Tolnai Népújság, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-16 / 242. szám

12 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. október 16., szombat * Az ö dolga A virtuális realitás érdekli a basszusgitárost Interjú Kiss Llászlóval, az Európa Kiadó tagjával — Nem mondhatni, hogy na­gyon fogyasztanád a zenekarokat. Volt az URH a nyolcvanas évek elején, azóta pedig az Európa Ki­adó. — Vendégként játszottam még az Orkesztra Limában, Balatonban... — Hogyan kerültél ebbe a kö­zegbe? — Gyerekkori barátok va­gyunk a Jenővel (az Európa Ki­adó „igazgatója" - a szerk.), és együtt csináltuk a legeslegelső zenekarunkat, a legeslegelső gitárt együtt kaptuk. Valami ilyen úton. — Soha nem csalogattak más zenekarokba? Hiszen elég nagy cserebere megy ezen a vonalon is. — Nem. Magaménak érez­tem a dolgot, nem tartottam fontosnak, hogy elmenjek in­nen. — Milyen erő működteti be­lülről az Európa Kiadót? — Mikor? Most a Jenő ereje működteti egyértelműen. Ré­gen ez inkább egy közös munka volt. — Neked így megfelel? — Azon a szinten, ahogy most én művelem, megfelel. Arra figyelek, hogy megfelel­jek egy jó basszusgitáros sze­repének. Régen arra figyeltem inkább, hogy milyen jó a szö­veg, milyen jó az egész ... Most inkább arra figyelek, hogy az szólaljon meg, amit a Jenő szeretne hallani. — Köztudott rólad, hogy a te fő tevékenységed a komputer gra­fikára irányul. — így van. Négy-öt évvel ezelőtt kezdtem el komputer grafikával foglalkozni. Egy­részt azért, mert mindig is ér­dekelt' a vizuális megjelenés, és mostanában az emberiség sorsa ahogy alakul, ez a vizua- litás annyira meghatározó ... Hogy is mondjam? A gyere­kek már lassan nem fognak tudni írni, olvasni, csak televí­ziót vagy különféle képernyő­ket nézni. Ez olyan fajta vizuá­lis kulturális robbanást ered­ményezett - bár az igazi for­radalomnak még abszolút előtte állunk -, hogy úgy ér­zem, nagyon fontos ott lenni ennél a dolognál. Azért, hogy ennek a dolognak a hasznos és humánus oldalait is megta­lálja az ember. — Te mire használod? — Én képeket és filmeket csinálok a komputerrel. — Úgy tudom, Európa majd' minden országában volt már kiál­lításod. — Elektronikus fesztiválon nyertem díjakat. Nagyon jó kiállítások voltak, ez egy hálás téma: valamiért mindenkit vonz, érdekel és nagy látoga­tottságuk is van a komputeres kiállításoknak. — Szóval a Kiss Llászló név jól cseng szakmán belül? — Volt egy időszak, ami­kor jól csengett. Most már nem, mert egy másik fajta do­loggal kezdtem el foglalkozni. Ami most borzasztóan érde­kel, az a virtuális realitás. — Jól hangzik ... — Mondjuk egy sisakot te­szel a fejedre, amin belül van két képernyő és te azon a két képernyőn egy virtuális teret látsz. Ebben a virtuális térben te mozoghatsz, megfoghatsz tárgyakat, odébb teheted őket. Az egy másfajta valóság, olyan valóság, amit a kompu­ter hoz létre. Virtuális való­ságnak, azaz látszólagos való­ságnak hívják, ami szerintem hibás elnevezés, mert az egy igazi, valódi valóság. Csak éppen ott. Ennek irdatlan spektruma van a jövőre nézve. Valószínűnek tartom, hogy a televízió a mai formájában 15-20 éven belül megszűnik. Az információt hordozó mé­diák abszolút ebbe fognak be- lelsűrűsödni és az az érzésem, hogy az emberek az idejüknek a nagy részét ilyen virtuális­nak nevezett komputer terek­ben fogják leélni, viszont telje­sen valós élményeket fognak szerezni. — Ez pozitív vagy negatív do­log? — Attól függ, mire használ­ják fel. Lehet egy teljesen inak­tív társadalmat létrehozni, ahol mindenki semmi mást sem csinál, csak fogyaszt, mondjuk. De lehet az ellenke­zője is ... Ezek olyan lehető­ségek, amiktől el is lehet re­pülni, meg meg is lehet halni tőlük. • KRZ Fotó: Degré Gábor ZUG-tárlat Baky Péter BOHÓCOK. dig szerelmes bohóccal, aki Szinte nem élt, él alkotó- mind a mai napig megmarad- művész, aki valamilyen for- hatott „udvari bolondnak", s mában ne azonosulna velük; a nevetve hülyézheti le a ki- kívül nevető, belül síró, min- rályt. Koncertek imitt-amott Ami biztos: ma Tamásiban a Gázló- és az Ólommadarak, Szekszárdon, a Graffitiben a Rés lép fel. Jövő héten pénte­ken Szakályban, majd szom­baton a Graffitiben újfent Gázló. Október 26-án a szek­szárdi sportcsarnokban EDDA, 30-án Blues Factory a Graffitiben. November 3-án Prosectura a sportcsarnokban, ugyanitt 24-én Rapülők. Ami nem biztos, de szó van róla: Kispál és a Borz (a 18.-a nem igaz Szekszárdon!), Szi­ámi, Mester és tanítványai, Manhattan, stb. Tudomásunk szerint a Graffiti egy karácso­nyi banzájt is szervez. írott képek Nostradamus adja közre, hiszen az első megjelenés dátuma 1973. Azóta, ahogy mondani szokták, már sok víz lefolyt a Dunán, s nem véletlen, hogy két évtizeddel ezelőtt a szövegmagyarázó nem nagyon tudott mit kezdeni példának okáért a követ­kező Nostradamus-jöven- döléssel: Sűrűn lakott területek lak­hatatlanná válnak, nagy nézeteltérés dúl föld­szerzés miatt: Józanságra képtelenek ke­zére jutnak országok, azután halál és viszály sújtja a nagy fivéreket. Talán nem erőszakolt a párhuzam, ha ezt az egyéb­ként számos általánosságot is tartalmazó próféciát ösz- szevetjük a jelenlegi dél­szláv helyzettel, ahol való­ban nagy nézeteltérés dúl a testvérnépek között, halál és viszály jár a háború nyomában. Persze, ki gon­dolt volna erre két évtized­del ezelőtt... Szeri Árpád Újabb fejezetéhez érke­zett a hazai Nostrada- mus-irodalom, miután végre teljes egészében meg­jelent a rejtélyes középkori látnok még rejtélyesebb könyve. A Próféciák-ból mindeddig ugyanis csak részleteket olvashatott a magyar közönség, minde­nekelőtt az utolérhetetlen Ráth-Végh István közrea­dásában, majd később, az okkultizmus futótűzszerű hazai terjedésével párhu­zamosan mind több „ava­tott" kutató tollából. Ezen művek többségét a botrá­nyosan gyenge színvonal miatt joggal borítja a fele­dés homálya, jóllehet, nem árt tudni: Nostradamus misztikus, s meglehetősen nehézkes nyelvezettel írt jóslataiból többféle magya­rázat hüvelyezhető ki. A 24.(!) kiadás alapján készült, s az Erika Cheet- ham magyarázataival ellá­tott kötet igazából nem a legújabb eredményeket Egy fesztivál képei Hogy kinek hogyan esett a múlt szombati Opel-Dominó Fesztivál, abban most nem merülnénk el, az viszont bizo­nyos, hogy a zenekarok vették a bulit. Azt mondják egyébként, ez a legjobb lázmérője egy ilyen eseménynek. A Kulturális Szemle láthatóan tisztelte a nagynevű kollé­gákat, a Mask beleadott apait-anyait, hiszen még nem túl ismertek, a Tankcsapda azt csinált a közönséggel, amit akart, a Takáts Tamás Dirty Blues Band a sportcsarnokba házibuli hangulatot varázsolt, míg a Pál Utcai Fiúk hideg, „kegyetlen" profizmussal gyűjtötte be a tapsokat. Hogy szükség van ilyen eseményekre, az egyértelmű, legalábbis a hatalmas tömegből mi ezt szűrtük le. Az év hátra lévő hónapjaiban, a hírek szerint, lesz még pár olyan koncert, ahol a megjelenés ajánlott. Szekszárdon Ótós Réka és Degré Gábor fotózott. Lukács úr tud egy munkát, ami jól fizet K

Next

/
Thumbnails
Contents