Tolnai Népújság, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-16 / 294. szám
4 »ÚJSÁG PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1993. december 16., csütörtök Pakson már ünnepi a hangulat A betegeknek a szociális gondozó „kézbesíti" a csomagot Feldíszített karácsonyfa, ünnepélyes hangulat, karácsonyi muzsika fogadja a paksi önkormányzathoz betérő kisnyugdíjasokat a városházán. Idén ismét karácsonyi ajándékcsomaggal kedveskedik az önkormányzat a rászoruló időseknek. Szó sincs „szegénycsomag- ról"! A 9 ezer forint alatti nyugdíjjal rendelkezőknek olyan finomságok vannak a szépkiállítású ajándékcsomagban, amit nagy valószínűséggel a kispénzű ember nem vásárolna meg. Mellé 500 forintos ajándékutalvány is jár, ami bármire beváltható. S hogy honnan tudták meg az érintettek, hogy gondolt rájuk az önkormányzat? Novemberben a nyugdíjkiegészítéssel vitték el hozzájuk a postások az önkormányzat levelét. Azokat a kisnyugdíjasokat, akik még nem vették át ajándékukat, ma és holnap 16 óráig várják nagy-nagy szeretettel a városházán. A toplistások a Prelátusban jártak Tegnap este immár hagyománnyá váló ünnepélyes fogadást adott Bor Imre, Paks város polgármestere a Prelá- tus épületében. A meghívott vendégek a paksi „toplistás" vállalkozók voltak, vagyis azok, akik a legtöbbet adóznak, ezáltal a város kasszáját is gazdagítva. A város vezetése kifejezi megbecsülését a sikeres vállalkozóknak, s a gesztus jelzés is egyben: munkájukat, törekvéseiket figyelemmel kísérik, s elismerik. Sokat hallunk manapság arról: igen kedvezőtlen viszonyok mellett kell talpon maradni a kor vállalkozóinak, s egy ilyesfajta ünnepi program talán némi támaszt, afféle doppingot is jelenthet a jövőre nézve. Hiszen mindannyian tudjuk, nincs annál jobb érzés, mikor az ember munkájára más is felfigyel, más is látja, értékeli a sikert. S még valami. A vállalkozó elfoglalt ember, munkaideje általában nem napi 8 óra, egy kis „lazítás" tehát nem árthat semmiképp. Arról nem is szólva, hogy egy ilyen találkozó új üzletek, új ötletek forrása is lehet. A jövő energiája, a jelen kérdései A Római Klub egy kormányoktól független testület, mely vezető gondolkodókból, tudósokból áll. Először 1968-ban hallatott magáról, 1972-ben pedig nagy visszhangot váltott ki jelentésük, melyet „A növekedés határai" címmel tettek közzé. A Római Klub hosszú ideig atomenergia-ellenes volt, ám 1991-ben kiadott jelentésükben szerepel, hogy vonakodva ugyan, de elismerik, a szén és olaj használata valószínűleg a társadalomra nézve az általuk létrehozott széndioxid-növekedés következtében negatívabb hatású, mint a nukleáris energia. Vajon mi az oka ennek a „pálfordulásnak"? Erről érdeklődtünk Rósa Gézától, a PA Rt. sugárvédelmi főfelügyelőjétől, az Eötvös Lóránd fizikai társulat főtitkárhelyettesétől. — Az ipari forradalom kezdetekor nem sokkal több, mint 1 milliárd ember élt a Földön, ma több mint 5 milli- árdnyian vagyunk, és jobban élünk, mint elődeink. Ennek a lényegesen nagyobb létszámú embernek lényegesen nagyobb fogyasztását vajon meddig képes a Föld fedezni, és valóban, hol vannak a növekedés határai? Egyre több az élőlény, egyre több oxigént fogyasztunk, és ezáltal egyre több széndioxidot bocsátunk ki a légkörbe. Ott vannak a végeláthatatlanul szaporodó járművek, melyek élenjárnak a légkör szennyezésében. Nő a kényelem iránti igény, háztartási gépek, szórakoztató elektronika, melyek