Tolnai Népújság, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-04 / 257. szám

10 MÉPÚJSÁG SPORT 1993. november 4., csütörtök Húszán a keretben Közvetlenül a norvégiai VB rajtja előtt, november harma­dik hetében Győrött rendezik meg a női kézilabda Keksz Kupát, amelyen hat együttes méri össze tudását. Laurencz László, a magyar válogatott szövetségi kapitánya szerdán csapatot hirdetett a mérkőzés­sorozatra, a keretben egyelőre húszán kaptak helyet. Kapusok: Meksz Anikó, Hoffmann Beáta, Farkas And­rea. Mezőnyjátékosok:Szilágyi Katalin, Utasi Ágota, Németh Helga, Tóthné Szabó Melinda, Jeddi Mária, Kökény Beatrix, Hochrajter Rita, Farkas Ágnes, Csapó Erika, Varga Márta, Mátyás Auguszta, Erdős Éva, Csendes Edit, Szántó Anna, Oravecz Erika, Kocsis Erzsé­bet, Pádár Ildikó. Hosszú idő után került vissza a keretbe a világváloga­tott balszélső, a győri Szántó Anna. A kapus, Hang Györgyi (Vasas) visszatérésére viszont akkor kerülhet sor, ha szemé­lyesen rendezi vitás ügyeit a kapitánnyal. Erre már csak ezen a héten van lehetőség. Kosárlabda NB I. Férfiak, A-csoport 1. Falco SE 9 7 2 728-643 889 2. Albacomp 10 7 3 947-856 850 3. Kaposvár 10 7 3 890-836 850 4. Atomerőmű SE 11 7 4 974-911 818 5. Debrecen 10 6 4 793-796 800 6. Sopron 10 6 4 829-813 800 7. Nagykőrös 10 5 5 810-819 750 8. Bajai B. 9 4 5 769-769 722 9. Csepel SC 10 4 6 839-843 700 10. Hódmezőv. 9 2 7 728-792 611 11. Videoton 9 2 7 692-756 611 12. MAFC 9 1 8 739-940 556 B-csoport 1. Balatel KE 8 6 2 660-610 875 2. Budafok 8 5 3 733-724 813 3. Pécsi VSK 8 5 3 743-747 813 4. Nyíregyháza 7 4 3 584-582 786 5. Dombóvár 8 4 4 741-712 750 6. Salgótarján 8 4 4 723-701 750 7. Miskolc 7 3 4 631-638 714 8. Bajai H. 8 3 5 687-715 688 9. Battai KE 8 3 5 659-646 688 10. TFSE 8 2 6 626-712 625 Nők, A-csoport 1. Pécsi VSK 11 11 - 865-597 1000 2. Tungsram 12 11 1 978-700 959 3. Sabaria 10 8 2 761-717 900 4. BEAC-Mol 10 7 3 834-677 850 5. Szarvas 10 7 3 677-591 850 6. Univer KSC 10 5 5 619-684 750 7. Szekszárd 11 4 7 730-782 682 8. * Szeged 11 4 7 753-807 682 9. Közgáz-Matáv 11 4 7 733-824 682 10. Soproni P. 10 2 8 658-773 600 11. Egis-OSC 10 - 10 596-779 500 12. TFSE 10 - 10 548-821 500 Ökölvívó serdülő Országos Bajnokság Hat érem Gyöngyösön Nyári László Gyöngyösön rendezték meg az 1993. évi ökölvívó serdülő országos bajnokságot. Az utánpótlás korosztályúak se­regszemléjén harminchárom egyesület 107 fiatal bunyósa lépett szőri tóba. Tolna megye színeit a Paksi SE - a nagydo­rogi kihelyezett szakosztály is - és a Dombóvári Spartacus versenyzői képviselték. Megszoktuk már, hogy a két klubban folyó nagyszerű nevelőmunkáról tanúskodó bizonyítványt évek óta az or­Kiss Béla Tóti Gábor szágos bajnokságokon állítják ki. Ezúttal is így történt, s nagy-nagy örömünkre a négy aranyérem mellett egy-egy ezüst- és bronzérmet szerez­tek megyénk versenyzői. Az egyesületek összetett pontver­senyében a Paksi SE (neki számolták a nagydorogiak pontjait is) 18 pontjával má­sodik lett a 19 pontos KSI mö­gött. Harmadikként az Újpesti TE végzett, a lila-fehérek 16 pontot gyűjtöttek. Csak a legnagyobb elisme­ifj. Balzsay Károly Horváth István rés hangján szólhatunk a Nagydorogon, Dombóváron és Pakson dolgozó utánpót­lásnevelő edzők sikeres mun­kájáról. Megyénk versenyzőinek eredményei: 36 kg: 1. Tóti Gábor (Nagydorog). 38 kg: 1. Horváth István (Nagydorog). 43 kg: 2. ifj. Balzsay Károly (Paksi SE), 3. Ruszev Zsolt (Dombóvári Spartacus). 52 kg: 1. Kiss Béla (Dombóvári Spartacus). 58 kg: 1. Nyári László (Nagydorog). . Ruszev Zsolt Kínos helyzetben Tapie Tenisz Jól szerepel a Köves Gábor, Markovits László teniszpáros a 75 ezer dollár összdíjazású szicíliai körverseny Mesterek Tornáján. A legjobbak döntő­jében a magyarok az olasz Rizzo, Angeli kettős felett ara­tott 6:0, 6:2 arányú győze­lemmel már a legjobb négy közé jutottak. Szintén a Mes­terek Tornájának résztvevője Nagy Viktor is, aki az egyes­ben szaporíthatja világranglis- tás pontjainak számát. Tovább gyűrűzik az Olym- pique Marseille labdarúgó klub körüli vesztegetési bot­rány. Az üggyel foglalkozó Bemard Beffy bíró szerint ele­gendő terhelő bizonyíték van a kezében Bemard Tapie ellen, hogy ismét kérje mentelmi jo­gának felfüggesztését. Tapie klubelnök - egyben parla­menti képviselő is - mentelmi jogának megszüntetése már októberben is felmerült, de akkor nem találtak elegendő bizonyítékot hozzá. Francis Szpjner, Tapie védőügyvédje: „Le kell állítani ezt az egész cirkuszt! Beffy úr bizonyította, hogy nem ismeri a parlamenti procedúrákat. A kérvény elbí­rálása legalább hat hétig tart, s addigra a parlamenti ülésszak is véget ér. Hat hét múlva Ta- pie-nak adott esetben ugyan­úgy szembe kell néznie a bíró­sággal, mint bárki másnak! Fölösleges tehát a herce­hurca!" Asztalitenisz ETTU Kupa Holnap a Zagreb együttese jön Tolnára Az asztaliteniszezők jó­voltából ismét egy jónevű európai gárda látogat a tol­nai sportszékházba. Miután Balogh Ilonáék az ETTU Evans Kupa első fordulójá­ban legyőzték a svéd ellenfe­lüket, a második körben a Marathon Zagreb együtte­sével hozta őket össze a sor­solás szeszélye. A holnap 17.30-kor kez­dődő találkozón a horvát együttes összeállítása: Mi- rela Sikoronja, Dubravka Si­sak, Gordana Sisak, Duska Jovicsics. A hazaiak a Szabó, Balogh, Herczig Judit, Herc- zig Gabriella összetételű csapattal szerepelnek. Á szerény képességű svéd együttes elleni villámgyőze­lem után ezúttal a déli szomszédainkkal szemben már szorosabb összecsapá­sok várhatók. Annál is in­kább, hiszen EB-helyezettek erősítik a vendégeket, bár a házigazdákról is ugyanez elmondható. A sportra áldozni kész vállalkozók jóvoltából a tombolasorsoláson ismét ér­tékes díjakat sorsolnak ki. Bravó, Kiss Úr! Két bajban lévő NB Il-es labdarúgó együttes csapott össze vasárnap Veszprémben - a nézők számát tekintve - családias hangulatban. A mérkőzést megelőző fogadta­tás az ellenfél vezetői és játé­kosai részéről baráti volt. Jelen sorok írója amellett, hogy a vendég paksi csapat technikai vezetője, a megyei lap vidéki tudósítója is egyben. A játékosok körüli teendők végeztével veszprémi kollé­gámhoz fordultam kérésem­mel: a bajnoki meccset köve­tően egy telefonvonalat bizto­sítson számomra, tudósítói munkám elvégzéséhez. Köz- bevetőleg jegyzem meg, ez minden NB Il-es egyesület versenykiírásban rögzített kö­telessége is minden, különö­sebb kérés nélkül. A hazaiak vezetője biztosított segítségé­ről. A hármas sípszót köve­tően aztán rohantam Teszler Vendel vezetőedzőhöz, a nyi­latkozatáért, majd a Veszprém teljhatalmú urához, a vendég­lősből elnökké, később veze­tőedzővé felkapaszkodott Kiss Józsefhez, aki nyilatkozat helyett nemes egyszerűséggel becsapta az ajtót az orrom előtt. Gondoltam ettől még nem dől össze a világ, maxi­mum leírom, hogy az ellenfél edzője nem kívánt nyilat­kozni. Elindultam hát, hogy tegyem a dolgomat, s a klub irodájából elkezdtem a tudósí­tást leadni. Még