Tolnai Népújság, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-02 / 230. szám
12 «ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. október 2., szombat Holdfényből lesz a Graffiti Ma este Auróra-koncert Szekszárdon Opel-Dominó Fesztivál egy hét múlva Mask Létezik egy hely Mohácson, amelynek híre már jó ideje eljutott Szekszárdra is, így nem csoda, hogy egy-egy hétvégi estén sok rockkedvelő hagyta el a tolnai megyeszékhelyt. Ezt az intézményt Graff ifinek hívják és különös ismertetőjele, hogy tegnaptól már Szekszárdon is működik, az egykori Holdfény ifjúsági centrum épületében. A névből mindenki kikövetkeztetheti, némi stílusváltás történt az épületben, de erről (is) hallgassuk Somos Zsoltot, a tulajdonost. — Mohácson másfél éve nyitott a klub. Ugyanazzal a stábbal csináltuk együtt, mint most itt. Az ötlet pedig magától jött, különösebb inspiráció nem kellett hozzá. — Diszkó, rock egy helyen, sokszor egy időben. Ez a fajta nyitottság nem nagyon jellemzi a klubokat. — Megmondom őszintén, a magam részéről maradtam volna a rocknál, viszont be kellett látnom, ahhoz, hogy a rockot csináljam, szükségem van a diszkóra, mert ez tartja fenn az épületet. A zenekaroknál örülök, ha nullszaldósra kijövök. Egyébként az elején én, is féltem, hogy üti majd egymást a kettő, de feleslegesen. Ugyanis ennek a diszkónak teljesen más a hangulata, mint a hagyományosnak: nincsenek extra tükrök, meg lámpák, hanem egy tipikus klub, amire rá lehet mondani, hogy diszkóklub, meg rockklub is. — Másfél év alatt, kik fordultak meg a mohácsi Graffitiben? — Néhány nagyobb nevet említek: Deák Bill, P. Mobil, Sex Action, Tankcsapda, Auróra, Rés, Kispál. De természetesen az amatőr zenekarok is lehetőséget kaptak. — Szekszárd hogyan került bele a képbe? — A Prosectura néhány tagjával jó kapcsolatban vagyok, ők is említették, hogy itt nem sok helyre lehet járni. Mondtam, hogy akkor lehetne valamit csinálni. Megnéztem egy-két helyet, végül itt kötöttem ki. Ez szimpatikusnak tűnik, ezért megállapodtam a tulajjal, és most bérelem az épületet. — Ez a kétszintes megoldás különbözik a mohácsi klubtól. — Igen, alul lesznek a rock események, felül a diszkó. Ha valaki befizeti a belépőt, ugyanazért a pénzért gyakorlatilag két helyre mehet. Eljöhet diszkóba is, de ha kíváncsi, megnézheti a zenekart is. Pénteken van a nagy diszkó és a rock block, ami nem élő, szombaton pedig szintén diszkót, valamint koncerteket szervezünk. Ma például az Auróra lép fel úgy este 11 körül. A hétköznapokon még gondolkodunk, hogy menynyire lesz érdemes nyitva tartani. — Milyen belépőkkel számolhat a gyanútlan látogató? — Százötven forint a beugró, és este kilenc órától hajnali négyig tartunk nyitva. Tapasztalataim szerint, addigra már a srácok el szoktak fáradni... KRZ írott képek A Bahia tavaly megtette? Kiadta a Müller Péter Sziámi Dalszövegkönyvét. Első látásra ár nélkül (elfelejtették ráírni?), tapasztalásra többszáz forintért. No nem azért, hiszen megérte. Jó olvasni, hallani hozzá a zenét: URH, Kontroll, Sziámi. Pedig csend van a szobában. Divat olyanokat mondani, hogy a régi jobb volt. Majdnem mindenben. Talán csak azért, mert „megvan mindenem, de közben minden elveszett"? KRZ Jam session CD Bizonyára sokan emlékeznek még arra a nyári paksi Blues és Rock Fesztiválra, melyen például olyan neves előadók szerepeltek, mint a Jamminf the Blues, valamint a Török Ádám és a RABB, kiegészülve a Besenyő Brass-szal. Ez a fesztivál a végén jam sessi- onba fulladt, s az erről készült hangfelvételt - hála a Lézer Kft.-nek - ma mutatják be a Bem-rakparti művelődési házban. Egy hét múlva, október 9-én a szekszárdi sportcsarnokban is beindul az „őszi szezon". Nem feltétlenül a sportra gondolunk most, hiszen az már javában tart, inkább a rock-idényre. Szombaton egyből öt zenekar lép fel az Opel-Dominó Fesztivál keretében: sorrendben a Kulturális Szemle, a Mask, a Tankcsapda, a Takáts Tamás Dirty Blues Band és a Pál Utcai Fiúk. Aki az eseményre előre meg akarja váltani a jegyét, az keresse meg Szekszárdon a WEST SHOPOT, a Burger Ranch alatt, itt hozzájuthat a belépőhöz. Lapunkon kívül az eseKészülődik egy Pál Utcai Lány ményt az alábbiak támogatják: Gemenc Opelcentrum, Dominó Üzletház, West Shop, Fotocopy Irodatechnika, Dixie Chicken, Tennessee Bár, Lala CD- és Hifi Center, POP TV, Fidesz, Szekszárd Városi Televízió. ✓ De hogy ne szaladjunk előre, a mai nap is kínál egy igazi csemegét: a szekszárdi Graffiti-klub este Auróra koncerttel debütál. ✓ A paksi Houdinis lemez- bemutató túra programja a következő: október 14. Szekszárd (főiskola), 20. Tilos az Á, 22. Dunaújváros (Menza), 23. Kaposvár, 29. Hajdúböszörmény, 30. Budapest (FMK). November 5. Budapest (Bécsi út), 19. Pécs (Gyár), 20. Miskolc, 25. Győr, 26. Nagykanizsa, 27. Zalaegerszeg. December 3. Dunaújváros. / Októberben az Edda is vendége lesz a sportcsarnoknak - legalábbis a szóbeli megállapodások alapján. E szerint 26-án adnak koncertet Szekszárdon. ✓ November 21-én a Rapülők nyolcvan fős (!) stábja szállja meg a sportcsarnokot, ugyanis Geszti-mesterék az őszi turné menetrendjébe, nagyon helyesen, beillesztették Szekszárdot is. A jegyek árai: ahogy hallottuk, nagy show-nagy pénz ... KRZ Fotó: Gottvald Károly Mozgóképek A Gentlemanus Eddie Murphy filmjétől nem vártam sokat. Aztán majdnem jól jártam, a film háromnegyedéig többször is határozottan azon kaptam magam, hogy vihorászok. Körbe is néztem párszor, de nem vette észre senki. Ők is el voltak foglalva. Odáig tetszett a dolog, amíg a kis szélhámos bekerül az amerikai kongresszus tagjai közé, ahol rájön, itt sem kell mást csinálnia, mint eddig. Hazudni, seftelni, sakkban tartani. Szerencsére Murphy-ben feltámad némi emberi is a politikusi mellett, csak ezért nem lesz pár hónapon belül az Egyesült Államok elnöke, rosszabb esetben alelnöke. Történetesen kiáll egy JÓ ÜGY mellett, ami végzetes hiba. A film utolsó negyede azért nem tetszett, mert végül a kis hal (természetesen Murphy) megette a nagy halat. S ez már nekem büdös volt. Celluloidszagú. KRZ Vissza fog térni a zene, avagy miért, most hol van? ZUG-tárlat Reich Károly Malecz Attila a Bop-Art vezetője, annak a zenekarnak, amely idén ünnepli 10 éves jubileumát. A téma: A ZENE. Malecz véresen kemény és kristálytisztán megfogalmazott véleménnyel rendelkezik erről a szóról. — „Van egy erős hitem: vissza fog térni a zene". Ezt te írtad. Elégedetlen vagy, szerinted amit ma zenének neveznek, az valami más? — Alapgondolatom, hogy zene és ember egymást feltételező dolgok, s mivel az „emberség" fogalma kitűnőben van a világból, ennek lenyomataként a zene, a dalra való képesség is elveszik. A vüág tele van múzeumi zenékkel, sznoboknak konfekcionált úgynevezett pikáns zenékkel, sőt, leginkább az ipari termelés által keltett akusztikai jelenségekkel. A zene egyetlen alaptulajdonsága az, hogy emberzene. Nincs értelme a különböző korok, kontinensek, zenei műfajok között ásott lövészárkoknak, ha valaki őszintén a zenéért - és nem pusztán a zenéből - él, egyetlen kötelessége megpróbálni visszaadni az embernek a zenét, a zenéhez való jogot. — Ezek szerint hiszel abban, hogy a közönség képes befogadni ezt a fajta talán kissé bonyolultnak nevezhető zenét, ami a Bop-Arttal játszol? — A zenehallgató közönség, ha nyitott füllel és nyitott szívvel viseltetik az iránt, amit hall, feltétlen képes rá. Ehhez nem kell különösebb zenei műveltség, s reményeim szerint ekkor az emberek egy kicsit önmagukra ismernek. Optimista vagyok, hiszen lépten nyomon ilyesfajta közönséggel találkozom. A bonyolultságról csak annyit, hogy ez egy „szakmai" belügy. Lehet zene az, ami annyira összetett, mint például egy concerto, és zene a legegyszerűbb népdal. A lényeg inkább ott keresendő, hogy van-e egyáltalán közlendő az adott műben, s ha van, az emberi közlendő-e. A hallgató, ha őszinte közléssel találkozik, anélkül, hogy meg tudná magyarázni, mit hall, „át tudja venni". Természetesen egy concerto első hallásra nem fogadható be úgy, mint mondjuk tíz év múlva, miközben az ember öregszik, bölcsebb lesz, többet tud a világról, többet tud a műről, egyre gazdagabban tudja fölépíteni magában a művet. A bonyolultság csak egy olyan kérdés, hogy van-e még annyi az adott darabban, amiért érdemes másodszor, sokadszor megmerítkezni benne. — Mennyire befolyásol a közönség igénye veled szemben? — Nem tanulmányozom, hogy mit „eszik" a közönség. Saját magamat is „közönségnek" tekintem. Rengeteg élményt kaptam a legkülönbözőbb zenéktől, gyermekkoromtól napjainkig, s úgy látom, hogy ezek a zenék elhalásra vannak ítélve. Egyre kevesebb esély van arra, hogy a most felnövő generáció egyáltalán tudja, hogy ilyenek is voltak, lehettek volna: hogy gettókban még léteznek. Az igazi igényeiket szinte már meg sem tudják fogalmazni, nem tudják, hogy mit szerethetnének, milyenek ők valójában. Én a saját zenei élményeimet szeretném átadni, megosztani és nem kiszolgálni. Szembenézek a konfliktussal, hogy ez lehet sikertelen is. Ekkor megpróbálom másként, még jobban megfogalmazni. — A saját élményeidről beszéltél. Á zenészek, akikkel dolgozol, hogy viszonyulnak ehhez? — A Bop-Art az én szerzői zenekarom, ehhez kerestem társakat. Ez nem volt könnyű: az első öt évben óriási átjáróház volt a zenekar, megfordult benne a teljes magyar jazz-élvonal is, a második öt év már ezzel a fix társulattal telt. Olyan muzsikusokat találtam, akik fel tudják vállalni ezt a gondolatiságot. Ez a zene bármilyen mértékben teret tud nyitni az egyéniségnek is, lényegében azonban egy- magvú dolog, ez a gondolati rendezőelv a legfontosabb. V.G.Y. Kisbárány. Csak egy rajz, de benne sorsok, életek, évek, gyötrelem és kín. És a remény: a kisbárány az élet lehetősége vagy talán maga az élet. A vonal művésze a klasszikus arányok egyik legutolsó igaz, meggyőző mestere.-BP.,4 k
