Tolnai Népújság, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-28 / 251. szám

8 NÉPÚJSÁG KÖRNYEZETBARÁT 1993. október 28., csütörtök A természet kalendáriuma Október - őszhó (II.) Októberre jellemző, hogy hajnalban még ködös, boron- gós az idő, amelyet már kora délelőtt ragyogó napsütés válthat fel. A növényvilághoz hasonlóan ez a hónap az állat­világnál is a télre való felké­szülés jegyében zajlik. Ezt se­gítik elő a tömegével érő gyümölcsök és termések is. Ilyenkor még gazdag a ro­varélet. Az enyhe napsugarak hatására a réteken, legelőkön még muzsikálni kezdenek reggelente a sáskák. Olykor a szemünk elé kerülhetnek zöld lombszöcskék, ritkán még szi­takötők cikáznak a vizek kö­rül, és lepkék keresgélnek ké­sőn nyíló virágokat. Gyakran láthatunk a télre készülődő, táplálékot cipelő hangyákat, a levegőben apró pókok úsznak maguk szőtte fonalaikon, a ré­teken még zsákmányukra les­nek a sárga-fekete csíkos da­rázspókok. Ám a hónap második fel­ében az áttelelésre készülődő rovarvilág már igyekszik megfelelő búvóhelyet találni. Az ablakrésekben megjelen­nek a legyek, a lakásokban gyakran fogunk behúzódó po­loskákat, így bogyómászó po­loskát is. Ebben az időben a legszebb lepkéink közé sorol­ható nappali pávaszem és kis rózsalepke is gyakran tűnik fel telelőhelyet keresve kam­rákban, pincékben. A bo­gáncslepkék egy része délre vonul, míg a helyben mara­dók elpusztulnak. Az első komolyabb fagyok hatására, mintegy varázsütésre tűnnek el a természet színpadáról a rovarok. Októberben javában tart az angolnák elvándorlása. Egy- részük néhány év után el­hagyja táplálkozóhelyét, míg más példányok évtizedekig is az édesvizekben maradhat­nak, s akár 4-6 kg-os testtö­meget is elérhetnek. A legidő­sebb ismert példány kereken 50 évig élt egy svájci tóban. Kutatók elemezték az amu­rok táplálkozási szokásait. Megállapították, hogy 13 fo­kos vízhőmérsékleten már megindul gyengén a táplálko­zásuk, de az étvágyuk csak 20 fok felett számottevő. 25-30 fokos vízhőmérsékletnél pe­dig az amur testtömegnek 100 %-át kitevő vízinövényt fo­gyaszt el naponta. A sebes pisztrángok ívása október végén kezdődik. Az ivarérett nőstények a patakok legfelső folyásánál a 20-30 cm mély vízben farkukkal a fene­ket tisztára kotorják és kisebb gödröket készítenek. Ide rak­ják 200-1000 ikrájukat, ame­lyeket a kísérő hímek meg­termékenyítenek. Ezután a nőstények vékony homokré­teggel takarják be az ikrákat. Szeptember vége felé már néhány kétéltű faj megkezdte téli nyugalmi állapotát. Októ­berben szinte valamennyi faj csatlakozik hozzájuk. A tara­jos és a pettyes gőték már ok­tóber első felében csapatosan elhagyják a vizeket és azok közelében keresgélnek megfe­lelő hely után. A gőték töb- bedmagukkal, dermedt álla­potban vészelik át a kedvezőt­len hónapokat fák gyökerei között, talajrepedésekben vagy kövek, avar, moha alatt. Ä kedvezőtlen idő beállta­kor a varangyok, az unkák, a gyepi- és a kecskebékák is szá­razföldi lyukakba, kövek alá, fák gyökerei közé bújnak. A foltos szalamandra az egyik legkésőbb téli álomra vonuló kétéltűfaj, tekintélyes mélységbe beásva (mintegy 1-1,5 m) dermedt állapotban vészeli át a telet. Október hónap hüllőink többségének is a búcsúzás időszaka. A gyíkok többségé, így a fürge, a fali és a zöld gyíkok is a hónap folyamán keresnek fagymentes helye­ket. A homoki és a pannon gyíkok inkább október vége felé kezdenek megfelelő tele­lőhelyek után kutatni, a mo­csári teknősökkel közel azo­nos időben. Kígyóink közül a rézsikló október közepén kezd téli szállás kereséséhez. Megkez­dik nyugalmi állapotukat a viperák is. Legkésőbb, október végén a vízi siklók indulnak pihenőjükre. Még javában tart Uyentájt az őszi madárvonulás. A hónap elején még láthatunk dél felé igyekvő füsti fecskéket, ám többségük már szeptember­ben elvonult. Vizeink mellett többféle parti madárfaj is lát­ható. A bíbicek, cankók, part­futók