az összeállítá­sokat sem diktáltam le, ami­kor kivágódott az ajtó, belé­pett rajta Kiss úr - csak így kis „ú"-val - majd rám mutatva ezt kérdezte: — Maga meg kicsoda? Az egyoldalú bemutatko­zást követően így folytatta: — És mit keres itt? A felvilágosítást követően ellentmondást nem tűrő hangnemben: — Na, tegye le a kagylót és távozzon a helységből! Mint a kivert kutya, lehaj­tott fejjel távozóban azon gondolkodtam, vajon melyi­künknek kell szégyelnie ma­gát?' Tudom, hogy súlyos gon­dokkal küszködnek Veszp­rémben, de hol nem? A fenti eset megoldásához azonban nem pénz, inkább egy kis in­telligencia, egy kis emberség kellett volna kedves Kiss úr! Klement TÖRÖK BÓDOG, az 1965- 70 éves. Ebből az alkalomból a ben világbajnoki címet szer- szövetség vezetői ünnepség zett magyar női kézilabda vá- keretében köszöntötték a nép- logatott szövetségi kapitánya szerű „Bogyi bácsit". „Egy nap alatt eveztünk 300 kilométert" Az elnyűhetetlen Pedro olykor zenél is Egy IBV-győztes tolnai ka­jakos mondta róla, hogy ilyen kemény embert, inint „Pedro" még nem látott. A kézfogása férfias, de vigyáz, hogy ne Toppantsa össze a véznábbak tenyerét sem. Még nem láttam idegesnek, mindig mosolyog. Lefegyverzően csinálja. Sok nőt ismerek, akik el tudnák vi­selni, ha mélyen a szemükbe nézne. Nincs esélyük, 10 éve boldog házasságban él. Ha ideje engedi, basszusgitározik és énekel egy szegedi bulize­nekarban. Petrovics Kálmánt az utóbbi években már „Öreg"-nek hívják. Az „egy nappal Gagarin fellövése előtt született", földrajz-testnevelés szakos tanár, kétszeres világ­bajnok kajakos lassan már két éve visszavonult. Nemrégiben zenészi és baráti „minőségé­ben" járt Tolnán, a TOVÁBB Napokon, a szegedi Memphis együttessel. Két rock 'n' roll közötti szünet tűnt alkalmas­nak arra, hogy bemutatkoz­zon lapunknak is. — Kedves Pedro, mikor ültél kajakban utoljára? — Körülbelül egy hónapja. Elég régen. De például meg­lepő módon futok, bár igen­csak gyűlölöm. Ehhez viszont jobban hozzájutok. — És először? — 1974-ben kezdtem le­járni edzésre, mert nagyon kövér gyerek voltam, és min­dig csúfoltak. Igaz két hónap múlva elzavartak, mert min­dig ping-pongoztam a vízite­lepen, de végül megragadtam, és az első évben , '75 nyarán már serdülő bajnokok lettünk kettesben. Innen kezdve már tudatosabban készültem, nem csak azért, hogy lemenjen a pocakom. — Aztán világbajnok lettél. — Előbb-utóbb. 1980-tól voltam felnőtt válogatott, 12 évig. 1985-ben 10000 méteren négyesben nyertem, aztán '90-ben egyesben, a maratont. Érdekes, hogy a Dunán felnőtt gyerekek (én Nagymarosi származású vagyok) általában a hosszú távot szeretik és tud­ják. Nálunk ez abból adódott, hogy rengeteget „meccsez- tünk" egymással, az összes trükköt, ami létezik ebben a sportágban végigcsináltuk. Elég széles a fegyvertáram .. Úgyhogy nem volt probléma soha hosszútávon valamit előkapni ebből az „arzenál­ból". — Hogy derült ki '90-ben, hogy te vagy a világ legjobb ma- ratonista kajakosa? — '88-ban volt az első ma­ratoni VB, akkor én még javá­ban Szöulban készültem az 1000 méterre, ahol végülis szerencsétlen véletlenek miatt nem indulhattunk el az öcsémmel, Bélával. '90-ben, amikor nyertem, abban az év­ben eveztem először 42 kilo­métert versenyen. Az első vá­logatón eltört a kormányom, nem tudtam végigmenni. A második válogatóra kitalál­tam egy tökéletesen spéci, biz­tos kormányt, ami persze 3 ki­lométer után letörött, (mond­juk igyekeztek is nekimenni) és húztam magam után 5-6 ki­lométeren keresztül, de az ret­tenetes kínlódás volt. Az egyik csapattársam szintén ott volt a vezető bolyban, odaadta a hajóját, „Öreg, itt van, úgyis fáradt vagyok" szöveggel. Akkor egyikünk se fogta fel, hogy ez müyen óriási tett volt. Szóval kicseréltük a hajóinkat, a többiek közben elhúztak 6-800 méterre, de végülis uto­lértem őket, és megnyertem a sorsdöntő válogatót. Igenám, de a szabályok nem teszik le­hetővé a hajócserét, tehát ki­zártak. A versenybíróság el­nöke viszont látta a küzdel­met, úgyhogy javasolta a kapi­tánynak, hogy vigyenek ki tar­talékként. Kint pedig második magyar induló egységként si­került nyerni, engem lepett meg a legjobban. — Kell futni is egy ilyen ver­senyen, igaz? — Mivel a Temzén 4-5 ki­lométerenként vannak gátak, meg bukók, az angolok azt ta­lálták ki, hogy legyen olyan szabály, hogy időnként ki kell ugrani a hajóból, átvinni az akadályon, aztán lapátolni to­vább. Én egyébként - mint már jeleztem egy párszor - utálok futni, úgyhogy nekem óriási mázlim volt, mert a dá­niai VB-n csak ötször kellett futni, és nem voltak túl hosszú szakaszok, úgyhogy ott tud­tam maradni az élbolyban. Ka­jakban nagyon számít az „ol­dalvizezés", aki kevesebbet vezet, az többet pihen elvileg. Kemény pozícióharc volt, ne­kem sikerült annyi tartalékot felhalmozni, hogy fél méterrel nyertem. — Miért hagytad abba? — '90-ben egy barátommal csináltunk egy Bécs-Budapest túrát, egy nap alatt leeveztünk 300 kilométert. Elég kemény volt, de megcsináltuk. A kö­vetkező évben ezt verseny­ként rendeztem meg. A szer­vezés olyan energiákat vont el tőlem, hogy nem tudtam ren­desen felkészülni a sport ré­szére. Ugyanakkor el kellett indulnom, mert hát hogy né­zett volna ki, ha nem indulok. Aztán 160, kilométernél „bek- repáltam", a hátamban egy nagyon mély izom elszakadt, úgy néz ki, már soha nem jön rendbe, abba kellett hagynom az aktív sportolást. — Úgy tudom, mostanában sem pihensz túl sokat. — A sport iránti szerelmem nem múlott el. Egyrészt sze­retném Szegedre hozni '96-ban a maratoni világbaj­nokságot. (A jövő évi Vi- lág-Kupa-futamot már sike­rült.) Ez komoly szervező- munkát igényel. És hát van egy nagy álmom. Meg szeret­nék valósítani egy egészséges életmód központot Szegeden, amely kiszolgálná a gazda­gabb réteg igényeit, akiknek van lehetőségük a magas színvonalú sportszolgáltatá­sok megfizetésére. Ezáltal komoly profitra lehetne szert tenni. Ezt a pénzt aztán „át­forgatnánk" azoknak az em­bereknek a részére, akik más­képp nem jutnak sportolási, mozgási lehetőséghez, aminek pedig természetesnek kellene lennie. Rendkívül egészségtelenül élnek az emberek nálunk, és idejekorán elpatkolnak. Va­lamit akarok tenni azért, hogy egészségesebb és cselekvőké­pesebb legyen ez a nemzet. Ebbe a munkába is jó mélyen belemerültem. De építkezünk is, és persze nem tagadtam meg „zenészmúltamat", évente néhányszor „örömkö­dünk" néhány olyan sráccal, akik valamikor szintén zenél­tek. — Edzósködés? — Érdekel. De ha edző lennék, és magas színvonalon akarnám csinálni, - márpedig, ha bármit csinálok, akkor csakis magas színvonalon - ez ugyanannyira „megfosztana" a „csodálatos családomtól" (tündéri feleség, tündéri gye­rekek: Panni és Máté), mint amikor versenyeztem. Úgy­hogy ilyen áron egyelőre nem akarok ezzel foglalkozni, majd később, ők nagyon fontosak nekem, és azt hiszem, ez min­dig így lesz. sk Fotó: Chochol Erzsébet < <

Next

/
Thumbnails
Contents