Tolnai Népújság, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-04 / 257. szám

1993. november 4., csütörtök HÁZUNK TÁJA NÉPÚJSÁG 7 Hogyan tároljuk a zöldségféléket? Termesztett növényeink fontosabb károsítói Kelő gabonáink veszélyes ellensége: a gabonafutrinka, avagy a csócsárló A futrinka lárvájának kárképe Átalakuló mezőgazdasá­gunkban, különösen a ma­gánkézbe került őszi kalászos területeken jelentős kártételt okozhat egy alattomosan tá­madó rovarkártevő, a gabona­futrinka lárvája, a „csócsá- roló". Kártétele, kárképe: Fő ká­rosító a talajban élő lárva. Szeptembertől-áprilisig fejlő­dik és károsít. A lárvák - idő­járástól függően - szeptem­ber-októbertől kezdődően kelnek, a talajban a felszínig hatoló függőleges járatokat - aknákat - készítenek, nappal ott tartózkodnak, és ide húz­zák be a gabona leveleit, ahol a levéllemezt elfogyasztják és csak a kemény levélereket kócszerű tömeggé gyűrve hagyják vissza, „csócsárol­ják". Életmódja: Az idei ősz - szeptember-októberi 120 mm feletti csapadékmennyisége - mindenhol kedvező feltétele­ket teremtett a kártevő szá­mára a peterakáshoz és a lár­vakeléshez. A lárva 0,5-2,5 cm hosszú, megnyúlt teste lapí­tott, piszkosfehér, barna fején feltűnően fejlett, ásásra is al­kalmas rágok találhatók. A lárva a kelő növényt már a ta­lajban megtámadja. Mivel fénykerülő és a párásságot igényli, éjjel jön a felszínre, a nappalt a függőleges falú ak­nájában tölti. Enyhe teleken (+1 -2 Celsius talajhőmérsék­let felett) .táplálkozását nem szünetelteti. Tömeges elszaporodása: A gabonafélék monokultúrában való termesztése jelenti a leg­nagyobb veszélyt, mert táp­növénye folyamatosan bizto­sítva van (árvakelésen is megél). A mostani kelő, vagy már kikelt vetésben négyzet- méterenként 2 db lárva elő­fordulása azonnali vegyszeres védekezést tesz indokolttá. Az idei ősz hajlamosító időjárása miatt főleg a gabona-elővete- ményű és kevés növényvéde­Különböző fejlődési foko­zatú gabonafutrinka lárvák lemben részesített területeket alaposan vizsgálják át! Á védekezés alapelvei: He­lyes agrotechnikával (aratás után a szalma gyors lehor- dása; tarlóhántás) a károsítás mértékét, a helyes vetéssor­renddel (káros szomszédság és a káros elővetemény kizá­rása) a károsító túlszaporodá- sának veszélyét csökkenthet­jük. A gabonafutrinka ellen legkorábban (vetés előtt, ve­téskor) talajfertőtlenítéssel védekezhetünk. A preventív védelemre elsősorban a Thi- met 10 G** , Lindafor Flo**, Chinufur 40 FW** készítmé­nyek hatékonyak. A talajfer­tőtlenítés elmulasztása esetén a vetés állománykezelésével védekezhetünk. Legjobb ha­tást a fiatal lárvák ellen a kö­vetkező készítmények bizto­sítják: Pyrinex 48 EC**, Penn- cap M**, Nomolt 15 SC, Dimi- lin 25 WP, Bancol 50 WP. A vegyi védekezés fagyveszé­lyes napokon bizonytalan, ezért az indokolt területeken a kezelést mihamarabb végez­zék el, mert a megkésett véde­kezés hatástalan és költséges. A **-gal jelölt, I. kategóriájú készítményeket csak a felső­fokú növényvédelmi képesí­tésű szakemberek vásárolhat­ják és használhatják. * Értesítjük az érdeklődőket, hogy 1993. november 22-én (hétfőn) 16 órától kezdődően a szekszárdi Vetőmagház Rt. előadótermében (Hunyadi u. laktanya mellett) II. (feltételes forgalmú) kategóriájú szerek használatára jogosító, 80 órás tanfolyam kezdődik, heti két alkalommal. A tanfolyam kal­kulált költsége: 2.500 Ft/fő, je­lentkezés a helyszínen. Vörös Géza-Gabi Géza Tolna Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás Nagy öröm a kiskert és az örömet fokozhatja, ha minél hatékonyabbá tudjuk tenni az egész éven át benne végzett munkánkat. A hatékonyság kritikus pontja, hogy amit megtermeltünk azt biztonsá­gosan tudjuk tárolni az ínsé­ges téli, koratavaszi időszakra. A kiskertekben általában szóba jöhető, tárolásra termelt zöldségféleségek elsősorban a gyökérzöldségek, a burgonya, a vörös- és fokhagyma, a kara­lábé, késői zöldpaprika és el­vétve a savanyítatlan fejeská­poszta, kelkáposzta. Termé­szetesen a gyümölcsfélékből az alma és a körte külön kate­góriát képeznek. Célszerű, ha a kiskertműve­lők minél többet tárolnak e zöldség- és gyümölcsfélékből igényeik kielégítésére az arra alkalmas épületek, pincék, pincezugok kihasználásával. Figyelemre méltó, hogy a táro­lás sikere nemcsak a tárolás folyamán dől el. Szerepe van ebben a sikerben, vagy siker­telenségben már a tárolásra szánt fajta kiválasztásának, a termesztési és betakarítási kö­rülményeknek egyaránt. A termesztési folyamatban a szaporítás és az azt követő be­takarítás időpontja, a trágyá­zás, az öntözés és a szedés módja a legfontosabb befolyá­soló tényezők. A tárolandó terménynek a lehető legké­sőbbi időpontban kell beérnie, .. .hogy az ősz végén, a téli fagyok elől bementendő, az egyik „legmagyarabbnak" tar­tott virágnak, a muskátlinak, eredete szempontjából semmi köze nincs a Kárpát-meden­céhez, hazánkhoz. A világon ismert több mint 200 faja kö­zül csak néhány nem dél-afri­kai, de valamennyi afrikai eredetű és csak mintegy 300 éve kerültek az első tövek Eu­rópába. Különös illatanyaga miatt mint növénykülönlegesség­lerövidítendő a veszélyes táro­lási időszakot, másrészt, hogy az időjárás semmiképpen nem fagyos, de hűvösebb legyen már. A tárolt növények ugyanis - bár viszonylagos nyugalomban vannak -, de élő növényi részek. Életfo­lyamataik nagyságát a hőmér­séklet döntően határozza meg. Magas hőmérsékleten az erős sejtlélegzés az értékes táp­anyagokat széndioxidra és vízre bontja, színűk, ízük rom­lik, tömegük csökken, nem is beszélve a kártevő gombák, rothasztó baktériumok rontó hatásainak veszélyeiről. A túlzott öntözés, túlzott nitro­génműtrágyázás - ami sajnos nem ritka - laza szövetű, könnyen romló terméshez ve­zet. Másik hibaforrás a sze­déskor megsértett termények válogatás nélküli bevitele a tá­rolóhelyre. Mi hát a teendő? Olyan kö­rülményeket kell teremteni már a tárolás előtt a tárolóhe­lyek gondos fertőtlenítésével (takarítás, meszelés, kénlapé- getés), majd a tárolás folyama­tában, hogy minél jobban megelőzzük, lassítsuk a ked­vezőtlen folyamatokat. Gya­kori szellőztetéssel távolítsuk el a keletkező bomlástermé­keket, a párát és főképp gyö­kérzöldségeknél a fő hibaoko­zót, a több éves, kórokozókkal fertőzött homokot feltétlenül cseréljük ki friss homokkal. nek, elsőként az angol, majd a bécsi udvar karolta fel nemesí­tését és először dohány illato- sítására, majd levelei illó- anyagát a parfümök előállítá­sára használták fel. Hazánkban csupán 1783-ból származnak az első feljegyzé­sek megjelenéséről és magyar nevét illóolajának mósuszilla- táról kapta, ami a Himalája tá­jain élő pézsmaszarvashím il­latanyagához hasonlít. Az pe­dig keresett illatszer-alap­anyag volt. Mosusz, musz­Ha folyami homok, a korhadó növényi részeket feltétlen ros­táljuk ki belőle. Említettem már a betakarítás módját. Ha nem vagyunk kíméletesek a betakarításnál, vagy átváloga­tásnál, dobáljuk a terményt, a növényi sejtekben és sejtkö- zötti állományban zúzódások keletkeznek. Ézek biztos pont­jai a romlás, az elrothadás be­indulásának. Az egyes fajok tároláskor közel egyformán érzékenyek a fagyra. Á nulla, mínusz 1 fo­kos hőmérsékleten szinte mindegyik tönkremegy. Egyesül a hagymának van az az érdekes tulajdonsága - koncentrált sejtnedveinek kö­szönhetően -, ha meg is fagy, de érintetlenül hagyjuk kímé­letesen, fokozatosan kienged, visszanyeri eredeti vagy azt megközelítő minőségét. Jobb azonban, ha ez sem követke­zik be és az időközi szellőzte­téseket nagy körültekintéssel végezzük el. Kistermelőkről van szó e néhány sor gondolatébresztő­ben. Esetünkben a hűtőtároló kamrákról (kivéve a kisebb befogadóképességű fagyasz­tóládákat), vagy kerti ver­mekben, prizmákban való tá­rolásról kevésbé eshet szó, ezért törekedjünk az általunk is elérhető 5-10 C fokos hő­mérséklet folyamatos biztosí­tására a tárolóterekben. Szakái László káta, muskátli a hazai elneve­zés végleges formája. Ma már formáinak szebbnél szebb változatait termesztik a világon. ínyenc népeknél még olyan muskátli is előfordul, amelynek levelével pudingo­kat, gyümölcszseléket, lekvá­rokat ízesítenek. Nálunk viszont szerencsére megmaradt az ablakok, erké­lyek legkedveltebb, messze földről ideszármazott díszé­nek, virágának. Szakái László Kevesen tudják... Még a tél beállta előtt Néhány időszerű jótanács kiskertművelőknek A szőlő pótlása, ültetéssel Az ültetéssel végzett pótlás régebben csak fiatal, még ter­mőre nem fordult ültetvé­nyekben volt szokás, mosta­nában azonban az idősebb ül­tetvényekben is terjed. Pót­lásra jól fejlett, I. osztályú gyökeres vesszőt és gyökeres oltványt használjunk, (a két­éves jobb, mint az egyéves). A pótláshoz nagyobb gödröt ás­sunk, mint az új ültetvények létesítésekor. A 3-4 éves ültet­vényben még elegendő a 40x40 cm alapterületű és 50 cm mély gödör, idősebb ültet­vényeken ennél nagyobb göd­röt ássunk. Kertbarátok figyelmébe Paplant kérnek a szőlőtőkék, a fázós növények Vásárnaptár Országos állat- és kirako­dóvásár: November 6.: Mar­cali. November 7.: Bonyhád. Országos állatvásár: No­vember 6.: Pécs. November 10.: Makó. Országos kirakodóvásár: November 7.: Kaposvár. Autóvásár: November 6.: Pécs. November 7.: Bonyhád, Kaposvár, Szeged, Szolnok. A bimbóskel Télvégi zöldségpótló növé­nyünk a bimbóskel. Táplálko­zási szempontjából a legérté­kesebb és legízletesebb ká­posztaféle. A többinél több tápanyagot tartalmaz jobb összetételben, azonkívül no­vembertől februárig frissen fogyasztható. Sokféleképpen használhat­juk fel a kis bimbókat, kitűnő, tartalmas levesek, főzelékek készíthetők belőle, különlege­sen finom a rakott, valamint a prézlis-vajas kelbimbó. A fejes káposztához ha­sonló szerkezetű bimbók a le­velek hónaljában a tenyészidő végére kifejlődnek. Száraz­anyag-tartalmuk 13-16%-os. Legjobban tárolható, és az egyik legfagytűrőbb káposzta- féle. A -20 Celsiust is elviseli. Vízigénye is a legkisebb. Ta­lajban nem válogat - a nagyon laza és mészszegény föld kivé­telével - mindenütt termeszt­hető. Sok tápanyagot és igen mély rétegű talajt kíván. Kü­lönösen sok káliumot és nit­rogént használ fel. Minden esetben frissen trágyázott ta­lajba ültessük. Magról és pa­lántáról egyaránt szaporít­ható. Úgy látszik, a természet pó­tolni igyekszik a nyári igen nagy csapadékínséget. Bíztató a jövő évi termelés sikere szempontjából, hogy egyre mélyebben ázik át a talaj az áztató, csendes esők nyomán. Ha az eső esik, majd ha eláll, és amíg felszikkad a föld az őszi külső talajmunkák végzé­séhez, fedett helyen is bőven találunk tennivalókat a házi­kertek körül. Sok kiskertben húztak fel fűtés nélküli fóliasátrakat, amelyekben etájt már befeje­ződik a termesztés. A tartóvá­zon hagyott fólia esetleg sza­kadt részeit erre alkalmas szé­les ragasztószalaggal javítsuk ki, mert a téli hidegben a ri­deggé vált anyagban a viharos szelek még több kárt tehetnek. A szél ellen a bejárati részt is célszerű rögzíteni. A fóliasátor belső felületét mossuk le ví­zsugárral és már most elvé­gezhető a termőföldréteg cse­réje, a tápanyagbedolgozás, fertőtlenítés. Gondoljunk arra is, hogy a kiadós esők áztatják bár a kert talaját, a fóliasátor A kárpótlásra kijelölt er­dőknél nem veszik figyelembe a faállomány értéket, így tör­ténhet meg, hogy licitálás so­rán sokan 1 forintért jutnak hozzá a köbméterenként lega­lább 2 ezer forint értékű fához. Erről az Országos Erdészeti Egyesület, valamint a Ma­alatti rész ebből nem részesül. A szükséges talajélet fenntar­tásához, a tápanyagok bomlá­sához feltétlen nedvességre van szükség, már most gon­doskodjunk a fólia alatti talaj lehetőleg folyamatos, perme­tezésszerű beöntözéséről. Na­gyon fontos a szakaszosan végzett permetezésszerű be- öntözés, mert ez a módszer rombolja legkevésbé a talaj­szerkezetet, az adott víz meg- folyás nélküli leszivárgását. Vegyük figyelembe azt, hogy 1 liter víz 1 négyzetméterre juttatva 1 milliméter csapa­déknak felel meg. Egy milli­méter csapadék pedig művelt talajon (elfolyás nélkül) fél centiméter taíajbeázást bizto­sít. Ez évben roppant rapszódi- kus volt az egyes gyümölcsfák terméshozama. Némely faj­vagy fajta szinte semmit, né­mely pedig roskadásig hozott termést és ághasadást is -, ahol nem gondoskodtak idő­ben az alátámasztásról, ez bi­zony gyakorta előfordult. A hasadt ágak eltávolításával, a gyarország Erdőiért Egyesület tájékoztatóján volt szó. Az ol­csón megszerezhető nagy ér­tékű erdőterületek iránt igen nagy az igény, ezért több ezer hektárt jelöltek ki erre a célra az állami erdőgazdaságok te­rületéből. A kedvező lehető­ségeket újabban brókercégek, vágott sebek kezelésével nem célszerű tavaszig várni. A tá­masztékokat is vigyük védett helyre, ne korhadjanak a fák alatt, mert jövőre is szükség lehet azokra, nem is beszélve arról, hogy otthagyva a kárte­vők jó téli búvóhelyéül is szolgálhatnak. A lehullott nagytömegű falevelet minél előbb ássuk be, de még célsze­rűbb növényegészségügyi szempontból is a komposztá­lása - tápanyagfeldúsítással. Öröm látni, hogy egyre több a szép gyepfelület a háziker­tekben, a szőlőhegyi tanyák környékén. A beállott füveket most már ne nyírjuk. A nyári aszály meggyötörte azokat, regenerálódjanak most az esők hatására. Tövig „borot­válva" gyengén mennek a télbe. De ha már kaszáltunk, a kaszálékot feltétlen húzzuk le a gyepfelület téli, úgynevezett kipállása elkerülésére. Ha pe­dig az esőáztatta talaj engedi, a sajnos elég nagy számban kiszáradt fákat már most ve­gyük ki. Szakái László részvénytársaságok, kft.-k igyekeznek kihasználni. Az új tulajdonosok azonban nem a gazdálkodásra, hanem a mie­lőbbi haszonszerzésre, az er­dővagyon kirablására töre­kednek - állítják az erdészek, tiltakozva az erdők elherdá­lása miatt. Kéréssel fordulnak a parlamenthez, hogy a törvé­nyek elfogadásáig álh'tsák le az erdők elidegenítését. A nyirkos, ködös reggelek, a hajnali fagyok arra intik a kiskertek gazdáit, hogy ideje téli takaróról gondoskodni a hidegre érzékeny növények­nek: a szőlőtőkéknek és lu­gaskaróknak, a kerti rózsatö­veknek, rózsafácskáknak és társaiknak. Olyan paplanról, amely nemcsak a hideg, ha­nem a sokszor hasonlóan ve­szélyes szárító téli napsütés és szél ellen is védelmet ad. A le­gegyszerűbb módszer a föl­ddel takarás. Az „alapanyag" kéznél van, azaz a növény környékéről kapával össze­húzható és magasra fölpú­pozható. Ha a föld már átfa­gyott, szálas szalmával, elszán radt növény-részekkel vegyük körül a takarást kívánó növé­nyek földközeli részeit. Az ér­zékenyebbeknek beboríthat­juk papírívekkel a takarót, sőt akár műanyagfólia- palásttal is. Ez utóbbi azonban ne le­gyen teljesen zárt, mert alatta befülledhet a növény. A lomb­jukat télen át is őrző örökzöl­dek alatt, a lombkoronának megfelelő átmérőjű körben lombbal, törekkel, szárma­radványokkal ajánlatos leta­karni a földfelszínt. így meg­akadályozhatjuk a mélyebb átfagyást. E növények a páro­logtatást télen sem szünetelte­tik - de ha a fagyott föld miatt nincs lehetőségük a vízpót­lásra, kiszáradnak. Azokat a fenyőket és más örökzöldeket, amelyekben az előző telek fagykárokat okoztak, célszerű vesszőkkel körbeszúrkálni, ezek csúcsát összekötni, s az így kialakított vesszőkalodát szalmával, száraz levéllel ki­tölteni. A fiatal fenyőket és örökzöldeket a tartós téli nap­sütésnek kitett oldalon nád­vagy lécámyékolással, esetleg árnyékoló-szövet kifeszítésé­vel védjük, mert ha fölmeleg­szenek, az éjjeli erős lehűlés fagyhalálukat okozhatja. Dr. Komiszár Lajos Ferenczy Europress Rablás az erdőkben? > j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents