Tolnai Népújság, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-06 / 259. szám

1993. november 6., szombat GAZDASAG »ÚJSÁG 5 Az olvasó érdeklődik - és berzenkedik Sokkoló villanyszámla ellen: energia diéta Köztudott, hogy november elsejével változtak az áram­szolgáltatás díjai. Természete­sen a változás a fogyasztók számára nem éppen a ked­vező irányban történt. Általá­ban az alacsony jövedelmű családokat, köztük is elsősor­ban a nyugdíjasokat érinti ér­zékenyen a villamosenergia árának emelkedése. Sokan nem ismerik a részleteket, le­vélben, telefonon érdeklődnek a szerkesztőségben is, no és berzenkednek az újabb kiadás ellen. A Villamos Művek díjtételei ugyan még változatlanok, de az áram a 0-kulcsos kategóri­ából átkerült a 10 százalékos áfa-kategóriába, ezért emel­kedett az áram díja. Az eddigi havi 50 kilowattig érvényes 3.70 helyett tehát 4.07, az ezen felüli kilowattonkénti 5.30 he­lyett pedig 5.83 forintot kell majd fizetni. További változásra is szá­mítani lehet. Ez pedig az úgy­nevezett luxustarifa beveze­tése. A fogalom újkeletű. Azt jelenti, hogy ha az éves vil­lanyszámlája havi bontásban eléri, vagy meghaladná a 300 kW-ot, akkor a díjtételek ala­posan megnövekednek. Ezen határon túl az egy kilowatt órára eső önköltségi árat kell megfizetni, kilowattonként 7.50-et+10 százalék áfát, azaz együttesen 8.25 forintot szám­láznak. A Dél-Dunántúli Áram- szolgáltató Rt. szekszárdi üzemigazgatóságának értéke­sítési osztályvezetője, Koncz László adott felvilágosítást az áramemelkedéssel kapcsola­tos tényekről. — Mi az oka az áramszolgál­tatási díj emelkedésének? — A lakosság által háztar­tási célra felhasznált nappali és éjszakai villamos energia előállításának hatalmas költ­ségei vannak. Hazánkban az állam dotációt, vagyis támo­gatást ad erre a szolgáltatásra, így a lakossági fogyasztóknak nem kell a teljes bekerülési ér­téket megfizetniük. Az emelés fő oka, hogy a kormány igyekszik megszüntetni az áram szolgáltatásának állami támogatását és folyamatosan az állampolgárokra igyekszik a költségeket áthárítani. A végeredmény talán az lesz, hogy az áramszolgáltatás is privatizálásra kerül. — Hogyan történt a leolvasás eddig, lesz-e változás ebben? — Tavaly nyárig kétha­vonta számláztunk. 1993 nya­rától havonta küldjük ki a számlákat. Egyéb változás nincs. Mindig egy éves perió­dust veszünk figyelembe a végszámla kialakításánál. Az egy éves időtartam alatt kie­gyenlítődnek a hónapok kö­zött lévő egyenlőtlenségek. — Hogy oldották meg az átál­lást? — Az üzemigazgatóság csak a december 1-e utáni le­olvasásokat számlázhatja az új tarifával. Ez azt jelenti, hogy egy hónapot az új tarifa sze­rint és a fennmaradó tizenegy hónapot pedig a régi tarifa szerint kell fizetniük. Az átál­lás miatt a lakosságnak nem kell fizetnie visszamenőleg magasabb díjtételt. — Van-e valamilyen kimuta­tás arra, hogy milyen réteget ho­gyan érint az emelés? — A hivatalos becslések szerint csupán a családok 4-5 százalékát érintheti ez a tí­pusú díjtétel. Ez abból adódik, hogy a rendelet szerint csak a havi 300 kilówatt/óra értéket meghaladó háztartások fizet­nek többet az áramért. A díjté­tek megállapításakor figye­lembe vették, hogy egy átla­gos (négy tagú) család áram- fogyasztása alul marad a 300 kilowatt/óra értéknek. így, ha egy család háztartásában