Tolnai Népújság, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-09 / 210. szám

8 »ÚJSÁG KÖRNYEZET BARÁT 1993. szeptember 9., csütörtök A természet kalendáriuma Szeptember-őszelő (I.) Szeptember hónapunk neve is római eredetű. Akkoriban márciusban kezdődött az új év ezért van az, hogy a szeptem­ber név, latinul hetediket je­lent. Régi kalendáriumokban ta­lálkozhatunk a szeptember régies neveivel is. Így hajdan nevezték Szent Mihály havá­nak, vagy őszelőnek. Az egykori kalendáriumok szeptemberi érdekességet is jegyeztek fel. Például i.e. 426-ban Rómát és környékét hatalmas hőhullám és aszály sújtotta. Máskor szokatlanul hamar köszöntött be a fagy: 1392. szeptember 20-a körül olyan fagyhullám pusztított egész Európában, hogy a sző­lőfürtök bogyói valóságos jéggolyókká váltak. 1462 szep­tember végén Erdély egész te­rületét hó borította be. A szo­katlan időjárásnak az elmúlt évszázadok során se szeri, se száma. 587 szeptember végén Róma környékén olyan felhő- szakadás volt, amelyre em­beremlékezet óta nem volt példa. 1014 szeptemberének második felében Flandria és Anglia szenvedett sokat a fel­hőszakadásoktól, majd az azt követő árvizektől. 1601 szep­tember 21-én Havasalföldön hullott „véres eső", amelyet valószínűleg valamilyen siva­tagi eredetű por színezhetett meg. Szeszélyesség tekintetében szeptember a hetedik helyen áll az év hónapjainak a sorá­ban, azaz ekkor viszonylag ki­egyensúlyozott időjárásra számíthatunk. Már szeptember első napjá­hoz is több babona fűződik. Az egykori parasztregula sze­rint ennek a napnak időjárása meghatározza a következő négy hetét is. Szeptember 5-e Lőrinc napja, mely után már nem olyan „jó" a dinnye, mint korábban. A néphit szerint ha Lőrinc szép idővel érkezik, akkor hosszú őszre számítha­tunk. Szeptember 8-a is bő­velkedett ősi, pogány népszo­kásokban. A népi megfigyelé­sek szerint a Kisasszony hajtja el a fecskéket. A valóságban azonban a fecskék jó része már augusztusban elhagyja fészkelőhelyét és megindul dél felé. Sok helyen ekkor (szeptember 8-án) kezdődik a dióverés, és az őszi gabona ve­tése is. Egykori mondás sze­rint ha 21-én, Máté napján tiszta az idő, akkor sok esz­tendőre lesz bor a pincékban. A babonás ember egy világért sem vetett volna hajdan ezen a napon, mert az szerencsétlen­séget jelentett. Szeptember 23-a a csillagá­szati ősz kezdete, az őszi nap­éjegyenlőség időpontja. A Nap éppen az égi egyenlítőn helyezkedik el. Pontosan kele­ten kél és nyugaton nyugszik. Szeptember 29-e, Mihály napja, amely hajdan egyes he­lyeken őszkezdő nap is volt, ugyanakkor Európa nagy ré­széről pásztorünnepként is ismert. Ha ezen a napon meg­dördült az ég, a tapasztalatok szerint szép ősz, de kemény tél várható. Egykor ezen a na­pon terelték be az állatokat a legelőről. Az ősz kétségtelenül a leg­hangulatosabb és legnyugal­masabb évszakunk, amely szeptemberrel kezdődik. Erre a hónapra már a gyümölcs és termés érés a jellemző. Az élővilág lassan, fokozatosan készülődni kezd a télre, ame­lyet a fajok igen változatos módon próbálnak átvészelni. A nappalok egyre rövidül­nek, az éjszakák hűvöseb­bekké válnak és a természet palettáján mindinkább az ősz színei válnak uralkodóvá. Az évszakok közül nálunk leginkább az ősz nevezhető gombatermő időszaknak, kü­lönösen csapadékos időjárás után. Ebben a hónapban bő­ven találunk még ízletes var­gányát, rizikét, galambgom­bákat, korallgombákat, csi­perkéket és őzlábgombákat is. A kora ősz jellegzetes gombái a rókagombák, amelyek kizá­rólag erdei fajok. A bükk, a gyertyán és a tölgyfélék