Tolnai Népújság, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-11 / 212. szám
4 «ÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1993. szeptember 11., szombat Se a falu, se a műemlék-felügy elet nem járult hozzá Renoválják a medinai szer- bek templomát. Állványerdő veszi körül, egészen a kupoláig. A tetőről már hiányzik is a cserép, fóliával védik a beázástól. Végre, hogy renoválják! - jajdul fel az ember szíve, mert ez a becses és szép bel- sejű templom, ott a falu közepén, bizony már kezdte levetni ruháját. Hámló vakolat mindenütt, málladozó cserepek a tetőn, beázó, korhadó lécekkel és gerendákkal. 1989 decemberére lett kész a szélszaggatta torony rézborítása. Azóta állja a vihart. Az akkor szavahihetők úgy számítottak, hogy megújul a tető, fehér lesz a fal. Végül három évnek és tíz hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy értő kezek újra állványozzanak, lécezzenek, csere- pezzenek, s majd friss malterral javítsák a hiányokat. A szerb egyházközösség a szentendrei központúktól egymillió háromszázötvenezer forintot kapott erre a célra. Se a falu, se a műemlék-felügyelet nem járult hozzá. A költségvetési számítások szerint ez az összeg a tető teljes felújításához lesz elegendő: gerendák, lécek, cserepek cserélődnek, ott ahol kell. A lényeg, hogy a beázások miatt ne menjen kárba a patinás belső. Ha még marad a pénzből, úgy a toronyrész is kap új külsőt. S a folytatás ... talán majd jövőre. Komád László Templommentés „Életben maradtak" A Tolnatext-sztori A fenti címet sokkal köny- nyebb kiejteni, mint talpon maradni ezekben a zűrzavaros időkben. Örömmel jelentem, hogy azért van akiknek sikerül az utóbbi is. Nagy jelentőséggel bír manapság az „állóképesség", hiszen ha csak ezen konkrét eset „populáris" vonatkozását nézzük, 260 ember munkahelyéről van szó. A Tolnatext Kft., ismertebb nevén a tolnai „selyemgyár" épületei fölött tavaly novemberben még akkor is baljós felhők ijesztgették az ott dolgozókat, amikor a város többi pontján bágyadt napsütés tartotta a lelket az emberekben - fogalmazhatnánk át Pfundt- ner Antal ügyvezető igazgató szavait, természetesen a lényeg tiszteletben tartásával. A 97%-ban állami, 2%-ban ön- kormányzati, 1%-ban dolgozói tulajdonban levő cég tavaszi taggyűlésén az állam képviselője pedig már felvetette a végelszámolás lehetőségét, ami gyakorlatilag a roló lehúzását jelentette volna. A kft. vezetése persze ezt nem találta annyira jó ötletnek, jóllehet a cég több, mint 20 milliós vagyonvesztést szenvedett el '92 folyamán, (nekik tartozó) partnercégeik széles körének felszámolása, a „búcsúajándékként" nekik örökül hagyott behajthatatlan tartozások miatt. A tavalyi év 60 milliós veszteségének másik - nagyobbik - fele pedig gazdálkodási problémákból származott. A behajthatatlan kintlevőségek pótlására ugyanis - a némi elkeseredésből adódó túlzással uzsorakamatnak titulálható - 40%-os kamatozású hitelt kellett felvenni. Jó példa ezen fajtájú kiadások nagyságrendjére, hogy a tavalyi árbevétel több, mint tíz százaléka „ment el" bank és bankjellegű, valamint vámjellegű költségekre. A harmadik nagy érvágás a korábban vámmentes kvóták megszűnése volt, mind az export, mind az import terén. Ez is mintegy 20 milliót „úsztatott el". Jól látható, hogy ezen roppant banánhéjaknak közük sincs a termeléshez, a cég tehát nem azért szegte (volna) a nyakát, mert nem tud eladható terméket produkálni. (Talán volt így ezzel más - azóta már kimúlt - vállalat is.) Hogy miért, azt a szakértőknek (például: „szakértő kormány") kellene megválaszolniuk. (De most különben is a Tolnatext történetéről van szó.) Szóval a vezetés, látva, hogy ennek a helyzetnek a fele sem tréfa, szigorú pénzpolitikát vezetett be még a tavalyi évben, ami gyakorlatilag abból állt, hogy nagyrészt csak készpénzért árulták a portékájukat. Megszerezték az önálló külkereskedelmi jogot, házon belüli átszervezéssel önmaguk intézték ezentúl azt, amit a „bonyolítók" (sic!) súlyos milliókért csináltak addig. A tavaly bevezetett vámokat idén szerencsére eltörölték, így sikerült némi pénzt megspórolni. A belföldi piacon az árat, a külföldin az eladás volumenét tudták növelni. Mindezen intézkedések következtében idén már nemhogy csökkenti a veszteségét a cég (ami önmagában is szép eredmény lenne), hanem '93-ban már 4-5 milliós nyereségre lehet számítani, a tavalyi 60 milliós mínusz után! Nem túlzás azt állítani, hogy nagyon kevés vállalat büszkélkedhet Magyarországon ilyen eredménnyel. Az egykori „Szent tehén-szférában" pedig egyedülálló a dolog. A hitelállomány azonban még most is óriási. Csökkentésére programot dolgoztak ki, melynek lényeges elemei a tulajdonukban levő ingatlanok - igaz, nem mindenáron való - eladása; „munkahelyfenntartó" alapítványi pénz elnyerésére történő pályázat benyújtása; a drága forinthitel deviza-hitellel történő kiváltása, szintén pályázat útján. A cég tehát termel, fizeti az adót, a tb-járulékot, a hiteleket, no meg fizetést is ád, azaz úgy tűnik él. A Nap is oda-odakacsint mostanában a fonalak terjedelmesítésével, festésével és szövésével foglalkozó gyárra, amely 1986-ban még 740 főt fogla- koztatott. Ám ami nagyon fontos: a megmaradt bő negyedezres létszámot már nem fenyegeti jelentős elbocsájtás. sk A sportcsarnok hasznossága nem mérhető forintban Válasz egy képviselői megjegyzésre A Népújságban tudósítás jelent meg Wy aláírással a tolnai testületi ülésről. A testület a város I. félévi gazdálkodásáról szóló tájékoztatást tárgyalta. Ennek során egy képviselő a következő megjegyzést tette: „Elgondolkodtató, hogy az önkormányzat saját intézményei közül leginkább a sportcsarnok az, amelyik mint egy feneketlen zsák csak viszi-viszi a milliókat, miközben bevételt alig-alig produkál". E szavakra kívánok röviden reagálni. A képviselő úr megállapításai jelentős tájékozatlanságról tesznek tanú- bizonyságot a sportcsarnok működési feltételét és tevékenységi körét illetően. A tolnai sportcsarnok oktatási intézmény, ami reggel 8 órától délután 17 óráig kizárólag az iskolai testnevelés és sport ügyét hivatott szolgálni. A város lakói és a sportolók részére naponta 17 órától 21 óráig és a hétvégeken tudjuk biztosítani a létesítményt. Az önkormányzat ennek figyelembe vételével írja elő évenként a sportcsarnok ár- és díjbevételét. Ez az előirányzat az elmúlt évben pl. 312 ezer Ft volt, a teljesítés összege pedig 830 ezer Ft. Ezt a 266 %-os teljesítményt nevezi a képviselő úr alig-alig produkálásnak. Ez esetben a többletbevétel fel- használást nyert a tetőszigetelés felújításánál. Lehet ugyan a bevételt növelni, de miután az időbeni