Tolnai Népújság, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)

1993-12-20 / 297. szám

6 «ÚJSÁG

SPORT

1993. december 20., hétfő

Az „Év labdarúgója": Roberto Baggio

Néhány órával az 1994-es labdarúgó világbajnokság hu- szonnégyes döntőjének a sorsolása (a ceremónia vasárnap este 21 órakor kezdődött) előtt a „szerencsejátékok városában", Las Vegasban a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) közzétette az „Év játékosára" történt szavazás eredményét.

A FIFA felkérésére az országos válogatottak edzői voksoltak, s az első helyre óriási fölénnyel a torinói Juventus sztárja, Roberto Baggio került, megelőzve a Barcelonában szereplő brazil Romariót valamint az olasz Intemazio- nale színeiben játszó holland Dennis Bergkampot.

A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség mostani választása nem függ össze a France Football szerkesztőségének hagyományos „Aranylabda" szavazásával. Ismeretes, hogy a nemzetközi sportsajtó vok/

így kellett volna!

A totó 51. heti szelvényén szereplő mérkőzések eredményei:

1. Atalanta-Genoa

2-1 1

2. Cremonese-Udinese

1-1 X

3. Foggia-Torino

1-0 1

4. fuventus-Piacenza

2-0 1

5. Lecce-Lazio

1-2 2

6. Milan-Cagliari

2-1 1

7. Pama-Napoli

1-3 2

8. Sampdoria-Reggiana

1-0 1

9. Ancona-Ascoli

2-0 1

10. Fiorentína-Verona

2-0 1

11. Pisa-Cesena

1-1 X

12. Ravenna-Monza

2-1 1

13. Venezia-Brescia

2-0 1

Plusz 1 mérkőzés:

14. Cosenza-Bari

1-1 X

solása alapján mindig december 26-án hozzák nyilvánosságra a legjobb európai játékosok sorrendjét.

Ez az idén is megtörténik, s a jelek szerint Baggionak azon is jók az esélyei az elsőség megszerzésére.

A Nemzetközi Labdarugó Szövetség (FIFA) által közzétett szavazáson az első tíz sorrendje a következő:

1. Robert Baggio (olasz, Juventus) 152 pont, 2. Romario (brazil, Barcelona) 84, 3.

Dennis Bergkamp (holland, Intemazionale) 58, 4. Peter Schmeichel (dán, Manchester United) 29, 5. Hriszto Szto- icskov (bolgár, Barcelona) 22, 6. Faustino Asprilla (kolumbiai, Parma) 21, 7. Bebeto (brazil, La Coruna) 16, 8. Ronald Koeman (holland, Barcelona) 15, 9. Anthony Ye- boah (ghanai, Eintracht Frankfurt) 13, 10. Rai (brazil, Paris SG) 12.

Kiesett a Postás

A női asztalitenisz El i U Kupa nyolcaddöntőjében a Postás csapata a német FC Langweid gárdáját fogadta. A vendégek legjobbja Bátorfi Csilla volt, aki ahányszor asztalhoz állt, annyiszor győzött. Végeredményben a Langweid 4:l-re nyert, s ez a Postás kiesését jelentette.

Eredmények: Medvegyeva- Fischer 1:2, Zsemlye Gabri- ella-Bátorfi Csilla 0:2, Gazsi Ildikó-Specht 2:0, Gazsi, Medvegyeva-Bátorfi, Fischer 0:2, Medvegyeva-Bátorfi 0:2.

Várjuk szavazataikat

Az utolsó előtti szavazószelvényt közöljük ma, amelyen a Tisztelt Olvasó december 31-ig eljuttathatja szerkesztőségünkbe (Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3., a Sajtóház portáján elhelyezett gyűjtőládába személyesen is bedobhatok a kitöltött szelvények) voksait Tolna megye 1993. évi legjobb sportolóira. A közönségtől és a szakmai zsűritől kapott pontszámok összegezésével kialakuló végső sorrend dobogós helyezett

női-férfi egyéni versenyzőit, továbbá a legjobb három csapatot 1994. február 19-én show-műsorral egybekötött díjkiosztón köszöntjük majd a szekszárdi sportcsarnokban.

A Tisztelt Olvasó ne feledje: a szelvények beküldői között januárban értékes díjakat sorsolunk ki, tehát érdemes bekapcsolódni az év legjobb megyei sportolóinak megválasztását segítő szavazásba. Köszönjük, hogy eljuttatja szelvényét!

TOLNA MEGYE 1993.

ÉVI

LEGJOBB SPORTOLÓI

L

_________________________■

Z____________________________

_

3.____________________________

F

ÉRFIAK

L

3,

L

2.

CSAPATBAN

Beküldő neve, címe:

Beküldési határidő: 1993. december 31.

Tavasztól ki ül majd a paksi kispadon?

Rózsaszín álmok után keserves az ébredés

A szomszédvár Dunaferr SE is elvitte a két pontot

A nyáron új „csúcs szakosztály" alakult Pakson az NB

II- es Atomerőmű SE és az NB

III- as Paksi SE személyi és anyagi erőit egyesítve. Igaz, az ASE csak a ZTE tatabányai győzelmének köszönhetően maradt a másodosztályban, s a PSE-t sem sok választotta el a kieséstől, de a vezetők a biztos anyagi háttér tudatában színvonalas szórakozást, ütőképes csapatot ígértek a szurkolóknak. A hattagú elnökség szerződést bontott Jakab Elek edzővel, majd hat új játékost szerződtetve alaposan átalakította a játékoskeretet. A megüresedett kispadra a Szekszárdi PSE szakosztályi igazgatóját, Teszler Vendelt sikerült megnyerniük, s az elnökség a kitűzendő célt is megfogalmazta - a közös csapatnak az első hatban kell végeznie -, kezdődhetett hát a pontvadászat. Az a bajnokság, amelynek őszi idényében a paksi együttes a 4. fordulóban állt a „zászlóra" tűzött célhoz legközelebb, amikor is a 7. helyet foglalta el. Három fordulóval később már az utolsó előtti, 15. helyre estek, amelyet "ki is béreltek" Teszler fiai olyany- nyira, hogy az idényzárás után is - az ESMTK elleni mérkőzést tavasszal rendezik majd - a kieső helyen áll a paksi csapat. A megszerzett 9 pont és a 10-17-es gólkülönbség elkeserítette a szurkolókat, becsapottnak érezték magukat, s nem egyszer a csapat ellen tüntettek. A biztos anyagi háttér ismeretében nem értik: miért tart itt a közös együttes, s a többség szerint egyszerűen kritikán aluli a szakosztály őszi teljesítménye.

Az eredmény a közös munka gyümölcse

— Valóban értékelhetetlen a paksi legénység produkciója? - kérdezem Teszler Vendeltől, akinek az arcán talán minden egyes pontvesztés otthagyta nyomát.

— Az ember ha dolgozik, jól vagy rosszul, azt mindig értékelni kell, abból mindig lehet tapasztalatokat leszűrni. Különösen igaz ez akkor, ha rosszul mennek a dolgok.

— Gondolom, ennél szebb őszt reméltél. Nagyon csalódottnak érzed magad?

— A munkánk eredményét tekintve feltétlenül annak, de arról nincs szó, hogy megbántam volna idejövetelemet. Akkor hoztam egy döntést és azt felvállalom most is. Nekem egy-egy vereség 24 órás „halált" jelentett és sajnos, az idény folyamán sokszor kerültem ilyen „tetszhalott" állapotba.

— Te miben látod a csapat gyenge szereplésének okát?

— Tavaly elindult Pakson egy eredménytelenségi folyamat, mindkét csapat játékosai negatív élményekkel érkeztek. Jöttek az új emberek is és mindenki megújhodást várt magától. Az előkészületi mérkőzéseken már látszott, ez nem fog könnyen menni. Alig kezdtük el a bajnokságot, jött a „beremendi sorscsapás", ami nagyon visszavetette a társaságot. Ezt követően nem sikerült kivezetni ebből az állapotból a csapatot, csak az utolsó két mérkőzésen lehetett érezni változást.

