Tolnai Népújság, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-11 / 263. szám
1993. november 11., csütörtök HÁZUNK TÁJA KÉPÚJSÁG 7 Ez is környezetvédelem! Nyerges szőlőmoly hernyója Almamoly kártétele A házikert és maga a kertészkedés nyugalmat, kikapcsolódást és felüdülést jelent az emberek ezreinek és ezen túl sokkal többet is. A családok zöldség- és gyümölcsellátásának részbeni vagy teljes megoldását. Főképpen a városlakó kisemberek egyre nehezebbé váló piaci gondjai szükségszerűvé teszik a házikertek, szőlőstelkek legcélszerűbb kialakítását és hasznosítását, a gyümölcsfák és zöldségnövények elhelyezésének legcélszerűbbnek vélt formáját. Mi a mai legáltalánosabb gyakorlat? Meglévő, vagy mostanában szerzett kiskertjeinkben elültetjük a gyümölcsfákat és a köztük levő teret zöldségfélék elvetésével, palántázásával hasznosítjuk. Ez a módszer erősen ellentétes az egészségvédelemmel, hiszen manapság már növényvédelem nélkül, permetezés nélkül nincs sikeres gyümölcstermelés, ha pedig permetezünk, ártunk magunknak, hiszen a lehulló vegyszer éppen a fogyasztása érett spenótra, salátára, zöldbabra, stb. hull. Mi, a kertbarátkor tagjai állandó „beszélőviszonyban" vagyunk egymással és egy ilyen közelmúltbeli beszélgetés a piaci növényvédő- szer-maradvány vizsgálatok szomorú tapasztalatairól adta az ötletet e pár sor papírra vetéséhez. Ha már házikert, vagy kombináltcélú szőlőstelek, elkerülhetetlen a gyümölcs- és zöldségfélék fent említett társítása. Mi lehet tehát a mód az ebből adódó veszélyforrások kiküszöböléséhez? A telek szélein, vagy közepén elhelyezhető gyümölcsfa sövények kialakítása, amelynek csak néhány előnyét kísérelem meg felsorolni: a legyezőszerűen kialakított koronájukba a napfény jobban behatol, a sövény fái alacsony törzsön nevelve jobban kezelhetőek, díszei a kertnek, az apróvetemény megszabadul a lombosabb fák árnyékhatása nagyobb részétől és ami a legfontosabb, az egészségveszélyeztető permetezések kára is nagymértékben csökkenthető. A gyümölcsfasövény kialakításának fő fajai az alma és körte, de lehet más gyümölcsfaj is. Több módszere van. Bármely módszer lényege, hogy a fa sudarán képződő hajtásokat, a sor iránya szerinti két oldalon hagyjuk meg. Suháng esetén a tervezett 60- 80 cm-es törzsmagasság felett 5-6 rüggyel célszerű levágni a sudarat. Az oldalelágazásokat a vízszinteshez közeli 15-30 fokos szögben lehajlítva rögzítjük. A következő évben a gondos hajtásválogatás, a befelé kitörő rügyek, hajtások kimetszése a fő feladat. A középen felfelé törő sudarat maximum 3 méter magasságig célszerű meghagyni. A sövénykialakítás legelterjedtebb formái a legyezőszerű- és hal- szálkás hajtáselrendezés. A gondos kialakítást, ápolást a könnyű hozzáférhetőség miatt, a kíméletes és mégis hatékonyabb növényvédelmet, termésválogatást, bő és zamatos terméssel hálálják meg a gyümölcsfasövények. Aki a többirányú célszerűségét figyelembe véve e gyümölcstermesztési módszerre adja a fejét, megéri, ha beszerzi az ezzel foglalkozó szakirodalmat, mert azért a sövény kialakítása nagyobb, de még amatőr kiskerttulajdonosok részére sem elérhetetlen szaktudást igényel, mint a hagyományos. Szakái László Termesztett növényeink fontosabb károsítói 5. Gyümölcsmolyok I. A gyümölcsmoly gyűjtőnév alatt azok az apró lepkék értendők, melyek hernyói elsősorban a gyümölcstermő növények terméseinek összerá- gásával okoznak kárt. A legfontosabb fajok (zárójelben elsődleges tápnövényeiket, évi nemzedékeik számát és áttelelő alakjaikat tüntettük fel): Almamoly (Alma, körte, dió, birs - 2 nemzedékes - kifejlett lárva), körtemoly (körte, birskörte - 1 nemzedékes - kifejlett lárva), szilvamoly (szilva, ringló - 3 nemzedékes - kifejlett lárva), keleti gyümölcsmoly (barackfélék, birs, mandula - 4-5 nemzedékes - kifejlett lárva), barackmoly (őszi- és kajszibarack, mandula - 3 nemzedékes - fiatal lárva), tarka- ás nyerges szőlőmoly (a tarka 3, a nyerges 2 nemzedékes és bábállapotban telelnek). Életmódjuk: teljes átalakulással (tojás-lárva-báb-lepke) fejlődnek. A telet sűrű szövésű gubóban, védett helyen (többnyire a törzs kéregrepedéseiben) töltik. A nőstények párosodás után néhány napon belül megkezdik a tojásrakást. Tojásaikat a levelekre, vagy közvetlenül a gyümölcsre helyezik. A tojásrakás rossz időben akár két hétig elhúzódhat. A lárvák - a fajtól és az időjárástól függően - 5-14 (legtöbbször 8-12) nap múlva kelnek ki a tojásokból és hamarosan berágják magukat a gyümölcsökbe, ahol kb. 1 hónapig táplálkoznak. Növekedésük során 3-4-szer bőrt váltanak (vedlenek), végül kirágják magukat és elvonulnak bábo- zódni. 1-2 hetes bábállapot után kirepülnek a lepkék (imágók). Összességében egy nyári nemzedék körülbelül 6-8 hét alatt fejlődik ki. Az egyes nemzedékek gyakran átfedik egymást (összemosódnak). Leírásuk: a lepkék - a fajtól függően - csukott szárnyakkal 5-12 mm, kifeszített szárnyakkal 10-20 mm nagyságúak. Szárnyaikon jellegzetes mintázat látható. A lárvák (hernyók) 8-18 mm hosszúságúak. Kártételi jelentőségük: megyénkben a szilvairtoly, a keleti gyümölcsmoly és az almamoly károsítása (gyü- mölcshuÚás, rothadás, az élvezeti érték csökkenése) a legjelentősebb. A szőlőmolyok közvetlen kártétele többnyire elenyésző, nagyobb problémát csak kifejezetten csapadékos évjáratokban okoznak a botritisz terjesztésével. (Folytatjuk.) Fűzi István Tolna Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás Trágyázás, paradicsom alá A paradicsom trágyázása sokat vitatott kérdés. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a bőséges, harmonikus trágyázás a koraiságot nem veszélyezteti, sőt, a termés növelésével együtt inkább javítja. Egyoldalú nitrogéntár- gyázással azonban a lomb növekedése valóban túlsúlyba jut, s rosszul kötnek a virágok. Istállótrágyából 5-10 kg/- négyzetméter mennyiséget nyugodtan adhatunk a paradicsom alá, soványabb homoktalajon ennél több is szükséges. A növény foszforigénye főleg palántakorban mutatkozik. A gyakorlatban mégis több foszfortrágyát adnak, mert a meszes talajok sok foszfort lekötnek. A vadgesztenye, amely nem is gesztenye Ilyenkor ősszel könnyen meglepetés érheti a „vadgesztenye" fasorok alatt andalgó- kat, amikor a fejükön koppan egy-egy fényes barna mag a magasból. Kevesen tudják és magam sem jöttem volna rá soha, ha egykori tanárom az egyetemen nem követelte volna meg olyan szigorúan a magyar flóra és vele kapcsolatos morfológia (alaktan) ismeretét, hogy a köznyelven „vadgesztenyének" elnevezett fának az ég világon semmi köze sincs a szelídgesztenyéhez, annak nem elvadult, vagy ősi változata. A két fafaj termése közötti hasonlóság csupán a természet különös* játéka, de még a szelídgesztenye (Castanea sa- tiva) gesztenyéje termés, szúrós burka fellevélből fejlődik, addig a „vadgesztenye" (Aesculus hippocastanum) gesztenyéje közönséges mag és szúrós burka a termés fala,,, ugyanúgy, mint a csonthéjas cseresznyénél a magot körülvevő húsos rész. Ha pedig még a virágaikat, hajtásaikat is tüzetesebben megnézzük, láthatjuk, hogy még távoli rokonság sem lehet köztük, annyira különböznek egymástól. A bükkfélékhez tartozó szelídgesztenye jelentéktelen váltivarú, füzéres, barkás virágaival szemben a „vadgesztenyének" kétivarú, bokréta nagyságú, összetett fürtökben felálló virágzata van. Innen a helyes és tudományosan is használt magyar neve: bokré- tafa! Szakái L. Fadugó vagy gumidugó? Elsősorban a kistermelők, vagy éppen kezdők érdekében említem meg a most esedékes borospincetáji teendőket. Az erjedés végső szakaszánál tartanak a borok. Most már az erjesztési rátartással töltött kis hordókat, üvegballonokat után kell tölteni, nehogy a bennük lévő bor nagy felszíne helye legyen a káros gombák elszaporodásának, a kellemetlen ún. „darabíz", netán ecetesedés kialakulásának. Különösen az új hordóknál figyeljünk oda a folyamatos utántöltésre, mert amíg a „hordó be nem érik", nagyobb a természetes veszteség. Az akonadugókat lazán helyezzük a nyílásra, tekintettel az utóerjedési folyamatokra. Az azzal foglalkozó kereskedőktől tudom, hogy sok 25 és 50 literes üvegballon fogyott. Sok kiskerttulaidonos a néhány tíz vagy száz liter házi borszükséglete tárolásának ezt a módját választotta. Bár óvatosabb, körültekintőbb bánásmódot igényel, de a tisztántartás kevesebb szakértelmet igényel, mint a fahordóé. Legyünk nagyon óvatosak az üvegballonok használatával. Különösen a fadugók használatának veszélyére hívom fel - egykori saját káromon - a figyelmet, mert a borral, párával telítődve tágul és bizony az üveg szája nem enged! Óhatatlanul lereped és az üveg hasadásának iránya kiszámíthatatlan. Az egész tartalma kárba veszhet. A gumidugó sem jó, mert azt egyrészt nem tudjuk a keletkező túlnyomás miatt a ballon szájába beleszorítani, másrészt, ha mégis sikerülne, az élő anyagban, a borban keletkező gázok ugyanis „küövik" (ha ugyan nem a ballont nyomják széjjel). Egyértelmű tehát az üvegedények zárására a rugalmas parafadugók alkalmazása. (Sza-ld) Metélő, póré, sarjadék? A hagymafélékről röviden Úgy gondolom, a széles körben termelt és használt vörös- és fokhagymáról nem kell különösebben szót ejteni, annál inkább a metélő-, póré- és sarjadékhagymáról, amelyeket tapasztalatom szerint a házi- vagy hobbikertek művelői sok esetben nem tudják az azokat megillető néven pontosan megnevezni, megkülönböztetni. Elsősorban a póré- és sarjadékhagymánál fordul elő a bizonytalanság. Talán nem érdektelen néhány ismérvet felvillantani e három igen értékes zöldségnövényünkről. A metélőhagyma igen kifejező hagymaillatú, lágyszárú növény, hengeres, cső alakú haragoszöld levéllel. Téli friss fűszer. Gyógyászati értéke is van. Magról vagy tőosztással az év bármely szakaszában szaporítható, annak figyelem- bevételével, hogy több évig egy helyben hagyható. Helyezhető sorba vagy csomóba és rendezett vetése vagy ültetése esetén díszítő hatása is figyelemreméltó. Üdezöld színével télen a lakásban cserépben, ládikában ablakban is nevelhető. Jellegzetes, frappáns ízét az éterikus hagyma- olaj-tartalmától kapja, amely elfogyasztás után baktériumölő hatású, de a bőrön kiválva erőteljes hagymaszagot áraszt. Télvégi, fertőzésveszélyes időszakban megéri e kis kellemetlenség elviselését. Az északi népek mindennapi étrendjében fontos szerepet játszik. Nyugat-Európa országaiban apróra metélt vékony levele - a snidling - elmaradhatatlan körítése, díszítő feltété még az éttermi ételeknek is. A póréhagyma sokoldalúan használható, nem intenzív hagymaillatú főzeléknövény. Évelő, de termesztve csak egy-két évig marad a helyén. Levelei laposak, szélesek, a fejlődés kezdeti szakaszában a fokhagyma leveleire emlékeztetnek. Lefelé haladva az egymáshoz simuló levélhüvelyek adják az értékes fehér, fogyasztásra alkalmas föld alatti termést. Értékét a fehér színű szár hossza adja, ezért mélyen kell vetni, ültetni tavasszal és később fel kell töltögetni. A célszerű tőtávolság 10-15 cm. Táplálkozási értékét a magas A, B, és C-vitamintar- talma adja. Levesek ízesítésére kiválóbb, mint közvetlen fogyasztásra. Annál inkább közvetlen fogyasztású a sarj- vagy sarja- dékhagyma, amely e hagymafélék megkülönböztetésének a legtöbb bizonytalanságot okozza. Hosszúkás hagymái a hajtás tövének megvastagodott részei. Levelei csöves szerkezetűek. Két változata ismeretes. A maghozó és a sarjhagymás. Tájunkon inkább ez utóbbi ismeretes. Jellegzetességei a magszár tetején fejlődő sarjhagymái, az úgynevezett bulbillik, amelyek éppen úgy viselkednek, mint a rendes hagymák. Kihajtanak, virágot hoznak már ott a szárvégeken és kedvező körülmények között létrejön az erre a fajra jellemző ún. „emeletes hagyma". A szaporítás legcélszerűbb anyagai ezek a sarjhagymácskák, a magvetés vagy tőosztás mellett. Augusztus végén a szárról leszedve, kissé utánszá- rítva elültetjük, 1 centiméter morzsás földréteggel takarjuk és így, a nyár végén eldugga- tott bulbillikből a tél végén, kora tavasszal a legkorábbi finom zöldhagymát kapjuk. A „nehéz" tavaszi időszakban figyelemre méltó természetes C-vitaminforrás (50 millig- ramm/100 gramm). Hagymaolajának jelentős baktériumölő hatása is van. Termesztésének folyamatos fenntartása úgy biztosítható, hogy a sorba vetettnél minden harmadik-negyedik tövet bent hagyjuk, bokros ültetésnél pedig a bokor kiemelése után a fogyasztásra érett sarjak egy részét visszapalántázzuk. Ha magról szaporítjuk, magvetését már március elején célszerű elvégezni finommor- zsás, de vetés után jól tömörített talajba, de ez esetben is csak a következő tavasszal ad hasznosítható termést. Viszonylag jó hidegtűrése, igénytelensége és korai fo- gyaszthatósága, a hagyományos vöröshagymáénál „kíméletesebb" zamatanyagai indokolnák minden házikert sarkában a termesztését és szaporítását. Szakái László a kertbarátkor tagja Szekszárd íSr <»r Vásárnaptár Országos állat- és kirakodóvásár: November 13.: Báta- szék, Kiskunhalas. November 14.: Karcag, Szekszárd. Országos kirakodóvásár: November 14.: Szeged. Országos állatvásár: November 13-14.: Pécs. Autó vásár: November 11.: Marcali. November 13.: Pécs, Szekszárd. November 14.: Pécs, Szeged, Szolnok. Fodros petrezselyem, cserépben A levélpetrezselyem Európában szinte mindenütt termesztett és kedvelt növény. Nálunk kevésbé ismert. A levélpetrezselymet fodros petrezselyemnek is nevezik. Abban különbözik a gyökeréért termesztett petrezselyemtől, hogy levelei fodrosabbak, lombja sűrűbb, tömöttebb, gyökere elágazó és kisebb annál. Csak leveléért érdemes termeszteni. Illata, aromaanyagai miatt igen intenzív, levele tetszetős, ezért szendvicsek, hidegtálak díszítésére sokkal jobb a gyökérpetrezselyemnél, de főzésre is használható. Szabadföldről májustól, hajtatva télen is fogyasztható. Termesztése a sárgarépához, gyökérpetrezselyemhez hasonló. Magját minél korábban, február végétől vessük. Egészen augusztusig vethető, de a későbbi vetések termése kevesebb. A petrezselyem magja igen lassan kel, ezért vetés előtt és után hengerez- zük a talajt, hogy védjük a kiszáradástól. A vetés mélysége 1-1,5 cm legyen. Kelés után öntözzük és tartsuk gyommentesen. A lomb szedése akkor kezdődhet, amikor a gyökér megerősödött, azaz elérte a ceruzavastagságot. A teljesen kifejlett leveleket kézzel tépjük le a tőről, de egyszerre a lombnak maximum 1/3-a szedhető le. Hajtatáskor az ősszel felszedett töveket cserépbe vagy ládába lehet ültetni és 10-20 C° között tartani. Így egész télen szedhető. Magja a kereskedelemben kapható. >