nin­csenek luxusgépek, akkor nem kell tartani attól, hogy be­leesnek a kiemelt kategóriába. — Van-e mód arra, hogy fel­mérjék a családok létszámát és ennek tudatában kedvezményben részesítsék mondjuk a nagycsalá­dosokat? — Sajnos erre nincs lehető­ség. Áz üzemigazgatósá­gunkhoz tartozó területen több, mint 68 ezer fogyasztó­val állunk kapcsolatban. A számításaink szerint ezeknek a fogyasztóknak a 24 százalé­kát érinti az első kategória, melyben az elfogyasztott ki­lowatt értékhatára 50 kWh havonként. Ez egy éves vi­szonylatban 600 kWh-át je­lent. A fogyasztók közel 72 százaléka esik a második ka­tegóriába, s alig négy száza­léka a családoknak, amelyek fogyasztása meghaladja a 300 kWh értéket. Ezek egy része úgynevezett jövedelemszerző tevékenységet is folytat, tehát a háztartáshoz nem éppen szükséges gépekkel rendelke­zik. — Az ön véleménye szerint érdemes-e energiatakarékos gépe­ket használni? — A villanyszámlák kel­lemetlen meglepetéseit elke­rülendő érdemes megszívlelni az energetikai szakemberek tanácsát. Számítások bizonyít­ják, hogy lehet takarékos­kodni az árammal, ám a spó­rolás a vásárlással kezdődik. Az energiatakarékos készülé­kek többe kerülnek, mint a hagyományosak, de a külön­bözet néhány hónap alatt megtérül. Garay E. A jelentkezők kiléte titkos Privatizáció előtt a MATÁV Ügy tűnik, a Magyar Táv­közlési Vállalatot sem kerüli el a privatizáció. Hogy ez meny­nyivel lesz jobb a telefonra már évek óta várakozóknak, az majd a jövőben kiderül. Lapunknak a tulajdonos, az Állami Vagyonkezelő Rész­vénytársaság nevében, Bajai Ernő szóvivő nyilatkozott.- Hol tart jelenleg a MATÁV privatizációja, mikorra várható „eredmény"?- A MATÁV privatizációs pályázatának és az országos közcélú távközlési koncesz- sziós páylázatának - melyet az ÁV Rt elnöke és a közleke­dési, hírközlési és vízügyi mi­niszter közös tenderfelhívás­ban 1993 augusztusában írt ki -, beadási határideje 1993. no­vember 5. A tender várható lezárása 1993. december 31.- Milyen formában kívánja a privatizációt az ÁVRt megvalósí­tani?- Reményeink szerint, kül­földi szakmai befektetők által végrehajtott tőkeemeléssel, mintegy 30-35 százalékos tu­lajdoni részesedéssel fog megvalósulni. A pályázatban előírt tőkeinjekció mértéke le­galább 40 milliárd forint. Erre az összegre a koncesszió által előírt és a MATÁV saját fej­lesztési céljainak elérésére van szükség.- Hány jelentkező van és kik azok?- A jelentkezők számáról és kilétéről sajnos nem áll mó­dunkban nyüatkozni.- Mennyiben köti majd az új tulajdonost a MATÁV által vál­lalt kötelezettség? Tolna megyé­ben például kötvény vásárlására volt lehetőség, abban a remény­ben, hogy hamarosan telefonhoz jut az igénylő.- Az új tulajdonos egy mű­ködő társaság részvényeiből vásárol, azaz a MATÁV által kötött szerződések érvényben maradnak.- Várhatóan módosul-e a fej­lesztési program?- A MATÁV fejlesztési programját a koncesszióban megszabott mennyiségi és minőségi fejlesztésekhez min­denképpen hozzá kell igazí­tani. Áz új - a MATÁV veze­tésével, a szakmai befektető­vel és az ÁV Rt-vel közös stra­tégiai tervet pedig csak a pri­vatizáció lezárása után lehet elkészíteni. Mindhárom fél érdeke a MATÁV gyors fejlő­dése, részvényeinek felértéke­lődése, a távközlés színvona­lának emelése.