gyö­kereihez kapcsolódva élnek. A sárga rókagomba rendkívül ízletes, fűszeres illatú, íze a csirkehúsra emlékeztet. Ám gyűjtésénél vigyázni kell, mert könnyen összetéveszt­hető a mérgező világító töl­csérgombával. Ugyancsak az őszi erdőkben, elsősorban hegyvidéki fenyvesekben te­rem a sötét trombitagomba, amely szintén kitűnő, ízletes csemegének számít. Nagyon sok fafajunk ter­mése szeptemberben kezd érni. így a jegenyefenyő, a bo­róka, a duglászfenyő és a ti­szafa, a lombosoknál pedig a juhar, az éger, a som, a kecs­kerágó, a hárs, a berkenye és a tölgyek jelentős részénél is szeptemberben kezdődik a termés beérése. Ugyanakkor, míg a fás nö­vények többsége már termését érleli, a fügefa, a nyári orgona és a hibiszkusz még ebben a hónapban is rendszeresen vi­rágzik. Néhány fafajunknál megfelelő időjárás esetén má­sodvirágzást is tapasztalha­tunk ebben az időszakban. Különösen hajlamos erre az akác és a vadgesztenye. Az augusztusi erdők, me­zők után szeptemberben már jóval kevesebb vadvirág tűn­het a szemünkbe, ám számuk még mindig jelentős. Még nyílik az őszi füzérte­kercs, és gyönyörködhetünk az őszirózsák, imolák virágai­ban is. A szeptemberi rétek, homokpuszták dísze a fehér vagy rózsás színű, rojtos szirmú kései szegfű. Még vi­rágzik a mezei szarkaláb, az őszi vérfű, a fehér somkóró/a vajszínű ördögszem, a kéküs­tökű csormolya, a kék sza­márkenyér, a csarab, néhány mente és kutyatej faj, szikese­inken pedig a lilás virágú sziki lelleg vagy sziki sóvirág ha­talmas mezői díszelegnek. Néhány faj, mintegy a ter­mészet utolsó fellobbanása- ként most kezdi szirmait bon­togatni, ilyen a vetővirág és a lila, vagy bíboros-ibolyás őszi kikerics. Ekkortájt látható az ülat nélküli, feltűnő kékeslila vagy piroslila színű, igen ritka őszi csillagvirág. Lápréteinket a uédett, apró virágú fehér májvirág díszíti. Hegyi réteink egyik különös, védett növé­nye a szártalan bábakalács. Csipkés-tüskés bogáncsleve­lek koszorújában, csaknem a földön ül a közel 10 cm átmé­rőjű, igen dekoratív fészekvi­rágzata. A nyárvég és őszelő egyre fogyatkozó virágmezőinek jel­legzetes színfoltjai a tárnicsok. Lápréteink sötét égszínkék dí­sze a komistámics, vagy tüdő- tárnics, amelyet egykor a tü­dőbaj gyógyítására használ­tak. Kőszeg környékén ezidő- tájt virít az azúrkék virágú fecsketámics, melynek harang formájú virágai belül csíkozot- tak. Ma még középhegysége­ink számos pontján látható a ciklámenlila színű, harang alakú virágairól felismerhető hegyi támicska is. Ä hónap végére növényeink zöme elvirágzik és termését érleli. Andrási Pál „Környezetszennyezés" Demokrácia van. Szabad a világ, szabad a „kereskede­lem". A régi összefonódások szétszakadtak, de már szövö­getik az új szálakat - legálisan és illegálisan - az országok között. Mindenféle emberek. Az egyik fővárosi lap adta hírül, hogy terjeszkedik az orosz maffia. A 46 éves Szem- jon Jodkovics Megiljevics, alias „Szeva" Budapestről szervezi a csehországi és szlo­vákiai hálózatot. Egy átlagos Marlboro-csempészrakomá- nyon például 250 ezer dollár a nyereség. S naponta jönnek a kamionok - mondta. De nem lehet nyugodt az orosz csempészvezér, mert jön, jön a konkurrencia: a cse­csen maffia, mely szintén Bu­dapesten kersztül akar Euró­pához „csatlakozni". Jelentős ózonhiány a magaslégkörben Az utóbbi hónapokban az egy évvel korábbihoz hason­lóan jelentős ózonhiányt ta­pasztaltunk Magyarország fölött a maggaslégkörben. a Meteorológiai Világszervezet összehangolásával működő 140 felszíni állomásból és mű­holdakból álló Ózonmegfi­gyelő