Tolnai Népújság, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-20 / 271. szám
10 «ÚJSÁG, HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. november 20., szombat Ápolási kiállítás Bécsben Mit tudnak a magyar nőkről Európában? A teljes értékű emberekért Speciális kád, fizikoterápiás kezelésekhez Az IKAL+dental nemzetközi kórházi, orvosi rendelői és laboratóriumi szakvásárt tizenegyedik alkalommal rendezték a múlt héten Bécs- ben, a Prater vásárközpontban. A rendezvényen több, mint négyszáz kiállító volt jelen - mintegy ezer cég képviseletében -, melyek kínálata nemcsak a kórházakban de a szanatóriumokban, orvosi rendelőkben, ápoló otthonokban, gyógyszertárakban, a rehabilitáció, és a házi betegápolás területén valamint a különféle laboratóriumokban dolgozók érdeklődésére is számot tarthatott. Az IKAL+dental keretében tartották meg a XIV. osztrák kórházkongresszust is, amelynek fő témája: „A kórház az igények és a valóság között". A program kiegészítéseként különféle szimpóziumokat tartottak. A kiSllításra ellátogattak a szekszárdi megyei kórház dolgozói. A rendezvény jelentőségéről munkatársunknak elmondták: az ott látható eszközök ma már a mozgáskorlátozottakat oly mértékben segíthetik, hogy szinte teljes értékű emberként élhetnek. A kiállításon látható betegkie- melőt például praktikusan lehet használni a kórházi kezelés során a beteg egyik osztályról másikra történő szállításánál. Jól használható lenne nálunk is az a speciális ágymatrac, amely megakadályozza a felfekvéseket, vagy az aqualift, amely segíti a beteget a fürdőkádba be- és abból kiszállni. Nagy érdeklődéssel szemlélték a kórház dolgozói azt a konténerműtőt, melyet könynyen el lehet juttatni például tömegszerencsétlenségek színhelyére. Sok mindent persze egy ekkora kórház, mint a szekszárdi nem engedhet meg magának. Mégis: fontos, hogy az itt dolgozók tudjanak ezeknek az eszközöknek a létezéséről. így a rászorulóknak figyelmükbe tudják ajánlani azokat az intézményeket, amelyekben a speciális berendezések illetve az otthon használatos ápolási eszközök fellelhetők. Elképzelhető azonban, hogy Szekszárdon - ahol éppen napirenden van az étkeztetési rendszer korszerűsítése - bevezetik az úgynevezett „központi tálalást", melynek lényege, hogy a kórház valamennyi lakójának személyre szólóan adagolnak már a konyhán, és az ételt sokáig melegen tartó zárt edénykollekcióban szállítják fel a különböző osztályokra. Kép és szöveg: Ótós Réka Lehet, hogy Szekszárdon is lesznek ilyen tálaló edények? A konténerműtő könnyen eljuttatható a tömegszerencsétlenségek színhelyére Keresztény értékrend a családban A KDNP paksi városi szervezetének meghívására látogatott megyénkbe dr. Szilágyiné Császár Terézia, aki a párt alelnöke és egyben az Európai Keresztény Unió női tagozatának is alelnöke. Pakson a városházán a „Család jövője, boldogsága" címmel tartott előadást, ebből az alkalomból beszélgettünk.- Megítélése szerint milyen ma egy átlagos magyar család?