mind-mind energiát igényelnek. Ma a világ energiafogyasztásának túlnyomó többségét az úgynevezett fosszilis energiahordozók (szén, kőolaj, földgáz) elégetésével nyerjük. Ennek következménye az, hogy néhány évszázad alatt juttattuk vissza a légkörbe azt a szénmennyiséget, melyet több százmülió év alatt halmoztak fel ezek a készletek. Másrészt ezek a készletek előbb-utóbb elfogynak, a légkörben felhalmozódó széndioxid pedig üvegházhatással jár. — Mi is ez az üvegházhatás? — Ha a Föld csupasz bolygó lenne, hőmérsékletét a Napból nyert és a világűrbe visszasugárzott energia határozná meg. Szerencsére a Föld légkörrel rendelkezik, ez tette és teszi lehetővé többek között az élet kialakulását és fennmaradását. Védi a bolygót, akár egy paplan a túlzott éjszakai lehűléstől, nagymértékben átengedi a Napból jövő sugarakat, de csak kis mértékben engedi ki a világűrbe a Föld hősugárzását. Ebben a működésben jelentős szerepe van a széndioxidnak. Ha megnő a széndioxid koncentrációja a légkörben, még kevesebb lesz az éjszakai hőkisugárzás, így az átlaghőmérséklet egy magasabb szintre áll be, azaz globális felmelegedés következik. — Mit jelent ez az emberiség számára? — A bolygó bizonyos részein feltehetően rossz hatást vált ki, máshol kevésbé rosz- szat, sőt, akár előnyös is lehet. Ha emelkedik a Föld átlag- hőmérséklete, a tengerek szintje megemelkedik, egy Celsius fok növekedés akár egy méteres szintemelkedést is eredményezhet. Ez óriási gondot okozhat a tengerparti települések számára, gondoljunk csak a néhány évvel ezelőtti szökőárra Bangladesh- ben. További káros következmény, hogy a mérsékelt égövi terület is eltolódik, még nagyobb kiterjedésűvé válhatnak a sivatagok, ám igaz, hogy ugyanakkor termékeny- nyé válhatnak ma még mező- gazdasági művelésre alkalmatlan területek. Mindez azonban feltételezés, a részletes vizsgálatok még nem zárultak le, s nem ismerjük pontosan a Föld-bolygó önszabályozó képességének mértékeit sem, mert ilyen is van. Nem tudjuk, a tengerek mennyi széndioxidot tudnak kivonni a légkörből, nem ismerjük a megváltozott felhőzeti viszonyok hatásait. Ami biztos az az, hogy az óvatosság nem árt, s a Római Klub legutolsó jelentésében azt írja, olyan energiatermelési módokat kellene előnyben részesíteni - az energiatakarékosság mellett -, melyek nem járnak a légkör széndioxid szennyezésével. — Konkrétan mire gondoltak? — Az úgynevezett alternatív energiaforrásokra: napenergia, szélenergia, az ár-apály energiája, geotermikus erőművek, a biomassza energetikai felhasználása no és az atomerőművek. Az ideális megoldás az energia hatékonyabb felhasználása és a „tiszta", megújuló energiaforrások elterjedése lenne. Erre azonban néhány évtizedes távlatban csak nagyon kis mértékben lehet számítani. — Nem túl bíztató. Mi ennek az oka? — A vízienergia nagy részét már hasznosította az emberiség, a geotermikus energia pedig csak kiegészítő szerepet vállalhat, s a bolygónak csupán néhány frekventált helyén. A szél energiájának kicsi a sűrűsége ahhoz, hogy számolni lehessen vele, nagyon nagy területeken kellene szélgenerátorokat elhelyezni, ráadásul nagy zajhatással járnak és sok madár esik áldozatul a működésüknek. Igazi nagy lehetőség a Nap energiájának felhasználásában van, de ma még a napenergia nem versenyképes, itt is gond a területhiány és a termelés-fogyasztás összhangjának megteremtése. — Akkor tehát milyen lehetősége van az