Hálózat adatai szerint az ózonhiány 9-20 százalékig terjedő havi átlagokkal az északi félgömb közepes és magas szélességein mindenütt fellépett. A jelenség azonban - mértékét és kialakulásának körülményeit tekintve - nem nevezhető a Déli-sark fölött szeptember-november hóna­pokban kialakuló „ózonlyuk" északi megfelelőjének. A sza­kértők véleménye szerint a hi­ány hátterében elsődlegesen az emberi tevékenység által a légkörbe juttatott klór- és brómtartalmú vegyületek áll­nak. Másodlagos tényezőként az általános légkörzés időn­ként szélsőséges alakulását kell említenünk, amely ózon­szegény levegőt szállított a szubtrópusok felől. Az ózoncsökkenés lehetsé­ges következményeivel kap­csolatban a Meteorológiai Vi­lágszervezet legutóbbi tájé­koztatója hangsúlyozza, hogy a téli hónapokban az alacsony napállás, a rövid nappalok és a felhőzet miatt nem kell szá­molnunk a felszínre érkező UV-B sugárzás veszélyes mér­tékű megnövekedésével. Ugyanez nem állítható bizo­nyosan a nyáron bekövetkező ózoncsökkenésről. Magyarországon ezidáig nem létesült UV-B sugárzást mérő hálózat Égetően nagy szükség volna most, a prog­nosztizált hosszabb távú ózoncsökkenés kezdetén ál­landó jellegű, az év minden napján működő, az éghaj­lati-földrajzi adottságainknak megfelelően mintegy 3-5 ál­lomásból álló hálózatra annak érdekében, hogy az ózonritku­lás nyomán előálló UV-B su­gárzásnövekedés biológiai kockázatát felmérhessük. A problémakör hazai kezelését illetően lehangoló az a körül­mény, hogy sem az UV-B mé­rőhálózat létrehozására, sem az ózonmegfigyelések fejlesz­tésére ezidáig nem sikerült a szükséges anyagi forrásokat előteremteni, pedig a várható haszonhoz képes ezek a költ­ségek elenyészőek (egy állo­más létrehozása kb. 1 miliő fo­rintba, és fenntartása mintegy félmillió forintba kerülne). Német Péter (Lélegzet) Védett növények Szártalan kankalin (Primula Vulgaris) A szártalan kankalin levelei vékonyak, ráncosak, a fiatalok széle hátragöngyölödött, alak­juk hosszúkás-tojásdad, vagy hosszúkásak, nyélbe keske- nyedők. A mindössze 5-10 centiméteres száron egyesével találhatók tetszetős, élénk vi­rágai, melyek borzasak, gyap­jasak. A párta halvány kénsárga, körülbelül 3 centiméter átmé­rőjű, rendesen 5 narancssárga folttal a tövén. Virágzása már­cius-április táján történik. Elő­fordulása üde talajú bükkö­sökben, gyertyános tölgye­sekben gyakori, de néha a szá­razabb tölgyesekben, erdőszé­leken és réteken is megjelen­het. Védett növény, melynek eszmei értéke 2000 forint. Megyénkben a Nagyszé­kely, Kaposszekcső, Lengyel, Váralja és Szálka környéki er­dőkben találkozhatunk vele. A faj kipusztulását előidéző, gyorsító tényezők közé sorol­ható, hogy gyökerét gyűjtik gyógynövényként, gyógyá­szati célra, a kirándulók pedig kiássák töveit és kertjükbe ül­tetik, vagy letépik szép virá­gait. Hazánkban minden kanka­lin faj védett, még ez a vi­szonylag gyakrabban látható, sokfelé előforduló is, ezért ke­rülni kellene a szedését, pusz­títását. Tóth István Zsolt Fotó: Farkas Sándor Az első lépések A tolnai Holt-Duna meg­mentésének érdekében a nyári hónapokban több intézkedés is született. Károlyi István, a Tolnai Dunáért Alapítvány kuratóriumának elnöke érdek­lődésünkre elmondta, hogy júniusban 1,8 millió köbméter víz betáplálására került sor a tolnai holtágba, a hínárral be­nőtt területekről jórészt eltá­volították a vízinövényzetet. A bajai vízügyi szakközépis­kolások, és a Székesfehérvári Környezetvédelmi Hivatal is vizsgálta a holtág állapotát. A begyűjtött minták vizsgálati eredményei még nem érkez­tek meg. A kuratórium elnöke azt is közölte, hogy igen fon­tosnak tartja egy tanulmány elkészítését a Holt-Duna és környezetének rendezési ter­vének kialakításával kapcso­latban, valamint egy szakmai szervezet felállítását, amely a további munkák irányítására lenne hivatott. sk Elkészült a budapesti bringás térkép A Városi Biciklizés Barátai Egyesület elkészíttette ötezer példányban a budapesti brin­gás térképet. Remélhetőleg a vidéki települések, megye- székhelyek is követik a jó pél­dát (már ahol vannak kerék­párutak), hisz a térképek iránti kereslet növekszik; egyre többen pattannak a drótparipa nyergébe. A mai ma­gyar közleke­dési viszo­nyok köze­pette azonban nem árt meg­fogadni a ke­rékpárosok aranyszabá­lyát: Vigyázz! Az autós veled szemben min­dig azt hiszi, hogy neki van igaza. Ezért inkább a jogos előnyödről, az elsőbbsé­gedről mondj le, mint a testi ép­ségedről! Az űj fővárosi bringás tér­kép megrendelhető, beszerez­hető - 200 forintért - az Öko­szolgálatnál, melynek címe: 1054 Budapest, Széchényi rakpart 7. Üveghírek A Hungarovin nem karitatív szervezet Mint olvasóinknak bizo­nyára feltűnt, egyes kereske­delmi vállalatok megszüntet­ték a 0,7 literes borosüvegek betétdíját és ezzel visszavéte­lüket is. Más vállalatok véde­kezve a rájuk zúduló üvegá­radat ellen csak cserébe veszik vissza ezeket az üvegeket. Ez­zel a lépéssel, alig egy eszten­dővel az öblösüvegek sze­métre kerülése után, a boros­üvegek újrahasználta is ösz- szeomlott. Az ügy hátterében az egyik legnagyobb hazai borpalac­kozó és forgalmazó vállalat, a Hungarovin Rt. áll, amely 1993. márciusa óta új, 0,75 lite­res palackokba tölti termékeit és a korábban forgalmazott 0,7 literes palackkészletének költ­ségét így kívánta átterhelni a fogyasztókra. Sikerült! A fogyasztók fizetnek, a szeméthegyek nőnek. Bár a Hungarovin illetékese telefo­non arról tájékoztatott ben­nünket, hogy az új, 0,75 literes palack betétdíjas lesz, vissza­váltásával tudomásunk sze­rint sehol sem foglalkoznak. Ami a környezetszennyezést illeti, arról megtudtuk, hogy a Hungarovin „nem karitatív szervezet". A történtek ismét igazolják a hazai vállalkozói szektor, il­letve a beáramlott nyugat-eu­rópai tőke egy jelentékeny ré­szének gátlástalanságát, amennyiben a természeti és emberi erőforrásokat szaba­don kizsákmányolhatónak te­kintik, valamint a kormány­zati szféra immát több mint két esztendős, bűnös tehetet­lenségét és időhúzását a be­tétdíjas rendszer újraszabá­lyozása és az eldobó csomago­lások megadóztatása tekinte­tében. Szinte bizonyosra vehető, hogy amikorra a jogszabály megszületik, betétdíjas élel­miszercsomagolás Magyaror­szágon országos rendszerben már nem lesz. Az eldobó cso­magolások alternatívájának hiánya pedig meg fogja aka­dályozni, hogy érdemi adó­mértékeket vezessenek be, hi­szen a fogyasztónak nem ma­rad választási lehetősége, így- hát az adó bevezetése már nem is érheti el egyik célját - a keresletnek a környezeti szempontok szerinti befolyá­solását -, hanem egyértel­műen fogyasztás-visszafogó hatást fejt ki. Jelen eset kapcsán szeret­nénk felhívni a figyelmet arra is, hogy az országos újrahasz- nálati rendszer megőrzése csak akkor képzelhető el, ha a szabályozás szabvány palac­kok alkalmazására kötelezi a különböző típusú termékeket előállítókat, hiszen 5 cl többlet űrtartalom, mint látjuk, ele­gendő ahhoz, hogy a betétdí­jas rendszer felboruljon, és ki­csit szebb, talán díszesebb pa­lackkal szemétté tegyük azt, ami addig hasznos eszköz volt. (Forrás: Lélegzet) t

Next

/
Thumbnails
Contents