Tolnai Népújság, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-13 / 265. szám
10 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. november 13., szombat Szabadkai időutazás Sétálva az őszi napsütésben Szabadka utcáin, furcsa érzés fog el. Akár egy Proust regényben, az időben visszafelé haladok. Mintha harminc évvel korábban lennék, pedig csak tíz éve, hogy utoljára itt jártam. A város azóta mégis három évtizedet öregedett. Kopott, szürke, komor minden. A házak oldaláról szép csendben mállik a vakolat. Az üzletek rolói lehúzva. Amelyik nyitva van, annak a kirakatai, polcai is üresek. A koldus dinárért könyörög a sarkon, a szabadkai polgár pedig forintot szeretne a magyar turistától. Üzlet nem köttetik, a dinár óráról, órára inflálódik, egy hamburgerért 270 ezret kérnek reggel, délután már 300 ezret. A vásárcsarnokban ugyan kapható minden, de jobbára csak forintért vagy márkáért. A helyi pénz nem nagyon kell senkinek. Az iskolából kitóduló gyerekek kinőtt nadrágban a helyijáratú buszra várnak. Gépkocsi- forgalom az utcákon alig van, kerékpáros annál több. Nincs benzin, se fűtőolaj. Háború van és embargó. A piacon műanyag flakonokban, literenként kínálják méregdrágán a benzint. Aki autózni akar, megveszi. Akinek nem tellik rá, az előveszi a sufniból a második világháborúban rekvirált biciklijét és azon közlekedik. Ebből adódóan aztán Röszkénél az a furcsa helyzet áll elő, hogy hosszabb a határon átmenni kívánó kerékpárosok sora, mint az autósoké. Állnak a szabadkai biciklisek szép türelmesen a vámosok előtt. Rejtegetni valójuk nem sok van a kishatárforgalomban résztvevőknek. A kerékpáron csomagtartó, benne pár üveg konyak, rumpuncs. Ezt viszik Szegedre, vagy még addig sem. A legtöbben a határon átérve rögtön árulják is. Kilencvenért vették otthon, százharmincért adják itt. A maradék negyvenből élnek. Ebből vesznek rögtön helyben, krumplit, lisztet, olajat, margarint. Már a Vegetát is tőlünk viszik. Naponta többször fordulnak. Valamiből élniük kell. Hol vannak már a tíz évvel ezelőtti boldog békeidők, amikor még a magyarok tették ugyanezt náluk? Tempora mu- tandur, változnak az idők, tartja a latin közmondás. Ezt teszi a háború, az embargó, mondják a szabadkaiak. F. Kováts Éva Ne legyen stressztényező a betegvizsgálat! Dr. Ótós Miklós az új felnőttorvosi körzetekről Egészségünk legfőbb kincsünk, ráadásul „elég sokba" is kerül a TB járulékot fizető polgárnak, így aztán sokakat érdekel a téma, mi a helyzet a Szekszárdon kialakítandó három új orvosi körzettel? Emlékeztetőül: a városi képviselőtestület júliusi döntése értelmében a tizenegy felnőtt orvosi körzetszámot, tizennégyre emelik a megyeszékhelyen. — Hol tart az orvosi körzetek kialakítása, - erről beszélgettünk dr. Ótós Miklós városi önkormányzati képviselővel, a szociális bizottság elnökével. — A körzetfejlesztésre a pályázatunkat beadtuk a Népjóléti Minisztériumhoz, ők egyetértenek vele. Most már csak a Társadalombiztosítás jóváhagyása szükséges. — Mikor kezdték a szervezést? — 1991-ben kezdtünk el az alapellátással foglalkozni bizottsági szinten, amikor már tudtuk, hogy 1992-ben elindul az egészségügy reformja. A véleményünk az volt, hogy az alapellátást a városnak addig nem célszerű átvenni, amíg az anyagi vonzata, - például mit finanszíroz a TB, - nem tisztázott. Az 1992-es körzetfejlesztéseket ugyanis már 91-ben le kellett volna adni, de a város nem volt olyan helyzetben, hogy ezt megtehette volna, ugyanis akkor még a kórház volt a rendszer üzemeltetője. — Tudni azért lehetett már akkor is azt, hány ember él a városban, hány orvosi körzet van és egy körzeti/házi orvosra mekkora beteglétszám jut. — Azért nem ilyen egyszerű a helyzet, bizonytalan- sági tényezőt jelentett a városban dolgozó üzemorvosok helyzete, száma, őket is figyelembe véve ugyanis „rendes" nagyságú körzeteket lehetett volna kialakítani, 1500-2000 