Tolnai Népújság, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-29 / 278. szám
6 KÉPÚJSÁG GAZDASÁG 1993. november 29., hétfő Nem a forma, hanem a termelés minősége dönt Terjed az orvvadászat Magyarországon A szövetkezeteket nem írta le a történelem Az OECD kelet- és közép- európai mezőgazdasággal foglalkozó szakértője egy közelmúltbeli tanácskozáson úgy fogalmazott, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek azokban az országokban a leghatékonyabbak, ahol a kormányok a legkevésbé próbálják befolyásolni őket. Nálunk a szövetkezet-pártiak szerint a jövő agrárrendszerében - más üzemformák mellett - hosszú távon szerepet kell kapniuk a szövetkezeteknek is, rövid távon pedig tevékenységük egyenesen meghatározó marad. Ezzel szemben a másik tábor a farmergazdálkodásra esküszik, arra, hogy a családi alapon működő magángazdaságok esélyesebbek a szövetkezeteknél. Tóth Pétertől, az Agrobusiness and Investment Center Magyarország vezérigazgatójától arra kértünk választ, hogy szerinte a szövetkezetek jelenlegi bizonytalan helyzete átmeneti jelenségnek tekint- hető-e, és hosszú távon egyáltalán számolni kell-e jelenlétükkel? — A szövetkezeti átmeneti törvény által kötelezően előírt átalakulással - amely elsősorban jogi természetű lépés volt - nem fejeződött be a mező- gazdasági szövetkezetek át- szerveződése. További belső átrendeződésen kell keresztül menniük. Ennek során a különböző tevékenységeknek fokozatosan és véglegesen önálló gazdálkodó szervezetekben - korlátolt felelősségű és más társaságok formájában- el kell különülniük. Az egy- egy termékre - például tejtermelésre - szakosodott vállalkozásoknak később egymás között integrációs kapcsolatot kell kialakítaniuk és létre kell hozniuk a terméktanácsukat, szakmai és termék orientált érdekképviseletüket. Ezt a decentralizációt igényli piaci versenyképességük megőrzése és fejlesztése is. — Ón hogyan látja a szövetkezetek helyét egy nemzetközileg versenyképes agrárszektorban? — Erre nehéz válaszolni, mert a fejlett világban is eltérőek a tapasztalatok. Dániában például erős a szövetkezeti mozgalom, az USA-ban viszont gyenge. Angliában nincs jelentősége a mezőgazdasági szövetkezeteknek, Hollandiában éppen az ellenkezője tapasztalható. Az a véleményem, hogy a magyar mezőgazdaság nemzetközi versenyképességének megtartása, fejlesztése független a gazdálkodási formáktól. Sajnos nálunk ma még a termelők gyengék és alulmaradnak a hazai versenyben, mert nincsenek érdekképviseleti szervezeteik. A szövetkezeteknek elsősorban a hazai piacon való versenyelőnyük megszerzése, érdekeik védelme érdekében kellene közös szervezeteket alakítaniuk, és ha már kellő felkészültséggel rendelkeznek, ha újra talpra állnak, akkor tudnak beszállni a nemzetközi piaci versenybe. (újvári) Ferenczy Europress Gemencben inkább a falopás a „sláger" Az orvvadászat évente 30-50 millió forint kárt okoz a magyar gazdaságnak, és a vadorzók által okozott balesetek is elszaporodtak. Az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Rendőr-főkapitányság a közelmúltban együttműködési szerződést kötött az ebből eredő balesetek és a károk megelőzésére. Aki jogosulatlan vadászatot folytat, szabálysértést követ el. Ilyen szabálysértő aki vadászjegy nélkül, vagy tiltott helyen, időben, tiltott yadra vagy tiltott módon vadászik. A vadorzók nemcsak a vadállományt károsítják, de gyakran baleseteket is okoznak. A Bács-Kiskun megyei Asztallapos körzetében például egy orvvadász a gabonatáblában játszadozó gyereket lőtt le. A bejegyzett társasági tagok száma Magyarországon jelenleg 40 ezer, a becslések szerint ennél egyharmaddal több lőfegyver van engedéllyel a polgárok birtokában. Az engedély nélkül birtokolt fegyverek számát becsülni sem lehet. A vadorzók jelentős része nem csupán lőfegyvert, hanem hurkot, íjat, számszeríjat is használ. Egy korábbi, azóta megváltoztatott szabályozás szerint vadászjegyet és lőfegyvert csak a vadászati társasági tagok kaphattak. Az új rendelkezés szerint viszont a kívülálló sportvadászok is kaphatnak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy mind a vadászjegyet, mind a sportvadászathoz szükséges lőfegyvert az átlagos képességű ember könnyen megszerzi, s e tény szinte szabad folyást enged a vadorzásnak. Környékünkön, a Gemencben azért nem ilyen rossz a helyzet. Mint Petkó Szantner Aladár az erdőgazdaság vezetője