- Tisztában vagyok azzal, hogy ma az emberek nagy része egzisztenciális problémákkal küzd, a munkanélküliség, az emelkedő árak, az életszínvonal romlása egymással összefüggnek, és akiket érint, jövőkép, perspektíva nélkül vívják napi gondjaikat. Emellett további gondot jelent, hogy erkölcsi csődben nőtt fel az a generáció, amely ma a társadalom alappillére. A generáció tagjainak legalább a fele nő, akiknek az egyenjogúságot a nyakába akasztották ugyan, ezzel egy- időben a nőiséggel járó jogokat „törölték". A nők még ma is a férfiak bérének a 60-70 százalékát kapják, pedig befogták őket három műszakra is, ez alól a gyermekek nevelése sem jelentett mentességet. Ma, a rendszerváltás után pár évvel, sok a csalódott, türelmetlen ember, aki gyorsabb és látványosabb változásokban reménykedett, ehelyett segélyekért kuncsorog a hivataloknál. Szinte hihetetlen, de a nemzeti jövedelmünk egy- harmadát költjük szociális segélyekre. A nehézségeket senki nem tagadja, de azt azért sérelmezem, hogy kevés szó esik a pozitív változásokról. Teljes tehát a zavarodottság, hiányzik a keresztény értékrend a családokból. A bajok ellenére ma este kicsit álmodni szeretnék, együtt azokkal, akik ide eljöttek, mert a mi társadalmunk most változás alatt áll és rajtunk múlik, hogy gyermekeinknek lesz-e boldog jövője?- Ön milyen hátteret mondhat magáénak?- Kiegyensúlyozott, boldog családban élő feleség vagyok és boldog anya.- Mit tesz azért az Európai Keresztény Unió, melynek Ön az alelnöke, hogy Magyarországon is kiegyensúlyozott családokban nevelkedjenek a gyerekek?- Had említsem példaként a németországi keresztény- demokratákat, akiknek a politikája igazolja azt a csodát, amit mi is szeretnénk itthon megvalósítani. Van egy minisztériumuk, mely a családdal, a nőkkel, az ifjúsággal foglalkozik. A szociális dolgozó figyelemmel kíséri a családok helyzetét, tájékoztatja őket ha segítségre van szükségük, hová, kihez fordulhat- • nak. Az áldott állapot ott tiszteletet vált ki és ha a leendő anya vállalja, hogy dolgozik, védett munkakörbe osztják be. Nem fordulhat elő, hogy azért, mert beteg lett a gyermeke „kiutálják" a munkahelyéről. Mivel közös Európában gondolkodunk, ezeket az alapelveket feltétlenül át kell vennünk.- Ha már Európát emlegettük, vajon mit tudnak rólunk magyar nőkről „odaát"?- Keveset és azt is felületesen, ezért fordul elő, hogy talán néha még irigylésre méltónak is találnak bennünket, } szén vannak bölcsődéink, óvodáink, van gyed-ünk. De azt kevesen tudják, hogy a magyar nők többsége nem az önmegvalósítás miatt vállal munkát. Keveset tudnak arról is, hogy a gyes még az éhenha- láshoz is kevés és lejárta után semmi biztosíték nincs arra, hogy a munkahelye még visz- szavárja a kismamát. Arról nem is beszélve, ha választhatnának, sokan maradnának otthon a gyerekkel, de ezt anyagilag nem engedheti meg magának a család. Remélem, mindez a jövőben, ha lassan is, de megváltozik. mau A nyugdíjasok hírhozója Közel negyven évet töltött el a posta berkeiben Horváth Mihály. Mint nyugdíjast ismertem meg a hetvenedik esztendejét taposó, hajlott hátú bácsikát. A munka, meg az évek tették ilyenné. Fáradtan ugyan, de mindig lelkesen hozza a híreket, az eseményeket a szekszárdi Postás Szak- szervezet Nyugdíjas Klubjának rendezvényeiről. * „1979-ben lettem rokkantsági nyugdíjas. Akkor határoztam el, hogy a nyugdíjas éveimet sem töltöm tétlenül, mivel szerettem az embereket és közöttük dolgoztam. Varga Kálmánnal és Bodó Lászlóval közösen 1980-ban először 15 taggal - most 71-en vagyunk - megalakítottuk a nyugdíjas klubot. Ma, több mint tíz év elteltével, már nehezebben megy, - fölöttem is eljárt az idő -, de a többiek azt mondják, segítenek, csak ne adjam föl. Hogy hogyan is kerültem én a postához? Amikor születtem - 1923-ban Ozorán - szüleim napszámosokként keresték meg a mindennapi kenyeret. A megélhetés nagyon nehéz volt. A jobb élet reményében 1936-37-ben Budapestre utaztam, és segédmunkásMisi bácsi ként ami munka csak adódott, mindent megcsináltam. Aztán 1941-ben egy ismerősöm ajánlására a posta járműtelepére kerültem. Tettem a dolgom, megbecsültem magam, ami meghozta a gyümölcsét, mert kiemeltek hivatalsegédnek, majd később altisztnek. Ez csak látszatra volt egyszerű és szép, mert ehhez - a munka mellett - képezni kellett magamat. A második világháborúból nekem is kijutott, aztán az amerikai fogságból hazatértem Ozorára, a szüléimhez. Ott kapóra jött a megüresedett kézbesítői állás. Néhány hónap ozorai szolgálat után kerültem a szekszárdi hivatalba, a kézbesítők főnöke lettem. Közben családot is alapítottam. Bizony, nem volt könnyű dolguk az akkori postásoknak sem, de könnyebb volt, ha szímel-lé- lekkel végezték azt. A közel negyven éves postásmúltam során többször is elismerték a munkámat. De a sok idegeskedés, a sok gyaloglás megbosszulta magát, mert trombózist kaptam. De nem adtam föl, mert amíg bírom erővel, csinálom. Bejárok még mindig a postára, meglátogatom a régi és új kollégákat, s egy-egy nyugdíjas összejövetelen jóleső érzéssel hallgatom a régmúlt emlékeket, történéseket. * A kedves, szerény Misi bácsi örök barátságot köt azzal, akivel találkozik. Nem hivalkodóan, csak úgy mellékesen jegyezte meg egyik beszélgetésünk során, hogy ő nemcsak postáskodott ám, hanem írt is, rímeket szedett sorokba. Az „Igazság" című hetilapban rendszeresen jelentek meg a versei. (p.teri) Harmadik út itthon és Új-Guineában Rend a demokráciában Interjú Bíró Zoltánnal, az NDSZ társelnökével Már I. (Szent) István király is egyfajta harmadik utas politikát valósított meg, sőt Szent László is ebben a szellemben cselekedett, amikor a magyar adottságokhoz igazította elődje törvényeit - mondta Bíró Zoltán, a Nemzeti Demokrata Szövetség társelnöke Szekszárdon, az 1943-as és az 1993-as szárszói konferenciáról tartott előadásában. Az MDF azóta a párttól már megvált alapítótagja szerint az 1968-as prágai tavasz is egyfajta harmadik utas törekvés volt. A politikus a harmadik út mibenlétének megvilágítására Németh László ötven éve elhangzott referátumából idézett: a pápuák azon .tanácskoznak, kié legyen Új-Guinea, az angoloké, vagy a hollandoké. Egyikük felteszi a kérdést: miért ne lehetne Új-Guinea a pápuáké?- Aktuálisnak tartja ma is Németh László poémáját?- Azt gondolom, hogy a világ pillanatnyilag úgy változott, hogy nem egészen aktuális, mert Németh László példájában két nagyhatalom van, amely igényt tart a területre. Annyiban viszont az, hogy a történelemben mindig adódnak olyan hatalmak, amelyek nem feltétlenül a területre, de a területen fellelhető értékekre igényt tartanak. 1943-ban egészen más volt a történelmi helyzet. Most nem ugyanaz a helyzet, de semmivel sem könnyebb, tudniillik sokszor könnyebb fejet hajtani a fegyverek előtt, és sokkal nehezebb egy más, egy civilizató- rikus hatás közepette megtartani önmagunkat. Itt a modernizáció és a nemzeti identitás összeegyeztetése a nagy kérdése nemcsak Magyarországnak, hanem a világnak is.- Ön azt mondta, hogy a liberális társadalmi berendezkedésnek van egy szociális küszöbe, amely alatt az nem működhet. Ön szerint a magyar társadalom e küszöb alatt van. Milyen az a társadalmi berendezkedés, amelyik nem liberális?- A „liberális berendezkedést" politikai kategóriának tartom. A liberális politika ott tudja kifejteni a maga természetesebb hatását, ahol az alapok stabüak. A weimari példa is azt mondja, hogy a liberalizmus abban a pillanatban csődöt mond, amikor olyan feladat elé kerül, amit logikája szerint nem tud megoldani. De ez a kisebbik probléma, mert a liberalizmus mindig megágyaz egy olyan erőnek, amely radikálisan mást mond, és a maga radikalizmusával elvezet a diktatúrához.- Önök hogyan előznék meg ezt a helyzetet?- Egy megoldása van: rendet kell tartani a demokrácián belül. A demokrácia rendjét nem az veszélyezteti, aki ía- vülről teszi ezt, hanem az, aki belülről.- Önök „rendpártiak"?- A? rend szótól ma mindenki ideges Magyarországon. Amit mondok, az egyszerűen azt jelenti, hogy egy ország törvényeit úgy kell megalkotni, hogy az ország valóságos adottságaihoz illeszkedjenek, és akkor ezeket a törvényeket be kell tartatni. A törvényességet, a jogállamiságot elsősorban az veszélyezteti, amikor a törvények egymás után születnek, és nem lehet betartani őket. Ez azt jelenti, hogy felborult a jogrend, ekkor jogállamiságról már nem lehet beszélni. Ha idáig eljut a társadalom, akkor csak egy átmeneti diktatúra segíthet. Ezt megelőzni pedig úgy lehet, hogy a demokrácia rendjét kell kialakítani, és ezt nagyon céltudatosan és határozottan kell megtenni egy szegény társadalomban.- Az NDSZ programja és Csurka István pártja, a Magyar Igazság és Élet Pártjának programja tartalmaz hasonlóságokat, például mindkét párt a magyar nemzeti érdekek képviseletét hangsúlyozza. Milyen az NDSZ politikájának, ideológiájának a kapcsolata a MIÉP politikájával? Nem tartanak attól, hogy a választók egy kalap alá veszik az NDSZ-t a MIÉP-pel?- Nagyon remélem, hogy senki nem vesz egy kalap alá egy párttal sem bennünket, ez részben rajtunk múlik, részben a figyelő szemeken, hogy azok képesek-e észrevenni a különbségeket. Ami a MIEP-pel való kapcsolatunkat illeti, erről azt mondhatom, hogy nem jellemezhető ez a kapcsolat, mert ilyen nincs. Hogy lesz-e azt most nem tudom megmondani. Ami a két párt politikáját illeti: én láttam részükről egy programtervezetet, ennek bizonyos alapjai nagyon közel állnak a miénkhez, majdnem azonosak. De ezt el tudom mondani sok más pártról is. A programok édeskeveset mondanak a pártok közötti különbségekről. Ha a szándékokat nézem, akkor ott sok azonosság van, a megvalósítás módjában, logikájában nagyon sok a különbség. Nem érzem jogosultnak magam, hogy egy új pártot minősítsek, és azt ínondjam róla, amit mondani szoktak, hogy ez a sátán, ez fog tönkre tenni mindent. Én erről nem vagyok meggyőződve, igaz, hogy az ellenkezőjéről sem, kevés hozzá az ismeretem. Várjuk ki a végét. Egy-egy személy megnyilvánulása nem minősíthet egy egész pártot. Én azt tudom megmondani, hogy a mi pártunk kiktől áll a legtávolabb és kikhez áll a legközelebb ebben a pillanatban. De erről sem tudok úgy nyilatkozni, hogy ez három hónap múlva is így lesz.- Melyek ezek a pártok?- Az a két szélsőség, amelyek egy-két személyben határozhatók meg jobb és bal oldalon,- őket nem akarom megnevezni -, nos ezekkel semmilyen kapcsolatunk nincs. Másrészt a magukat liberálisnak mondó pártok állnak aránylag a legtávolabb tőlünk. És távol áll tőlünk az MDF-nek az a szárnya, amelyik éppen kormányoz. Tóth Ferenc
