Tolnai Népújság, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)

1993-12-14 / 292. szám

1993. december 14., kedd TÁJOLÓ MSPÚJSÁG 5 Kabaré: Régebben a jövő is jobb volt? Máté Lajos rendező: „Alig látok a dühtől" Aki látta Máté Lajost a Die Zukunft war früher auch bes­ser című darab főpróbája előtt, az megállapíthatta: a rendező úr enyhén szólva ideges. — Nem tagadom, valóban ideges voltam - bólintott Máté Lajos, ezúttal azonban már lé­lekben sokkal felszabadultab­ban, hiszen a kirobbanóan si­keres premier után vállalko­zott a beszélgetésre a szek­szárdi Deutsche Bühne néző­terén. — Úgy éreztem, hogy a színház vezetése némileg bi­zalmatlan volt velem szem­ben. A közönség azonban iga­zolt engem, s ez megnyugta­tott. — Hadd emlékeztessem a rendező urat arra, hogy már a fő­próbán is dőltek a nézők a kaca­gástól, tehát nem lett volna félni­valója ... — A publikum vette a la­pot, de munkatársaim néme­lyike - legalábbis én így érzem - mintha egy kérdőjelet tett volna a darab mellé. Most már persze nincs semmi gond. — Kabaré. Ez a műfaja a két­felvonásosnak. Ön gyakorta ka­landozik a humor világába? — Azért volt a darabnak némi előzménye. Öt vagy hat évvel ezelőtt az ugyancsak Szekszárdon műsorra tűzött Lerne lachen ohne zu Weinen a harmincas évek német kaba­réját idézte. A Die Zukunft war früher auch besser, azaz a Régebben a jövő is jobb volt már napjainkra is aktualizál­ható. — Ha esetleg ezt egy jellemző részlettel is igazolná ... — A második felvonás ele­jén az egyik szereplőtől meg­kérdezik: — Mondja, ki ül ott elől? A válasz: — Egy mi­niszter, volt náci. S ott? Az is miniszter, volt Stasi-ügynök. Mindezt honnan tudja? Egy magyar parlamenti képviselő­től, aki III/III-as ügynök volt. — Hát, mit mondjak? Máté Lajos ilyen poénokkal nem biztos, hogy sokáig rendezhet kabarét. — Az a kabaré, amelyik nem ellenzéki, az vagy nem kabaré, vagy nem érdekes. Nekem az a véleményem, hogy hiába csomagolja be va­laki magát otthon piros-fe- hér-zöld alsónadrágba, azért csak vannak kételyei. Mert az példának okáért abszurdum, ami most a rádióban, vagy a televízióban történik. Hogy van egy lehetetlen alak, aki ki­jelenti: örül, hogy a magyar irodalom krémje nem engedi műsorra tűzni alkotásait. — Kár, hogy most nem látják önt az olvasók: egy idősödő, jóke- délyú, joviális úriember, aki a dühöngés határára jutott. — Én egy öreg, vén trotli vagyok, de most már alig lá­tok a dühtől. A vicc az, hogy amikor ennek a darabnak az anyagát összeírtam, még nem is sejtettem, hogy ennyire ak­tuális lesz. — Mi változott meg? — A hitem. Ugyanis sike­rült tönkretenni azt a most már közel négy évet, amiben hittem. Ezzel ártottak nekem a legtöbbet, nem azzal, hogy ti­zenötezer forintos nyugdíjjal vonszolom az életemet. Mivel tudnak nekem még ártani? Semmivel, illetve legfeljebb még egyvalamivel: ha ismét jönne négy ilyen év. — Tizenötezer forintos nyug­díj ide vagy oda, nyugodtan él­hetne lakóhelyén, Budapesten, ha nem foglalkozna ezzel a „ronda politikával". — Pont én, aki mindig is politikus alkat voltam, s min­dig is a törpe minoritáshoz tartoztam? Hiszen ezért hit­tem a fordulatban. Most pedig térülök-fordulok, s azt veszem észre, hogy ugyanúgy bele vagyok taposva a földbe, mint korábban. — Szekszárd nem segíti önt ezeknek a „viszontagságoknak” az elviselésében? — A múlt héten volt va­lami kis afférom, amikor is hazamentem, s beültem a kádba. Az járt a fejemben, hogy milyen jó lenne elfelej­teni ezt az egész „Szekszuár- dot", ahogy otthon mondjuk a feleségemmel. De végig csak a színházra, a darabra gondol­tam, s most, a közönségsikert látva, boldog vagyok, hogy itt lehetek. Szeri Árpád Adventi koncert A karácsonyt megelőző várakozási időszak máso­dik vasárnapjának délután­ján a szekszárdi Babits Mi­hály Általános Iskola ifjú énekesei, muzsikusai adtak hangversenyt Naszladi Ju­dit tanárnő vezetésével Szekszárdon a Kálvin téri református templomban. Az énekkar három és fél éve, a furulyások két éve dolgoznak együtt. Ez idő alatt a kórus létszáma ör­vendetes módon 20-ról 53 főre emelkedett. A hallgatóságot Szil- vássy Géza lelkész köszön­tötte, aki a műsorismertetés feladatát is magára vállalta. Az izgalomtól kipirult arcú nyolcadikosok kamarakó­rusa először Bach: Dona nobis pacem (Adj nekünk békét) című számát éne­kelte, majd Gebhardi: Béke című szerzeménye követ­kezett. Ez utóbbi arról szól, hogy jöjjön a földre békes­ség és az emberi szívben jó akarat vegyen szállást. A kórus ezután a „Karácsony ünnepén" című kompozí­ciót adta elő. A mű mon­danivalója: legyen áldás, békesség és zengjen gerje­dezve örvendező hála az emberek ajkán. A IV. osztályosok furu- lyásai karácsonyi dalokkal kedveskedtek az érdeklődő közönségnek. Közreműkö­désükkel elhangzott az „Ó gyönyörő szép titokzatos éj" a Pásztorok, pásztorok című ismert karácsonyi dal és a világszerte énekelt „Csendes éj, szentséges éj". Szívesen hallattuk a „Ki­csi gyermek" kezdetű dél-amerikai népdalt, me­lyet orgonán Dobai Jenő kí­sért. A méltóságteljes hangszer zengése még ha­tásosabbá tette a közked­velt karácsonyi éneket. Az adventi koncert befe­jező számaként a Babits Mihály Általános Iskola növendékei Charpentier: Te Deumát mutatták be, ugyancsak orgonakíséret­tel. A kedves, zenés délutánt Szilvássy Géza lelkész kö­szönte meg az iskola tanu­lóinak és Naszladi Judit karnagynak, békés, boldog karácsonyt kívánva min­den jelenlévőnek. Lemle Zoltán Várják egy teára A mosoly értéke karácsonykor „Semmibe sem kerül, de sokat ad. Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják és még­sem juttatja koldusbotra azokat, akik adják. Egy pil­lanatig él csak, de az emléke örökké megmarad. Senki sem olyan gazdag, hogy meg lehetne nélküle és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle. Boldogabbá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot és a barátság biztos jele. Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, vi­lágosság a szomorkodónak és a természet legjobb or­vossága a bajok ellen. Még­sem lehet megvenni, el­kérni, kölcsönadni vagy el­lopni, mert nem áru. Csak önként lehet adni. És ha a karácsonyi vásár utolsó ro­hamában valaki már túl fá­radt ahhoz, hogy moso­lyogni tudjon, kérjük szé­pen, hogy legalább te moso­lyogj rá. Mert senkinek sincs any- nyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni." (Dale Carnegie) Aki már nem tud moso­lyogni, azt szeretettel várják az ünnephez közeledvén és az ünnepek alatt is Szekszár­don az „Őszinte szó" szolgá­latban egy teára, egy mo­solyra. (Mártírok tere 10.) Munkanapokon 16,3-19,30 óráig és a lelkisegély telefon­nál (74/315-100), ünnepna­pokon 18-06 óráig gondűző, esetleg mosolyt fakasztó be­szélgetésre. A magányosokat, társtala- nokat december 23-27-ig egy közös karácsonyi együttlétre Faddon a Diabetes Center pihenőházba hívják, várják. (Tájékozódni lehet a 74/340-745 telefonszámon.) A siker titka a jó család A család nemzetközi éve lehetőséget nyújt arra, hogy a társadalom figyelme erre a fontos intézményre fordítód­jék. Ez alkalomból rendezik meg a CSALÁDFA-MILIA című országos vetélkedősoro­zat, melynek kérdései az egészségügytől a kultúrán át sokféle témakört érintenek. A vetélkedő nem titkolt célja, hogy a többgenerációs nagy­családokra is felhívja a fi­gyelmet. Természetesen nem kizárt az sem, hogy a rokonok összefogva a gyermekét egye­dül nevelővel- is bizonyítsák, mennyire