— Bizonyára ennek is meg voltak az okai.

— Én azt mondom, hogy akár jó, akár gyenge a teljesítmény, az a játékosok, az edző és a vezetés közös munkájának gyümölcse. Úgy érzem, az a vezetési stílus, amely a szakosztálynál megvalósult, nem vezethetett igazi eredményre, és én sem tudtam úgy hatni a folyamatokra, hogy azok megváltozzanak. Biztos, hogy mindannyian követtünk el hibát. Az is hátrányt jelentett, hogy a játékosok egy jobb körülmények közül egy szociálisan rosszabbá kerültek az átalakulás következtében. A sikertelenségek hatására ezek pedig még hatványozottabban jelentkeztek. Az újonnan érkezettek pedig nem tudtak abban segíteni, hogy megváltozzon a kialakult rossz hangulat.

Hiányzik az egyszemélyi felelős

— Említetted, hogy a kialakult vezetési stílus nem lehetett sikeres. Mire gondolsz konkrétan?

— Mindenütt van egyszemélyi felelőse a szakosztálynak, ám ez itt nem léteik. Úgy érzem, a közös szakosztály vezetése - bár mindenki akarja a sikert - egy kicsit korábbi hovatartozása szemszögéből nézi a dolgokat. Tudat alatt mindenkiben ott motoszkál: vajon mit szól egy-egy döntéshez a másik fél, nehogy szó érje a ház elejét. Utána pedig még a saját elnökségének is magyarázattal tartozik. Ez így nem működhet, feltétlenül szükség lenne egy egyszemélyi vezetőre, aki teljes felelőséggel dönthetne. Ezt a folyamatot csak utólag láttam át, ebben a helyzetben „elfolynak" a dolgok. Úgy voltam vele, hogy itt vannak a remek feltételek, népes vezetőség, s ha mindenki tudja és teszi a dolgát, akkor nem lehet gond. Ezért nem foglalkoztam a játékosok mindennapi problémáival, s ez nagy hiba volt részemről. Lehet, hogy ők úgy érezték én csak kívülállóként szemlélem vergődésüket, nem vagyok számukra támasz a bajban.

— Egyes vélemények szerint a jelenlegi játékoskeret lényegesen szerényebb képességű, mint az ASE tavalyi állománya. Ebben viszont nem téged okolnak, mondván: te már kész keretet kaptál.

— Most népszerű lenne kijelentenem, rosszul igazoltak a vezetők, de nem akarom ezt mondani. Ami döntőnek bizonyult: nincs góllövő játékosunk. Az viszont az igazsághoz tartozik, hogy amikor aláírtam a szerződést, akkor tudtam, kiket szerződtettek a csapathoz. Szakmailag és emberileg viszont csak később ismertem meg őket.

— Azt viszont már a te számládra írják a szurkolók, hogy az idény közben tűzoltó munkával érkezőkkel sem erősödött a csapat. Ugyanakkor több tehetséges fiatalt nem játszattál.

— Filipovics kölcsönzése szerintem jó döntés volt. Az már a sors keze, hogy szinte azonnal megsérült. Rosu - bár nem igazi góllövő - képzett futballista, sajnos, játékintelligenciája a sáros, mély talajon nem érvényesült. A szintén menetközben érkezett Zele ugyancsak méltóképpen helyettesítette a sérült Hujbertet. Összességében úgy vélem, hogy az a csapat, amely befejezte az idényt - azzal, hogy Nagyfalusit is sikerült idehozni - egy stabil együttesnek látszik, megfelelő jövőt biztosítana. Ami pedig a fiatalokat illeti: valóban vannak tehetségeink, de beépítésük csak akkor lehet zökkenőmentes, ha adott egy csapat, egy gerinc, amely viszi, segíti a gyerekeket. Nálunk nem volt ilyen csapat. Ha így odateszek egy-egy fiatalt, lehet, hogy egyszer-kétszer jól játszik, de utána olyan „kút" következhet, amely hosszú időre visz- szavetheti fejlődését. Szorult helyzetünkben ezért én a rutint próbáltam előtérbe helyezni.