biztosítási kártya jutott volna egy háziorvosra. Csakhogy, mint köztudott, a munkahelyek egymás után zárták be a kapuikat és így sokan nem az üzem-, hanem a háziorvosuknak adták le a biztosítási kártyájukat. Ennek következtében aránytalan eltolódások keletkeztek a praxisszámban, van orvos, akinek 1500 kártyája van, akad akinek 4000. És ez nem jó senkinek. Vannak rendelők, ahol állandó a zsúfoltság, túlhajszolt az orvos, nem jut elég ideje a betegre. Ezért volt logikus lépés, az új körzetek kialakítása a Csatári toroknál, az Alisca utcában és a Bottyán hegyen, a Kandó Kálmán utcában. — Végülis mikor kerül sor az új körzetfejlesztésekre? — Minden valószínűség szerint a jövő év elejétől. Fontos, hogy a lakosság partnerünk legyen ebben, hiszen mi azt szeretnénk elérni, hogy a betegvizsgálat normális körülmények között történjen és ne stressz tényező legyen. — Ön készített egy tanulmányt is ezzel kapcsolatban. — Igen, mivel a szociális bizottság feladatául kapta, készítse elő ezt a lépést. Ézért az 1992. októberi testületi ülésre készült el az a terjedelmes tanulmány. Végigjártam minden rendelőt, megnéztem a tárgyi körülményeket, a műszerezettséget, ennek alapján készítettem el a javaslatomat, majd a testület döntése nyomán történtek intézkedések. — Például? — Javítottuk a rendelők műszerezettségét, amelyiket szükséges volt, azt kitataroz- tattuk, illetve egy új építését határoztuk el, a Csatári torokban. A megyében elsőnek rendeztük az orvosi ügyeletek kérdését is. Önkormányzati t rsulást hoztunk létre az ügyeletek finanszírozására, nem kis pénzeket invesztáltunk az egészségügyi alapellátásba. Ennek köszönhetően most a hétközbeni ügyeleteknél 24 órai szolgálatért 1900 forintot, a hétvégi ügyeletekért pedig 24 óránként 5200 forintot kapnak az orvosok, a nővérek pedig ennek 50 százalékát. F. Kováts Éva Egészséget mindenkinek Koszos köröm: beteges lustaság. Vörös karom: XX ivari kromoszóma. Izzadó tenyér: depresszió, esetleg a szerelem nevű kór. A halandó, természetgyógyászatban nem jártas embernek nagyjából ennyi jut eszébe a köröm- és kézdiagnosztika szavak hallatán. Nem úgy Prof. dr. Török Szüvesztemek, aki csak egy pillantást vet az emberujjak végén levő szaruképződményre, és már sorolja is a különféle kórságokat, amiket jórészt természetellenes életmódunkból kifolyólag halmoztunk fel önnön magunkban. Persze a tanár úr - kémikus-biológus, nyugdíjas tanszékvezetője a Kertészeti Egyetemnek, mellesleg riem- zetközi természetgyógyász-szaktekintély - mást is tud. Szemünkbe nézve, fülünket huzigálva, vagy akár szájunkban kutakodva, talpunkat nyomorgatva is meglepően pontosan diagnosztizál, az ember meztelennek érzi magát, amikor nyitott könyvként, szeppenve ülve előtte. Török professzor úr viszont nemcsak, hogy megállapítja a vészeket, de a gyógyításukat is kitanulta. A volt Szovjetunióban népi és vallási tanítóktól, Japánban orvosoktól, Afrikában varázslóktól!!). Azt mondja, hogy például egy délkelet-togói sámán nem véletlenül kanyarít egy festékcsíkot mondjuk a szenvedő bal orcájának szegletébe, hanem, hogy az energetikai dimenziók polaritását megváltoztassa. Többek között ezért ajánl a professzor úr inkább tigrisfog nyakéket, műanyag kronométert, bőr kacsópere- cet, a mágneses terekbe belerondító fém ékszerek és időmérők helyett. A professzor úr szerint nagy perspektívák nyílhatnak az egészségügy terén, ha egy újfajta felfogást sikerül meghonosítani. Ezen célokat szolgálja ismeretterjesztő, tanító tevékenysége, amelynek lényege, hogy mindenki tanuljon meg törődni saját - és persze mások - egészségével, „természetes" módszerekkel. Török tanár úr fentebb említett szolgáltatásai, és általános egészségügyi tanácsadása mellett rendkívül érdekes előadást is tartott kedden este, a tolnai művelődési házban. Ennek során az is elhangzott, hogy a férfiak jobb, a nők bal tenyérélén levő récékből következtetni lehet születendő/ született gyermekeik számára. Kérdés, vajon a házasságon kívül született utódok is beleszámítanak-e? A tudósító ironizálása ellenére a dolog teljesen komoly, nem afféle sarlatánságról van tehát szó, bár a professzor említést tett a tenyérjóslásról is, korántsem állítva arról, hogy szemfényvesztés. A kívülálló számára még nehezen befogadhatok ezek az új, vagy újrafelfedezett ismeretek, hiszen „hagyományos" tudással nehezen magyarázhatók. Azt viszont még a legszkeptikusabbak is elismerik: van a dologban valami. A tolnai Egész-ség hónap minapi eseménye mindenesetre óriási érdeklődés mellett és nem kisebb sikerrel zajlott. sk Fotó: Degré G. Szakértő kezekben a tenyér Mikortól öreg az ember? Hatvan éves korban a legtöbb embert hat betegség gyötri, 80 éves kortól az embereknek általában kilenc betegségét kell kezelni. Ezek között vannak igazi betegségek és az életkor okozta „elhasználódási jelenségek" is. Mikortól öreg az ember valóban? A fiziológusok egy része azt a meglepő választ adja, hogy körülbelül 25 éves korban kezd el az ember öregedni - legalábbis az ő szemszögükből nézve. Ebben a korban kezdődik a fiziológiai funkciók fokozatos hanyatlása. De öregnek valójában a 75 éven felüli személyeket tekintik. 30 százalékuk már alvászavarokra panaszkodik, aminek egyik oka lehet az agy vérellátási zavara. Alvás idején a kritikus küszöb alá csökken a vérnyomás, s az agy így nincs megfelelően ellátva vérrel és riaszt - a páciens felébred. Az alvászavarok depresszió jelei is lehetnek. Becslések szerint az idősébb emberek 50 százaléka szenved átmeneti vagy tartós depressziótól. (FEB) Egy maradandó vállalkozás A kiegyezést követő időszakban felgyorsult ütemű vasútépítés is hozzájárult a külföldi (elsősorban osztrák) tőke Magyarországra áramlásához, a közlekedési hálózat kiépítéséhez, különböző ipari válallkozások gombamódra szaporodásához. 1873-ban adták át a Dom- bóvár-Bátaszék vonalat. A vasút elkészült, s a Völgy ségi járás székhelyén, Bonyhádon megyénkben példanélkülien gyors ipartelepítést eredményezett. Szeszgyár, gőzmalom, olajüzem mellett számos kisüzem létestült. A század- fordulót követően iparszerűvé vált a téglaégetés. A vállalkozások támogatására a kiskereskedők és kisiparosok létrehozták 1907-ben a Bonyhád és Vidéke Takarékszövetkezetet és Gazdasági Bankot. Az állat- tenyésztés fejlődésének jeleként értékelhető a többszáz tagot tömörítő tejszövetkezet eredményes működése. A vállalkozók jelentős része a helybeliekből került ki. 1909-1910-ben egy máig is jelentős ipari létesítményt alapított Perczel II. Béla: a zománcgyárat. Érdemes ennek a nyughatatlan embernek az életéből, az alapítás körülményeiről néhány képet felvillantani. Az átmeneti kormányzás (Schmerling provizórium) idején, 1862. július 23-án Bony- hády (Perczel) Géza és Perczel Jerta házaságából született. Elemi iskoláit, majd a gimnázium 4 alsóbb osztályát is Bonyhádon végezte. A családi hagyományoknak megfelelően jogi végzettséget szerzett, majd Baranya vármegyében kezdte közigazgatási pályáját. Rövid ideig aljegyzősködött, majd először a mohácsi, később a sásdi járás szolgabírójává nevezték ki. 1886-ban belügyminiszteri engedéllyel nevét Bonyhády Béláról Perczel Bélára változtatta vissza. 1895-ben kezdődött Tolna megyei pályafutása, akkor lett a Völgységi járás főszolgabírája. 