emberiségnek az előttünk álló időszakban? — Mindenek előtt folytatni kell mindazt a kutatást és fejlesztést, ami az alternatív energiaforrásokkal kapcsolatos. A másik dolog: nagyobb arányban kell támaszkodni a nukleáris energia termelésére, hiszen ennek nyersanyagát más iparágak nem igénylik, az energia felszabadítása gyakorlatilag nem jár környezet- szennyezéssel. Természetesen mindez feltételezi, hogy a csernobilihez hasonló baleset többé nem fordulhat elő. Fontos feladat még, hogy biztonságosan meg kell oldani a radioaktív hulladék elhelyezését és mindent megtenni azért, hogy a lakosságban élő félelmeket, előítéleteket korrekt kapcsolatok és a tájékoztatás kiépítésével eloszlassuk. Eördögh „Piaci" tervek a Villany utcában • • Ünnepség sorstársaknak A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének Tolna Megyei Szervezete és a helybeli baráti kör közös szervezésében és rendezésében karácsonyi ünnepséget tartanak a sorstársaknak, Paks városában ma délelőtt 10 órakor, a polgármesteri hivatal földszinti tanácstermében. Ünnepi meglepetéssel várják a találkozón a sorstársakat és kísérőiket, nagy szeretettel a rendezvény szervezői. Az elmúlt héten nyitották meg azt a kiállítást a paksi városi művelődési központban, melyre a Villany utcai piac beépítésére kiírt építészeti pályázat bíráló bizottsága által elfogadott pályaművek kaptak meghívást. Az öt építész munkáján különbözőképpen fogalmazódott meg egy kisléptékű város piaca. Elképzelhető, hogy sokak szemében felesleges erőfeszítésnek tűnik versenyt kiírni egy leendő piac tervei számára, hiszen ugye ott az árus, ott a vevő, a többi nem érdekes. Pedig az. Nem mindegy, hogyan fest a hely, ahol vásárolunk, milyen a hangulata, arról nem is szólva, hogy a piac afféle közösségi találkozóhely volt mindig is, s az manapság is. Gondoljunk csak a múltra, az ókor Athén piacterére, az Agórára, vagy a római Fórumra. Másrészt az okos beosztás kultúrált vásárlásra ad lehetőséget. A kiállítást megnyitó Bor Imre polgármesterhez intézett kérdésre, miszerint vajon mikor valósulnak meg a papírra vetett tervek, a válasz az volt: két éven belül. A kiállítás keretében megtekinthetők még a Táncsics Mihály utcai leendő bevásárlóközpont beépítésének tervtanulmányai is. Mint köztudott, a paksi ön- kormányzat telket adott el a fent említett területen az osztrák Pankl-Hoffmann cégnek, diszkontáruház építése céljából. A kereskedelmi egységet várhatóan már a jövő évben birtokba vehetik majd a vásárlók. Kétségtelen, hogy piac, bevásárlóközpont stb. tervei jókora optimizmussal készülnek manapság, hiszen a helyzet az, hogy nagyobbnak tetszik a kínálat, mint a kereslet, de nem szabad feladni, gondolni kell a jövőre is, s arra, hogy igényes vásárlót igényes körülmények között lehet találni. Irodalmi kávéház Pakson Kisiparosból kiskereskedő Sokan úgy vélekednek a városban, hogy kialakulóban van a középréteg, s ennek megfelelően egyfajta életmód, egyfajta életszemlélet kezd kibontakozni. A polgárosodásnak jellemzői vannak, ami nem pusztán az emberek életstílusában, viselkedéskultúrájában jelentkezik, hanem igényszintjében is. Azon már lehet vitatkozni, hogy az egyre inkább felszínre törő szalonbutaság mennyire is velejárója a polgárosodásnak, azon viszont nem, hogy ez utóbbi kategória valahol mindig is értékközvetítő volt. Pé- ger József szerint „a jövő mindenképpen a polgárosodás és a középrétek kialakulása lesz". Péger Józseffel a Belvárosi Kávéházban beszélgettünk, azon apropóból, hogy december 7-én a Dunaföldvári Színjátszókor bemutatta Karinthy Ferenc „Duna-kanyar" című egyfelvonásos színművét. — A kávéház megnyitóján mutatkozott be nálatok a Magyar Nemzet publicistája, legutóbb pedig Baksay Erika és Pataki Dezső szereplése jelentett élményt. A Belvárosi Kávéház úgy vonult be a köztudatba, mint irodalmi kávéház. Mennyiben érzed találónak e meghatározást? — Remélem, megmarad ez a jelző a jövőben is. A cél mindenképpen az, hogy az irodalomkedvelőknek helyet biztosítsunk. De ugyanígy szeretnénk, ha üzletemberek is megkeresnének bennünket. Egyáltalán, a kávéház mindenkit szeretettel vár, aki érdeklődik programjaink iránt. — Az embereket nem lehet erőszakkal elvinni egy bemutatóra. . v — Éppen ezért változatosságra törekedünk. Amennyiben lehetséges, rétegigényeket szeretnénk kielégíteni. — Frekventált helyen vagytok. A kávéház berendezése, nagysága, akusztikája és hangulata úgy gondolom, megfelel mindenféle stúdiódarab bemutatására. Teremtódik-e hagyomány? — Az eddigi visszajelzések jók. Mi ezt egy sorozatnak szánjuk, mégpedig úgy, hogy a műsorstruktúrába szervesen beépítjük a komolyzenei hangversenyeket. Ami megint csak nem jelenti azt, hogy például egy divatbemutatót ne lehessen megtartani a kávéházban. — Említetted az antilokálpat- riotizmust. Mit értesz ez alatt? — Paksra mindig is jellemző volt az antilokálpatrio- tizmus. Mi azt szeretnénk - és itt visszautalnék a divatbemutatókra -, ha e bemutató „kézzelfoghatóvá" válna, vagyis a helyi vállalkozók által készített-forgalmazott ruhákat a helyi közönség tekintené meg. Ma már rossz az a szemlélet, hogy mindent máshol kell megvenni, Pakson pedig semmit. Véleményem szerint ezen az állásponton változtatni kell, hiszen a városban mindenki az önkormányzatnak fizeti az adót. Nyilván, ha a város polgárai nem az adott helyen vásárolnak, akkor az a település elszegényedéséhez vezethet* — De nemcsak Paksra gondoltatok? — A közeljövőben dunaföldvári és simontornyai képzőművészek alkotásaiból rendezünk kiállítást. — Politizáltok-e? — A kávéházi esték keretében, a lehetőségek szerint mellőzzük a politikát, ám ez nem zárja ki egy-egy politikai párt vacsoraestjének megtartását. László-Kovács Gyula Kovács Nándor autóvillamossági műszerész kisiparos, a munkaruhát felcserélte zakóra, nyakkendőre a közelmúltban: BO-YA néven jármű és járműalkatrész kereskedelmi üzletet nyitott. A mostani vállalkozó előbb kitanulta az autóvillamossági szakmát, aztán mezőgazdász diplomát szerzett amiből hosszú évekig élt, tíz évvel ezelőtt döntötte el, hogy kisiparos lesz. Üzletében a Yamaha a „menő" márka, s mint mondja, ezek a nagymotorok nálunk még a hobbi kategóriába tartoznak, de bízik abban, hogy lesz kereslet ezekre a „harapós" járgányokra. Jelenleg 61 lóerős a legnagyobb motor a boltban, de kérésre beszerez a tulaj bármely kívánt „nagyságot". Vannak persze az üzletben kisebb „gépek" is, mopedek, robogók, melyek alkalmasabbak városi használatra. S a választékot bővítik a csónakmotorok is, melyek jelzik, hogy Kovács úr bízik abban: igazi víziélet is kialakul majd a városban. Mint a kereskedőtől megtudtuk, az alkatrészek közül az olcsó akkumulátorokat keresik leggyakrabban a kuncsaftok, az igényeseknek igazi világmárkák' állnak rendelkezésre. A bolt ügyfelei részére ingyenes akkumulátor-tesztet végeznek. e.g. k i
