Tolnai Népújság, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-26 / 249. szám

1993. október 26., kedd TÁJOLÓ NÉPÚJSÁG 5 Innen­onnan Szekszárdon, a Babits I Mihály Művelődési Ház színháztermében októ- I bér 26-án 19 órakor Zo­rán jubileumi koncertje lesz. Október 27-én a Pécsi Bóbita Bábszínház vendégjátékában a Bo­hócjáték című zenés já­ték kerül bemutatásra. Az óvodás és kisiskolás bérlet előadása 10 és 14 órakor kezdődik. Biblia a társművésze- 1 tekben címmel szabade­gyetemi sorozat indul október 27-én 18 órakor a társalgóban. A Mes­siás-jövendölések cím- | mel tart előadást dr. Re- isinger János irodalom- történész. Hegedűs bérlettel nézhetik meg a színház- látogatók Noel Coward: Magánélet (Private li­ves) című romantikus vígjátékát. Az október 28-án 19 órakor bemuta­tásra kerülő játék a Ta­tabányai Népház-Játék- szín vendégjátékában látható. * Szekszárdon, a Múvé- I szetek Házában október 31-ig látható Reich Ká­roly grafikusművész | emlékkiállítása. A kiállí­tást hétfő kivételével naponta 10-18 óráig lát­hatják az érdeklődők. Pályázati figyelő 1. ) A Mai Nap Szerkesztő­ségének sporttámogatása. Je­lentkezhetnek mindazok a labdarúgócsapatok, amelyek nagypályás bajnokságban sze­repelnek. Az alapítvány első­sorban azokat a klubokat tá­mogatja, amelyek utánpótlás­csapatokkal is rendelkeznek. Pályázni folyamatosan lehet. 2. ) A Soros Alapítvány pá­lyázatot hirdet a magyaror­szági cigányságot érintő prog­ramjai előkészítésére. Elkép­zeléseik szerint a program el­sősorban oktatási, művelődési irányú lenne. Különös súlyt helyeznek arra, hogy előmoz­dítsák a magyarországi ci­gányság saját integrációját és a nyitottság megtartásával az etnikumok közötti és etniku­mon belüli feszültségek csök­kenését. A pályázatokat no­vember 1-ig kell beküldeni. 3. ) A mi falunk rétje. A Vi­lág Természetvédelmi Alap (WWF) és a Magyar Madár­tani és Természetvédelmi Egyesület a faluszéleken meghúzódó gyepek védel­mére, pusztulásuk megelőzé­sére nagyszabású akciót szer­vez. Pályázhat minden általá­nos iskolai és középiskolai diák, diákcsoport, aki vagy amely lakóterületének rétjét, legelőjét tanulmányozza, védi és vállalkozik a terület és az ottani viszonyok bemutatá­sára. A pályázatok folyamato­san beküldhetők. 4. ) Az Okumenika Alapít­vány pályázata. Teológiai hallgatók és fiatal lelkészek (35 éves korig) számára pá­lyázatot ír ki: „Evangéli­kus-Református egységtörek­vések a 19. században" témá­ról. A pályázat beadásának határideje: 1994. április 1. 5. ) A Vígszínház drámapá­lyázata. A Vígszínház Igazga­tósága, a Fővárosi Önkor­mányzat Kulturális Bizottsága és a Művelődési és Közokta­tási Minisztérium drámapá­lyázatot hirdet mai témájú színpadi művek megírására. Határidő: 1994. március 31. A pályázatokról bővebb felvilágosítás kérhető a Paksi Ifjúsági Irodában. Paks, Gaga­rin u. 2. Tel: 75/311-646. „Orgonaünnep" a Művészetek Házában Deák László koncertje Az V. Nemzetközi Liszt Fe­renc Orgonaverseny II. helye­zettje - a Szekszárdról elindult fiatal orgonaművész - Deák László, a „magyar győztes" első koncertje a szülővárosé volt. Nagyon nehéz lenne nem megtalálni az összefüggést a szűkebb pátriához való ra­gaszkodás, az első mesterhez fűződő bensőséges kapcsolat és a szinte „azonnali" koncert között. Még ujjhegyében kel­lett érezze a versenyen leütött utolsó akkordok okozta fára­dalmat és már itt volt közöt­tünk múlt hétfőn este, két ma­rékkai szórva zenei tálentu- mának gyümölcseit, hogy mi is részesei lehessünk annak a zenei csodának, mely őt ) gyermekkora óta tartja önként vállalt „édes" rabságban. A felkínált muzsika labirin­tusában értő és a zenét alázat­tal megközelíteni képes odaa­dással vezette a hallgatóságot Háfenscher Károly esperes úr, aki imponálóan egyesítette a zene és liturgia közötti mély­ségesen emberi kapcsolatokat. A felhangzó művekből - egy-egy mondatban - ismere­tek oly bőségét tárta elénk, melyek maradandó nyomokat hagytak. Nicolas De Gringny: Veni Creator c. pünkösdi zenéjével kezdődött a koncert, melyben a fiatal orgonista az első ak­kordok után nem hagyott két­séget senkiben sem afelől, hogy mestere hangszerének. A XVII. sz. utolsó éveiben ke­letkezett művet a művész oly pontos és tökéletes techniká­val adta elő, mely előre vetí­tette az est „ígéretét". Még zengett a teremben az első mű fohászként előadott muzsikájának visszhangja, mikor magával ragadott J. S. Bach: Hat Schübler korál-já- nak áradása. A mester utolsó műveinek egyikében össze­gezte mindazt a „hangszer- és zenei tudást", mit hosszú élete folyamán összegyűjtött. Az előadóművészt technikai bra­vúrokra kényszerítő mű in­terpretálásában Deák László teljesen feloldódott a zenében. Hangszer és ember egy inst­rumentummá lett, együtt éne­kelt önfeledten. A mű Isten és ember kapcsolatának zenei megfogalmazása, mely az utolsó három tételben már a felhők fölé vágyó ember zené­ben feltörő rajongása. A fiatal művész, kora ellenére tökéle­tesen feloldódott az aggastyán Bach zenei vüágában. A szünet előtt ismét Bach mű következett. A C-dur toc­cata, adagio és fuga egy fiatal­kori Bach szerzemény, mely adott időben zenei újítás volt. Az ördöngős lábmunkát igénylő első tétel után fel­csendülő lassú adagió méltó­ságteljes zengése, a díszítések gyönyörű csilingelőse után a harmadik tételben Deák László előadásában az egyre bővülő variációk sora szédüle­tes forgatagot idézett elő a pódiumon. A szünet után D. Buxte­hude: g-moll preludium és fuga c. kompozíciója hangzott el. Az első akkordot követő „hangfolyam" hullámzásai, Színváltozásai próbára teszik az előadót, majd a lassú tétel méltóságos áradása, s az utolsó részben felcsendülő já­tékosan brillírozó „zene-cso­dáiban" az interpretátor való­sággal megfürdött. Ezután ismét két Bach mű következett. Az adventi coral „jöjj népek megváltója" áhí­tata után a nagy barokk mes­ter játékos zenei „kacsintása", a c-moll triószonáta intett bú­csút a XVIII. századnak ezen az estén. Egyetlen hangszer, majd a láb szólama adta a harmadik instrumentumot. A fiatal muzsikus előadásában világosan tetten érhető volt az érzés: élvezte a három hang­szer által felkínált zenei kihí­vásra adott válaszát. A játéko­san, néhol csintalanul csilin­gelő muzsikát a második té­telben az áhitat hangjai köve­tik, hogy a végén valóságos tobzódását adhassa a XVIII. századi zene csillogásának. A művész itt már egyértelműen az adott korban élt lélekben, elhagyván a XX. századot. Ezek után szinte „váratla­nul" robbant Maurice Duruflé Scherzo-ja, egy igazán XX. századi mű. Az első tétel vir­tuóz játékot követelő zenéje, majd a sejtelmes lassú tétel után ismét egy bravúrokat kí­vánó játék következett, ám a fantasztikumban oldódó, köd-fátyolba burkolódzó Coda záró akkordjai szinte le­zárták az estet. Ekkor következett Marcel Dupré: Noéi variációk c. kompozíciója. A technikailag rettentően nehéz mű egy ilyen koncert befejezéseként bizony az utolsó erőtartalékait is igénybe veszi a művésznek. A téma búvó-patakként újból és újból felbukkan és a variációk végtelen során keresztül az „improvizáció" érzetéig űzi az előadót és hallgatót egyaránt. A harmadik tételnél már révületben volt az interpretá­tor, magával ragadva hallga­tóit, hogy mindezt tovább fo­kozza a végletekig feszítve a „muzsika húrját", hogy az utolsó - a presto tételben „el­szabaduló zene" fantasztikus látomásába oldódjon fel. A teljesen kimerült fiatal művész ráadásként ismét Bach muzsikájához nyúlt és azt adta szeretettel közönsé­gének, a szűnni nem akaró taps viszonzásaként. Azt hi­szem ezen az estén nem csu­pán a fiatal művész szülei, hozzátartozói, idős mestere volt egy kicsit büszke fiára, hanem a város is. Talán önzők is voltunk, hogy „azonnal" hazahívtuk. Nekünk nagyon jól esett, Neki fárasztó lehe­tett. Köszönjük. Rosner Gyula Megjelent M.Crichton: Ködsárkány. Fantasztikus regény. Áz „őslénypark" írójának legú­jabb könyve. Isten ingyér teremtett ben­nünket. Egy tíz éves gyermek beszél a Teremtésről. S. Zweig: Marie Antoinette. Történelmi regény. P. Unwin: A pusztából kiál­tott szó. Nagy Imre és a ma­gyar forradalom. A brit dip­lomata 1958-tól dolgozott a pesti brit nagykövetségen. Az orvoslás története. Az ős­időktől 2020-ig. Dicsőséges reneszánsz. Mes­terek és mesterművek. Gyö­nyörű művészettörténeti ké­zikönyv. Illyés Gyula összegyűjtött versei. I-III. kötet. John Lukacs: A párviadal. A nyolcvannapos párbaj Chur­chill és Hitler között. Robin Cook: Haláltusa. A rák nem válogat.Vagy mégis? Orvoskrimi. Stephen King: Hasznos hol­mik. Pszichohorror. (A fenti könyvek Szek­szárdon, a Garay téri Kos­suth Könyvesboltban meg­vásárolhatók.) Tv-napló Médiahajó Már a nevével is baj van, hát még azzal, amit a szó rejt. La­tin szó, számos jelentése közül az egyik: nyilvánosság, közjó, de miután semleges nemű egyes számban medium, tehát a media többes számban áll. Ha valaki médiákról be­szél, olyan, mintha az újságok szót megtoldaná még egy •többes számmal, így: újságokok, ami tréfának is rossz. Már többen szóvá tették, még pedig olyanok, akik a régi gimná­ziumba jártak s legalább ennyire emlékeznek latin tudomá­nyukból, azonban mindhiába, a szó ebben a torz formában ment át a közhasználatba s a jelek szerint így is marad. De legalább a jelentése körül ne lenne annyi zavar! Ugyanis van már médiahajó is, ahol komoly emberek be­szélnek arról, hogy mit jelent a nyilvánosság és a közjó, te­hát a sajtószabadság. De kérdés, van-e miről vitatkozni? A hagyomány, ami ebben az esetben ma sem veszítette el ér­vényét, világosan útba igazít, az 1848-as évi XVIII. törvény ugyanis egyértelműen fogalmaz: „A sajtószabadság vissza­állítatván, gondolatait sajtó útján mindenki szabadon kö­zölheti és szabadon terjesztheti". A cenzúra eltörlése törté­nelmi tett volt, amibe a fennálló hatalom végtére soha nem tudott belenyugodni s a Horthy-rendszer is visszaállította, a következő évtizedekről nem is szólva. Aki ma a sajtósza­badságot vitatja, nagyon rossz ügyet szolgál, mert kimon­datlanul is vissza akar térni a cenzúrához, aminek követ­kezményei belátathatlanok. Miről beszélgetnek a médiahajó utasai? Egy szűkös ri­portműsor keretében hallgatózhattunk: semmi lényegesről. A félreértés azonban végig érezhető volt: aki a médiákat (pontosabban: médiumokat) bírja, azé a hatalom és a dicső­ség. Az egész médium-háborúban ez a legnagyobb félreér­tés. Negyven éven át az egypárt-rendszer megpróbálta uni­formizálni a sajtót, s az eredményt tudjuk. A végén már azt sem hitte el senki, ami igaz volt, s ezzel megismétlődött a hazug pásztor története, amiből természetesen nem az kö­vetkezik, hogy nem érdemes igazat mondani. Többen elismételték: olyan sajtót szeretnék... A lapok példányszáma, az emelkedő árak ellenére is, jól tükrözi, hogy az olvasó müyen lapot szeretne, ezen tehát nem érde­mes vitatkozni. Mindenki olyan sajtót szeretne, amelyik igazat mond, a véleményt pedig hagyják meg nekünk. Eza­latt pedig a médiahajó úszik a Dunán, bal hiedelmekkel és reménységgel. Tribádok August Strindberg a századforduló szenzációja volt, ná­lunk is sorra jelentek meg munkái, s az olyan darabok, mint a Júlia kisasszony vagy a Haláltánc valóban mesterművek. Rengeteget írt, ezek között bizony sok a ma már érdektelen, Strindberg esetében azonban fontosabb az életrajz, mint maga a mű, legjobb írásai a nyilvános gyónás erejével hat­nak. Nőgyűlölő volt, aki a nőkhöz menekült a nők elől, kacskaringós útját ezért jellemzik botrányos házasságai. A tribárdok éjszakája, a svéd Enquist színműve is erről szól, megtoldva némi pikantériával, a két nőszereplő ugyanis „tribád", vagy közkeletűbb szóval, a leszbikus szerelemnek hódol. Strindberg ez ellen lázad, ami az ő esetében kivált­képp meglepő, egyébként is az érzelmek szabadsága nem századunk vívmánya. Nem botrákozunk meg, a törvényalkotás is régen túl van azon, hogy korlátokat állítson, sőt szankciókkal fenyegesse a szerelmeseket, mindenki maga dönt a lehetséges vonzal­mak között. De ez annyira nyilvánvaló, hogy kár egy estét szánni rá, s nem is értjük, miért kellett ezt az egyébként jó darabot lefordítani, átírni, bemutatni. Tíz évvel ezelőtt még sokkolta volna a nézőt, ma inkább kiigazodni kellene Stringberg szerelmei és művei között, mert így sok minden homályban marad. Ha bigott keresztény lennék, már a téma is felháborítana, képviselőként talán még interpellálnák is, mert ma divat közbotrányt emlegetni. így csak csodálkozom, s arra gon­doltam, hogy jobb lett volna felújítani „Az erősebb" című egyfelvonásost, amire itt is hivatkoznak. Csányi László Az Abba együttes platinalemeze A népszerű Abba együttes albumjai változatlanul nagyon ke­lendőek. Nemrég Stockholmban adták át nekik a platina le­mezt, miután nem kevesebb mint ötmillió darabot adtak el az Abba Gold albumból. Az átadásra összegyűlt imádók ezrei azonban hiába reménykedtek, az együttes még erre az alka­lomra se állt össze úgy mint valaha, hiányzott Agneta Fálts- kog. Az ellentétek, úgy látszik, tartósak. (FEB-fotó) Holland muzsikusok hangversenye A szekszárdi református templomban koncertezett a hollandija Credence Singers énekegyüttes Dirk Jan War­naar karnagy vezényletével. A kórust Szüvássy Géza köszön­tötte. A lelkész elmondta, hogy az énekkar harmadízben járt Magyarországon. Buda­pest, Iváncsa, Kecskemét után érkeztek Szekszárdra, ahon­nét Sopronba és Bajánsenyére utaznak. Az együttes tagjai többnyire reformátusok, akik Utrecht különböző gyülekezeteiben élnek, de az ökumenicitás szellemében néhány katolikus is énekel közöttük. A kórust egy négytagú (elektromos or­gona, gitár, szaxofon, dob) ze­nekar kísérte. A lüktető ritmu­sok, a felhasznált fényeffektu­sok helyenként a rock, illetve a jazz hangversenyek hangu­latát idézték. A szépszámú közönség élvezettel hallgatta az Isten magasztalásának ezt a friss, új szellemű megnyilat­kozását- A zenei anyag egyes részleteiben hasonlóságot vél­tünk felfedezni a Credence Singers műsora és a helyi Big Band és a Liszt Ferenc Peda­góguskórus által nemrég itt­hon és külföldön - többek kö­zött Hollandiában is - nagy sikerrel bemutatott Szekszárdi Jazz Mise stílusa, atmoszférája között. És ha valakinek netán fenntartásai lennének, s a pro- fanizmustól féltené az Isten magasztalását ilyen zenével, hadd idézzem a 150. zsoltár harmadik és következő ver­seit: „Dicsérjétek őt kürtzen­géssel, dicsérjétek őt hárfán és citerán, dicsérjétek őt dobbal és tánccal, dicsérjétek őt hege­dűkkel és fuvolával" - tehát a hangszerek és a mozgás sok­színűségével. Talán a fentieket is igazo­landó, a holland kórus a 150. zsoltár magyar nyelven tör­ténő eléneklésével indítofta műsorát. Szép gesztus volt ré­szükről. Ezután „A mi sze­münk fénye az Úr" c. darab csendült fel, melyet a 8. zsol­tár követett ismét jól érthető magyarsággal. A Jézus az én megváltóm c. kórusmű és az Itt van Isten köztünk kezdetű ének többszólamú feldolgozá­sának bemutatása tovább nö­velte a hallagtóság érdeklődé­sét a holland kórus iránt. A vokális, illetve hangszer- kíséretes muzsikát orgona­számok színesítették. J. S. Bach: Jézus légy az én örö­möm c. kóruskompozíciójá­nak elhangzása után egy nagyhatású audiovizuális kantátában gyönyörködhet­tünk. Szerzője Dirk Jan War­naar orgonista karnagy. Az Efezusi levél alapján írta „Az ő Fia által" elnevezésű hosz- szabb lélegzetű zenei alkotást. A muzsikával egyidőben egy vetítővászonról olvashattuk a megzenésített szöveget. A kantáta énekes szólistái: Paulien Vrij, Ans Boshuis, Marianna de Bruin, Wilma van Laar és Jos Koen voltak. A hangverseny végén a gyülekezet tagjai ajándéktár­gyakat adtak át a holland vendégeknek, így kívánván kifejezésre juttatni hálájukat és barátságukat. Szilvássy Géza lelkész meleg szavakkal köszönte meg a kórus zenés igehirdetését s egy - az 1848-49-es magyar szabad­ságharc idejéből származó - értékes református énekes­könyvet nyújtott át a karmes­ternek emlékül. Lemle Zoltán 1 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents