Tolnai Népújság, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)

1993-12-18 / 296. szám

4 KÉPÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1993. december 18., szombat A víz tovább folyik - „kft.-s" mederben Búcsú a gyártól Egy szövőnő nyugdíjba ment Készül a kakaspörkölt A vér nem válik vízzé, a Víz- és Csatornamű Vállalat viszont annál inkább kft-vé. Ezzel a kissé erőltetett szelle­mességgel vezethetnők be ezen írást a „vízműátalakulás­ról". Mint sokak számára is­meretes ugyanis, január elsejé­től a megyei vízmű vállalat 10 kisebb egységre bomlik. Kö­zöttük van - új nevén - a Tol­nai Víz- és Csatornamű Kft., amely 13 települést integrál „vízműileg". Az önkormányzati törvény az önkormányzatok feladat­körébe emelte a víz és csator­namű szolgáltatást. Ha már ilyen kötelességeket róttak rá­juk, szerették volna minél job­ban átlátni a céget, amely eze­ket a munkákat végzi. Egy nagy megyei vállalatra vi­szont nem jellemző az ilyes­fajta átlátszóság, ezért döntöt­tek az önkormányzatok a „da­rabolás" mellett. Hát kellet ez nekünk? Jó ez valakinek? - tehetnők fel a kandi kérdéseket. A kormánynak, az illetékes minisztériumnak - végletesen leegyszerűsítve a dolgot - egy gonddal kevesebb, ráadásul a víz és csatornadíjak emelése miatt (lásd később) sem őket szidja ezentúl a nép. Ez tehát világos. Az önkormányzatok, mint tulajdonosok, az új púp hátukra kerülésével legalább azért annyi előnyt élveznek a változásból, hogy pontosan fogják tudni, milyen fejlesztési alapok állnak rendelkezé­sükre, és ők dönthetnek ezek felhasználásáról. No meg az árakat is ők szabják meg, ami­től viszont nem lesznek még a jelenleginél is népszerűbbek. A vízművesek? Nos, a mű­szaki feladataik természetesen nem változnak. Pluszmunka az adminisztrációban jelent­kezik, hiszen azt eddig jórészt a megyei központ végezte. Ennek ellenére a 97 fős jelen­legi létszámot 80-85-re kíván­ják csökkenteni, részint nyug­díjazással, de elbocsájtással is. Dacára annak, hogy Berki László, a kft. ügyvezetője - aki a cikk alapját adó informáci­ókkal szolgált - elismerően nyüatkozott beosztottairól. A polgár vízdíj-emelkedés miatti szidalmának tárgya vál­tozni fog (lásd fentebb), ez azonban a kft.-vé alakulástól független. A víz- és csatorna­díj-áremelkedés a jövőre nö­vekedő anyag- és energiaárak felfelé kúszásából adódik, a vízmű nem érvényesít bennük bértömeg növekedést. Való­színűnek egy viszonylag kis­mértékű áremelés tűnik - fo­galmazott Berki László óvato­san. A vízfelhasználás csök­ken, a fajlagos költségek nö­vekednek, a veszteségek kia­lakulásában pedig bizonyos lakossági fondorlatok - pl. házi csatornabekötések - is szerepet játszanak. A deficitet azonban a vízművesek kigaz- dálkodják. Vannak rá terveik. Az élet és a víz - kft.-s meder­ben is - folyik tovább. Degré—sk A pajtás név úgy tűnik, nem „járatódott le" az elmúlt évti­zedekben, a tolnai Pajtás Ét­termet ma is Pajtás Étterem­nek hívják, eddig még hál' Is­tennek senki agyából nem pat- I tant ki a szikra, hogy Cser­készkonyhává vagy Független Demokratikus Ifjúsági Kaja­centerré kereszteljék át. Nos, ebben a Pajtás Étteremben tar­totta nyugdíjas búcsúztatóját Wolf Károlyríé. Ahhoz, hogy valaki 31 évet ledolgozzon egy gyárban, azt a munkahelyet szeretni kell. Márpedig Wolf Károlyné több mint három évtizeden át szőtte a selymet, később az üvegszálat, a poliésztert, s most sem pánikszerűen távo­zik a tetthelyről - hogy na végre, vége -, hanem nehéz szívvel, megkönnyezve a bú­csúztatást. Szerette a selyem­gyárat, a kollektívát, értette és szívesen végezte a munkáját, senkivel sem volt haragban. — Hullámvölgyek mindig voltak - emlékszik vissza -, aztán mindig történt valami jó, ami átsegített bennünket a nehézségeken. Bár az utóbbi időben erősen megfogyatko­zott a létszám, régebben ötve- nen is jártunk egy-egy mű­szakba, most meg csak tizen. A búcsúztató akár lakoda­lomnak is beillett volna; közel száz vacsoravendég vett részt rajta: rokonok, barátok, kollé­gák. Az udvaron két üstben főtt a kakaspörkölt - húsz, jobb napokat is látott szárnyas esett áldozatul benn pedig körbejártak az étvágygerjesztő itókák. Mindenki az est főszereplő­jét köszöntötte, virággal, ajándékkal, szép szavakkal. Wessely Fotó: Kövesdi A műszaki feladatok nem változnak Wolf Károlyné (balról a második) és akik vele vigadtak Testületi ülés Kölesden Időzített aknák az önkormányzatok költségvetésében A megye önkormányzatai ezekben a napokban tárgyal­ják az 1994. évi költségveté­sük keretszámait. Valószínű­síthetően ugyanazok a meg­állapítások olvashatók ki az egyes önkormányzatok jegy­zőkönyveiből, mint a köles- diből. A legfontosabb megál­lapítás az, hogy az előirá­nyozható bevételek elma­radnak a várható kiadások­tól, azaz különböző nagyság- rendű fedezethiányok kelet­keznek. A kiegyensúlyozot­tan gazdálkodó kölesdi ön- kormányzat - minden ko­rábbi évben pénzmarad­vánnyal segítette a következő gazdasági évet - most szem­betalálta magát kb. 10 száza­lékos költségvetési hiánnyal. Jóllehet, az önkormányzat azonnal létrehozott egy há­romtagú ad hoc bizottságot, akik megkísérlik a lehetet­lent, a mutatkozó hiány mi­nimalizálását. Elhangzott, hogy célsze­rűen kell meghatározni az el­sődleges feladatokat. A leg­nagyobb áldozatot a közal- kamazotti bértáblázatban foglaltak betartatása jelenti. Kiderült, hogy a közalkalma­zotti törvényben elfogadott bértáblázat számai időzített aknákat jelentenek az ön- kormányzatok költségveté­sében, és ezek most rendre robbannak. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az egyik tör­vényes kötelezettséget csak egy másik rovására lehetsé­ges megoldani. A közalkalmazottak az előző években, évtizedekben jövedelmüket illetően mély­ségesen alulértékeltek voltak. Most a törvényadta lehetőség és az önkormányzat lehető­sége ébreszt olyan törésvona­lakat emberek és érdekeltsé­gek között, amelyek koráb­ban nem voltak jellemzőek. Mindennek ára van, így a várható kompromisszumok sorozatának is. Ma még fel­mérhetetlen egy-egy iskolai osztály összevonásának pe­dagógiai kihatása, napközis csoportok összevonásának hatása. Természetesen az is fontos, hogy maga az önkormányzat és teljes működési területe el tudja látni a feladatát. Mind­ezeken túl valószínűsíthe­tően csak a gázfűtésre szol­gáló beruházás valósítható meg. Pedig szükség lenne még több szilárd útburko­latra, a régiek felújítására. Csapadékvíz elvezetésére, szeméttelep kialakítására, stb. A képviselőtestület nem akar lemondani a tornaterem építési szándékáról sem. A tornyosuló feladatok megoldásához pénz, pénz és pénz kell. Felmerült a hitel- felvétel lehetősége, mely ko­moly lelkiismereti kérdést vet fel a testület tagjaiban. Van-e erkölcsi alapjuk a je­lenlegi képviselőknek egy következő, esetleg más össze­tételű testület terhére, a mű­ködés fenntartása érdekében eladósodni? Nyilván egy olyan beruházás, amely több nemzedéket szolgál már több mérlegelést érdemel. Jópár hasznos, értékes ja­vaslat, kiegészítés után az önkormányzat végül is elfo­gadta az előterjesztett 1994. évi költségvetés koncepció­ját. Varga András Padlások kincsei... A saroglya Vagy saráglya. A medinai gazdaságokban mindennapos szerszám volt a fából készített, majd két méter hosszú, körül­belül 60 centiméter széles, lét­raszerű fokokkal készített fa saroglya. Nem volt kellemes munka­eszköz, mindig ketten kellett vele dolgozni. Különösen trá­gyahordásnál volt jelentősége. Az istállóból a trágyadombra, majd a szőlővégekbe kivitt trágyát ezzel a saráglyával hordták tovább ősszel, a sorok közé. Jó szolgálatot tett még disz­nóvágáskor is. A megpörkölt, szőrétől megtisztított állatot erre „hömbölgették", majd az állat súlyától függően ketten vagy négyen, sokszor még többen is emelték és a bontó­székre gurították. Ha a fogakat ledeszkázták, akkor földet és vályogot is hordhattak vele. Újabban tég­lát, áthidalókat, betonlapokat, megvert betont, sőt cementes­zsákokat is szállítanak sarog- lyával. Súllyal megrakva nem ép­pen egyszerű dolog álló ma­gasságig felemelni. Férfierőt igényel. „Nagyot kell emelni!" - mondják, ahol még haszná­latos. A tudománnyal foglalkozó néprajzosok azt állítják, hogy a kerékkel ellátott saráglyából alakulhatott ki a tragacs, a ta­licska. Komád László Vízzel búcsúztatott óév Az év utolsó faddi önkor­mányzati ülését a polgármes­ter figyelmes gesztussal nyi­totta: a testületi tagoknak névre szóló üdvözlő kártyákat adott át. Ezután tájékoztatta a testületet a nagy tetszést ara­tott idősek napi rendezvény­ről, valamint arról, hogy Báli Ervin világkupa bronzérmes karatés tiszteletére hamarosan fogadást rendeznek. Ezt követően a paksi átme­neti tároló létesítéséről be­szélgettek a képviselők, majd határozatot hoztak arról, hogy annak építésével egyetérte­nek. A falu minta-testvérpárja - akik egyébként szomszédok is - ezúttal összekülönbözött azon, hogy a Fadd vízellátását müyen formában biztosítsák a jövő év elejétől. A két Tóth azon vitatkozott, hogy a to­vábbi vízmű-működtetés tol­nai központtal, vagy önállóan valósuljon-e meg. Végül is igen hosszú fejte­getések után egy közbenső megoldás született: felügyeleti jogok megerősítésével a nagyközség a cégalapítással „Tolna városhoz köti vízveze­tékcsöveit". Szó esett még a jövő évi költségvetési koncep­cióról, mely szerint a jelenlegi mutatók nehéz pénzügyi évet jósolnak. Az iskolaigazgatónő tájé­koztatóját az iskolaszékről a helyi szenátorok elfogadták, abba három főt delegáltak. Hozzájárultak az orvosi ügye­leti rendszer ismételten hely­ben történő megszervezésé­hez. ’ Ódry Közmeghallgatás Tolnán (Folytatás az 1. oldalról.) A polgármester elmondta, hogy a gimnázium átköltözé­sekor várhatóan a buszvégál­lomás is máshová kerül. A volt tiszti lakások pedig jelen­leg nem forgalomképesek, mert 500 ezret kér értük a va­gyonkezelő, de még egy mil­liót rájuk kéne költeni, hogy lakhatók legyenek. Annyi pénzért pedig a város pere­mén nem akad rájuk vevő. Wessely Növényritkaság Tengelicen Tíz hónap alatt: 67 dekás citrom Tengelicen, Junkuncz József és felesége nem kis büszke­séggel mutatja lakásuk elő­szobájának legszebb szobanö­vényét, a citromfát. Nemcsak azért büszkék e fára, mert rit­kaságszámba menő példányt nevelgetnek, hanem azért is, mert Junkunczné, Klárika, a menyétől kapta, három évvel ezelőtt. — A mostaninál fele ek­kora volt - újságolja -, és ami­kor kaptam egy zöld, tojás­nagyságú gyümölcs is díszlett rajta. — Különleges bánásmódot igényel-e ez a melegövi fa? — Tavasztól késő őszig a szabadban, árnyékos helyen érzi jól magát - veszi át a szót Józsi bácsi. — Az idei ősz és télelő nagyon megviselte, de tápoldattal meglocsolva bizo­nyára átvészeli ezt az idősza­kot. Egy évben - már február­tól - tizenháromszor virágzik. Alkalmanként 10-11 virágot is hoz. A februári virágzáskor a porzást saját kezűleg csiná­lom, egy gyufaszálra csavart pici vatta segítségével. Az első virágzáskor három kötés ma­rad, a többi virágzáskor pedig elszórja az apró gyümölcsö­ket. Ami érdekes számunkra, hogy amikor szabadba tesz- szük, méhecske nem „környé­kezi meg", hanem a nagy fe­kete dongó jár rá. — Mikor termett rajta elő­ször, és mennyi idő alatt érett be a gyümölcs? — Mint már említettük, egy aprócska citrom már volt a facsemetén amikor kaptuk, ami egy évre rá érett be. A többi termés már 10 hónap alatt megérett. A mostani há­rom közül az első lepottyanó 67 dekára „hízott", és a másik kettő sem kisebb. — A vadcitromfáknak mi lesz a sorsuk? — Ezeket magról vetettem el, és neveltem. Amikor majd elég erősek lesznek, úgy ta­vasszal, a szelíd fáról oltóág­gal beoltom őket. — Honnan ismeri a citromfa kezelését? — Nagyon sokat olvasok róla. Keresem ázokat a szak­lapokat, szakkönyveket, ame­lyekből még többet megtud­hatok a kezeléséről, a gondo­zásáról, hogy még sokáig dí­sze legyen a lakásunknak és szépen teremjen.- p. téri ­Az idei termés

Next

/
Thumbnails
Contents