1902-ben, amikor összekülönbözött a főispánnal, tisztéről lemondott. Felhasználva felesége számottevő vagyonát (Schönherr Elza apja gazdag borkereskedő és vendéglős volt Pécsett, fővárosi és pécsi bérházakat és többek között a pécsi Nádor Szállót hagyta leányára) vállalkozásokba kezdett. Perczel Béla ambiciózus, de rendkívül rapszódikus és nem túl sikeres vállalkozónak bizonyult. A Somogy megyei Tabon vásárolt 1800 holdas birtokon 5 évig gazdálkodott. Miután közel 100.000 koronás kár érte sertésállományának elpusztulásával, 1907-ben eladta a birtokot 1,8 millió aranykoronáért. Budapestre költözött családjával. Hamarosan visszatért szülőhelyére, ahol For- berger László gimnáziumi tanárral közösen kezdeményezett, de szinte 1902-től, a megépítéstől deficitesen működő villanytelep megmentésébe kezdett. Anyagi áldozatot vállalva a bonyhádi bankfiókon keresztül visszaváltatta a vü- lanytelep részvényeit. A szakemberekkel végeztetett felmérés azt bizonyítottá, hogy a fagyapot-, jégüzem, mosoda, mozi, a községi köz- világítás és a minimális lakossági fogyasztás az üzem kapacitásának mindössze 20 százalékát kötötte le. Gazdaságossá csak egy nagyobb fogyasztású ipari létesítmény vagy létesítmények működtetése tehette. Perczel Béla egy ilyen létrehozásán fáradozott. Sem a rendelkezésre álló iratokból, sem a gyár megírt történetéből nem deríthető ki pontosan, hogy Perczel Béla miért a dominógyártást és a zománcozást választotta profilnak. Nyolcvanöt évvel ezelőtt indult meg az építkezés - a Krausz-féle téglagyár szomszédságában - a hidasi parasztoktól vásárolt szántóföldön. Már 1909 tavaszán elkezdődött a dominógyártás napi 120 dobozos teljesítménnyel. 1913-ra azonban mind a hazai, mind a külföldi megrendelések elapadtak, a raktárak pedig megteltek eladatlan áruval. Ekkor a tulajdonos eladta a gépeket, megszüntette a dominógyártást és kizárólag csak zománcozással foglalkoztak. Az 1909 őszétől üzemelő műhelyben kezdetben csak cseh és német szakemberek dolgoztak, őket csak folyamatosan tudták felváltam magyarokkal. Edénygyár már működött Magyarországon, de zománctáblagyártás Bonyhádon valósult meg először. Mivel szakmaüag felkészült grafikusaik és litográfusaik voltak, nemzetközileg is jelentős sikereket értek el. Ebben az időben a zománcozott reklámtáblák vezető szerepet játszottak a reklám területén. Később szerepük csökkenésével a gyár is a keresettebb cikkek termelése felé orientálódott. Gyártottak többek között lámpaemyőt, reflektort, hamutartót, köpőcsészét. A gyárban készítették Konstantinápoly utca- és házszámtábláit. Perczel Béla kiváló szakemberekkel dolgoztatott, de rendkívül rapszodikusan irányított, s ez gyakran szinte a csőd szélére juttatta a gyárat. Változást az jelentett, amikor fia, Perczel József Mihály vette át mindössze huszonhárom évesen a gyár irányítását. Ekkor Perczel Béla átmenetileg visszatért a politika területére. Indult a nemzetgyűlési képviselőválasztásokon. A Völgységi választókerületben a szavazatok 45 százalékát megszerezve azonban alul maradt Wéber Jánossal szemben. Perczel József vezetésével a piaci igényeknek megfelelően fokozatosan átállnak az edény gyártásra. A politikai területen sem sikeres apa nem nézte jó szemmel fia gépesítési és szerszámozási törekvéseit, „kirúgta" az üzemből. A helyzet tragikussá vált. A bonyhádi gyár képtelen volt felvenni a versenyt korszerűtlen technológiájával, szervezetlen termelésével a Weiss Manfred által létesített zománcgyárral. Perczel Bélán elmebetegsége egyre jobban elhatalmasodott, örökségéből származó pénze elfogyott, a gyári vezetőkkel napirenden voltak az összetűzések. Perczel József egyetemi szigorlatait letéve visszatért Pestről és véglegesen átvette a gyár irányítását. Ezután a fellendülés évei következtek. A létszám ugrásszerűen nőtt. 1927-ben 68-an, Perczel Béla halálának évében 1929-ben már 122-en dolgoztak a zománcgyárban. A háború alatt további termelésfelfutás következett be, ekkor már meghaladta a 400 főt a foglalkoztatottak száma. A gyárat anyja halálakor, 1939-ben Perczel József Mihály örökölte. Négy testvére tőkét örökölt, amelyet nem lehetett kivonni az éppen prosperáló üzemből, ők tehát tőkéjük arányában évről évre részesedést kaptak. 1948-ban államosították a zománcgyárat. A következő 45 év már nem a Perczelek irányításával zajlott. A jelentős üzem napjainkban is működik, termékei megtalálhatók az üzletek polcain. Dr. Dobos Gyula
