Tolnai Népújság, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-09 / 236. szám
1993. október 9., szombat GAZDASÁG KÉPÚJSÁG 5 Januártól a minőség kötelező A törzstenyészeti munka csúcsán Napi tizenhat órát dolgoznak Mélyrepülésben a búza Nyárra lassult az árak „futása" Előszállás, Tolna és Fejér megye határán, Dunaföldvártól pár kilóméterre van. Károly Istvánná gazdaságában közel 2 éve jártunk utoljára. Akkor arról panaszkodott, hogy hiába van szép és értékes pietrain fajtájú tenyészete, a kialakításhoz felvett hitelek felemésztik a gazdaságát. Minden nehézség ellenére reménykedve váltunk el. Ennél csak jobb lehet, mondta akkor a fiatal vállalkozó. Az elmúlt két évben - minden ígéret és reménykedés ellenére - nem sok minden változott. Egyre gyakrabban hangoztatták a gazdálkodók, hogy nem éri meg korszerű, jó minőséget produkáló sertéssel foglalkozni, pláne törzstenyé- Szettel nem, hiszen ma Magyarországon senki nem honorálja a minőségi sertéshúst. Ottjártunkkor a Mezőgazda- sági Minősítő Intézet (MMI) munkatársai éppen törzstenyészeti szemlét tartottak. Hartmann Pál az MMI főfelügyelője így minősítette a látottakat:- Van egy tenyészet az országban, amely minden igényt felül múlt. A magyar lapály a tenyésztői munka csúcsa, de a pietrain tenyészeti indexe is magasan az országos átlag felett van. Az országban még nagyon kevés törzstenyészet van magángazdánál, mert ez a munka sok türelmet és nagy hozzáértést követel.- Milyen haszna van ma abból egy termelőnek, ha törzstenyé- szetből vásáról koca süldőt?- Sajnos ma még szinte semmi, éppen emiatt nem is töri magát senki. A húskombinátok, a vágóhidak nem tesznek különbséget sertés és sertés között. Nem csoda ha sorra elveszítették az európai piacaikat, ahol a minőséget garantálni kell. Bízzunk benne, hogy január egytől ez megváltozik, mert bevezetik a minősítő rendszert. Ez azt jelenti, hogy a leadott sertést egyenként minősítik és azt dokumentálják is. Négy árkategória lesz. Biztos vagyok benne, hogy ez sokat változtat majd a szemléleten is, hiszen a jobb minőségű húsos (és nem zsíros) sertéseket felnevelni, takarmányozni másképpen kell, mint azt eddig sokan csinálták.- Ezek alapján várható, hogy a törzstenyészet jelentősége meg fog nőni, lehet, hogy hamarosan sorban állnak majd Károlyiéknál?- Bár így lenne, de én nem vagyok ilyen optimista, ugyanis a törzstenyészetben vásárolt kanért elég komoly összeget kell fizetni, és ezt sokan nem tudják majd vállalni. Inkább azt a régi hagyományt kellene újból feleleveníteni, amikor a kombinátok vették, előlegezték meg a kant a sertéstenyésztőknek és ezzel egyben minőségi alapanyagot is biztosítottak saját maguknak. Egymázsás sertés így 5 kiló plusz színhúst hozna. A jó minőségű sertésért kilónként legalább 30 forinttal többet fog kézhez kapni a termelő. Az érdekeltség az egyetlen ami helyre tudja tenni a sertéstenyésztést.- Ma itt Előszálláson önök törzstenyészeti szemlét tartottak, mi ennek a jelentősége?- A biológiai alapot ellenőriztük, a szabványban leírt állapotot vizsgáltuk, hányat ellett, hogyan hasznosítja a takarmányt. Ez a „ceremónia" minden évben lezajlik, amit kiegészít az állatok vérvizsgálata is. Az adatok ismeretében kerül sor a minősítésre, ami a MÉM értesítőben is megjelenik. Károlyiné Ilonka közben bemutatta a gazdaságát. Az idén eddig ötven kocát tudott értékesíteni tenyész áron, de évi százra lenne képes. Ez azt jelenti, hogy ötven kocát kénytelen volt levágatni, mert ha a süldőt 6-8 hónapos koráig nem tudja eladni, akkor a hentes kése következik. Az idén a hízó ára már volt 110-120 forint, de volt ennek a fele is. A tenyésztők bizalmatlanok lettek, mert lehet, hogy most még megérné, de amire a hízó „piacérett" lesz, az ár ismét visszaeshet, ugyanakkor a takarmány ára akkor is magas lesz, amikor a sertést csak fillérekért veszik át. Az elmúlt évekről beszélgettünk, mert lehet, hogy nehéz volt Károlyiék számára, de a gazdaság szépen fejlődött, új épületeket, tárolókat, darálót építettek.