között legnagyobb, oly­kor felhőnyi mennyiségben a pajzsoscankó fordul elő. Ugyancsak nagy csapatokban vonulnak a, seregélyek. Nap közben is együtt táplálkoz­nak, az éjszakákat is közös pi­henőhelyen, többnyire na­gyobb nádasokban töltik. Szemtanúi lehetünk a csízek vonulásának is. Különösen a nyírfákon és égerfákon pil­lanthatjuk meg csapataikat. Vizeink környékén még itt tar­tózkodnak a nyári ludak, ugyanakkor már megérkez­nek a vetési ludak és a nagyli­likek. A hónap folyamán szinte valamennyi északi madár­vendég megérkezik. Megje­lennek a téli récefélék, így a hegyi, a jeges és a kercerécék. Ezek a fajok a vizsgálatok sze­rint előszeretettel .fogyasztják a nagy tömegben előforduló vándorkagylókat. Általában októberben eresz­tik le a halastavakat. Ezeken a helyeken hatalmas madártö­megek jelennek meg. A gém­félék és sirályok mellett oly­kor egy-egy rétisas is megfi­gyelhető. Á hónap folyamán érkeznek Kelet-Európából a vetési varjak nagy tömegei, melyek szinte teljesen ellepik a határt. Emlőseink egy része is megkezdi téli álmát. A rova­revők egy része a hideg mel­lett a táplálékhiány miatt is kénytelen téli pihenőre térni. A sünök elhagyott rókalyu­kakba, bokrok vagy avarku­pacok alá készítik fészkeiket és az első fagyok beálltával félig összegömbölyödött álla­potban kezdik meg téli álmu­kat. A közönséges és a hegye­sorrú denevérek is a hónap során jelennek meg megszo­kott barlangjaiknál. Október közepén kezdi meg nyugalmi állapotát a hörcsög és az ürge. Az ürgék a hideg idő beálltával a vackukból ki­indulva új kijáratot ásnak, amelyet a felszín alatt 2-3 araszra abbahagynak. Az in­nen kikerülő földdel tömik be a régi járatot, védekezve a hi­deg, az eső és a hóié ellen. Ä hónap első felére gyakran áthúzódik a szeptemberi szarvasbőgés, míg a dámva­dak násza októberben kezdő­dik. Ezt szaknyelven barco- gásnak nevezik. A dámbikák, ellentétben a szarvasbikákkal, a barcogóhelyen „teknőt" váj­nak a földbe. Ezután ezt védik és ide várják partnereiket. A jobb helyekért a bikák óriási küzdelmet vívnak. Az ilyen­kor legyengült bikák számára a közeli tél igen komoly pró­batételt jelent. Szerencsére az őszi erdő terített asztal a vad számára. A most megszerzett kondíció esély a túlélésre. Andrási Pál Táj- és lélekmentő publikációk Kömyezevédelmi kongresszus márciusban Téma: az energiatermelés Az INTACT Nemzetközi Környezetvédelmi Kongresszus és Kiállí­tás minden évben az ipar egy-egy részterületét vizsgálja meg a kör­nyezetvédelem szemszögéből. Az INTACT '94 középpontjában az energiatermelés- és fogyasztás áll. A magyar gazdaságban most nagy hangsúlyt kell helyezni mindkettőre. A termelés oldalán gondot okoz a gazdasági recesszió, a fogyasztás oldalán pedig a pazarló felhasználás. Most alakulnak ki a piacgazdálkodást elősegítő törvényi feltételek is. Mindez indokolja az 1994 március 22-25 között Budapesten megren­dezendő kongresszus és kiállítás aktualitását. A fórumra mindazokat várják, akik az energiatermelésben és elosztásban érdekeltek. A környezetvédelem üzlet lett és nem­csak divat, sokan élnek belőle. Vajon a csodálatos szerek vagy eszközök, ame­lyek a reklámok szerint csökkentik a bel­sőégésű motorok kipufogógázának ká- rosanyag-tartalmát, vajon hatásosak-e? A hirdetőket több osztályba lehet so­rolni. Az egyik az ügyesek osztálya. Az ő hirdetéseik azok, amelyek arra hivatkoz­nak, hogy szerük valamilyen rendszámú gépkocsival milyen csodálatos ered­ményt produkált, mert csodaszer előtti használatához képest jelentősen csökkent például a kipufogógáz szennyező­anyag-koncentrációja. (T ermészetesen mindig az adott divatnak megfelelően ja­vult a hatás.) Egy ilyen indokkal az időjá­rást is csodaszernek lehetne tekinteni, mert aki egy kicsit is ért a belsőégésű mo­torokhoz, az tudja, hogy a légkör állapota milyen hatással van egy termotechnikai folyamatra, vagyis „csodákat" lehet pro­dukálni a különböző légállapotok mellett történt mérésekkel is. De a szakemberek azt is tudják, hogy egy olyan összetett rendszer működését, mint a járműmoto­rét, olyan sok tényező befolyásolja, hogy két egymást követő mérés eredménye között is eltérések vannak. Egy sorozat legjobb és legrosszabb eredményeire hi­vatkozni, ezeket önkényesen kiemelni, egyszerűen a nem szakember becsapását jelenti. Valamiről azt kijelenteni, hogy ha­tásos, csak igen alapos, körültekintő, a körülményeket megfelelően dokumentált vizsgálatok alapján lehetséges. Ehhez ha­sonló az, amikor valaki az eredetileg megvizsgált, és hatásosnak bizonyult termékét megváltoztatja, így rontva vagy megszüntetve annak hatékonyságát. A másik osztályba az igen ügyesek tar­toznak. ők azok - maradva a járművek­nél -, akik azt állítják, hogy a motorjukat egy vagy több intézetben megvizsgálták. Azt azonban elfelejtik megemlíteni, hogy mit vizsgáltak a motoron, illetve mi volt Csodaszerek? az eredmény. Ugyanis náluk két eset for­dul elő. Az egyik az, amikor egy intézetet a hirdetéssel kapcsolatban egyáltalán nem, vagy csak meglehetősen áttételesen kapcsolatban lévő tényező vizsgálatára kértek. Például hűtőfolyadék vizsgálatra, de egy csodára képes kenőanyag kapcsán hivatkoznak az intézet vizsgálatára. A másik eset az, mikor valóban a hirdetett szer vizsgálatát kérték, de elfelejtik meg­említeni a hivatalos eredményt, s csak a fantáziájuknak, üzleti érdeküknek megfe­lelőt állítják, valóságtartalom nélkül. A harmadik osztály a naivak osztálya. Ide azokat lehet sorolni, akik megfelelő külföldi kereskedelmi kapcsolat és anyagi háttér birtokában olyan berende­zést, eszközt hirdetnek, amelyről azt állít­ják, hogy megoldja a környezetszennye­zés problémáját. A megvétele és beépí­tése esetén - ugyancsak a járművek mo­torját említve - a kipufogógáz mérgező anyagait veszélytelenné alakítja át eszkö­zük, és azzal az igen káros ólomvegyüle­teket tartalmazó benzin helyett az ólom­mentessel használandó a jármű. A hirde­tésből a szakértelem hiányára lehet kö­vetkeztetni, mert sajnálatosan a még ná­lunk sokkal fejlettebb országokban sem sikerült a kereskedelmi forgalomba hoza­talra képessé tenni olyan megoldásokat, amelyek eltüntetik a káros anyagokat, hanem csak olyanokat, amelyek csökken­tik azok mennyiségét, de ilyenek már itt­hon is kaphatók. Lehet, hogy a hirdetett is ilyen, csakhogy a hirdetés a szakem­bert szkeptikussá teszi. Főleg amiatt, mert a hirdető nincs tisztában azzal, hogy az ólommentes benzin nem használható korlátlanul minden járműmotorhoz, még katalizátor használata mellett sem. Ennek az oka egyrészt a hazai ólommentes ben­zin oktánszáma, másrészt pedig egyes motorok konstrukciója. Ezen ismeretek hiánya a motorok idő előtti tönkremene­telét eredményezi, növelve ezzel a gép­jármű-közlekedés csekélynek még a leg­jobb indulattal sem nevezhető hulladék­termelő hatását. Természetesen a költsé­gek sem mellékesek! A probléma összetettségére és a csoda­szerek valódi helyzetére jellemző az, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem Jár­műgépészeti Intézetének környezetvéde­lemmel foglalkozó szakemberei felaján­lották - és ezt még most is fenntartják -, hogy minden hazai újítónak, feltalálónak vagy cégnek, amelyik saját fejlesztésű, gépjárművekkel kapcsolatos, környeze­tünket védő szert, berendezést hoz létre, azt környezetvédelmi szempontból meg­vizsgálják és dokumentálják, s mindezt munkadíj nélkül teszik, ha a hatásosság legalább 5 százalék. Természetesen ez azt jelenti, hogy rosszabb eredmény esetén a teljes vizsgálati költséget a „feltalálónak" kell fizetnie. Sajnálatosan eddig nem volt senki, aki vállalni merte volna ezt a megméretést. Ezek a jelenségek vetik fel azt a problémát, hogy miért nincs még szabályozva az, hogy milyen vizsgála­toknak való megfelelés alapján hirdetheti valaki termékéről azt, hogy az környe­zetvédő termék, és milyen feltételek, kö­rülmények esetén alkalmas erre? Ha a gyógyszereknél, gyógyhatású készítmé­nyeknél már vannak hatásossági vizsgá­latok, akkor vajon meddig kell várni arra, hogy az olyanoknál, amelyek nem egy-egy ember, hanem mindannyiunk életfeltételének, a környezetünk tönkre­menetelének megakadályozását hivatot­tak megoldani, megszülessen egy objek­tív minősítő rendszer? Mikor talál az ezt sürgető könyörgés értő fülekre? Mert ad­dig az igazi környezetvédelmi szándék érzése helyett a szakembereknek inkább csak kétségeik lehetnek. Dajka József Szeméthegyek itt és ott Az nem vitatható, nyugaton is vannak szeméthegyek. De vajon hol? Nem városok, fal­vak határában, temetők mel­lett, vagy egyszerűen a telepü­lés közepén, mint nálunk. Németországban járva tapasz­talhattuk ezt. Szekszárd né­metországi testvérvárosa, Bie- tigheim-Bissingen aktív tagja az Európai Természeti Örök­ségek Alapítványnak és párt­fogója a környezetvédelem­nek. Ez a város rendezte meg az idén nyáron először a test­vérvárosok közti környezet­védelmi szemináriumot. A szervezők be kívánták mu­tatni, hogyan zajlik egy város­ban a környezet- és termé­szet-, faj- és vízvédelem. Min­denekelőtt azt, melyek a konkrét intézkedések a sze­métszállítás terén. A tábor résztvevői Bietigheim testvér- városaiból Surrey Heath-ból (Anglia), Sucy-en-Brien-ből (Franciaország) és Szekszárd- ról érkezett diákok voltak, né­hány érdeklődő német fiatal­lal együtt. Városunkat négyen képviseltük: Matus Erzsébet (Kereskedelmi Szakmunkás- képző), Rizsányi Ágota, Ko­vács Gábor és Badics Balázs (Garay János Gimnázium). Az egyhetes tábor során előadásokat hallottunk a ház­tartási szemétről, a keletkezé­sétől a szeméttelepekig; a né­met erdők savas esők okozta betegségeiről; s ezen betegsé­gek megoldási lehetőségeiről; a város ivóvíz ellátásáról és szennyvíz tisztításáról; a vad­vizek szennyezettségéről. Meglátogattunk egy nagyobb és egy ldsebb - ám csak ter­mészetbarát eljárásokkal ter­melő - farmot; egy vízmüvet és egy szennyvíztisztító far­mot, egy híres környezetvé­delmi és kertészeti kiállítást Stuttgartban, és különböző gyárakat. A szervezők min­den alkalommal megmutatták és elmagyarázták a környe­zetvédelmi eljárásokat és be­rendezéseket. A tábor célja a környezet- védelem színvonalának ösz- szehasonlítása is volt az or­szágok, városok közt. Tapasztaltuk, hogy a német környezetvédelem szerepe és eredményei sokkal jobbak, mint a magyar környezetvé­delemé. Jóval fejlettebbek a természetbarát eljárások, a termékek terén ugyanúgy, mint az elterjedt környezet­védelmi szemléletben. Az is igaz, hogy sokkal több pénzt, időt és energiát fordítanak rá, és a környezetvédelmi eljárá­sok költségei mind az állam­polgárokat terhelik. Rengete­get fizetnek például a szemét elszállításáért. De miután be­fizetik az elszállítás díját, biz­tosak abban, hogy a szemetet átválogatják, a káros és az új­rafelhasználható anyagokat kivonják, és a szeméthegyek nem az utca végén fognak tornyosulni, hanem jól meg­tervezett szeméttelepeken. Ám a környezetvédelemhez nem csak pénz kell, hanem megfelelő szemlélet is. Hiába költünk milliókat a környe­zetvédelemre, vezetünk be új eljárásokat, rendszabályokat; ha az emberek nem hiszik el, hogy a környezetvédelem fon­tos, és hogy ők is tehetnek érte, amíg nem terjed el a kör­nyezetvédelmi elveken ala­puló gondolkodás - nem le­szünk sikeresek. Ha nincs is annyi pénzünk a környezetvédelmi célok meg­valósítására, mint a németek­nek, egyelőre azt kell elér­nünk, amit pénz nélkül is le­het. Aki például az utcán nem szemetel, az már tett valamit. Badics Balázs Őszi pillanatok A természet aludni tér. Falun és városon, utcákon, tereken, er­dőn, mezőn, szántón beköszöntött az ősz. Er­ről tanúskodik Ótós Réka, Ritzel Zoltán és Degré Gábor itt látható egy-egy felvétele. l K I

Next

/
Thumbnails
Contents