Tolnai Népújság, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-25 / 275. szám
8 WÚJSÁG KÖRNYEZET BARÁT 1993. november 25., csütörtök A természet kalendáriuma November - őszutó (II.) Az állatvilág túlnyomó részénél november már téli hónapnak számít. Kopaszság ül az erdő koronájára és a leveleden fák megannyi csörgő csontvázként meresztik ágaikat az ég felé. A rovarvilág nagy része pete, lárva, báb, esetleg kifejlett állapotban várja az első enyhe tavaszi napokat. A rovarok egy része a tél elől délre vándorol. így tesznek a bogáncslepkék és a Gamma-bagolylepkék is. Ebben a hónapban még néhány más lepkefaj is megfigyelhető, így az őszi pihe- szövő, vagy a késő ősz legjellegzetesebb fajai a téli araszolók. Utóbbiaknak egyes fajai jelentős erdészeti kártevők. Ezekre jellemző, hogy a nőstények szárnya csökevényes, csak a hímek tudnak repülni. A rajzás alkonyaikor indul. Gradációs esztendőkben óriási mennyiségben figyelhetjük meg a repülő hímeket. Néhány halfajunk, így a törpe maréna csak november közepén kezd ikrázni. Ezt az észak-európai elterjedésű fajt az 50-es években próbálták hazánkban meghonosítani a Balatonban és néhány más helyen. Hazai telepítése nem sikerült, ám elvétve felbukkanhat. Kis termetű faj, amely viszonylag kevés, 3000-14000 ikrát rak a 2-10 m mélyen lévő homokos, kavicsos ívóhelyekre. Az ikrákból csak tavasszal kelnek ki a lárvák. Ebben az időszakban javában tart a sebes pisztráng ívása is, melynek ikráiból 3 hónap elteltével bújnak elő a lárvák. Ezekre jellemző a hatalmas szikzacskó, amely segítségével átvészelik a kikelés utáni hetek táplálékínségét. A hazai angolnák fő elvándorlási ideje őszre esik. Jelentősebb mozgásukat november közepéig észlelhetjük. November folyamán halaink döntő többsége telelőhelyére húzódik. A jász a nyári hónapokban kisebb csapatokban él, a nagyobb példányok pedig magányosak, ősszel nagyobb rajokat alkotva húzódnak a mélyebb szakaszokon lévő telelőhelyeikre, ahol táplálkozásukat a minimálisra csökkentik. Manapság azonban a télen is bőséges táplálékot nyújtó szennyvizek és a magasabb hőmérsékletű ipari vizek felborítják a halak hagyományos, szezonális életét, hiszen a téli hónapokban is elegendő táplálékhoz jutnak. Míg a halak többsége a téli hónapokban nyugalmi állapotban van, addig egyes fajok, mint a csuka egész tél folyamán aktívak maradnak. Kétéltűink döntő többsége már az előző hónap folyamán telelőhelyeire húzódott. Ám ha kellően enyhe az időjárás, még novemberben is láthatunk békákat vagy foltos szalamandrákat. Hüllőink közül a mocsári teknős, a homoki gyík és a pannongyík vonul legkésőbb telelni, fogyóink közül a vízisikló tart ki november elejéig. Az őszi hideg szelek novemberre már rég elűzték a madárvilág nótás népét. Október végére a madárvonulás nagyrészt befejeződött. November első felében vonul el a nyílfarkú réce, a nyári lúd, a szép hangú mezei pacsirta, és a kerecsensólyom is. Megérkezik valamennyi téli madárvendégünk. A nagy Csuka csapatokban megfigyelhető tőkésrécék mellett láthatunk barát- és csörgőrécéket, valamint északról jövő füstös-, hegyi-, kerce- és jegesrécéket. Nagyobb vízfelületeken megjelennek az északon költő vad- ludak. Különösen a Balatonon és a Dunán tűnhet a szemünkbe a rengeteg kóborló sirály. Leggyakrabban dankasirályokat láthatunk, ám csoko- ládébama fejdíszük ekkorra fehérré változik. Mellettük a ritkább vihar- és ezüstsirályok óriásoknak tűnnek. Különösen utak menti vezetékeken ülve tűnhet a szemünk elé egy-egy nagy őrgébics. A szürke, fekete mintázatú madár igen hasonlít a ki- sőrgébicshez, ám hazánkban soha nem fordulnak elő egyszerre. Mikorra a nagyobb termetű rokonok megérkeznek északról, a kisőrgébicsek már rég