyar Himnuszt. Mi tagadás, Tolnán újfent sikk lesz ping-pongmeccsre járni, Balogh Ilona együttese az NB I-ben, de újoncként az ETTU Kupában is leadta névjegyét. A gyertyagyújtás előtti névsorolvasásban a két „aranyos" kislány után most következzen az, akit 1992-ben Tolna megye legjobb női sportolójának választottak. Igen, eltalálták a kedves Olvasók, a paksi Hermész Anitáról van szó. ő az idén a Bukarestben rendezett felnőtt ritmikus sport- gimnasztikai Európabajnokságon az együttes kézi- szer-csapat tagjaként bronzérmet szerzett. A világjárók öt arany és három bronzérem mellett egy-egy negyedik és ötödik helyezéssel öregbítették megyénk sportjának hírnevét a világ- és Európa-bajnokságo- kon. Az ötödik hely a triatlon junior világbajnokságon szerepelt magyar csapat szekszárdi tagja, Varga Zsuzsa nevéhez fűződött. Akkor hát térjünk át a hazai „vizekre", elevenítsük fel az ifjúsági, junior és felnőtt korosztályúak országos bajnokságainak Tolna megyei sikereit. Minden hivalkodás nélkül, jócskán van okunk dicsekvésre. Tíz sportágban huszonkilenc arany-, tizennyolc ezüst- és huszonegy bronzérem „termett" az OB-kon. Hatvannyolc dobogós helyezés! Ez ugye önmagáért beszél, ráadásul stabilan állja az összehasonlítást a szomszédos megyék eredményességével is. És akkor még nem is szóltunk a serdülő- és a gyermek korosztály országos bajnoki érmeiről, továbbá annak a 140 diáksportolónak a derekas helytállásáról, akik sportáguk országos diákolimpiái döntőin az 1-6. helyek egyikét szerezték meg. Megérdemelten köszöntötte és ajándékozta meg őket ünnepélyes keretek között a Tolna Megyei Diáksport Tanács. Nekünk együtt kell kezelni a szabadidő, az egészséges életmód, az iskolai és a versenysport problematikáját. Mindez ugyanis elválaszthatatlan. Éppen ezért a megye sporttársadalma tisztelettel kéri a polgármester urakat, a megyei közgyűlés, valamint a városok és kis települések ön- kormányzati képviselőit, hogy 1994-ben jó szívvel támogassák a sport ügyét. Amikor a költségvetési kiadásokról, a különböző ágazatok pénzügyi támogatásáról szavaznak, kéretik a felnövekvő egészséges generációra, a testnevelésre és sportra voksolni. — Az ökölvívás hazai élvonala sem képzelhető el a Paksi SE válogatottjai nélkül. A Duna-parti klub műhelyében folyó eredményes nevelő- és szakmai munkát pedig évek óta az országos bajnokságok dobogós helyei fémjelzik. Az idén a már említett érmet hozó tíz sportág közül a paksi ökölvívás kasszírozta a legtöbb OB-medállt. Számsze- rint hat aranyat, öt ezüstöt és tizenkét bronzot. A nagyságrendet tekintve szintén paksi specialitás, a cselgáncs következik. Az Atomerőmű SE szakosztályának tehetséges, fiatal tagjai az országos bajnokságokon tizennyolc alkalommal állhatták fel a dobogó valamelyik fokára. Érdekes módon „elnőiesedett" az atomosok sikerlistája, hiszen csupán négy fiú segített be Kónya Juditéknak. Miután a súlyemelést korábban már értékeltük, folytassuk a sort egy immár hagyományosan sikeres szekszárdi sportággal, a kerékpározással. A város korábbi üdvöskéje, a szakág barcelonai olimpikonja, az országúti válogatott „spillere", Steig Csaba már a szolnoki klubnak tekeri a sikereket. Távozása ellenére is szép ajándékot tehetnek bringásaink a fenyő alá. Egyéniben és csapatban egyaránt négy-négy OB-érmet nyertek. A teljesség igénye vezeti toliunkat, amikor az atléták, az asztaliteniszezők és a kajak-kenusok három-három, a karatézók, a motocrossozók és a triatlonosok két-két dobogós helyezését is besoroljuk. Divatos szlonggel élve, mindez nem jöhetett volna létre, ha nincsenek remek szakembereink, fáradtságot nem ismerő egyesületi vezetőink, s a sport reklámhordozó értékét felismerő, a működés feltételeit támogató szponzorok. A labdajátékok csapatainak eredményeit tekintve dicsérhetjük az NB I/B-ből aranyérmesként a kézilabdázás élvonalába került Szigma együttesét, a kosárlabda NB I-ben felsőházivá avanzsált KSC Szekszárd lányait, a szintén A-csoportos Atomerőmű SE legénységét, a tolnai asztaliteniszezőkről pedig már szóltunk. Nincs karácsony foci nélkül. Erről egy Londonból érkezett levél gondoskodik. Egy hónapja, hogy az „Évszázad mérkőzése", a londoni 6:3 jubileumát ünnepeltük, de még mindig sok szó esik a felejthetetlen napokról. George Robb, az angol válogatott tagja, társai nevében is hálás köszönetét mond. Többek között ezt írja lapunknak: „Amikor megtudtuk, hogy a keddi-szerdai fárasztó nap után csütörtökön a fővárosi gálaest előtt Szekszárdra is leutazunk, kértük a szervezőket, hogy tekintsenek el ettől a kirándulástól. Szerencsére nem hallgattak ránk. Ha ugyanis kímélnek bennünket, óriási élménytől estünk volna el. Köszönöm, köszönjük magyarok, szekszárdiak. Mindannyian reméljük, hogy még találkozunk. Mindenkinek boldog új évet kívánunk!" George Robbhoz csatlakozva sportrovatunk is kellemes karácsonyt, boldog, békés új esztendőt kíván a megye sportolóinak, edzőknek, játékvezetőknek, egyesületi vezetőknek, s lapunk minden kedves Olvasójának! FEKETE LÁSZLÓ