elmondta, orvvadász ellem konkrét ügyük most nincs is folyamatban. Az a feltevés azonban téves, hogy a munkanélkülivé válás kényszerítene engedély nélküli „zsákmányszerzésre" egyeseket. A gazdaságvezető szerint ez a dolog abszolút nem függ ösz- sze a munkanélküliséggel, hanem sok helyen amolyan „apáról fiúra szálló családi hagyományként" működik. A Gemenc védettebb, mint a legtöbb erdő. Egyrészt természetes védelmet élvez, hisz nehezen átjárható ártéri területekből áll, másrészt a szakemberek is óvják: minden 5-600 hektárra jut egy-egy kerületvezető erdész, minden 1000-1200 hektárra egy-egy vadász, és dolgoznak még itt tőlük független természetvédelmi őrök is. Ezért viszonylag kevés az orvvadász e tájon. Nagyobb „sláger" mostanság a falopás.-WyMennyi lesz jövőre a minimálbér? Nemzeti szabványosítás Megjelent a Szabványügyi Közlöny külön- száma, amely a nemzeti szabványosítás 1994- 96 évi tervét tartalmazza. A hároméves program értelmében elsődleges feladat az európai szabványok, előszabvá- nyok, egyeztető dokumentumok és a nemzetközi szabványok (ISO, IEC) hazai bevezetése. Ahol ilyen forrás nem áll rendelkezésre, a Magyar Szabványügyi Hivatal a különböző regionális szervezetek előírásait, illetve ajánlásait veszi figyelembe. A források sorrendje azért lényeges, mert az MSZH az európai műszaki szabályozást tekinti elsődlegesnek. A programban néhány olyan tervezet is helyet kapott, amelynek nincs ugyan nemzetközi háttere, de a hazai ipar szükségesnek látja a megfelelő szabványok kidolgozását. A szabványosítási programban 180 műszaki bizottság mintegy 3000 szakembere vesz részt. A közlöny különszámábn olvasható program még nem végleges, a szabványügyi hivatal számít a szakember gárda észrevételeire, javaslataira. 1994 és 96 között 2123 szabvány jóváhagyását, 222 szabvány-tervezet meghirdetését és 376 javaslat kidolgozását tervezik. Hitelkártyás telefonok Nemzetközi hitelkártyával működő nyilvános telefonokat telepít rövidesen hazánkban a Matáv és a luxembourgi székhelyű 3C Communications nevű cég - jelentették be a két társaság illetékesei sajtótájékoztatójukon. A fejlett távközléssel rendelkező országokban - elsősorban a repülőtereken, idegenforgalmi központokban, szállodákban, konferenciák helyszínein - már általánosan elterjedt a hitelkártyás telefonálás lehetősége. A Matáv Rt. műszaki bázisa jelenleg nem alkalmas e feladat megoldására, így komoly fejlesztéseket kellene eszközölnie. A 3C Communications viszont Európa 14 országában, mintegy 9 ezer készülékkel üzemelteti ezt a telefonszolgáltatást. A Matáv Rt.-vel pénteken aláírt szerződés értelmében hazánkban 50 darab készüléket szerelnek fel, nagyrészt a fővárosban. Ezek a nyilvános telefonok az alábbi hitelkártyákat fogadják el: American Express, Visa, Euro- card/Mastercard, Dinners Club, JCB. A beszélgetések tarifája a szomszédos országokba 200, Európa más országaiba 300 forintnak megfelelő valuta lesz. Segélykérésre kártya nélkül és díjmentesen is igénybevehetők. Hamarosan átlépünk az 1994-es esztendőbe. Az Érdekegyeztető Tanács résztvevőinek meg kell állapodniuk a jövő évi bérek mértékéről. Az ÉT munkaadói oldalának kamarai tagjai már kialakították közös álláspontjukat. Milyen véleményt képviselnek a tárgyalásokon a minimálbér mértékével kapcsolatban? - kérdeztük Geiger Tibomét, a Magyar Gazdasági Kamara szakértőjét. — Másokkal ellentétben szerintünk az a legfontosabb, hogy országosan azonos összegű legyen a minimálbér. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert más szervezetek részéről olyan javaslat is felvetődött, amely szerint alacsonyabb minimálbéreket kellene megállapítani a pályakezdőknek, mint a több éve munkaviszonyban álló dolgozóknak. Ezt a véleményt tehát mi nem osztjuk! A minimálbérek tervezett összegéről most még nem árulhatok el közelebbit, hiszen az rontaná az alkupozíciónkat, de a kiindulópont a jelenlegi 9 ezer forint. Ehhez képest az akár 10 százalékos emelés is lavinát indíthat el, mert emiatt a munkáltatók által kötelezően fizetendő tb- és egyéb járulékok mértéke is ugrásszerűen megnő... — A bérajánlások tekintetében milyen álláspontot képviselnek? — 1993-ra a béremelések maximális mértékét 25, a minimálisát 10-13 százalékban határoztuk meg. Jövőre ehhez képest nem szabnánk határt se lefelé, se fölfelé. Átlagban 15-16 százalékos béremelést tartunk elképzelhetőnek. — Tapasztalatai szerint hogyan alakulnak a bérmegállapodások a munkahelyeken? — Sajnos, sehogy! Egy helyben topognák a tárgyalások. Pedig legalább szakmánként ki kellene alakítani a közös álláspontot, hogy ugyanannyi fizetést kapjon például egy esztergályos Nyíregyházán, mint Szombathelyen. De még ezt sem sikerül elérni. Van, ahol a szak- szervezetek szorgalmazzák a megállapodást és a munkaadók zárkóznak el előle és van, ahol fordított a helyzet. Az eredmény azonban mindenhol ugyanaz. Megoldást valószínűleg csak az hoz majd, ha a gazdaság egésze átlendül a jelenlegi holtponton. Dotni Ferenczy-Europress A falusi turizmusért Oktatással és más módszerekkel Interjú dr. Szólók Csillával és Szabó Gézával A falusi turizmusért szervezett hőgyészi tanácskozás egyik előadója dr. Szalók Csilla, a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola tanszékvezető-helyettese volt: — Hogyan kellene meghatározni a falusi turizmus fogalmát az oktatás szemszögéből? — Az oktatásban mi azt szeretnénk, ha a falusi turizmus klasszikus értelmezését kibővítenénk - kezdi válaszát dr. Szalók Csilla -, hogy ami nem tömegturizmus, az mind vidékre irányuljon. Á korábbi fogalom úgy hangzik, hogy a falun élő ember jövedelemszerzés céljából kiadja szabad szálláshelyét. Ezt bővítenünk kellene, hogy az összes szolgáltatás erre épüljön. A terület, a hely bemutatása, a maga sajátosságainak hangsúlyozásával. — Mi lehet az első lépés napjainkban? — A hétvégi, a belföldi turizmus elindítása. Erre lehet építeni majd a külföldit. Az infrastrukturális háttér ma még nem olyan, hogy a külföldi turizmust fogadni lehessen. — Az Expo-val kapcsolatban is fölmerült a vidék és a falusi turizmus szerepe. Erről mi a véleménye? — Az az elképzelés, hogy az ideérkezők vidéken laknának és onnan utaznának föl a központi eseményekre, ez nem megoldható. Ha öt évvel előbb kezdjük a felkészülést erre a gondolatra, akkor talán lehetséges lenne, most már késő. Minden régióban meg kell erősíteni a hétvégi turizmust és akkor nagyobb lendülettel lehet bővíteni. — Az alsó-, közép- és felsőfokú oktatásban melyik szint van előnyösebb helyzetben a falusi turizmusért kifejtett pedagógiai tevékenységben? — Azt hiszem, a felsőfokú. Itt egyértelműen meg tudjuk határozni azokat a területeket, amelyekre képzünk. Ma nincs olyan bázis vidéken, ami rendelkezne azokkal az ismeretekkel, amelyekre egy nagyon jó falusi turizmus-oktatást lehetne kialakítani. — Tehát azt mondja, hogy például ha a vidéki középiskolák elmozdulnának ilyen vonatkozásban, akkor lehetne jobban építeni a felsőfokú oktatásra? — Igen! Nekünk most általános turisztikai ismeretanyagot kell adnunk és csak utána foglalkozhatunk a falusi turizmussal. A gyakorlat szempontjából jó volna, ha lenne egy oktatóbázis központi szerepben, ami kapcsolatban állna a régiókkal. Jövőre szeretnénk egy falusi turizmus szakirányt indítani a főiskolán. Bízunk benne, hogy ennek hatása lesz az alsó és középfokú oktatásra. Ezen kívül lesz gyógyturizmus szakirány is. — A felvételi követelmények? — Azok megegyeznek a főiskolánk követelményeivel. Kiegészül majd annyival, hogy szeretnénk helyi ismereteket számonkénti, de most nem tudom, hogy illeszkedik majd a felvételi rendszerbe. — Szabó Géza a MTA Regionális Kutatások Központja DTI munkatársa indirekt módszereket sorolt, amelyek a falusi turizmust szolgálják. — Ezek azok a módszerek, amelyek nem konkrétan egy személynek szóló támogatást jelentenek. — Hanem például? — Azt, hogy tanulhat a vendégfogadásért, részt vehet a képzésben, olyan ismereteket szerezhet, ami elengedhetetlenül szükséges a vendég- fogadásban. Ezek a támogatások tehát intézményeknek, egyesületeknek indirekt módon szólnak, a falusi turizmust segítve. — A képzésen túl? — A piacravitel, a marketing is fontos. A naprakész információ nem kevésbé, vagyis, hogy a pályázati formákról, a hitelfelvételi lehetőségekről pontosan tudjon. — Tehát aki információval látja el a turizmussal foglalkozókat, az is részesüljön támogatásban? — Igen! Az előzőeken kívül lényeges még a minősítés, ami tulajdonképpen egy védelmet szolgál. Aki jól csinálja a saját dolgát, az kerüljön piacra. Aki nem, az ne zavarjon, mert negatív reklámmal elronthat mindent. A közösségfejlesztő kísérletek ugyancsak a falusi turizmust segítik, ami indirekt módon pozitívumot jelent a falunak, vagy kisebb régiónak is. Decsi Kiss János
