Tolnai Népújság, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-18 / 243. szám
1993. október 18., hétfő SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE «ÚJSÁG 5 Rovatunkkal ezúttal a szekszárdi Tartsay lakótelepre látogatunk. Bakó Jenő felvételén a telep első háza épül, Ótós Rékáé pedig mostani képét mutatja. Kérdésstaféta Negyven helyett harminc, vagy ötven Váradi István kérdése Sze- leczki Józsefhez, a polgár- mesteri iroda vezetőjéhez: A városban elhelyezett jelzőtáblák Ön szerint menynyire szolgálják a közlekedés biztonságát? A közlekedés szabályozásáról kinek-kinek megvannak a saját elképzelései. Ez is olyan terület, mint a foci, ehhez is mindenki ért... Akit korlátozásként érint a szabályozás, nyilván nem örül neki, mások, akiknek az érdekében születik a szabályozás természetesnek veszik. Sajnos olykor komoly összetűzések lehetnek az in- tézkedők és azok között, akiket kellemetlenül érint a szabályozás. Mindez persze annyit ér, Amikor 215 éve Mária Terézia rendeletét kihirdették Hőgyészen, s lehetővé vált a megye székhelyének áthelyezése Simontornyá- ról, még aligha gondolták, hogy a gyakorlatilag esélytelennek látszó Szekszárdra esik majd a választás. Előtte csaknem napra pontosan 55 évvel előbb, 1723. október 25-én éppen a Szekszárdon tartott generális kongregáció határozta el, hogy Simontornyán a megye számára székházat emel, s ezt 1726-1727 folyamán meg is valósították. Az építkezés kezdetleges technikája és a talaj adottságai miatt azonban csak félig sikerült a mű: az emberbarátsággal aligha vádolható nemesi ellenőrök is nehezményezik a vármegye tömlöcének állapotát, mert a rabok a talajvíztől és az állandóan párás levegőtől méltatlanul sokat szenvednek. A megye ezért kérvényezte Mária Teréziát, s persze azért is, mert a terület felső részén elhelyezkedő Simontornya hosszú és viszontagságos utat jelentett a délebbi területen lakóknak. Az instancia idején talán még mindenki úgy vélte, eséllyel száll versenybe. Dunaföldvár a legnépesebb mezővárosként is hiába reménykedett rossz fekvése miatt, Gyönk mellett viszont elamennyit betartanak belőle. Hadd ne ecseteljem, hogy mindeközben milyen a közlekedési morál. Ha végigmegyünk a városon, úgy tűnik, hogy sok a tábla. Biztosan lehetne kevesebb is, nincs azonban túlszabályozás. Csak úgy lehetne csökkenteni, ha a közlekedésben résztvevők partnerek lennének az intézkedőkkel. Olyan jellegű szabályozás nincs, ami felesleges kerülőre kényszerítené a közlekedőket. A szabályozásnál figyelembe kell venni a város szerkezetét, az utak állapotát. A szűk utak, a kis sugarú ívek nehezítik a közlekedést. Mindez mindannyiunktól figyelmet igényel. A város közlekedését szerves egységRejtett értékeink sósorban központi fekvése, kevésbé nemes családai jelenthettek érvet. Hógyész Apponyi birtokként komolyan szóba jött, de a köznemesek legtöbbje éppen a nagybirtokos befolyásától félt, s hasonló volt Tamásival is a helyzet. Végül két olyan település maradt, amelyeknek a lehetőség kihirdetésekor, 1778. október 19-én még alig volt esélyük, de három hónap múlva, 1779. január 20-ra a legesélyesebbek lettek: Kötesd és Szekszárd. ígéretekben aligha lehetett hiány, hiszen mindkét mezőváros tudhatta, mint jelentene jövendő fejlődésében a központi szerep. A nevezett napon Szekszárdnak kedvezett a szerencse, mert mindössze egyetlen szavazat- többséggel, de mellette döntöttek: jelentős országút mentén fekszik, többször adott már otthont ínéként kell kezelni. Nem lehet azokból bizonyos területeket kiragadni. Az utóbbi időben sok olyan igény érkezett, miszerint le kellene zárni bizonyos utcákat a forgalom elől. Ezeket azonban nem tudjuk teljesíteni. Nagy problémának tartom, hogy - annak ellenére, hogy szigorodott a sebességkorlátozás lakott területen - továbbra is sok a gyorshajtó. Az ötven kilométeres sebességhatár bevezetésekor felülvizsgáltuk a negyvenes korlátozó táblák indokoltságát. Néhány helyen megszüntettük ezt a szabályozást. Most újból felülvizsgáljuk és lesznek olyan helyek, ahol harminc kilométer lesz a megengedett sebesség. gy egy üléseknek, s ha egészséges ivóvize nincs is, de jó bora van (s ha ez van, ki inna vizet?), az apátságtól viszonylag olcsón lehet venni megyeháznak alkalmas épületet, ahol még a raboknak is emberi körülményeik lesznek. A szavazás után még évekig beadványok és ellenbeadványok kergették egymást a Szek- szárd-Bécs közötti úton, de végre 1783-ban már itt találjuk azt a hetvenhét tisztviselőt, akik a megye akkori hivatalnokseregét és kiszolgáló-személyzetét jelentik. Az ó éves jövedelmük együttesen több mint 12.000 forintra rúgott, s ennek egy részét feltétlenül helyben költik el. A kisebb hivatalnokok és a hajdúk ruházata, élelmezése bizonyosan lendíti a helyi ipart és kereskedelmet, a megmaradt pénz pedig jó befektetést kíván. Ettől kezdve hagyoMit sem ér azonban a jelzés, ha a résztvevők nem tartják be őket. Vannak szervek, szervezetek, akiknek erre kell figyelni. Úgy érzem, hogy a rendőrség részéről sokkal nagyobb odafigyelés lenne szükséges. Gyakoribb, több ellenőrzésre lenne szükség annak érdekében, hogy érvényt tudjunk szerezni az általunk elképzelt szabályozásoknak. Az pedig nem megoldás, hogy a közterületfelügyelők vegyék át ezt a hatáskört, nem az a feladatuk. A jelzőtáblákból nem „karácsonyfákat" akarunk csinálni, annál is inkább, mert sokba kerülnek. Épp elég pótolni a megrongált táblákat, hiszen egy-egy tábla ma már közel húszezer forintba kerül. Kérdésem Németh Zsolt tanácsnok úrhoz: Mi a véleménye a polgármesteri hivatal működéséről? Válasz: egy hét múlva! mány lesz, hogy szinte mindenki szőlőföldet vásárol, bort készít a megye vezetői közül, s nem kivétel a vármegye orvosa, de még a kéményseprője sem. A későbbi időben számottevő bevételt hozott a helybelieknek, hogy az ideköltöző központi hivatalok alkalmazottainak jó pénzért tudtak lakást adni, többen persze végleg megtelepedvén maguk építették. Szekszárd joggal számított arra, hogy aki közel van a tűzhöz, könnyen melegszik: ez kihatott utcai állapotára éppúgy, mint egészségügye fejlődésére, s általában befolyása növekedésére. Ez utóbbit az is tetézte, hogy az apátság már az egyetemi alapítványba olvadt, s fokozatosan teret nyernek a megyét irányító helyi erők. Száz év alatt a lakosság száma több mint kétszeresére duzzad, nem utolsó sorban az újabb hivatalok alkalmazottai révén. A megyeszékhelyi rang, mint fejlesztő erő, a szőlőtermesztés mellett a legjelentősebb tényező, még akkor is, ha hatása századunkra kétarcúvá vált. Illő lenne, ha Szekszárd a közelgő évfordulóról méltó keretek között emlékezne meg. Dr. Töttős Gábor A megyeszékhelyi rang Az igényekhez igazodva Tízéves fennállását ünnepli a szekszárdi V-ös iskola. Ebből az alkalomból kértük meg Kékesi János igazgató urat, idézze fel intézménye indulásának és az eltelt évtized a történetét. — 1981-82-ben még bizonygatni kellett a város akkori vezetőinek, hogy szükség van erre az iskolára. Sikeresen bizonygattuk. '82-ben elkezdődött az építkezés, 83-ban aztán itt volt az országos tanévnyitó ünnepély. Nagyon fiatal tantestülettel indultunk, én is a megye legfiatalabb igazgatója voltam. A legfontosabb feladatunk az volt, hogy a zavarmentes működést biztosítani tudjuk, hiszen igazi gyakorlata egyikünknek sem volt. Hamar elértük, hogy „magunkénak" tekinthettük az iskolát. Indulástól kezdve nagy sújt fektettünk a sportra, pontosabban az egészséges életmódra nevelésre. De nem vagyunk sportbeállítottságú iskola, hiszen ha csak a szakköreinket tekintjük, 45 féle lehetőséget kínálunk a gyerekeknek, a sport, a nyelvek, a színjátszás, a tánc, a szaktárgyi jellegű foglalkozások témakörében. — Ezzel már át is tértünk a jelenbe. — Nos, ahogy változtak az iskolával szembeni elvárások, úgy próbált alakulni az iskola is. Bevezettük a német nemzetiségi oktatást, a számítógépeink számát és minőségét is folyamatosan az igényekhez alakítottuk, hogy ezáltal is segítsük a gyerekekeket az eredményes haladásban. — Létesítmények, a feltételek biztosítása tekintetében -úgy tűnik - elég jól áll az iskola. — 36 tanteremmel rendelkezünk, zárt láncú videoháló- zattal, stúdióval. Komoly könyvtárunk van, nagy tornatermünk, de az aulát és a folyosókat is felhasználjuk test- nevelési célra. Sajnos a tervezett uszodát nem valósították meg annak idején, ezért a városi uszodába járnak a gyerekeink. A konyhánk is nagyon jó. Jelenleg egyébként 908 tanulónk van, fokozatosan csökken a létszám, a feltételek tehát javulnak. — Mi sejthető a jövőről? — Az iskola környezetének jövőbeni elvárásait nem ismerjük, ezért erről nem tudok beszélni. Az új oktatási törvény szerint 10 éves lesz az általános iskola a pályaválasztás idejének „kitolása" érdekében. Meg kell mondjam, hogy az új törvényben nagyon sok olyan rész van, amelynek végrehajtásának bevezetése egy, két vagy három év múlva lesz esedékes, nagyon kevés olyan dolog van, amit ma pontosan tudunk, hogy na, akkor ezt így kell megcsinálni. Sok a bizonytalanság, minden szinten. Én mindenesetre úgy gondolom, hogy az iskolának olyanná kell válnia, ahogyan azt az oktatásirányítás és a társadalmi környezet elvárja tőle. Az iskolának egyfajta kiszolgáló szerepe kell, hogy legyen, a változásoktól függetlenül. sk A városközpontból a szélére Haj dán 220 éve, 1773. október 21-én, egy kisgyermek gonda tlanságából Decs községet teljesen elpusztította a tűz: 247 ház leégett, tizenegyen meghaltak. 215 éve, 1778. október 19-én, Hőgyészen az alispán tudatta a rendekkel, hogy Mária Terézia hozzájárult a megyeszékhely központi helyre való át kői töztetéséhez Simon tornyáról. 115 éve, 1878. október 18-án vette át Tóth Károly a Szeg- zárd-báttai Dunavédgát-társulat ármentesítési munkálatainak vezetését. 105 éve, 1888. október 18-án adta hírül a Szekszárd Vidéke, hogy Babits Mihályt (a költő atyját) a királyi ítélőtáblához kisegítő bírónak nevezték ki. 100 éve, 1893. október 23-án Szekszárdra látogatott Klamarik János miniszteri tanácsos, hogy megvizsgálja egy gimnázium alapításának lehetőségét. 90 éve, 1903. október 18-án Dömötör László Alakítsunk szőlőmívelési szövetkezetét című cikkét közölte a Tolnavármegye. 85 éve, 1908. október 19-én és 20-án havazott Szekszárdon, „az edényben tartott vizen jégkérget képzett a hideg". 80 éve, 1913. október 23-án a Tolnavármegye és a Közérdek felhívta a figyelmet: az Indiai varázsszínház Ben Mirza Ali bey- jel, „az eléghetetlen emberrel" a Szekszárd szálló nagytermében lép fel; a katolikus körben mozgófilmeket vetítenek, Napokon csókja, A mókus, A cowboy állást keresek címúek mellett főleg messzi tájakat bemutató képsorozatokat ígértek. Krónikás A gyermekmegőrzőt áthelyezik November 1-től új helyre költözik a gyermekmegőrző Szekszárdon, az érintett szülők legnagyobb bánatára. Még csak pár hónap telt el, hogy írtunk arról: azoknak a szülőknek is, akik a gyed igénybevétele miatt nem adhatják gyermeküket bölcsődébe, lehetőségük lesz ezentúl arra, hogy elfoglaltságaik , nagyobb bevásárlások alkalmából, továbbképzések idején, váratlan helyzetekben, megfelelő szak- képzettséggel rendelkező felügyeletre bízhatják a nap bármely időpontjában a kicsiket. A Perczel Mór utcai bölcsődében, a város közepén kapott helyet a gyermekmegőrző. A szülők éltek is a lehetőséggel, az utolsó hónapokban már napi 20-22 gyerek érezte itt jól magát. Mire a szülők és a gyerekek is megszokták és megszerették a helyet, jött a hír, a megőrzőt a Kadarka utcai bölcsődébe tették át. Az okokról Takács Béláné- val, a szociális és egészség- ügyi gondnokság vezetőjével beszélgettünk:- Kényszerhelyzetben született döntés volt. A Kecskés Ferenc utcai bölcsőde bezárása után nagyobb teher nehezedett a fennmaradó két intézményre. A megőrző áthelyezésével 20 helyet nyertünk azok számára, akik minden nap kénytelenek gyermeküket bölcsődébe vinni. Csatárról hajnalban mégiscsak köny- nyebb a belvároshoz közeli Perczelbe bevinni a kicsiket, mint a számukra igencsak távoli Kadara utcai gyermekintézménybe.- Nem félnek attól, hogy a gyermekmegőrző áthelyezésével fokozatosan megszűnik az érdeklődés a szolgáltatás iránt, hiszen éppen az volt a vonzó ebben a lehetőségben, hogy a belvárosban volt, könnyen megközelíthető helyen?- Nagyon sajnálnám, ha a szülők elpártolnának, mert a Kadarka utcai bölcsődében is nagyszerű feltételek között két gondozónő várja a gyerekeket. A megközelítés is megoldható, hiszen a 9-es és a 15-ös busz a közelben áll meg. Remélem az érintett szülők megértik, a döntés nem volt könnyű, megpróbáltuk az igényeket és a lehetőségeket összehangolni. Öt évvel ezelőtt a városnak hat bölcsődéje volt, mára ez kettőre szűkült.-Mauthner- Fotó: Ótós í »
