Tolnai Népújság, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-16 / 267. szám
4 «ÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1993. november 16., kedd Pénz, pénz, pénz A városházán hallottuk Nem először írunk ilyen, illetve hasonló címet a rovat fölé, de az alábbiakhoz is - uyanúgy, mint Montecuccolli szerint a háborúhoz - pénz, pénz és pénz kell. Lássuk. Kezdjük egy jó hírrel, mivel ezt hallottuk először a városházán. A képviselő-testület döntése értelmében a város önkormányzati intézményeinek közalkalmazottai decemberben kézhez kapják a törvény szerint járó tizenharmadik havi illetményüket, amelyet a jövő évi költségvetés terhére az önkormányzat megelőlegez. Közmeghallgatást tart a képviselő-testület decemberben, s ennek fő témája az 1994. évi költségvetés koncepciója lesz. A pontos időpontról és helyről - szokásunknak megfelelően - később adunk információt olvasóinknak. Korábban már tudósítottunk róla rovatunkban, hogy a kórház ellátási körzetébe tartozó önkormányzatok elvben egyetértettek egy intézmény- fenntartó társulás létrehozásában, de a végső döntés előtt adatokat kértek arra vonatkozóan, hogy mennyi a kórház jövő évi működéséből hiányzó összeg. Az illetékesek számításai szerint a „gondtalan" működéshez húszmillió forint hiányzik. Ennek sorsáról a közeljövőben döntenek az érdekeltek. Lássunk végül egy sporthírt. A város két sportegyesületének, a Tamási SE-nek és a Tamási Szövetkezeti SE-nek a tájékoztatóját tárgyalta novemberi ülésén a képviselő-testület. A gondok ellenére a működés feltételei biztosítottnak látszanak, amelyhez az önkormányzat az eddigiekhez hasonlóan jelentős létesítmény fenntartási költségekkel és anyagi támogatással járul hozzá a hét szakosztály ötszáz versenyzőjének és sportvezetőjének a feltételek biztosításához. Mindig történik valami Harminc évi hűséges, odaadó munka után nyugdíjba ment Farkas Károlyné óvónéni Nagyszékelyben. Ünnepélyes hangulat közepette köszönt el a szeretett gyerekektől, munkatársaitól. Könnyes szemmel búcsúzott, mégis volt ereje szép szavakkal, a könnyeit hullató Lázárné Rózsika néni, Fehérné Manyika, volt munkatársaival együtt felidézni az elmúlt, nem mindig rózsás éveket, egy-egy gyerekcsínyt és érdekesebb eseményt. Meleg szavakkal köszönt el tóle Illés Dezső igazgató, Fenyvesi Péter jegyző pedig a falu nevében fejezte ki háláját az áldozatos munkáért. Véget ér egy sok fáradtsággal, küzdelemmel járó gazdag pálya, de megérte. Régi vágyunk, hogy a német nyelvet elsajátíthassuk, eddigi ismereteinket továbbfejlesszük. Szerencsénk van, mert ebben az évben került az iskolához egy fiatal tanítónő, Lakner Márta, aki német szakos és elvállalta egy kis csoport oktatását. Tizennégy személy jelentkezett - iskolás korútól nyugdíjasig - és hetente egyszer másfél óráig tart a foglalkozás a nyugdíjas klub helyiségében, amit Papp Béla, a klub vezetője bocsátott a tanulni vágyók rendelkezésére. Nagy Sándorné szorgalmazta az egészet és ó is tartja kezében az adminisztrációt. Most már rajtunk a sor, hogy pontosan résztvegyünk a foglalkozásokon és óráról órára megtanuljuk a leckét. Nem óhajtok az életben semmilyen pártnak vagy politikai szerveződésnek a tgaja lenni, de érdekel, hogyan alakul a helyzet, hogyan szerveződnek a csoportok arra, hogy az élet dolgait megvitassák, s munkájukat az emberiség javára fordítsák. Örültem, amikor meghallottam, hogy több mint tíz taggal megalakult Nagyszékelyben az MSZP csoport, aminek az alapítói nyolcvan százaléka nem volt tagja semmilyen pártnak sem. Úgy tudom, jóindulattal akarnak segíteni a falu problémáinak megoldásában, ezért minden jóérzésű embernek támogatni kell a munkájukat mindaddig, míg a közösség érdekében tevékenykednek. Lehelné Rozsos Janka Gondolatok a Kapos okán A Kapos egy szakasza Mostanság a képen látható Kapósról nem az jut eszébe az embereknek, hogy hány kilométert kanyarog megyénkben, s az sem ötlik fel, hogy hosszú évekig hozta a szomszédból a szennyet, kipusztítva az élővilág nagy részét. Az se téma manapság már, hogy a múlt századi költőfejedelem, Vörösmarty, görbői tartózkodása idején mennyire szeretett csónakázni barátaival az akkori Kapóson, vagy hogy milyen jó menedéket nyújtott a folyóparti mocsár a az ugyancsak görbői csárdából zsandár elől menekülő betyárnak. Keveseknek jut eszébe az, hogy a folyó völgyében „megtermett" tőzeget néhány évtizede még talajjavításra használták a mezőgazdasági üzemek . . . Most meg hagyják elégni a tőzeget! - haitik a pirulásra késztető megnyilatkozás és ebben benne van sokminden. Felvetődik a nem egyértelmű megfogalmazás hiánya miatt a kérdés: kié az ásványvagyon? Ki fizesse a „révészt?" A megyei tűzoltóparancsnokság köszönetét érdemlő munkával a múlt héten eloltotta a tüzet, de huszonhat másik kisebb helyen továbbra is ég a tőzeg Regöly határában. Lesz-e az oltásra pénz, lesz-e hozzá erő? Megtalálják-e azt a vegyszert, amiről szinte mindenki tudja, hogy elásták? Ki kovácsol kötelességét teljesítve, hangját hallatva erkölcsi tőkét magának, ki szerez népszerűséget vagy népszerűtlenséget, politikai előnyt hallgatással odafent és idelenn? Idővel minden kiderül - mondhatjuk, mert azt is suttogják a habok - a Koppány is hozza az információt -, hogy zajük a választási kampány. Jelenleg még csak hét név forog közszájon, de várható még több is. Ami biztos: egy lesz közülük a befutó. Hogy ki, az majd a Kapos-Koppányvöl- gyében élők bölcsességén múlik. Ha engedi az időjárás Legutóbbi híreink arról „árulkodtak", hogy a tamási székhelyű Kapos- Koppányvölgyi Vízitársulat a Fiat autók értékesítésével foglalkozik a most megnyílt szalonban, s keresik annak a lehetőségét is, hogy a gépkocsik garanciális és garancián túli szervizelését elvégezhessék. Nem beszéltünk viszont a társulat alaptevékenységéről, dr. Mózes György igazgató most erről tájékoztatott. A jövő évi közcélú munkák előkészítése folyamatban van - ebbe beletartoznak az áthúzódó beruházások is -, a kapacitásuk egyharmada jelenleg már lekötött - kezdte az igazgató, aztán visszatért a jelenhez. Most az úgynevezett év végi munkákat végzik. Dombóváron egy kétéves munka - felszíni vízelvezetés a strandi árkon - első szakaszát akarják decemberben átadni - ha az időjárás engedi -, dolgoznak a Tolnanéme- dihez tartozó szentpéteri vízhálózat építésén, Ireg- szemcsén és Tamásiban az önkormányzatnak felszíni vízelvezetést végeznek, Dúzson, illetve Kurdon vízelvezetés és járdaépítés ad munkát, Tamásiban pedig útépítés és vízelvezetés jelent feladatot. A szarkahegyi munka első üteme kész - az önkormányzat várja a lakossági befizetéseket és Simontomyán a Székelyi úti vízelvezető első szakaszát is befejezték - itt is várja az önkormányzat a lakossági pénzeket -, valamint átadásra kész a Túrvíz 22 milliós munkája. Krisztina a kármentőben Bizonyára Nagyszékelyben nem a házsártos, kötekedő emberek járnak a Csikós csárdába, vagy nem fogyasztanak annyit sem az árpaléből, sem a rostos szűrt szőlőléből - az alföldi borból -, hogy a kármentőben tevékenykedő Krámli Krisztinának rendre kelljen utasítani bárkit is. Olyan csendesnek - ám mosolygósnak - ismertük meg ugyanis ottjártunkkor a fiatal leányt, hogy aüg lehetett szavát venni. Annyit azért megtudhattunk tőle, hogy hét éve kerültek a Hegyhát lankái közé bújt falucskába az Alföldről, mivel ugyancsak megtetszett nekik ez a vidék. Állattartással foglalkoztak. Mindig volt négy-öt lovuk - innen, illetve ezért, a lószeretetről kapta nevét a csárda - és volt tehenük is addig, míg megérte tartani. Jelenleg a páratlan ujjú patásból egy, a páros ujjúból - a tejet adóból - nyolc van a család birtokában. Azt mondja a kármentő Krisztinája, felszámolták. Aztán a felszámolt tehénállományból lett a csárda. No, ehhez azért az is szükségeltetett, hogy a fiatal leányt leszázalékolták és keüett a könnyebb munka. Lett. Családi vállalkozásban viszik most a csárdát, meüette azonban a mezőgazdasági tevékenység sem felejtődött el. A saját házban kialakított „csárdahivatalban" vendég nap mint nap akad, ezért ötlet is jön. Szeretnék egy diszkóteremmel bővíteni, aztán egy későbbi időpontban pedig - az egység nevéhez méltóan - lovaglási lehetőséget is biztosítani akarnak. A többit majd meglátják. Reméljük, mi is. Egy-egy mosoly is kijár a vendégnek A község központjában lévő parasztházban csárda üzemel Teszik a dolgukat Úgy olvasták a Pénzügyminisztérium előzetes koncepciójában a nagykónyi önkormányzat vezetői, hogy az 1994-re beadott céltámogatás érvényét veszti. így, számolva a realitással, úgy tűnik, halasztódik a tornacsarnok építésének ügye. Nem tudni, hogyan foglal majd állást a képviselő-testület abban, hogy tartalékoljanak-e pénzt erre a munkára, de egyre inkább előtolakodik a kérdés: rá szabad-e hagyni ezt a nagyberuházást két-hárommillióval a következő testületre? Ha nem szorította volna a község vezetőit a medgyesi víz megoldása, akkor talán előrébb lehetett volna venni a tornacsarnok építését, de az ivóvíz biztosítása fontosabb volt. Mi a megoldás addig is? Van egy hatalmas kultúrház a községben, amit úgy újítottak fel, hogy a nagyteremben köny- nyen fel lehessen szerelni a bordásfalakat, a mászóköteleket. Igaz, nincs túl közel az iskolához az épület, de - így mondják - jobb a semminél. Az év hátralévő időszakában sok munka már nincs. Az ÖNO-nál akarják megépíteni a raktárt és a nemrégiben vásárolt ARO gépkocsinak a garázst - az eső ebben késleltette őket -, aztán pedig pályázni akarnak a külterületi vízelvezetésre. A szervezési munka jelenleg folyamatban van - a Kapos-Koppányvölgyi Vízitársulattal tárgyalnak - és lakossági, valamint állami pénzzel kívánják megoldani. A mogáskorlátozottak számára megelőlegezett pénzt visszakapták, rendelkeznek már a gépkocsira kiírt és elnyert pályázat összegével és úgy számolnak, jövőre megkapják a vízügyi alapból a közel nyolcszázezer forintot. Lényeges: rendelkeznek a települések működtetéséhez szükséges pénzzel. » i t \ 4
