Tolnai Népújság, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-02 / 230. szám

1993. október 2., szombat HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 9 Egy falu a megye közepén Szakály nem adja fel Munkanélküliség után - gyed Pszichoszomatikus jegyzet M Össznépi egymásra mutogatás Portréműsort sugárzott nemrégiben Makovecz Im­réről az egyik legkedveltebb hazai csatorna, a TV 1. Jeles építészünk elmesélte, ho­gyan élte át a szabadság, a demokrácia első mámoros pillanatait, s aztán hogyan lombozódott le. (Mint oly sokan.) Kiment a pesti ut­cára, a friss tavaszi szélbe - a baloldal választási veresége után -, és azt gondolta, hogy mostantól mindenki más­ként lélegzik, cseveg, cselek­szik. Hát egy frászt! - mondá. A házmesterek ugyanúgy nem takarítják a járdákat, a villamosvezetők ugyanúgy becsapják az ajtót a rohanó utas előtt, mint az­előtt. Számomra új volt ez a megközelítési mód, mert én eddig azt hittem, hogy nem a kisemberekkel van baj, hanem- a nagyokkal. Fönt nem történt meg az igazi váltás, csak személycseréket meg intézmény-átcsoporto­sításokat eszközöltek. De a Makovecz-filmet követően módosítanom kellett ezt a kényelmes álláspontomat, valahogy így: kollektív a vétkünk, mindannyian hi­básak vagyunk azért, hogy ilyen döcögősen haladunk a közjó felé. □ Itt, a két szigetország kö­zött - Eurázsiában - történ­nek ám csuda dolgok mos­tanság. Terjeszkedik a hit és terjeszkedik a maffia, új bio­falvakat létesítenek és régi fürdővárosokat lőnek szét. Szegény a nép, virágzik a korrupció, nem biztos, hogy minden „SZSZK-ban" ez a legkedvezőbb történelmi pillanat a többségi akarat érvényre juttatására. Mert ha valami, a többségi véle­mény bizony napról-napra, hírről-hírre változik. Stabili­tás kéne már, egy kis szi­eszta, az aknavetők árnyé­kában. Dehát mi lenne a há­borúval, milyen utcaszín­házi jelenetté korcsosulna a hatalmi harc, hogyha nem venne részt benne aktívan a nép? Bűnös aki tüzel, s bűnös aki tüzel. □ ■ Döbbenetes párbeszéd fültanúja voltam az alma­raktárban. Nagybani vásár­lás, télire. A vevő hölgy, aki ismerte az eladó hölgyet, felcsattant: — Micsoda apró alma! Ez ki van válogatva! — Dehogy van! Ilyen fajta. — Nekem akarod beme­sélni, stb... — Elhallgass, neked is megcsinálom... O jaj emberek! Asszo­nyok! Nem tekinthetnénk mától a becsületességet is alulról jövő kezdeménye­zésnek? Mert milyen jogon várhatja egy szélhámos al- maraktárnok azt, hogy a hentes jól megmérje neki a 70 deka darált húst, vagy hogy a képviselője végig­csücsülje a parlamenti ülé­seket, s esetleg még fel is szólaljon az érdekében? □ Pozitív példákra volna szükség. Olyanokra, me­lyekből az szűrhető le, hogy lám-lám érdemes kitartani, rendesen dolgozni, mert ab­ból is meg lehet élni. Nem is rosszul. Meghogy lám-lám X. polgármester, és Y. mi­niszter is feddhetetlen, no­sza kövessük! Munkálkod­junk, takarékoskodjunk, vál­junk tulajdonosokká, érték­féltőkké! Ide nekünk a pozitív pél­dákat, mert az ingadozó so­kaság csakis ezáltal befolyá­solható, kedvező irányba. Mert mostmár, vélhetőleg, nem pártokhoz, hanem személy(iség)ekhez köttetik a bizalom. Helyben vagyunk. Meg­érkeztünk, ezzel be is zárul a kör: a választással. Aki kö­vetendő példát kíván maga előtt látni, az követhető em­berre voksoljon! S aztán vág­jon 4 évig jó képet ahhoz, amit a választottja produkál. Ez az egyetlen gyógyír a mostani beteges, össznépi egymásra mutogatásunk el­len. Wessely Gábor Shopping dopping és csörgősipka Szakály a megye szívében fekszik, ahogy a polgármeste­rasszony fogalmazta. A 65-ös országút kettészeli, és itt ha­lad át Pécsről a főváros irá­nyába igyekvő vonat is. A falu adottságai tehát ígéretesek. Az 1611 lélekszámmal rendel­kező községben mégsem olyan rózsás a helyzet, mint amilyennek látszik. Nincs több és nincs nagyobb gond itt sem, mint az ország bármely részén, csak éppen annyi, mint ami a mai gazdasági helyzetből erre a falura jut. Ev végére a munkanélküliek száma tovább növekszik és több mint 70-re nő azok száma, akik már ezt a segélyt sem kapják.- Szakály legnagyobb tra­gédiája, hogy nem települt a környékre egyetlen üzem sem, ami munkát adna az em­bereknek - mondta Balogh Árpádné polgármesterasz- szony. A termelőszövetkezet sor­vadásra ítéltetett és nagyon valószínű, hogy a maradék 80 embert sem tudja sokáig fog­lalkoztatni. A faluban nem sok munkalehetőség van, az iskolában 15 pedagógus tanít, ezenkívül maradt az önkor­mányzat és a posta. Az ön- kormányzat nem tud vállal­kozni és így munkát biztosí­tani sem, mert nincs pénze rá. Próbálkoztunk mi pályáza­tokkal is, de nem, hogy pénzt nem kaptunk, de még vissza­jelzést sem. Sokat segíthetne TV ondják csak, mondják, JLVJL alighanem igazuk van mindazoknak, akik anélkül, hogy szülőanyámmal talál­kozhattak, összebeszélhettek volna, úgy találják, hogy a gyors, tartós boldogulás dol­gában két balkezem és lábam van. Folytonos düemmázhat- nékommal elbaltázok minden jó lehetőséget, sose tudom el­kapni az Isten lábát. Csepüljenek csak, úgy va­gyok már minden prédikáció­val, mint fal a borsóval, cso­dálkozva állom a szemek per- gését és bámulok, hogy még mindig tart a készlet. Azt is gyanítva persze, hogy a hiba csak részben van bennem. Va­lószínű azért nem érvényes rám a néphitnek az az igaz­sága, hogy aki burokban szü­letik, az szerencsés emberként élheti le az életét, mert valami mulasztás történhetett. Talán sietségében nem csempészett a gólya a burokba négylevelű lóherét is, hogy tökéletes le­gyen a védelmem és ne tudjon csúfságot tenni rajtam a bal- szerencse. — Fiam, mikor leszel már életrevaló!? Tengersokszor hallottam ezt a sírvanevető mondatot és hallhatnám ma is, ha élne még, akinek szájából édes volt az aggodalom és féltés min­den hangja. Ahogy a ritka di­cséreteké is, mikor sikerült el­kerülnöm a balekoknak állí­tott csapdákat. Most éppen egy ilyen csap- daállítóval támadt dolgom, amint erről frissen értesültem, nem is egyedüli céltáblaként. Sokan kaptuk a levelet kész­pénzzel bérmentesítve a titok­az itt élők gondjain egy kis vágóhíd, vagy egy tejüzem létrehozása, de mindehhez pénz kell, a hitelt nagyon ma­gas kamattal adják, pedig egyre sürgősebb valamilyen megoldást találni, hiszen jó, ha van 6 család a faluban, amelyik nem szorul rá a tá­mogatásra. Én már azt is eredménynek könyvelem el, hogy 9 munkanélküli falubelit sikerült a megyei munkaügyi hivatallal egyeztetve, helyben, közhasznú munkára felvenni.- Hány tagú a testület, amelyik a falut irányítja?- Velem együtt 10 tagja van, nagyon aktív, fiatalos lendületű, a községért tenni akaró emberek együttese. Az elmúlt évben a tiszteletdíjai­kat sem vették át, inkább fel­ajánlották az idősebbeknek karácsonyi ajándékra. Egye­dül az itt élők elismerését sze­retnénk kivívni. Azért vannak eredménye­ink is. A régi óvodánk életve­szélyessé vált, az átépítést már nem lehetett halogatni. Saját erőből, no és a szülők sok-sok önkéntes munkájával két év alatt elkészült.- Kell-e fizetni helyi adót a faluban?- Nem kell, meret nem sok értelme lenne, nem a kivetés a gond, hanem a beszedés. Azt a néhány jól működő vállal­kozást leszámítva, az itt élők­nek nincs adóra pénzük. Min­den hónapban növekszik azoknak a háztartásoknak a Régi és új noteszlapok zatos Budapest LF 1230-tól. Kinek-kinek képzeletére bíz­nám, hogyan fejti meg az LF rejtélyét, azt remélve, hogy nem azonosítja a betűjelet az­zal a gorombasággal, amit dühös emberek szoktak „röp- tetni" tőmondatként. A feladó az a bizonyos cég, amelynek „leány korában" volt már néhány viharos ügye nem éppen makulátlan üzleti erkölcsei miatt a Versenyhiva­tallal. Semminémű kapcsolatom nem volt a szagló hírű koráb­bival és titkos vágyaim között nem szerepelt az új nevűvel való ismeretség sem. Mégis ez - azt én nem tudom, honnan ellopott nevemmel és cí­memmel, a személyiségi jo­gaim és az adatvédelem újabb dicstelenségére azzal kö­szön rám, hogy gratulál eget­verő nagy szerencsémhez, mert íme, grandiózus szeren­csejátékuk 2. fordulójának let­tem, vagyok résztvevője. Kezdhetek bízvást allelujázni, mert egymillió értékű arany, ezüst, vagy egy Toyota Star- letnek lehetek boldog tulaj- dnonosa, ha ... Ha - és ez itt a lényeg - legalább két árucik­ket rendelek nyeremény­igénylő prospektus-kínála­tukból. Ezen normál- és ext­raméretű sportcsónak szere­pel. Ezt is, azt is kifejezetten a vízi szórakozásokat kedvelő fiataloknak és öregeknek szán­száma, ahol már a villanyt is kikapcsolták. A polgármesterrel folytatott beszélgetés után az „utca em­berének" a véleményére vol­tunk kiváncsiak. A babakocsit toló kismamát a bolta menet szólítottuk meg.- Munkanélküli segélyről mentem gyed-re. Pontosab­ban úgy vagyok gyed-en, hogy még egy fillért sem kap­tam a tb-től, négy hónapos a kisfiam és eddig pénz helyett csak leveleket küldözgettek, hol ilyen, hol olyan papírokat kérnek. A férjemnek még van munkája, Szekszárdon a húsi­parnál dolgozik, de állandóan attól rettegünk, még meddig, hiszen a vállalat nem áll va­lami jól. Mindennap egyre nehezebb, pedig van szőlőnk, kertünk és családi házunk, és sokat segít az önkormányzat is. Nem csak az iskoláskorú- aknak, de minden gyereknek, minden évben juttat egy kis pénzt. A szemüveges, ötven kö­rüli, aranyláncos urat úgy szó­lítottuk le. A teljes nevét nem árulta el, mert attól tartott, hogy az APEH küldött ben­nünket. Amikor megnyugtat­tam, hogy én ilyet nem is vál­lalnék, mondta, hogy István­nak szólíthatom.- Én mindennel foglalko­zom, ami megéri. így tüzelő és építőipari kereskedéssel, ser­téseket hizlalok, vannak lo­vaim, csikóim. A napokban adtam le kétszáz sertést, 107 ják így, télvíz idejének köze- ledtén, megfeledkezve arról, hogy 1993 őszén a magyar élemedett korúaknak - nyug­díjasoknak - spejzolási listáján első sorban nem gumicsóna­kok beszerzése szerepel, ha­nem krumpli, hagyma, meg más ezekhez hasonlóan prózai dolgok. Es a fiatalok? Ha elég oko­sak, korcsolyára, sílécekre és az ezek használatára alkalmas téli túrákra spórolnak. Már, ha van miből! Igazán nehéz eldönteni, hogy mi legyen most. Sírjak vagy nevessek, esetleg próbál­jam meg együtt a kettőt és majd meglátom, mi jön ki be­lőle? Tudtával annak a kinyi­latkoztatásnak, ami mostaná­ban hangzott el nyugodt erőék egyik, nyugati megyénkben tartott fórumán. Ott állt a mik­rofon mellé egy politikusunk azzal a vérforraló ostobaság­gal, hogy „létminimum már­pedig nincsen". Azaz: min­denki annyi pénzből éljen meg, amennyije van. Még tovább lépve a hitté­telként közreadott fennsőbb- ségi állásfoglalásban; lakatot a panaszos szájakra, senki se akarjon nemzetünk nehéz helyzetében túlnyújtózni a ta­karóján! Jaj, de nagyon érdekelne, hogy ez az úr, mondjuk csak fél évig, mekkora sikerrel iga­zítaná életbenmaradásának forintot fizettek kilójáért. Az azért már nem rossz pénz, nem?! Csak az a táp ne lenne olyan drága. A falu legismertebb és egy­ben a legelismertebb vállalko­zói a benzinkutas házaspár. Az AVANTI zászlója alatt működő kút már beválthatta a hozzá fűződő reményeket, hi­szen mindkettőjük Merce- des-szel érkezett a helyszínre. Az ötelet, hogy itt, Szakály- ban kell egy töltőállomás, 3 évvel ezelőtt Zsuzsában, a fel­eségben „fogant" meg.- Mi ezt megelőzően is vál­lalkozók voltunk, Tolnán volt egy száraztészta üzemünk. Az ötlet onnan indult, hogy volt egy telkünk itt a faluban, de az nem volt elég nagy a kút megnyitásához, ezért az akkor még tanáccsal kötöttünk egy szerződést 25 évre, erre a helyre. Az AVANTI pedig egy éve keresett meg bennünket. Az üzemanyagot zárt tartá­lyokba kapjuk tőlük, tehát ők felelnek a minőségért is. Való­ban, eddig elégedettek va­gyunk mindazzal amit elér­tünk. Szeretnénk tovább bőví­teni a vállalkozásunkat, egy kis üzletet is tervezünk hama­rosan megnyitni, ami az át­utazók igényeit szolgálná. Pil­lanatnyilag négy embert al­kalmazunk, de ha sikerül a shop-ot megépíteni akkor újabb munkaerőre lesz szük­ségünk. Mauthner Fotó: Ritzel feladványát a 6-7-8-10 ezer fo­rintokhoz!? Fúrja azonban az oldalamat más természetű kíváncsiság is. Lesznek-e és hányán, akik belépnek az üzleti tisztesség­ben közel sem jeleskedők által megajánlott újabb csörgősipka akcióba? Szeretném hinni, hogy okulva a csomagküldő szolgá­latok körüli botránysorozatok tanulságain, a korábbiaknál kevesebben szédülnek meg az aranytól, ezüsttől, meseautó­tól, rádöbbenve, hogy háztar­tásukból per pillanat nem a gumicsónak hiányzik (mi több, csónakok! hiányoznak). Miként üvegest se boldogít a hanyattesés. Akadnak persze más kérdé­sek is, mindenekelőtt