képesek együttmű­ködő, emberi kapcsolatokra. A vetélkedő háromfordu­lós, a selejtezőknek regionális központok adnak otthont 1994. február 19-én. A 10 regi­onális központ: Győr, Keszt­hely, Székesfehérvár, Mernye, Pécs, Budapest, Szeged, Bé­késcsaba, Debrecen és Mis­kolc. Az elődöntőt és a döntőt Budapesten, márciusban ren­dezik. A családok és hozzátar­tozóik jelentkezési határideje: 1993. december 20. A nevezési feltételek: maximum 3 oldalas családi életrajz, 3 fotó a család életéből, a maximum 8 fős csapat tagjainak megneve­zése, a szóvivő nevének, cí­mének, esetleg telefonszámá­nak feltüntetésével. A vetél­kedőről Juhos Jánosné ad bő­vebb felvilágosítást a 267- 4151-es telefonszámon. A nyertesek értékes jutal­mat kapnak. A versenyt a Jó­zan Élet Egészség és Család­védő Szövetség, valamint a Magyarországi Gyermekbarát Mozgalom, a Kompánia Közművelődési Egyesület, a 24 Óra Alapítvány hirdette meg. A versenyt támogatja a Tolna Megyei ANTSZ és a re­gionális központok önkor­mányzata is. Természetesen további jelentkezőket és tá­mogatókat is szeretettel vár­nak a rendezők. A Tolna és Somogy megyét összefogó területi elődöntőt a Somogy megyei mernyei ön- kormányzat bonyolítja, akik szűkös anyagi helyzetük miatt kérik, hogy a támogatásra szánz összegeket a mernyei önkormányzat 790-397647 számú számlájára utalják. CSALÁDFA-MILIA vetélkedő céljaira megjelöléssel. Megjelent Collen McCullough: Fűko­szorú. Történelmi regény. Rostand: A sasfiók. Díszki­adás. Hegedűs Géza: A szépiroda­lomműfajai. Áprily Lajos összes versei. Nagy László: Inkarnáció ezüstben. Válogatott versek. Győrffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet. Sortüzek - 1956. Doku­mentumkötet. Lazarus: Opera kézikönyv Zolnai Béla: A magyar bie­dermeier. Stílustörténeti mo­nográfia. Gross Arnold album. Ottlik Károly: Protokoll. Vi­selkedéskultúra a minden­napok gyakorlatában. Barcsay Jenő: Művészeti anatómia. (Á fenti könyvek Szekszárdon, a Garay téri Kossuth Könyvesboltban megvásárolhatók.) Tv-napló Mikulás Ez bizony nem valami nagy ötlet. Sándor György piros klepetust ölt magára, s hátán egy puttonnyal becsönget a budai villákba, mondván, én vagyok a Mikulás, tessék ada­kozni. Szép kis kégliket látunk, hogy divatos szóval éljünk, annak bizonyságául, nem mindenki hajléktalan. Ebben a humoriskolában nem sokat lehet tanulni, még a zseniális Mikulás-növendékek sem viszik sokra, de van egy másik ré­sze is ennek a sovány ötletnek. A sort lehet folytatni: angyal öltözékben karácsonyra lehet adományokat gyűjteni, nyúl- jelmezben húsvétra, aki pedig tud galambként röpködni, pünkösd ünnepét is megidézheti, s ha minden jól megy, megtelik a puttonya is, bár a galambok esetében ez nem lesz olyan egyszerű. S mi lesz akkor, ha a lakók nem veszik tréfára a Mikulás hívatlan látogatását? Nem tudom, kimeríti-e a magánlaksér­tés fogalmát, de nem lehet messze tőle, mert ez a Mikulás erőszakos, az első szóra nem hajlandó elhordani az irháját. Nyomja a kapucsengőt, s mondja a magáét, sőt azzal fenye­getőzik, hogy visszamegy. A tévében is várhatjuk? Karácsonyi gondok Ki mennyi pénzt tett félre karácsonyi ajándéknak? - ezt firtatta a Hitel, Világ, Stádium, nagy árubőség közepette, midőn mindent lehet kapni, már akinek van pénze. A kérdés, ismerve az állampolgárok anyagi helyzetét, kissé frivol. Igaz, a különbségek feltűnőek, van, akinek minden jut, s olyan is, akinek villanyszámlára sem. Ha az át­lagot keressük, kijön egy egész tetszetős szám, mint itt is: az ajándékozás 5 és 30 ezer forint közötti költséget jelent, ami egész csinos összeg, még akkor is, ha figyelembe vesszük az újabb karácsonyi szokást, amikor sokan az egész évi szere- tetlenséget szeretnék jóvátenni. Az ajándékok között a pipe­recikkek vezetnek, nyilván ehhez kell a legkevesebb képze­lőerő. Könyvet inkább a jómódúak ajándékoznak, mert egy Tetszetősebb kiadvány 4-5 ezer forintba is kerül, s még kér­dés, hogy akad-e a családban valaki, aki elolvassa. Divatcikk az ékszer is, hallottuk, de ezt nagyon kevesen engedhetik meg maguknak, bár erősen megemeli az ajándékozási átla­got. Minden igaz, amit láttunk, s talán éppen ez az irritáló benne. Azt fel lehet mérni, hogy hányán vesznek briliáns ékszert, de ez pontatlanul fejezi ki a lakosság anyagi helyze­tét, közérzetét. Arra viszont nincs adat, hogy hány ember­nek nem jut ajándék, sokan még az ingyenkonyhák bableve­séről is lemaradnak. A statisztika sok mindenre jó, arra is, hogy elfedje a való­ságot. Akinek nem gond a karácsonyi ajándékozás, számolja a pénzét, vagy annyi van neki, hogy erre sincs szüksége. Akinek nincs, azt aligha érdekli, hogy mennyi briliáns ék­szer fogyott az ünnepek előtt. Médium A vihar nem ül el, alig van nap, hogy szóba ne kerülne. Pedig a tv-nézőt ez érdekli legkevésbé: a jelenleginél jobb műsort szeretne látni. A harc, amit a tv, rádió vezetői vív­nak, valószínűleg csak a harcoló feleket érdekli, ha ugyan a másik oldal még meghallja a csatazajt. Konrád György okos levele a miniszterelnökhöz mindenesetre nagyobb figyelmet érdemelt volna, még a reggeli lapszemlében sem szerepelt, pedig ha mást nem, harcmodort mindenképp lehetett volna belőle tanulni. De vannak apró jelek, amelyekre sokan felfi­gyelnek. Ilyen volt az RTV-Antenna Operagála, melynek műsorából valaki hiányzott. Az újság közölte a tervezett műsort, melyben Kodály és Ránki egy-egy áriáját Gregor Jó­zsef énekelte. De bizony nem énekelte. Ezzel tiltakozott a médiumcsata esetenként méltatlan fordulatai ellen. Hogy ezzel minket rövidített meg a népszerű művész? Minden bi­zonnyal, s ezt csak sajnálni tudjuk. Lehet, hogy nincs is igaza Gregor Józsefnek, de tiltakozásának annyi értelme mindenképpen volt, hogy felhívta a figyelmet: érdemes lenne végre abbahagyni az oktalan küzdelmet, mert nem­csak a néző veszít ezzel, a televízió tekintélye is csorbul. Ez pedig nem jó senkinek. Csányi László Pályázati figyelő 1. Figyelem! Egy közép­iskolai év Amerikában a Kenedy-alapítvány támo­gatásával. Magyarországi vezérképviselet: TRAEX. Telefon: 135-0954, 116- 3655,135-2597. Felvilágosí­tás kizárólag a fenti tele­fonszámokon. 2. Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala pályázatot hirdet az 1995. évi Ifjúsági Atléti­kai Európa-bajnokság ka­balafigurájának megterve­zésére. Beadási határidő: december 31. 3. A művelődési és köz­oktatási miniszter pályáza­tot hirdet művelődési, köz­oktatási, felsősoktatási és nemzetiségi társadalmi szervezetek, egyesületek 1994. évi költségvetési tá­mogatására. A pályázato­kat december 31-éig kell benyújtani. 4. Pro Renovanda Cul- tura Hungáriáé Alapít­vány, Osztrák-magyar kö­zös múlt szakalapítványá­nak pályázata. Pályázni le­het az alábbi főbb kutatási témákra: A Habsburg ál­lamapparátus kiépítése, a 16-18. századi gazdasági viszonyok, a felvilágosult abszolutizmus feltáratlan kérdései, a reformkor és 1848-49. kapcsolatai, a dua­lizmuskori gazdasági kö­zösség mechanizmusa, a monarchia piacgazdasági működése, a kulturális köl­csönhatások, a kapcsolatok 1919. utáni újjáépítése, az osztrák-magyar együttélés történeti, irodalmi, tudati tükröződése. A pályázat benyújtásának határideje: december 31. A pályázatokról bővebb felvilágosítás kérhető a Paksi Ifjúsági Irodában. Paks, Gagarin u. 2. Tel: 75/311-646. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 14-20 óráig.

Next

/
Thumbnails
Contents