lehetőség behatárolt, (a teniszezők 21 órától éjfélig tudják csak a csarnokot bérelni) erre csak egy lehetőség van, a jelenlegi óránkénti 600 forintos bérleti díj emelése. Ezt nem tehetjük meg a város mozogni, sportolni vágyó lakóival szemben. Évek óta november elejétől március közepéig nincs szabad óra a csarnokban, a városlakók százai járnak rendszeresen a létesítménybe. Ennek egészség- megőrző hatását nem lehet forintban mérni. Végezetül, a képviselő úr a város gazdálkodásáról szóló tájékoztató kapcsán csupán egy, a fentiekben idézett észrevételt tett. Ezzel szemben meggyőződésem, hogy a város ez évi 431 milliós költségvetésének egyensúlyát elsődlegesen nem a sportcsarnok ár- és díjbevételi összegének növelésével lehet biztosítani. Szerencsére a testületi tagok döntő többsége alapvetően másként ítéli meg a sportcsarnok alapfunkcióját és az ott folyó tevékenységet. Schmidt József sportcsamokvezető A jelzőoszlop nem jelez Eljött az őszi kaszálás ideje, már ami az utak mentét, árokpartokat illeti. Valamikor narancs- sárgába öltöztetett munkások tették ezt, kaszájukkal gondosan kikerülve minden gallyat, útjelző oszlopot. Manapság minden rafinériával ellátott gépek végzik e munkát. Persze az irányító ott az ülésben, aki osztogatja a parancsokat a szorgalmatos, gyorsfordulatú kaszának. Az meg szegény nem tehet egyebet: felaprít mindent, ami a fű között meg az útszéleken leledzik. így a műanyag jelzőoszlopokat is misz- likre vagdossa, mint háziasszony a lecsónak szánt paprikát. Olykor előfordul, hogy a gép előtt haladó szorgos kezek kirántják a földből az oszlopokat megóvva így a közpénzből vett köztulajdont. S aztán reménykedhetnek a közlekedők hogy egyszer majd, valamikor, valaki vissza is helyezi azokat. Emlékszem jó pár évvel ezelőtt nagyobb becsülete volt ennek a hasábformájú, műanyag jelzőoszlopnak. Szorgos lábak döntögették, ügyes kezek lopták, fűrészelték, hogy postaláda készüljön belőle. Ma már nem ez a módi, hisz' potom 2700-ért csicsás levélszekrény kapható. Nos, hát a jelzőoszlopok nem jeleznek, ott fekszenek a Szedres környéki útszéleken, kitéve a prédára vadászoknak. Amelyik egészben van, azt viszik, amelyik meg csonka, az a kutyának sem kell. Azon morfondírozom, hogy az illetékesek milyen elkülönített közpénzből fogják ezt pótolni? Ha jól belegondolok: némi kulturáltsággal, odafigyeléssel könnyen lehetne e bajon segíteni. Csak egy kicsit kellene lelkiismeretesebben dolgozni minden arra kárhoztatottnak. Komád László Padlások kincsei... A vasmacska Kovács által készített alkalmatosság. Fontos volt minden gazdasági udvarban, ahol mindennapos volt a vízhúzás. A medinai kutak vízhúzó hengerén legtöbbször kenderkötél tartotta a vödröt. A sok merítés miatt - tele vödörrel - az ernyedt kötél egy- szercsak elszakadt. Akinek volt vasmacskája, az könnyűszerrel kihalászta a fenéken lévő vödröt. Akinek az hi- hányzott, bizony futkoshatott szomszédról szomszédra, míg valaki kölcsönözte. Három, körülbelül 35-40 cm hosszúságú, kihegyezett és a végeinél meggörbített vasdarabból forrasztotta össze a kovács. Karikában végződött, ehhez kötötték a kötelet. Leeresztették, s a lepottyant vödörbe a három hegyes karom egyike biztosan beleakadt. Később már drótkötelet is használtak a kúthoz, vagy a kóckötél végén, a „vízbemár- tózó" részt helyettesítették lánccal. így egyre kevesebb lett a váratlan „baleset". Ha a szükség úgy hozta, négyágú vasvillából is lehetett „vasmacskát" készíteni. Az első és harmadik ágát jobbra, a másodikat és negyediket balra hajtogatták, kellő előmelegítés után. S máris indulhatott a halászat. Ma már ez az egyszerű, de az adott pillanatban fontos, szükséges eszköz egyre ritkábban látható. Természetes is, hiszen a kerticsapnál nincs rá szükség. K. L. Színielőadások A tolnai művelődési ház kollektívája a közelmúltban már sok új kezdeményezéssel hívta fel magára a figyelmet, és vívta ki gyakorta a város népének elismerését, még akkor is, ha az „istenadta" olykor hajlamos a fanyalgásra. Újabb lehetőség az örömre, vagy a szájak elhúzására (mentalitás szerint), hogy a „művház" az 1993/94-es színházi évadra bérletsorozatot hirdet. Természetesen nem arról van szó, hogy a szekszárdi színházi előadásokra Tolnán is árulják a bérletet, hanem arról, hogy a tolnai művelődési ház színielőadások helyszíne lesz több alkalommal, a fent megjelölt időszakban. Két korosztályt szemeltek ki a színházművészet rendszeres tolnai befogadójának szerepére: az óvodás-kisiskolás nemzedéket és a felső tagozatos-középiskolás réteget. Előbbiek „mesebérletet" válthatnak, utóbbiak „ifjúsági bérletet". Az óvodásbérlet októberben, decemberben, februárban és áprilisban, míg az ifjúsági októberben, novemberben, februárban és márciusban használható majd. Az árak mérsékeltek, annak ellenére, hogy a fellépők között lesz a Ciróka Bábszínház, a Szegedi Mini Színpad vagy épp Hobo. A „művházasok" elmondták, hogy a sorozatot természetesen csak megfelelő számú jelentkező esetén tudják indítani. Nyugalom, kedves szülők, még senki nem késett le semmiről, hiszen a bérleteket csak szeptember 20-tól kezdik árulni a kultúra tolnai házában, két nappal az ifjúsági bérlet első előadása előttig, azaz október 20-ig. sk Almás-e az alma? 1500 tonnás vitamindepo várja a déligyümölcs-élve- zetbe már beleunt, hagyományos ízekre kiéhezett embereket Bogyiszlón. Hétfőtől kiderül, aímás-e az alma, vagy még mindig kedvelt gyümölcs. Ekkor indul ugyanis a nagyüzem a nagy mezőgazdasági üzem, a bogyiszlói Dunagyöngye Mg. Tsz. almásában. A tsz-nek idén sincs lehetősége arra, hogy fizetett napszámosokkal szedesse le az összes megtermett gyümölcsöt. Ezért '93-ban is meghirdették a nagyközönség számára a „szedd és vidd" (no de előbb fizesd ki!) akciót. Természetesen a fára mászni nem tudó, vagy nem akaró kuncsaftok is hozzájuthatnak a Jonathánhoz, Goldenhez vagy Starkinghoz. Äz almásban jártunkkor a Palánkon tanuló leendő gazdaasszonyok végeztek előszü- retet. sk Miért nincs MÉH-telep? Olvasónk - név, rím a szerkesztőségben - érdeklődött, hogy miért nincs Tolnán MEH-telep, illetőleg, hogy van-e a városvezetésnek valamiféle ezirányú terve. A kérdéssel Háry Jánoshoz, az önkormányzat osztályvezetőjéhez fordultunk.— Nem hiszem, hogy a polgármesteri hivatal feladata lenne, hogy MÉH-telepet létesítsen - válaszolta. — Idáig még egyetlen vállalkozó sem keresett meg bennünket azzal, hogy ő ilyen átvevő helyet akar üzemeltetni Tolnán. De ha lesz rá jelentkező, és a terület adottságai - elsősorban környezetvédelmi szempontból - megfelelők, a hivatal természetesen hozzájárul a vállalkozás beindításához.