az, hogy lesz-e már végre ebben a ki­csike, de annál nehezebb, éle­teket veszélyeztető gondokkal küszködő hazában olyan hi­vatal - a szükségtelenül sok és költséges hivatal között - amelyik rendet csinál a cso­magküldők házatáján? Gon­dolom más, korrekten mű­ködő •- mert vannak azért ilyenek is - csomagszolgálók örömére és megnyugvására is. A kissé késve megtett ható­sági lépések most a rendcsiná­lás elején jobbára csak ígérete­ket eredményeznek. Úgy látszik, még mindig vadulóban lévő piacgazdasá­gunknak aszerint lehet(ne) csak megálljt parancsolni, me­lyik anonimitását gondosan őrző csomagküldőnek ki a mentora, ki tudja elintézni, hogy a sokszor nyugati indí­tású bóvliáradat változatlanul kikerülhesse a behozatalra vonatkozó jogszabályokat, fi­zetési kötelezettségeket, még az áruk forgalmazás előtti kötelező minőségi vizsgála­tát is. Azt mondják, korrupció le­het ebben is? Hogy Krisztus koporsóját se őrizték ingyen és kéznek kezet kell mosnia? Akinek ez nem tetszik? Na- nana! Kéretik tartózkodni a becsületsértő kifejezések használatának még a gondola­tától is. Én, megtettem, mivel álló hétig rejtőztek ezek a sorok a szerkesztői asztal kézirathal­mazában. Azt kell mondjam, hogy szerencsémre. Az elmúlt hét ugyanis elegendő volt ah­hoz, hogy a feladatra hosszan készülődő Ipari és Kereske­delmi Minisztérium elkészítse és publikálja azt a rendeletét, ami a csomagküldő szolgála­tok további működését szabá­lyozza, védelmet garantálva a vásárlóközönségnek, mely epétfakasztóan kiszolgáltatott volt a törvényenkívüliségbe rejtőző távkereskedéssel szemben. Nos, a jövőben ezek a szerveződések nem vonhat­ják ki magukat a kereskede­lem egészére érvényes jogsza­bályok alól, kerülhetik el a kö­telező minőségi ellenőrzést; sinkófálhatják el név és cím, nyíltforgalmú üzlet működte­tése híján a jótállás, szavatos­ság előírásait. A cégeknek - melyek között azért nem mind építette sikerét a vevők átejté- sének gyakorlatára - a jövő­ben le kell vetniök eddig használt „álarcukat", azaz né­ven kell nevezniük magukat, megjelölve telephelyüket, nyíltforgalmú üzletük címét. S ami nem mellékes, reklámte­vékenységük se maradhat a régi, ha csak nem akarják a vásárlók átejtésében tettestár­saikká tenni a sajtót, rádiót, te­levíziót. Fogalmam sincs, mennyibe kerül most egy dísztávirat, mégis kísért a gondolat, hogy küldök egyet a minisztérium­nak, mert igaz, ami igaz, ké­sőbb is jobb cselekedni, mint soha! Nagyon időszerű volt már a kereskedelem kalózai­nak stoppot állítani. E gyik pesszimizmusra hajló barátom, aki egy aján­déknak szánt csoda-edény­készlet erejéig áldozata is volt a csomagküldőnek, úgy véli, ne siessük el a föllélegzést. Elég nevezetes nemzeti tulaj­donságunk, hogy még ér­vénybe sem lép nálunk egy-egy jogszabály, a csavaro­sabb eszűek máris tudják, hol nyithatóak meg a kiskapuk. Leintettem, amit nem vett jó­néven. Valószínű egészen ad­dig neheztel majd, amíg meg nem tapasztalja, hogy tényleg nem indulnak csörgősipka ak­ciók 1993. november 1. után. László Ibolya A benzinkutas sikeres vállalkozó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents