Tolnai Népújság, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)

1993-12-24 / 301. szám

6 »ÚJSÁG SPORT 1993. december 24., péntek Száznegyven sportújságíró szavazott 1993 legjobbjai: Egerszegi Krisztina, Kovács Antal és a vízilabda-válogatott Egerszegi Krisztina Az idén 36. alkalommal vá­lasztották meg a magyar spor­tújságírók az esztendő legjobb hazai versenyzőit, női és férfi sportolóját, edzőjét és csapa­tát. A 140 szavazat alapján a nőknél ismét Egerszegi Krisz­tina diadalmaskodott, akit 126-an tettek az első helyre. Az olimpiai, világ- és Eu- rópa-bajnok úszónő nyáron Sheffieldben nem kevesebb, mint négy alkalommal állha­tott fel az EB-dobogó tetejére. Mostani sikere azt jelenti, hogy 1988-tól megszakítás nélkül övé a női kategória első helye, vagyis hatodik alka­lommal lett a legjobb női spor­toló Magyarországon. Ilyen sorozatot még senki sem ért el a korábbi választásokon. Az úszás nemcsak Egerszegi jó­voltából szerepel vezető he­lyen: ugyancsak első lett Kiss László, a Bp. Spartacus úszói­nak, így Egerszegi Krisztiná­nak mestere, akit az esztendő edzőjének szavaztak meg, ez­úttal harmadszor. A cselgáncsozó olimpiai- és világbajnok paksi Kovács An­tal viszont először lett győz­tes, és érdemelte ki az év leg­jobb férfi versenyzője címet. Kovács Antal mestere, Han- gyási László az 1993. év leg­jobb edzőinek megválasztásá­ban ugyancsak először került dobogóra: Kiss László és Hor­kai György mögött a harma­dik legjobbként. Hangyási László edző sikerének értékét növeli, hogy a 32 szavazatot kapott edző alkotta igen ran­gos mezőnyben bronzérmes. A csapatok vetélkedéséből ugyancsak egy vizes sportág, a vízilabda került ki győzte­sen: az Európa-bajnoki ezüst­érmes és Világ Kupa második férfi pólócsapat kapta a leg­több voksot. (Ez volt a vízi­labda-válogatott nyolcadik el­sősége). Az edzők rangsorá­ban második helyre került ví­zilabda-kapitány, Horkai György legénysége többek között a világbajnok kardvá­logatottat utasította maga mögé. 1993. legjobb magyar női sportolói: 1. Egerszegi Krisz­tina úszó 938 ponttal (126, 4, 2), 2. Mohamed Aida vívó 464 (4, 63, 32), 3. Fórián Éva sport­Kovács Antal lövő 186 (0, 18, 24), 4. Polgár Judit sakkozó 117 (0, 9,18), 5. Czigány Kinga kajakos 111 (0, 11, 14), 6. Horváth Mari­anna vívó 66 (4, 6, 2). 1993. legjobb magyar férfi sportolói: 1. Kovács Antal cselgáncsozó 813 ponttal ( 91, 28, 9), 2. Güttler Károly úszó 525 (21, 54, 27), 3. Kolonics György kenus 272 (7, 22, 27), 4. Fa Nándor vitorlázó 134 (10, 4, 11), 5. Damyi Tamás úszó 111 (3, 10, 10), 6. Fábián László öttusázó 107 (3, 2,19). 1993. legjobb magyar csa­patai: 1. Vízilabda-válogatott 563 ponttal (44, 35, 20), 2. Kardválogatott 402 (29, 27, 16), 3. Teniszválogatott 338 (31,16, 26), 4. Férfi öttusa-vá­logatott 297 (18, 33,14), 5. Női párbajtőr-válogatott 163 (8, 15, 8), 6. Kajak-kenu váloga­tott 122 (9, 3,11). 1993. legjobb magyar edzői: 1. Kiss László úszás 762 ponttal (92,18, 7), 2. Hor­kai György vízilabda 397 (14, 35, 31), 3. Hangyási László cselgáncs (12,33,21), 4. Csank János labdarúgás 80 (1, 9, 7), 5. Széchy Tamás úszás 77 (0, 9, 8), 6. Vajda Vilmos ka­jak-kenu 54 (3,1, 7). (Megjegyzés: zárójelben, hogy hányán tették az első, a második és a harmadik helyre. Az első helyért 7, a másodikért 5, a harmadikért pedig 4 pont jár). Az év legjobbjainak a kitün­tető díjakat 1994. január 31-én, a Grand Hotel Corvinus Kempinski báltermében gála­vacsora keretében nyújtják át. Kiss László A vízilabda-válogatott A sportrovat karácsonyfája Advent várakozással teli napjaiban, az ünnepi készülő­dés finisében számba vettük mindazt az éremtermést, ame­lyet megyénk sportolói a nemzetközi és hazai verse­nyeken nyújtott derekas telje­sítményükkel szereztek, s most ajándékként a kará­csonyfa alá tettek. Ennek alap­ján tisztelettel jelentjük: sző­kébb pátriánk sportcsaládja minden idők legeredménye­sebb esztendejét zárja. Úgy bizony, s az Isten tartsa meg a szokásukat. Hölgyeim és uraim! Önök ugyanis bra­vúrt produkáltak. A paksi sportvezető, Szinger Ferenc szavaival élve: sikerágazattá tették Tolnában a sportot, ami sajnálatos módon az utóbbi évek legkevesebb állami tá­mogatásában éppen az idén, 1993-ban részesült. Idővel a sikerek is veszíte­nek értékükből? Nem, a győzelem örök. Kü­lönösen, ha olyan világra­szóló, mint amilyet Kovács Anti ért el Barcelonában. A paksi judós a magyar csel­gáncssport első olimpiai ara­nyát szerezte. Aztán az idén, a hamiltoni világbajnokságon csattanós választ adott a fa- nyalgóknak, akik az olimpiai sikerét csak egy kiugrásnak tartották. Márpedig azt régről tudjuk, hogy a hírnév ormához egyet­len oldalról sem vezet ké­nyelmes) rózsákkal telehintett út. Annál is inkább, hiszen mindenki az olimpiai bajnok skalpjára vadászik, a tatami világában is a királyt igyekez­nek lelökni trónjáról. A nép­szerű Atom Anti azonban Is­tenadta tehetség, s ez a talen­tuma a felkészülési időszak legkeményebb intenzitású edzésein is határtalan szorga­lommal párosul. Olyan hangyaszorgalom­mal, amivel Hangyási László mester is elégedett. Amikor december 20-án, hétfőn délelőtt stílszerűen a zuglói Trófea étteremben ren­dezett sajtótájékoztatón meg­ismerhettük a sportújságíró kollégák szavazatainak vég­eredményét, nos, minek is ta­gadnánk, nagyot dobbant a szívünk. Az olimpia, vagy a világbajnokság utáni Ferihe­gyi fogadtatáshoz hasonlóan, most is azt éreztük: jó Tolna megyeinek lenni. Merthogy, de hiszen ezt már lapunk első oldaláról úgy is tudják: a 140 sportújságíró szavazatával Kovács Antal lett az 1993-as esztendő legjobb magyar férfi sportolója. Ez pedig önmagá­ban óriási siker. Apropó, az év legjobbjai. Mester és tanítványa ebben is „egymásra talált", hisz Han­gyási László az edzők rangso­rában harmadik lett. Szó se róla, az idén a Húsi­pari SE súlyemelő ászai is re­mek évet zárnak. Itt van mind­járt a szimpatikus, mokány- bajszú Czanka Attila, aki szekszárdi színekben is át­lépte azt a „bűvös küszöböt". Természetesen az Eu­rópa-bajnoki címéhez vezető út küszöbére gondolunk. Sokszor leírtuk már, a sors nagy rendező. Ami nem sike­rült Attilának az 1992. évi szekszárdi kontinensviadalon, azt most valamennyiünk örömére aranyérmesként pó­tolta Szófiában. Utána sem sokat pihenhe­tett babérjain, hiszen peregtek a hónapok, s elérkezett az in­dulás a távoli földrészre, Ausztráliába. A kenguruk földjén, közelebbről is Melbo- urneben, a világbajnokságon méretett meg. És cseppet sem találtatott könnyűnek, mi több, az a frá­nya hatdekás testsúly többlete világbajnoki bronzéremtől fosztotta meg. Pedig a 64 kiló­sok súlycsoportjában közben megjavította a szakítás világ­rekordját is. Klubtársa, Farkas Zoltán vi­szont bekaszírozta a bronz­medált a csehországi Cheb-ben rendezett junior vi­lágbajnokságon. Idehaza aztán egyszerűen „taroltak" a húsiparisok, iga­zolván, hogy senki sem kérdő­jelezheti meg annak realitását, miszerint Szekszárd a sú­lyemlő sportág vidéki felleg­vára. Az ifi-, junior- és a fel­nőtt országos bajnokságról nyolc dobogós helyezéssel tér­tek haza, újfent megnyerték az NB I-es és az utánpótlás csa­patbajnokságot is. Ausztriában pedig a Nem­zetek Tornáját, s el ne feled­jük: Czanka és Kiss aranyér­met, Farkas ezüst-, Mihályka pedig bronzérmet nyert a Vi­lág Kupa fordulóban. Bizonyára megbocsájtják nekünk a kedves Olvasók, hogy a szentesti számveté­sünket, az érmesek tablóját nem a hölgyekkel indítottuk. Három a kislány, de ese­tünkben véletlenül sem Schu­bert operettjének szereplői­ként. Ők ugyanis a színpadi rivaldafényt sportra cserélték. Számukra a futás-úszás-ke- rékpározás-kajakozás „egész embert" követelő négyes erő­próbája, vagy a kaucsuklabda magasszintű bűvölése, illetve a szépség és báj ötvözetét fel­vonultató ritmikus sportgim- nasztikai gyakorlat bemuta­tása garantálta a vastapsot. Amikor Vass Henrietta Paksról útrakelt a dallamos nevű spanyolországi Ibizába, a négyespróba junior világ- bajnokságára, nos, éremszer­zést tekintve legfeljebb a re­mény halvány lángocskája pislákolhatott tudatában. Az­tán tessék kérem, egyszerűen nem adta alább az aranynál. A tolnai Herczig Judit pedig duplázott az aranymedálok­ból. Ljubljanában, az asztali- tenisz ifjúsági Európa-bajnok- ságon kétszer is a dobogó leg­felső csúcsáról hallgathatta a magyar Himnuszt. Mi taga­dás, Tolnán újfent sikk lesz ping-pongmeccsre járni, Ba­logh Ilona együttese az NB I-ben, de újoncként az ETTU Kupában is leadta névjegyét. A gyertyagyújtás előtti név­sorolvasásban a két „aranyos" kislány után most következ­zen az, akit 1992-ben Tolna megye legjobb női sportolójá­nak választottak. Igen, eltalál­ták a kedves Olvasók, a paksi Hermész Anitáról van szó. ő az idén a Bukarestben rende­zett felnőtt ritmikus sport- gimnasztikai Európa­bajnokságon az együttes kézi- szer-csapat tagjaként bron­zérmet szerzett. A világjárók öt arany és há­rom bronzérem mellett egy-egy negyedik és ötödik helyezéssel öregbítették me­gyénk sportjának hírnevét a világ- és Európa-bajnokságo- kon. Az ötödik hely a triatlon junior világbajnokságon sze­repelt magyar csapat szek­szárdi tagja, Varga Zsuzsa ne­véhez fűződött. Akkor hát térjünk át a hazai „vizekre", elevenítsük fel az if­júsági, junior és felnőtt kor­osztályúak országos bajnok­ságainak Tolna megyei sike­reit. Minden hivalkodás nélkül, jócskán van okunk dicsek­vésre. Tíz sportágban huszon­kilenc arany-, tizennyolc ezüst- és huszonegy bronzé­rem „termett" az OB-kon. Hatvannyolc dobogós helye­zés! Ez ugye önmagáért be­szél, ráadásul stabilan állja az összehasonlítást a szomszé­dos megyék eredményességé­vel is. És akkor még nem is szól­tunk a serdülő- és a gyermek korosztály országos bajnoki érmeiről, továbbá annak a 140 diáksportolónak a derekas helytállásáról, akik sportáguk országos diákolimpiái dön­tőin az 1-6. helyek egyikét szerezték meg. Megérdemelten köszöntötte és ajándékozta meg őket ün­nepélyes keretek között a Tolna Megyei Diáksport Ta­nács. Nekünk együtt kell kezelni a szabadidő, az egészséges életmód, az iskolai és a ver­senysport problematikáját. Mindez ugyanis elválasztha­tatlan. Éppen ezért a megye sporttársadalma tisztelettel kéri a polgármester urakat, a megyei közgyűlés, valamint a városok és kis települések ön- kormányzati képviselőit, hogy 1994-ben jó szívvel támogas­sák a sport ügyét. Amikor a költségvetési kiadásokról, a különböző ágazatok pénzügyi támogatásáról szavaznak, ké­retik a felnövekvő egészséges generációra, a testnevelésre és sportra voksolni. — Az ökölvívás hazai él­vonala sem képzelhető el a Paksi SE válogatottjai nélkül. A Duna-parti klub műhelyé­ben folyó eredményes nevelő- és szakmai munkát pedig évek óta az országos bajnok­ságok dobogós helyei fémjel­zik. Az idén a már említett érmet hozó tíz sportág közül a paksi ökölvívás kasszírozta a legtöbb OB-medállt. Számsze- rint hat aranyat, öt ezüstöt és tizenkét bronzot. A nagyságrendet tekintve szintén paksi specialitás, a cselgáncs következik. Az Atomerőmű SE szakosztályá­nak tehetséges, fiatal tagjai az országos bajnokságokon ti­zennyolc alkalommal állhat­ták fel a dobogó valamelyik fokára. Érdekes módon „elnő­iesedett" az atomosok sikerlis­tája, hiszen csupán négy fiú segített be Kónya Juditéknak. Miután a súlyemelést ko­rábban már értékeltük, foly­tassuk a sort egy immár ha­gyományosan sikeres szek­szárdi sportággal, a kerékpá­rozással. A város korábbi üd­vöskéje, a szakág barcelonai olimpikonja, az országúti vá­logatott „spillere", Steig Csaba már a szolnoki klubnak tekeri a sikereket. Távozása el­lenére is szép ajándékot tehet­nek bringásaink a fenyő alá. Egyéniben és csapatban egya­ránt négy-négy OB-érmet nyertek. A teljesség igénye vezeti tol­iunkat, amikor az atléták, az asztaliteniszezők és a ka­jak-kenusok három-három, a karatézók, a motocrossozók és a triatlonosok két-két dobogós helyezését is besoroljuk. Divatos szlonggel élve, mindez nem jöhetett volna létre, ha nincsenek remek szakembereink, fáradtságot nem ismerő egyesületi vezető­ink, s a sport reklámhordozó értékét felismerő, a működés feltételeit támogató szponzo­rok. A labdajátékok csapatainak eredményeit tekintve dicsér­hetjük az NB I/B-ből ara­nyérmesként a kézilabdázás élvonalába került Szigma együttesét, a kosárlabda NB I-ben felsőházivá avanzsált KSC Szekszárd lányait, a szin­tén A-csoportos Atomerőmű SE legénységét, a tolnai aszta­liteniszezőkről pedig már szóltunk. Nincs karácsony foci nélkül. Erről egy Londonból érkezett levél gondoskodik. Egy hó­napja, hogy az „Évszázad mérkőzése", a londoni 6:3 ju­bileumát ünnepeltük, de még mindig sok szó esik a felejthe­tetlen napokról. George Robb, az angol válogatott tagja, tár­sai nevében is hálás köszöne­tét mond. Többek között ezt írja lapunknak: „Amikor megtudtuk, hogy a keddi-szerdai fárasztó nap után csütörtökön a fővárosi gálaest előtt Szekszárdra is le­utazunk, kértük a szervező­ket, hogy tekintsenek el ettől a kirándulástól. Szerencsére nem hallgattak ránk. Ha ugyanis kímélnek bennünket, óriási élménytől estünk volna el. Köszönöm, köszönjük ma­gyarok, szekszárdiak. Mind­annyian reméljük, hogy még találkozunk. Mindenkinek boldog új évet kívánunk!" George Robbhoz csatla­kozva sportrovatunk is kelle­mes karácsonyt, boldog, békés új esztendőt kíván a megye sportolóinak, edzőknek, já­tékvezetőknek, egyesületi ve­zetőknek, s lapunk minden kedves Olvasójának! FEKETE LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents