Tolnai Népújság, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-09 / 210. szám
4 KÉPÚJSÁG PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1993. szeptember 9., csütörtök „A hitet cserépedényben kell őrizni" Interjú az új paksi káplánnal (Folytatás az 1. oldalról.) — Iskoláim Nagybányán végeztem, majd egyetemre Gyulafehérvárra mentem, de nem tetszett az ottani szellem. Az is igaz, hogy ellentétek voltak a szatmári svábok és a székelyek között is, azt lehet mondani, hogy nem nagyon kedveltek minket. Mindezeket tapasztalva otthagytam a gyulafehérvári szemináriumot. Fél évre a rokonsághoz mentem Németországba - Münchenbe, ők nagyon szerették volna, ha ott is maradok. De én nem kívántam végleg ott maradni. Úgy éreztem, a jóléti társadalom, ami ott van, nem kedvezett volna számomra. Engedje meg, hogy Szent Pált idézzem: a hitet cserépedényben kell őrizni — Müyen tapasztalatokra tett szert az egyház ottani szolgálói között? — Nekem az a benyomásom támad a német papokról - természetesen nem kívánom lebecsülni őket, mert ők is Isten szolgái - hogy hivatalnokokká váltak. Kötelességgel elvégzik a dolgukat és annyi. Persze szent életű papokkal is találkoztam, főleg ahol a boldog életű Ruppert Máyer van eltemetve. A szentatya nemrég avatta szentté. Az ott megismert jezsuita pátereknél éreztem azt a kisugárzást, azt a vonzást, ami szinte áradt belőlük az én lelkiségem felé. Németországból Magyarországon keresztül vezetett haza az utam, s most el kell mondanom, hogy van egy nagyon jó székely barátom, ő székelyudvarhelyen káplán, s ő ismerte a pécsi Notre Dame nővéreket, köztük Assoncuita nővért - vagyis Maróthy Jolán nénit. így tudtam meg, hogy Mayer Mihály püspök úr szemináriumot nyit Pécsett. Akkor döntöttem úgy, hogy ide jelentkezem. Úgy éreztem, a hivatást, melyre elkötelezetté váltam, itt tudom majd végezni. — Káplán úr, Ön mikor fordult Jézus felé? — Most mindenki azt várná tőlem, hogy valami látványos dolgot említsek, hogy a Jóisten valamikor beleszólt az életembe, s így történt. Nem, nem így volt. A szatmári svábok mindig is nagyon vallásos emberek voltak, így a szüleim is. Hadd jegyezzem meg, nagyon örülök, hogy sok sváb származású ember él a megyében, s mint már említettem, sok a hasonlóság a lelkületűnk között. S amint tapasztaltam, hasonló a konyha is, csak a hegyek hiányoznak. Visszatérve: nekem nem kellett rátalálnom Istenre, Isten mindig ott volt velünk. Ha a halandó test révén nem is, de a lélek révén hasonlítunk Istenhez. Erre megtanítottak plébánosaim, a tanítóim. Felnőttem és egyszer csak megérintett valami, amit nem tudok másképp nevezni, mint szerelemnek. S egyszerű az, hogy a papi hivatást választottam. Az ember ösztönzést érez arra, hogy egyre többet foglalkozzon az Istennel. Akár imádság révén, vagy templomban a szolgálat közben. Mindez azonban a lélek mélyén jelentkezik és ott is folyik le. — Milyennek találja a paksi gyerekek, fiatalok hitbéli felfogását? — Épp tegnap volt velük egy összejövetel, ahol megbeszéltük, hogy milyenek is legyenek a hittanórák, miről fogunk beszélgetni. Az volt a benyomásom, hogy ez a közösség még nem forrott eléggé össze. A közösség létrehozását kívánja az egyház is, de tulajdonképpen nem is kell ehhez az egyház, hogy valaki rádöbbenjen arra, az ember közösségi lény, önmagában nem tud meglenni. Az, hogy egy fiatal eljár a szentmisére, az még nem minden. Az ott kapott intelmeket buzdításokat meg kell élni. Hasznosítani kell a hétköznapokon. Úgy érzem, a hittanórák segítséget nyújtanak mindezek megvalósításához. Tévhit az, hogy a hittanóra keresztény ideológiákat kíván a kisgyermekekbe betáplálni. Ott mi megbeszéljük a fiatalokkal, hogy miképp tudják megszentelni a hétköznapokat a Jóistennel. Eördögh Gabriella A pappá szentelés szertartása Szövetkezetiből magán boltba A paksi fő utca képe a rendszerváltás óta igencsak megváltozott. Sorra-rendre nyü- nak a kis üzletek, színesítve a kínálatot és nem utolsósorban - munkahelyet teremtve. Elég, ha csak a Frast-háznak nevezett épületre gondolunk, amely hosszú évekig üresen állott, már pedig új köntösben, új funkcióval áll az itt élők szolgálatára. Itt található egy igencsak tetszetős kis üzlet, Zuschlag Jánosné, Tériké üzlete, a Teri textil. A kis bolt tulajdonosa hosszú évtizedekig dolgozott a helyi áfésznél, az áruház egyik osztályvezető-helyetteseként. Természetesen furdallt a kíváncsiság, hogy ennyi év után valaki miért is jön el a munkahelyéről? Zuschlagné kedvesen csak ennyit mondott: úgy érzi, ebben a formában szebbet és többet tud nyújtani a vásárlóknak, mert a szépre és a jó minőségre mindig van vevő. Nem titok, hogy az áruházban is ez a terület volt a fő profilja, mindehhez csatlakozik, hogy a saját lakása és mások lakásának szépítése mindig közel állt hozzá. Itt „kiélheti az ilyen hajlamait". Mindezt a szövetkezetnél is megtehette volna, de Tériké csendben hozzátette, hogy az teljesen más érdekeken alapul. Ha előbb nyűt volna lehetősége az önállóságra, előbb válik a maga urává. A rövid kis beszélgetés alatt több vásárló fordult meg az üzletben és nem üres kézzel távozott. Eördögh Tériké (balról) a maga ura lett Hírek Filmtörténeti sorozat Filmtörténeti sorozat indítását tervezik a városi művelődési központ könyvtárában, a filmbarátok köre keretében. Bibliaismereti szabadegyetem Folytatódik a bibliaismereti szabadegyetem a VMH könyvtára szervezésében. Érdeklődni a lakótelepi könyvtárban lehet. Magyar-német gazdaszövetség A közelmúltban megalakult a Magyar-Német Gazdaszövetség paksi szervezete. Meghívásnak téve eleget, hamarosan Bajorországba látogatnak, tanulmányozva az ottani gazda- szövetség tevékenységét. Irina képei és cicái Szakmaszeretet és sikerélmény Irina a Kaukázusban született, Szepnoje községben. A gyógyvizekben bővelkedő táj volt gyermekkora színhelye. Majd a Fekete-tenger partjára került egyetemre, Ogyesz- szába. Itt ismerkedett meg az Ogyesszában tanuló magyar fiúval. Előbb barátság, majd szerelem bontakozott ki közöttük és végül házasság lett a dologból. A kollégiumban, ahol éltek, mindenkinek volFháromszínű macskája, mert ez a cicus ott szerencsét hoz. Hozott is - egy szőke kisbabát. Amint lapozom az akkori éveket megörökítő albumot, melyben Irina örömét, bánatát a rajzlapra vetette, látni a kollégiumi szobát, a bölcsőt, a pelenkázás örömeit, az asztali fámpát, melynek fénye mellett éjszakákon át tanultak. Irina új hazát választott, itt a Kaukázustól messze. De itt, Pakson már nem volt háromszínű macska... A rajzolási vágy elemi erővel tör fel Irinából. A színek és formák, a hangulatok belső tükröződése jelenik meg vásznain. A nyáron az ESZI folyosógalériája adott helyet kiállításának, majd Nagydorogon a HDH benzinkút kiállító helye, mely megpróbál kultúrát is közvetíteni az üzlet mellett. Vajnai Irina Larissza nevű sárga szemű perzsa macskája figyeli a vászonra festett tájképek kialakuló kontúrjait. Tizenhét elsőosztályos nőiruha-készítő szakmunkáshallgató kezdte meg szakmai gyakorlatát a Tolna Megyei Ruhaipari Szövetkezet Villany utcai tanműhelyében Pakson. Változatlan érdeklődés mutatkozik e szakma iránt a lányok körében - hallhattuk Pé- ger Jánosnétól, a tanműhely vezetőjétől. S, hogy a ruhaipar szakmunkástanulói kívánnak lenni, abban közrejátszhat az is, hogy cégünk minden itt végzett tanulója számára munkahelyet biztosít - vélekedett a tanműhelyvezető. A lányok a közel 30 éve a szakmában dolgozó Kunner Józsefné és a nem sokkal kevesebb időt itt töltött Éberling Ferencné szakoktató segítségével sajátítják el a ruhakészítés tudományát. A nagy divatcégek vezetői is minden bizonnyal az alapoknál kezdték, úgy, mint ezek a kislányok, akik a kézzel történő öltés titkaival ismerkednek először. Az első félévkor egyenesvonalú szoknyával kell a vizsgabiztosok előtt a tanultakat bemutatni. Ezt követi a blúzok, s nadrágok - férfi is - szabásának elsajátítása, majd egy női kosztüm. A második félév után a tanulók a gyakorlati munka során a ruhaipari szövetkezet termékeit előállító üzemrészbe kerülnek. Itt, mint Pégemé mondta, a Mindenkinek vannak kedvenc helyei, ahová szívesen jár. Én példáid a lakótelep egyik újságos standjánál időzöm szívesen. Figyelem az embereket: az egyik ezt a napilapot kéri, a másik azt, van aki csak rejtvényújságot vásárol vagy pletykalapoka. A kedves, fiatal újságoshölgy már nagy tapasztalatra tett szert az újságok kelendősége terén. Arra kértem, ossza meg velem tapasztalatait. Íme egy kis spontán „média-kutatás". — Mostanság egyre nő a teljesítménytől függő prémiumban részesülnek. A szakmunkásvizsga előtt fél évvel ismét a tanműhelyben tevékenykednek. A szakmunkás- vizsga követelménye egy tavaszi kabát elkészítése. A tanulók a legújabb divatlapokat tanulmányozva ismerkedhetnek a divatirányzatokkal, természetesen a klasszikus tudnivalókon kívül. Idén a végzős lányok püspöklüa, kereslet a Zsaru Magazin iránt. Tán - hallhattuk vélekedését - az emberek azért szeretik olvasni az ott publikált eseményekről szóló írásokat, mert az eset nem velük történt meg. Aki pedig a nőknek ad ki lapot, bízvást sikerre számíthat. így van ez a Nők Lapjával, és például a Kiskegyed- del. Érdekes módon - hallhattam tovább, csökken a pletykalapok iránt a kereslet. Elvesztették újszerűségüket, vagy már nincs annyi sztori. vagy almazöld kabátszövetből választhatják ki a vizsgamunkához szükséges anyagot. Kunnernétól kérdeztem, hogy a leendő varrónők mennyire ismerik jövendő hivatásukat? — Idő kell, hogy megismerjék, megszeressék a szakmát és sikerélményre is szükségük van, hogy azt, amit megálmodtak, lássák megvalósulni egy elkészült ruhában. -gh — No, és milyen az érdeklődés a gazdasági havi-, illetve hetilapok iránt? — Elenyésző. A cégek, gondolom, közvetlenül rendelik mindezeket meg, mert nálam itt a standnál csak vissza- áruzom őket. — Elérkeztünk a napilapokhoz, melyik a legolvasottabb? — Nem titkolhatom el, a Népújságot keresik a legtöbben, főleg a hétvégi számot. Biztos jó kis olvasnivaló a családban. Ezután a Népszabadság következik az eladott példányszámokat illetően. Itt is a hétvégi kiadások kapósak, a tévéműsor közlése miatt is. E. G. Kihívás Nagydorogon Nagydorogon annak rendje-módja szerint üzemeltetett a helyi áfész egy ruhásboltot, ami, ahogy ez sok helyen tör-, tént és történik, ráfizetésessé vált. Nem csoda ez, hiszen a hasonló tipusú cégek nagy része ma tőkehiánnyal küzd, s pénz nélkül nincs árukészlet, enélkül nincs választék, választék nélkül pedig nincs forgalom. A kör tehát bezárult. A mi cégünk is választás előtt állt, eladja az ingatlanát, vagy csak bérbe adja. Az utóbbi mellett döntött, így legalább a tisztes bérleti díj befolyik a bankszámlára. A közel 300 négyzet- méteres üzletet a vállalkozók felújították. A hatalmas - eddig kihasználatlan - területen a közeljövőben nyitó Nagydorogi Üzletház új, kibővített profillal várja a vásárlókat. A nagydorogi lányok, asszonyok bízvást remélhetik, hogy találnak választékot a ruházati részlegen, s az iparcikkek kínálata sem fog kívánnivalót hagyni maga után. A fürdőszobafelszereléstől a videóig minden megtalálható lesz majd. Ha a végső konklúziót még nem is vonhatjuk le, az már biztos, hogy a vállalkozók nem veszteséges üzletet kívánnak maguknak a településen. A Nagydorogi Üzletház kihívássá válik, mind a szövetkezeti kereskedelem, mind a magánvállalkozások számára. e-gE. G. Irina és Larissza Kunner Józsefné és az elsősök A Népújságot keresik