„Az utódom nevéről is hallottam már"

— A csapat gyenge szereplése folytán már az idény közepén felreppentek hírek, hogy edzőváltás készül Pakson. Hogyan élted meg ezeket a „füleseket"?

— Nagyon zavartak. Azzal együtt is, hogy szerződésem alapján az egyesület felbonthatta volna megállapodásunkat, amennyiben huzamosabb ideig kiesőhelyen áll a csapat. Ezt a játékosok is megtudták és téma volt közöttük. Nem könnyű úgy dolgozni, hogy látni a szemükön: mit szövegel nekem ez az ember, hiszen csak napjai vannak már itt. Egy hónappal ezelőtt levelet írtam az elnökségnek, amelyben jeleztem, ez a szóbeszéd ártalmas a szakmai munkára, s javasoltam egy döntési lehetőséget számukra. Erre a mai napig (december 14. a Szerk.) nem kaptam választ. Ez számomra nagyon kellemetlen volt, hisz közben a szóbeszédek erősödtek, az utódom nevéről is hallottam már. Vége lett az idénynek, a játékosoknak mondanom kellett valamit, hogy mikor kezdődik a téli felkészülés. Azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy Pakson a két labdarúgó szakosztálynál az elmúlt 6-7 évben mindössze egy edzőnek adatott meg a szerződésnek megfelelő, hosszabb időtartamú munkavégzés.

— Bár korábban azt mondtad, nem bántad meg, hogy Paksra jöttél, de mégis jó adag keserűséget érzek szavaidban.

— Sokat őrlődtem a történteken, személyes kudarcomnak is tekintem, hogy ide jutottunk. Bennem van a vágy, hogy bizonyítsam: ennél többre vagyok képes. Nyáron sokan féltettek, amikor aláírtam Paksra. Én azonban bíztam, ahol eddig megfordultam, mindig eredményesen tudtam dolgozni a vezetőkkel. Megtaláltam azt az utat, amelyen közösen tudtuk a labdarúgást szolgálni. Itt Pakson, az őszi idényben ez nem sikerült.

És most már talán nem is fog sikerülni Teszler Vendelnek. Beszélgetésünk után ugyanis felgyorsultak az események, megszületett a szakosztályi döntés: nem tartanak igényt a továbbiakban Teszler munkájára. Szerződésbontást ajánlottak közös megegyezéssel, amit az edző nem fogadott el, így érdekes helyzet állt elő. A vezetés állítólag szóban már megállapodott a kiszemelt utóddal, Mihalecz Istvánnal, a ZTE egykori játékosával, majd edzőjével. Ugyanakkor a még hivatalban lévő edzőnek 1995. nyaráig „élő" szerződése van.

Egyben azért biztosak lehetünk: a téli felkészülést közülük csak egyik irányítja majd. A kérdés csupán az, mibe fog kerülni a megoldás?

Medgyesy Ferenc Fotó: Gottvald Károly

A Sólymok nem szárnyaltak

Vereség a sógoroknál

A férfi kosárlabda Szuper Ligában az osztrák St. Pölten együttese végig vezetve, 85-77 (44-34) arányú meglepő győzelmet aratott a Tungsram- Honvéd ellen. A magyar csapatból Orosz (23) és Kuzmin (17) volt a legeredményesebb.

Sportdiplomáciai siker

A Harkányban megren- Megyei sportdiplomáciai si- dezett Magyarország-Svéd- kerként könyvelhetjük el, ország Szuper Liga asztali- hogy a találkozón Link Fe- tenisz-mérkőzésnek Tolna renc és Németh István látták megyei „résztvevője" is volt. el a vezetőbírói teendőket.

i

t

r