Afrikában járnák. Ezek a madarak eleinte rovarokat fogyasztanak, majd azok eltűntével kisemlősökre és madarakra vadásznak, amelyeket fajtársukhoz hasonló módon fel is tűzhetnek ágtövisekre. Ebben az időszakban nagy csapatokba verődve keresgélik táplálékukat a helyben maradó magevő madarak, melyek létszámát északról érkező társaik jelentősen megnövelik. A kenderikék, tengelicek, zöldikék, pintyek, citromsármányok mellett tömegesen jelennek meg a fenyő- vagy télipintyek. A nádasokban nádi sármányok és barkóscinegék keresgélnek táplálékot. A csapatosan mozgó magevők mellett gyakran feltűnnek a ragadozómadarak is. Leggyakrabban karvalyok, illetve a tundrákról lehúzódó kissólymok tizedelik állományaikat. A mezők felett jellegzetes, imbolygó röptű kékes rétihéjákat láthatunk. Amíg az igazán kemény hideg nem köszönt be, igen sok szürke gémet és nagykócsagot is megfigyelhetünk. Miután a vizek befagynak, ezek a madarak a réteken, mezőkön, mezőgazdasági területeken vadászgat- nak kisemlősökre. Az alföldi szikes legelőkön, főleg a Hortobágyon jelennek meg az északról érkező hósármányok és sarkantyús sármányok, melyek megfigyelése igazi madarászélményt jelent. Novemberben húzódik téli szállására a ritka nagy patkósorrú denevér. Kisemlőseink szaporodnak - cickányok, egerek, pockok -, különösen ritkább egyedsűrűség esetén, vagy ha bőséges táplálékhoz jutnak. Állományukat rendszeresen tizedelik a kistermetű ragadozók, mint a menyét és a hermelin. Olykor e hónap elejéig elhúzódhat a dámok barcogása. Ebben az időszakban tart a muflonok üzekedési időszaka. A csigás szarvú kosok verekedése inkább csak erőfitogtatás. A hónap folyamán megkezdődik a vaddisznók násza, amit búgásnak neveznek. A vadkanok agyaraikkal olykor komoly sebeket ejthetnek ve- télytársukon. Novemberben már téli bundát viselnek a rókák. Szőrmét vált a hermelin is, ám a bundacsere jóval feltűnőbb. Ennek a kis ragadozónak a nyári bundája barna színű, míg a téli sárgásfehér. Andrási Pál Mezei pacsirta Védett növények Tarka sáfrány (Croccus Reticulatus) 100 éves a hazai madárvédelem A természetet nem lehet a végsőkig zsarolni! Nagyon jellegzetes megjelenésű, mással össze nem téveszthető kora tavaszi növényünk. Hagymája kemény hálós-recés burkú. A növény 4-15 cm magas, tőlevelei keskeny-szálasak, a közepében jól látható, sáfrány fajokra jellemző, hosszanti fehér csíkkal. (A levelek gyakran csak elvirágzás után fejlődnek.) A lepel fehér vagy halvány lilás, a külső cimpák hátán 3 sötétibo- lyás, hosszanti csíkkal, innen ered a „tarka" jelző. Márciusban nyílik. Védett növény, eszmei értéke 1000 forint. Megyénkben homoki réteken, legelőkön, valamint ide telepített akácosokban fordul elő, Szedres, Paks, Tengelic és Fácánkert környékén. Nem különösebben veszélyeztetett, de termőhelyei védelmet érdemelnek a mezőgazdasági műveléstől. Tóth István Zsolt Fotó: Farkas Sándor A szervezett madárvédelem 100 éves múltra tekint vissza Magyarországon. 1893. őszén (a pontos dátum nem ismert) jött létre, Hermann Ottó kezdeményezésére a Magyar Ornitológiái Központ, mely később Magyar Királyi Madártani Intézetté, majd Magyar Madártani Intézetté vált. A mai utód, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület főtitkárával, Kállai Györggyel a tennivalókról és a pillanatnyi lehetőségekről beszélgettünk. Elmondta, hogy közvetlen céljuk a gyakorlati madár- és természetvédelem kiterjesztése a nem védett területekre, továbbá a kutatások megszervezése, végzése, a tájékoztatás, a szemléletformálás, az ifjúság nevelése, valamint az „ügy" képviselete itthon és külföldön. — Jobb lehetőségeink vannak, mint a nyugat-európai kollégáknak - közölte a főtitkár -, mert nekünk még van mit védenünk. A fejlett országokban nagyon tönkre ment a természet, itt viszont „hála a kommunizmusnak" lassúbb volt a „fejlődés". Ugyanakkor a mentésre, védelemre sem anyagi, sem társadalmi erőnk nincs annyi, mint nekik. A lakosságtól az adott helyzetben nem csupán azt várjuk, hogy télen etesse a madarakat, hanem azt is, hogy ne tegyen több kárt a környezetében, s figyeljen oda, hogy mások se tehessenek; gondolja meg, milyen beruházások indításához adja beleegyezését! Mert a természetet nem lehet a végsőkig zsarolni! Wessely Fotó: Ritzel Lelki környezetünk (7.) A szcientológia célja: „Egy bűnözés, háború és elmebaj nélküli civilizáció ff Aki válaszol: Erdei Lajos szcientológus misszió vezető A megyében működő egyházak, gyülekezetek lelkészeinek, vezetőinek tettük fel ugyanazt az öt kérdést. A válaszok önmagukban is roppant érdekesek, de összevetve őket - kéthetente jelennek meg ugyanitt -, igazi csemegéül szolgálhatnak. O Miben különbözik alapvetően az önök vallása a többitől? A szcientológia a sei (tudás) és logos (tan) szóból áll össze. Jelentése: a tudás tanulmányozása. A egyház immár negyven éve létezik, itthon három éve. Olyan gyülekezet, mely nem zárja ki a más fele- kezethez való egyidejű tartozást sem. Mondhatnánk: jellegében pluralista és toleráns. Úgy gondoljuk, hogy a megvilágosodás mindenkinél egyéni módon kell hogy bekövetkezzen, ezért nincs is dogmánk Istenről. — S míg majdnem az ösz- szes vallási ihletettségű filozófiában megjelenik az a meggyőződés, hogy az embernek segíteni kell jobb életet élni, addig ez a szcientológiában az egyház egyik céljaként jut kifejezésre, erre utal a cikk címe is. Azzal együtt, hogy a szcientológia vallásfilozófiája ebben a tekintetben, valamint alapvető vallási elképzeléseit illetően sok vonásban osztozik a többi vallással, mégis a legértékesebb dolog, amit a szcientológia kínál, az a gazdag technológia, mely által szellemi téren az egyén nagyobb öntudatra ébredhet. A szcientológia írásai határozottan állítják, hogy az ember szellemi lény, de azt is hangoztatják, hogy „az az igazi, ami számodra igaz, amit megtapasztaltál", ezért valljuk, hogy mindenkinek meg kell adni a lehetőséget ennek megítélésére. A szcientológu- sok hiszik és tudják is, hogy az ember több, mint egy test és elme, s hogy saját maga - a szellem képes kontrollálni a testét és az elméjét. Azt hiszem, az „Ismerd meg magad, s az igazság szabaddá tesz majd" az a gondolat, amire a szcientológia egész rendszere felépül. Ez a hit, s a már említett alkalmazott vallási technológia, mely részletesen kidolgozott, teszi különbözővé vallásunkat. © Mi a véleménye az ökumenikus istentiszteletekről? Miben köthetők kompromisszumok, miben nem, kikkel hajlandó közös szószékre lépni? Az ökumenizmus a mi értékrendünk szerint jó dolog, hiszen a vallási ellenségeskedések a hitet mint értéket kérdőjelezik meg. Érdekes helyzetben vagyunk mi szciento- lógusok, hiszen az ökume- nizmust mindig csak „keresztény (néha zsidó) vallások együttműködése" értelemben használják, ily módon - lévén, hogy egyházunk nem a kereszténységből kinőtt felekezet - mi csak mint kívülállók mondhatnánk véleményt erről a jelenségről. Igaz, például semmi ellenvetésünk nincs azzal szemben, amit a Biblia tartalmaz, azaz, hogy Jézus Krisztus Isten fia, a Megváltó, s osztozunk a krisztusi célok - a bölcsesség, a jó egészség és a halhatatlanság - elérésére való törekvésben. A kereszténység egyike azoknak a vallásoknak, amelyeket lelkészeink tanulmányoznak, a Bibliát szent könyvnek tartjuk. Úgy véljük, hogy valószínűleg a megváltásnak számos típusa van, a krisztusi által a mennyországba juthatunk. De ha már az ökumenizmusról esik szó, idézném az Ökumenikus Tanulmányi Központ egyik kiadványát: „... a pluralizmus az egyetlen igazság keresésének gyarló, de mégis létező formája", s az „ ... egyházak létét nem egymást kizáró ... valóságként, hanem egymás szolgálatát kiegészítő ... feladatként kell... felfogni". Ilyen értelemben, s ha az „ökumenizmus" kifejezés helyett inkább a „vallások némely pontokban közös értékrendje alapján történő közös fellépését" állítjuk előtérbe, azt hiszem, van talaja a termékeny együttmunkálkodás- nak, egymás támogatásának. © Miket, kiket tekint szektáknak? Itt újra idézném pár szó erejéig a fenti forrást: „A „szekta" szó eredetét két latin gyökre lehet visszavezetni: az egyik a „secare", elvágni, elkülöníteni ige, a másik a „sequi", követni kifejezés. Valószínű, hogy a magyar szóhasználatban mindkét jelentés benne van." Továbbá, idézném Molnár Attila vallásszociológust, aki szerint szekta „ ... akkor jön létre, amikor valamilyen törés van a vallási újítók és valamely hagyományos egyház között, amelynek folytán egy kisebb csoport kiválik a szervezeti egységből." Mivel mi a tudományos és a vallásszociológiai meghatározással értünk egyet, nem osztjuk azoknak a véleményét, akik - újra akarván definiálni a szót - valamiféle propagandisztikus célokból pejoratív mellékzöngét próbálnak adni ennek a kifejezésnek. Azt valljuk, hogy senki sem beszélhet felebaráti szeretetről akkor, ha másokat nem hallgat meg, más filozófiák létét nem hajlandó elfogadni. Szeretni csak megértés és odafigyelés újtán lehet valakit. Mi minden vallási csoporttal szívesen együttműködünk - s eddig nem sok hitről derült ki, hogy rossz célt szolgált volna. Sokkal veszedelmesebbnek látom a bármilyen szempontok alapján megkísérelt megbélyegzést. © Hogyan fog érvényesülni az „egy akol, egy pásztor" elv? A Bibliából vett idézetről nekem is az a véleményem, mint az előttem már megszólalt lelkészek egy részének: a földön ez az elv szerkezetileg bizony nem fog megvalósulni. De talán ha nem tömének egyes vallásfelekezetek görcsösen a kizárólagosságra, s az előbbi kérdéshez visszakanyarodva - saját hiányosságaik elleplezése és ellenségek keresése, „szektaszakértők" felkarolása helyett inkább saját gondjaik valódi megoldására törekednének, s „tolerancia-felelősöket" neveznének ki, talán hamarabb valóság lehetne ez az elképzelés. © Mire kell törekednie az embernek elsősorban élete során? Elsősorban arra hogy megőrizze személyisége integritását, egységét. Ennek része kell legyen, hogy ha az ember tudja valamiről, hogy az helyes (értsd: a legtöbb jót idézi elő a legkisebb pusztítás árán), akkor azt nemcsak hirdetnie kell, hanem tennie is. Csak úgy tudok elképzelni segítséget, ha az kétirányú: az ember segítséget kap, esélyt kap, hogy több legyen, közelebb jusson az igazsághoz, de cserébe etikai kötelezettsége, hogy ő is felelősséget vállaljon másokért, megossza sikereit, lehetővé tegye az előrejutást a többi embernek is. A szciento- lógusok az életet, mint olyat, egységében szemlélik átlátva ugyanakkor különféle aspektusait. Jól tudják, az élet nem olyan valami, amiben egyedül lehet boldogulni, ezért segítik családjukat, azokat a csoportokat, melyekhez tartoznak, vagy akár az emberiséget, s általában minden élőt, hogy mindezek fennmaradhassanak, sőt virágozhassanak. S ez az, ami egyik legszentebb feladatunk. • A válaszokat beérkezésük sorrendjében közöljük. Természetesen helyet, lehetőséget adunk minden kisebb - általunk esetleg nem is ismert - Tolna megyei hívő közösség elöljárójának, papjának, prédikátorának, vénjének, lelkipásztorának, hogy kifejtse nézeteit, ugyanezen kérdésekkel kapcsolatban, ugyanekkora terjedelemben e sorozatban. A bemutatkozás lehetősége adott - éljenek vele! 4