- A férjem kőműves, az ő munkája. 420 ezer forint volt a paksi tsz-ben a vagyonrészem, a feléért „eladtam", hogy ezért búzát, árpát hozhassak ki az állatoknak. Egy millió nyolcszázezer forint az adósságom. Ma már tudom, hogy hitelt nem szabad felvenni, a kamat agyonnyomja az embert. Mind emellett még az is bánt, hogy amit mi, törzstenyésztők csinálunk, nincs rangra emelve. Szomorú, de így van, a húsipar vezetői gyakran keresik fel a tenyészetemet és érdeklődnek, hogy ki vásárolt tenyészállatot, azonban érdemi együttműködés nem alakult ki közöttünk, pedig alapvető érdekük lenne a termeltetés, hogy a magas húskihozatali biztosító fajtákat tartsák a termelők. Napi 16 órát dolgozunk, 3 év óta még beteg sem mertem lenni és mégis kevés a látszata az erőlködésünknek. Mit mondhatnék búcsúzóul?! Talán ha két év múlva újból találkozunk, már valóban jobb lesz. Mauthner Fotó: Ritzel A KSH legfrissebb jelentése szerint az utóbbi hónapokban némileg mérséklődött az árak emelkedésének üteme. A januári erőteljesebb drágulás után a következő hat hónapban a termelői és a fogyasztói árak növekedése összességében egyszer sem érte el az 1 százalékot. Májusig a termelői árak emelkedése 0,1 - 0,8 százalék között, a belföldi értékesítésé pedig 0,3 -0,7 százalék között mozgott. Júniusban a termelői árak 0,3 százalékkal nőttek, a belföldi eladási árak azonban 0,1 százalékos csökkenést mutattak. Az Ígéretes folyamat júliusban folytatódott: a termelői árak nem változtak, a belföldi eladási árak pedig 0,7 százalékkal (!) csökkentek. Az adatok szerint egyébként az ipar termelői árai idén júliusban 8,7 százalékkal voltak magasabbak, mint az előző év hasonló időszakában, ami - figyelembe véve az infláció általános mértékét - viszonylag alacsony növekedési szintet jelez. Igaz, a lakosság teljes körét érintő villamos- energia- , gáz-, hő- és vízelláLakossági megtakarítások Augusztusban a bruttó megtakarítások közel 10 milliárd forinttal, a nettó megtakarítások 6,7 milliárd forinttal bővültek. Erről a Magyar Nemzeti Bank tájékoztatta pénteken a Magyar Távirati Irodát. A végleges augusztusi adatok szerint a megtakarítások növekedésének üteme kissé lassult. Áprilisban az előző hónaphoz képest 24,1 milliárd forinttal, májusban 10,6 milliárd forinttal, júniusban 18,3 milliárd forinttal, júliusban pedig 13,9 milliárd forinttal bővült a bruttó megtakarítások állománya. Augusztusban egyaránt növekedett a forintbetétek és a devizabetétek összege. Gyorsabban bővült azonban a devizabetét-állomány forintban nyilvántartott értéke. tás költségei ennél nagyobb mértékben, átlag 12,6 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbiakat. A mezőgazdasági termelőifelvásárlási árindexek ennél jóval erőteljesebb ütemben növekedtek. Júliusban például a termelőktől feldolgozásra, értékesítésre átvett áruféleségekért 21,6 százalékkal fizettek többet a felvásárolók, mint tavaly. A szőlő kivételével valamennyi termékcsoportban meghaladta az árszínvonal az egy évvel korábbit. Folytatódott viszont a búza „mélyrepülése": míg májusban 1 mázsáért 1080, addig júliusban már csak 820 forintot kaptak a gazdák. Az árpa mázsája májusban 1050, júliusban 710, a kukorica mázsája májusban 1040, júliusban pedig már 1 110 forintos felvásárlási árat ért el. A vágósertés felvásárlási és a hízott sertés piaci ára a júniusi mélypont után júliusra ismét nőtt. Az augusztus 1-jével életbe lépett ÁFA emelés után a fogyasztói árak átlagosan 1,8 százalékkal nőttek egyetlen hónap alatt. (FEB) A Magyar Nemzeti Bank valuta (bankjegy és csekk) árfolyamai Pénznem vételi eladási angol font 146,80 149,60 ausztrál dollár 63,12 64,36 belga frank (100) 273,84 278,50 dán korona 14,66 14,92 finn márka 16,65 17,05 franda frank 16,97 17,25 görög drachma (100) 40,86 41,70 holland forint 52,96 53,82 ír font 140,00 142,60 japán yen (100) 91,81 93,01 kanadai dollár 72,16 73,56 kuvaiti dinár 323,14 328,64 német márka 59,53 60,49 norvég korona 13,59 13,83 olasz líra (1000) 59,88 61,16 osztrák schilling (100) 845,67 859,27 portugál escudo (100) 57,54 58,64 spanyol peseta (100) 72,82 74,34 svájci frank 67,71 68,79 svéd korona 11,92 12,18 USA dollár 96,53 98,09 ECU (közös piac) 112,26 114,22 Régi ügyek, új tanulságok Megelőzhetők a bankrendszer betegségei Csökkent a banki osztalék Hogyan gazdálkodnak pénzü/n/kkel a takarékszövetkezetek? A pénzügyminjszter minapi bejelentése a 20 milliárdos nagyságrendű banki korrupciós botrányról szakírónkat, Bácskai Tamás egyetemi tanárt, a nemzetközi bankárképző vezetőjét is váratlanul érte. Neki tettük fel a kérdést: hogyan okozhattak a hazai bankélet egyik legavatottabb ismerőjének is meglepetést Szabó Iván közlései? — Úgy, hogy első hallásra azt a benyomást tették: valami újonnnan kipattant roppant méretű korrupcióra derült fény. A mellbevágó bejelentés azonban - ahogy azóta tisztázódott - csaknem felerészben olyan ügyekre vonatkozott, amelyek régebbiek, 1990-91- ben már egyszer fölborzolták a közvélemény idegeit. Nem egyetlen „szuper-korrupcióból" adódik tehát a 20 milliárdos érvágás, hanem sok és sokféle kisebb-nagyobb ügyletből. Van köztük szakmai mulasztás, hibás banki művelet, kellő körültekintés és kötelező óvatosság nélküli hitelnyújtás, de persze tudatos visszaélés is: banki okmányok hamisítása, csalás és korrupt banktisztviselők megvesztegetése. Akárhogy is, azért nem fillérek úsztak el... — Súlyos hiba volna bagatellizálni a történteket. Akkor is, ha a nagyságrendet illetően tudni kell: a szóbanforgó 20 milliárd hozzávetőlegesen 1 százaléka a magyar bankren- deszer kihelyezett pénzeinek. Ám ez az egy százalék is hatalmas summa és mindent meg kell tenni, hogy a visszaélések lehetőségét mielőbb megszüntessük. — Úgy véli, a pénzintézetek megvédhetők a csalás, a korrupció fertőzésétől? — Csodaszer természetesen nincs, de többféle eszköz együttes bevetésével a bűnös manipulációk szinte minden kiskapuja lezárható. Maga a bankrendszer privatizációja is számottevően csökkenti a visszaélések esélyét. Hiszen ahol döntő részben vagy teljesen az állam a gazda, ott nincs olyan tulajdonos, aki közvetlenül érezné a bűnös mulasztások okozta veszteség súlyát. Saját vagyonának viszont mindenki éber őre: rajta tartja a szemét a belső ellenőrzéstől a tisztviselők szakmai felkészültségéig mindenen. — Csökkentheti a bűnös üzelmek kockázatát és esélyét a nemzetközi gyakorlatban már jól bevált cégminősítő vagy hiteltudósitó iroda néven ismert intézmény megteremtése. Ez voltaképp a banki ügyfelek, cégek vagy magán- személyek anyagi helyzetének, hitelképességének megbízható minősítésére hivatott. De ugyanígy fontos eszköz a pénzintézetek infrastruktúrájának korszerűsítése, például olyan nyomdatechnika alkalmazása, amely kizárja a banki papírok - jelenleg nem túl nehéz - hamisítását. A bankok pontos és szigorú ügyrendjének kidolgozása, a felelős posztok betöltőinek feddhetetlensége, a szaktudás állandó karbantartása, a magas kvalifikációval és a felelősséggel arányban álló anyagi elismertség - szintén mind egy-egy tégla abban a falban, amellyel körülbástyázva elle- hetetleníthetők a bűnös összefonódások, megelőzhetők a betétesek bizalmát is aláásó visszaélések. — Végül, de nem utolsó sorban: időszerű és szükséges a pénzügyi területre vonatkozó büntetőjogi előírások korszerűsítése, egyebek közt a mai viszonyokra figyelemmel levő új törvényi tényállások megállapítása és természetesen a jelenleginél szigorúbb szankciók alkalmazása is - hangsúlyozta Bácskai Tamás.- b.zs.- Ferenczy Europress Az Állami Bankfelügyeletnél most zárult le a magyar bankrendszer átfogó vizsgálata. S bár az elemzés főként a tavalyi, illetve az azt megelőző évek adatai alapján készült, a tendenciákból következtetni lehet a közeli jövőre is. A vidék meghatározó pénzintézete továbbra is a takarék- szövetkezet, amelyből tavaly 257 működött az országban. Ezek közül 53-ról - amelyek mérlegfőösszege nem haladja meg a 200 millió forintot - megállapítható, hogy hosszú távon nem lesznek képesek önálló működésre, tőkeellátottságuk javítására, s a megfelelő jövedelmezőség biztosítására. Az említett csoport így, versenyképesség híján, alighanem rövidesen végleg leszakad a hazai pénzvilágtól. A nagyobb takarékszövetkezeteknek - 500 millió forint alaptőke felett - azonban megvan az esélyük arra, hogy egyes régiókban főszerephez jussanak. Ehhez a lakossági szolgáltatások bővítésén túl a vállalkozói szférát, valamint az önkormányzatokat is meg kell nyerniük. Nőtt a kereslet a hosszú lejáratú hitelek iránt: míg 1991— ben 15 milliárd forint, addig 1992-ben 19 milliárd forint összegben hiteleztek hosszabb időre a szövetkezetek. A rövid lejáratú hitelek aránya ugyanakkor 53,3 százalékról 35,5 százalékra csökkent. A takarékszövetkezetek követelései ezzel az arányváltással párhuzamosan ugrásszerűen megnőttek. 1991-ben még a 2 milliárd forintot sem érte el a kétes, illetve rossz kintlevőségük, de 1992-ben már csaknem 6 milliárd forintra rúgott. A visszafizetett hitelek végösszege ugyanakkor nagyságrenddel magasabb, majdnem 98 milliárd forintot ért el. A hitelkonszolidációba az év végéig 112 takarékszövetkezet 2,9 milliárd forinttal jelentkezett be. Ebből a követelésállományból 2,3 milliárd forintot beépítettek a konszolidációs keretbe. A lakossági takarékbetét állomány összességében nőtt. A pénzintézeti betétek 60 százalékát az OTP őrzi. A megtakarítási szokások azonban változtak. Az elmúlt négy évben folyamatosan csökkent az egy éven túli lekötésű betétek száma, s ezzel egyenes arányban nőtt az éven belüli lekötésű betéteké. Ennek az arányváltozásnak az egyik oka, hogy hosszú lejáratú betétkönyvek helyett az emberek állampapírokba és banki értékpapírokba fektetik a pénzüket. A másik ok alighanem a bankok iránti bizalmatlanság, amelyben nagy szerepe van az Ybl Bank tavalyi botrányának is. A takarékszövetkezetek eredményessége - mindent összevetve - az előző három évhez képest romlott. Megtört a kezdeti lendület: míg 1989- ben 328 millió, 1990-ben 813 millió, 1991-ben 1 milliárd 309 millió forinttal zárták az évet, addig 1992-ben csak 1 milliárd 70 millió forint került a mérlegbe. A vállalkozási eredmény az előző évinek a 87 százalékára esett vissza, ami a pénzintézetek adóbefizetéseinek csökkenését is eredményezte. Az Állami Bankfelügyelethez eljuttatott adatok szerint a takarékszövetkezetek által a tagoknak kifizetett osztalék mértéke az 1991. évinek mindössze a 40 százaléka volt. A bankfelügyelet végkövetkeztetése szerint a tőkeerős takarékszövetkezetek is csak igen kis mértékű fejlődést, a szinten tartást tűzhetik ki célul. A többi szövetkezet számára pedig az egyesülés kínálhat megoldást az életben maradáshoz. D.Zs. Ferenczy-Europress