- A privatizáció érinti-e a szolgáltatásokat, például telefont, kábel tv sugárzást, átjátszókat stb., változnak-e a szolgáltatás dí­jai?- A nyújtott és tervezett szolgáltatásokról jelenleg bő­vebb információt adni nem tudok. A közcélú távközlési díjak szabályozása a KHVM feladata, erről rendeletterve­zet már készül. Mauthner Mercedesek a postának Keszthelyen átadtak ti­zenkét Mercedes-Benz 914-es típusú haszonjár­művet. Az öt tonna teher­bírású autók járati kocsik­ként fognak üzemelni. A most átadott járműveken a Szegedi, a Soproni, a Deb­receni, a Miskolci és a Pé­csi Postaigazgatóság, va­lamint a Posta Járműtelep osztozott egyenlő arány­ban. A forgalomból kivont Barkas, IFA, 211-es Ikarus, IZS és Robur típusú ha­szonjárműveket elárverez­ték. A Magyar Nemzeti Bank valuta (bankjegy és csekk) árfolyamai Pénznem vételi eladási angol font 146,10 148,90 ausztrál dollár 66,43 67,67 belga frank (100) 272,67 277,33 dán korona 14,58 14,84 finn márka 17,03 17,43 francia frank 16,72 17,00 görög drachma (100) 40,55 41,39 holland forint 51,58 52,70 ír font 137,91 140,51 japán yen (100) 91,32 92,52 kanadai dollár 76,11 77,51 kuvaiti dinár 330,33 335,83 német márka 58,18 59,14 norvég korona 13,40 13,64 olasz líra (1000) 59,96 61,24 osztrák schilling (100) 827,30 840,90 portugál escudo (100) 56,67 57,77 spanyol peseta (100) 72,64 74,16 svájci frank 65,79 66,87 svéd korona 12,06 12,32 USA dollár 98,81 100,37 ECU (közös piac) 111,68 113,64 Kiállítás Solymáron Német nemzetiségű iparo­sok kiállítása nyílt Solymáron, ahol azok a kis- és középüzem tulajdonosok mutatják be termékeiket, akik hamarosan a német piacon próbálják ki versenyképességüket. De­cember 8-a és 12-e között ugyanis Stuttgartban rendez­nek önálló kiállítást magyar- országi német nemzetiségű vállalkozóknak, hogy az anyaország üzletemberei fel­mérhessék milyen együttmű­ködést alakíthatnak ki leendő magyarországi partnerekkel. A solymári bemutató - egy korábban Pécsett már lezajlott kiállítással együtt - egyfajta előfelmérés. (MTI) Fenntartott helyek az élelmiszeriparban A hazai befektetők elsőbbsége Az élelmiszeripar 138 ál­lami vállalatából eddig 100 alakult át, ebből részbeni vagy teljes privatizáción 45 üzem „esett át". Az élelmiszer ága­zat 70 százalékában - innen származik az agrárexport túl­nyomó része - eddig még nem történt jelentős privatizáció. Némi élénkülés csupán a hús-, a tej- és a tartósítóipar terüle­tén tapasztalható. A magánosítás egyik kulcs­kérdése a hazai tulajdonlás. Mennyiben segíti a szaktárca a hazai befektetők tulajdonossá válását ? -kérdeztük Szilvássy Gábortól, a Földművelésügyi Minisztérium privatizációs főosztályvezetőjétől. — A magyar tulajdonosi réteg kialakulását kedvezmé­nyes vásárlási lehetőségekkel és a kárpótlási jegyek széles­körű bevonásával segíti a mi­nisztérium. Az élelmiszeri­parban a társasággá alakuló vállalatok részvényeiből lega­lább a vagyonérték 20 száza­lékáig tartalékolni kell azok számára, akik kárpótlási jegy­gyei szeretnének tulajdoni hányadot szerezni. A mező- gazdasági termelőknek a teljes vagyonból 25 + 1 százaléknyi szavazatot minden esetben el­különítünk, hogy ha részese­dést szeretnének szerezni a feldolgozóiparban is, ked­vezményesen tulajdonhoz juthassanak. Erre a lehető­ségre minden alkalommal fel­hívjuk a termelők figyelmét, ha ennek ellenére is lanyha az érdeklődés, a hibát nem a szándékokban, hanem mond­juk a szervezésben kell ke­resni. A földművelésügyi kor­mányzat speciális eszközök­kel támogatja mindazokat a hazai befektetőket is, akik a privatizáció során magán­kézbe kerülő vállalatoknál meghatározó tulajdon hánya­dot szereznek, hogy később saját belátásuk szerint társul­hassanak külföldi befektetők­kel, maguk dönthessenek ar­ról, kihasználják-e egy esetle­ges partner marketing ismere­teit és piaci lehetőségeit, vagy sem. — Mit tesz a minisztérium azért, hogy ne alakuljanak ki az élelmiszeriparban monopó­liumok? — Elsőbbségben részesít­jük az új pályázókat - ameny- nyiben a feltételeknek egyéb­ként megfelelnek - az adott iparágban már tulajdont szer­zett magyar, vagy külföldi tu­lajdonosokkal szemben. És nyitva tartja a szemét a Ver­senyhivatal is, amelynek hiva­talból kötelessége gátat vetni a monopolisztikus törekvések­nek. u.g. Ferenczy Europress Hatmilliárd a devizatartalék Az MNB leghosszabb futamidejű kötvénye A Magyar Nemzeti Bank hamarosan újabb kötvényt bocsát ki, ezúttal a spanyol pénzpia­con. A tervek szerint a kibocsátott kötvény- csomag értéke 10 milliárd peseta, a kötvények futamideje pedig 5 év lesz. Mindezt Hárshegyi Frigyes, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke mondta el pénteki sajtótájékoztatóján. A sajtótájékozatón Hárshegyi Frigyes arról is beszélt, hogy az amerikai tőkepiacon néhány héten belül két kötvénnyel is megjelent az MNB. Az első kötvény 200 millió dollár értékű volt, 10 éves lejárattal. A kibocsátást a Salomon Brothers szervezte és résztvett benne a Morgan Stanley bankház is. Mivel a kibocsátást nagy érdeklődés kísérte, így a Morgan Stanley je­lezte, hogy újabb MNB-kötvénycsomag forga­lomba hozatalára van lehetőség. Ennek megfe­lelően a héten ismét 200 millió dolláros köt­vényt bocsátott ki az MNB az amerikai piacon. E kötvény sajátossága, hogy futamideje 20 év, amely minden eddigi MNB-papírhoz képest a leghosszabbnak számít. Az MNB kötvényét 24 óra alatt lejegyezték, így az csütörtökön elfo­gyott. Az MNB alelnöke beszámolt arról, hogy az idén 16 kötvénykibocsátásával a jegybank 4,4 milliárd dollár értékű hitelhez jutott. Ennek csaknem a felét a devizatartalékok növelésére fordították, így az az év végére 6 milliárd dol­lár körül alakul. Jövőre a Magyar Nemzeti Banknak 2 milliárd dollárt kell törlesztenie, amely teljes egészében megoldható a tartalé­kokból. Adósképző Tanuljunk „bankul"! Azokat a pénzintézeteket, amelyek a hitelezés és a tőke­kereskedelem különböző formáival foglalkoznak, szak­ismeretekkel és az üzleti érintkezés célravezető formá­inak tudásával állig felfegy­verzett tisztviselők népesítik be. Vajon nem válna-e javára azoknak, akik ezeknek az in­tézményeknek a szolgáltatá­sait igénybe veszik, ha szak­képzett pénzintézeti ügyfelek lennének? Ezért szántuk el magunkat az úgynevezett „adósképzésre". Az ügyfél - amikor a „pult" túloldaláról láthatja a banko­kat - meg fogja érteni, hogy mi is mozgatja a vele tárgyaló, az ügyeiben döntéseket előké­szítő banktisztviselőt. Ma szinte alig van olyan adós, akinek nincsen valamilyen ta­pasztalata, vagy előítélete a pénzintézetekkel kapcsolat­ban. Sok bosszúságot, elma­radt hasznot vagy veszteséget lehet elkerülni, ha megtanul­juk, mire kell odafigyelni, amikor bankot választunk, miként alkudjunk ki magunk­nak jobb kölcsönfeltételeket. Elméletileg talán tudjuk, hogy a bankok - bármilyen márványpalotában van is az otthonuk,- nem a pénz temp­lomai, hanem szolgáltató vál­lalatok, amelyeknek az lenne a dolguk, hogy nekünk, ügyfe­leknek a lehető legjobban a szolgálatunkra álljanak. A gyakorlat azonban sokszor mond ellent ennek az elvi kö­vetelménynek. így aztán meg kell tanulnunk a bankokkal, azaz az alacsonyabb vagy magasabb rangú tisztviselők­kel bánni. Itt előre kell bocsátanunk, hogy a bankárok nem gazem­berek, s a pénzintézeti rend­szer nem szervezett szélhá­mosság. Nem az a célja, hogy a „kisembert" megnyuvassza. A New York-i Wall Street, a londoni City, a frankfurti tőzsde pénzügyi központjai­nak hatalma, a budapesti bel­város tőzsdéjének és bankjai­nak ereje nem pénzügyi ma­nipulációkból, nem valamiféle összeesküvésből született. Az első lépés, amiről majd beszélnünk kell: a bank kivá­lasztása. Gondoljunk csak arra, hogy amikor gépkocsit vagy televíziót veszünk, mennyi mindenről informá­lódunk: márkáról, modellről, fogyasztásról, teljesítményről ... Vajon veszünk-e ennyi fá­radságot, mielőtt eldönte­nünk, kikre bízzuk a pénzün­ket? Vajon elégséges isme­ret-e, ha azt tudjuk, hogy a mi bankunk több betéti kamatot ígér, mint más bank? Megkér­dezzük-e, hogy be is tudja-e tartani ezt az ígéretét? Vagy elegendő szempont a kénye­lemé, a közelségé? Ilyen és hasonló kérdéseket kell magunknak feltermünk és megválaszolnunk vagy meg- válaszoltatnunk, ha hozzáértő adóssá akarunk lenni. Erről szólunk majd legközelebb. Bácskai Tamás Ferenczy Europress A GYOSZ tézisei Vitára bocsátotta a Magyar Gyáriparosok Országos Szö­vetsége huszonegy pontban összefoglalt téziseit, amelyben a kormányzati gazdaságpoli­tikával szembeni elvárásait fogalmazta meg. A szeptem­beri közgyűlésen nyilvános­ságra hozott dokumentum szakmai vitáját pénteken tar­tották meg. A vitaindítót Vértes And­rás, a Gazdaságkutató Rt. ve­zetője tartotta. Elmondta, hogy a 21 pont jó vitaalapnak tekinthető, de számos részlet átdolgozásra, finomításra szorul. Az előadó úgy értékelte, hogy 1993-ban a magyar gazdaság helyzete rendkívüli mértékben romlott, és 1994-re is további enyhe visszaesés valószínűsíthető. A választások idején a gazda­ságpolitika lényeges módosí­tására vélhetően már nem ke­rül sor. Abban lehet azomban reménykedni, hogy a válasz­tások utáni új kormányzat a gazdaságpolitikában lényeges módosítást hajt végre. Vértes András véleménye szerint szükség lesz bizonyos restriktiv intézkedésekre, a külgazdasági egyensúly javí­tása, és a költségvetési, vala­mint az államháztartási deficit csökkentése miatt. Reálisan nem lehet az infláció mérsék­lődésére számítani, amely 1995-ben valamelyest még emelkedhet is. A másik irányú lépéssorozattal javítani kell a vállalkozások működési felté­teleit: az állami vállalatok helyzetét vagy gyors privati­zálással, vagy ha ezt nem le­het, átmenetileg vagyonkeze­lési konstrukciókkal kell biz­tosítani. A magánvállalkozá­soknak többek közt adóköny- nyítéseket kell adni és biztosí­tani a gyorsított amortizációs leírási lehetőséget. Az intéz­kedések révén 1996-ra már valamelyes javulás, növeke­dés indulhat el a gazdaságban - vélte Vértes András.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents