Tolnai Népújság, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-01 / 203. szám

\ 4 KÉPÚJSÁG DOMBÓVÁR ÉS KÖRNYÉKE 1993. szeptember 1., szerda Nyolc kérdés, nyolc válasz a dombóvári Láng Gépgyárról Válaszol: Schmidt Alajos meghízott igazgató A tiltás tőkeerős vállalkozókra nem vonatkozik ERRŐL-ARRÓL Hírek - információk - események Drága buszjegy Dombóvár város Ön­kormányzatának képvise­lőtestülete legutóbbi ülésén módosította a helyi autó­buszközlekedés viteldíjait. A rendelet értelmében az eddig 22 forintos menet­jegy 23 forintba kerül, a kombinált bérlet 520 forint­ról 540-re emelkedik, a ta­nuló és a nyugdíjas bérlet pedig 130 helyett 135 forint augusztus 1-től. A módosí­tásokra az áfa emelése mi­att került sor. Gondozóház Gondozóházat alakíta­nak ki Űjdombóváron, a 3. utcában, az idősek ottho­nában. Az új szárny építé­sével lehetőség nyílik arra, hogy a rászoruló idős em­berek legfeljebb hatvan na­pig elhelyezést nyerjenek a gondozóházban. A 10-12 fő részére kialakítandó szárnyban az általában kétágyas szobákat térítési díj ellenében lehet majd igénybe venni. Felújítják az orvosi rendelőket Elkezdődött a dombó­vári orvosi rendelők felújí­tása. A munkákat a kertvá­rosi rendelőben kezdték meg. Itt az eddigi egy fel­nőtt orvosi rendelőn, várón kívül még egy felnőtt és egy gyermekorvosi rende­lőt alakítanak ki. Alpok-túrán A budapesti Láng Gépgyár dombóvári leányvállalata át­alakulóban van. A létesülő új gazdasági társaságról Schmidt Alajos megbízott igazgatót kérdeztük. Schmidt úr 23 év óta dolgo­zik a vállalatnál különböző beosztásokban. Volt termelési csoportvezető, osztályvezető, gyáregységvezető-helyettes és műszaki igazgató-helyettes­ként is dolgozott. Jelenlegi be­osztását ez év májusától látja el. A Pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán szerezte diplomáját, végzettsége sze­rint szilikát-vegyipari gé­pész-üzemmérnök­— Az anyavállalat, vagyis a budapesti Láng Gépgyár átalakí­tása most van folyamatban. Mi a helyzet a dombóvári gyáregység­gel? — A dombóvári vállalat je­lenleg átalakítás alatt áll, melynek során a budapesti Láng Gépgyár a Dombóvári Leányvállalatát 1993. július 1-jével korlátolt felelősségű társasággá alakítja át. Az át­alakítási okiratok jelenleg az AVÜ-ben vannak, jóváha­gyásra várnak. Az átalakítás célja a privatizáció előkészí­tése. Az új társaság neve: Dombóvári Kazán- és Gép­gyártó Kft., azaz Dombóvári KAGÉP Kft. — Változik-e az átalakulással a profiljuk? — Nem, a tevékenység ugyanaz marad, továbbra is kazán, gép- és fémszerkezete­ket fogunk gyártani. — Belföldi vagy külföldi érté­kesítésre szánják a termékeiket? — A termékek 85 százaléka exportra megy, a fennmaradó rész pedig belföldi értékesítés. Az export jelenleg teljes egé­szében nyugatra irányul. Gyártunk kazánokat, nagy­méretű kéményeket német, gépszerkezeteket és ugyan­csak kazánokat pedig osztrák megrendelőnek. Svédor­szágba generátorházakat ké­szítünk, belföldre pedig cu­korgyári berendezéseket. — Milyen létszámmal dol­goznak? — A létszámunk az utóbbi öt évben jelentősen csökkent, 400-450 főről 180-ra. Ennek oka elsősorban a megrende­lés-állomány jelentős vissza­esése. Korábban a volt Szovjetunióba irányuló ex­port éves szinten elérte a 120-150 millió forintot, ez mára nullára esett vissza. Ugyancsak csökkent a belföldi értékesítés, a beruházások tel­jesen beszűkültek. A hazai piac részesedése 4-5 évvel ez­előtt 250-300 millió forint volt évente, ez ma 25-30 millió. Míg korábban itthon évente 30-40 ipari kazánt eladtunk, ma jó ha kettőt, hármat. Idén eddig még csak egyet sikerült. — Az átalakulás után mik a terveik? — Szeretnénk növelni a rendelésállományt, elérni a korábbi évek szintjét. Az el­vesztett keleti piacot újból visszaszerezni. Ennek érdeké­ben a piackutatást elkezdtük. A nyugati exportot is növelni akarjuk, ezen a területen jók a piaci kilátásaink, nem múlik el hét, hogy újabb érdeklődők ne keresnének meg bennünket és kérnének ajánlatot tőlünk a termékeik gyártására. Nö­vekvő igény mutatkozik a ka­zán és cukoripari berendezé­sek gyártására a külföldi rész­vétellel megvalósuló hazai cukorgyári rekonstrukciókban is. Összegezve: éves szinten 220 millió forintnyi termék ér­tékesítést tervezzük. — A dolgozói létszám marad, vagy újabb elbocsátásokra lehet számítani? — Épp ellenkezőleg, a .nö­vekvő rendelésállományhoz a létszámot fejleszteni kell. Per­sze, ehhez meg kell felelni a piac követelményeinek mind a termékek minőségét, mind az árat illetően és be kell tar­tani a határidőket. — Azf mondják, a gunarasi üdülőjüket és a sporttelepüket át­adták a dombóvári önkormány­zatnak. Mi ennek az oka? — Nem átadtuk, hanem el­cseréltük. A telek ugyanis, amin a gyáregység áll, az ökormányzaté volt. De a pri­vatizáció során előnyösebb, ha a tulajdonosok száma kevés. Ebből a megfontolásból került sor a gunarasi üdülő, a sport­telep, illetve a leányvállalati telek tulajdoncseréjére. Más­részt a cserét motiválta a válla­lat nehéz anyagi helyzete, azaz az üdülő és a sporttelep fönntartására nehezen tudtuk volna előteremteni a szüksé­ges anyagi eszközöket, és a sportegyesület működési fel­tételei sem voltak adottak. A csere során azonos értékek cseréltek gazdát. — Jelentős a cég adóssága, mégis fejleszteni szeretnének. Miből, hogyan? — A jelentős adósságállo­mányt tervszerűen le kell épí­tenünk, minimális hitellel megvalósuló gazdálkodást akarunk folytatni. Megfelelő ajánlat esetén külső társ bevo­nását is tervezzük, természe­tesen ez lehet külföldi vagy belföldi egyaránt. F. Kováts Éva Fotó: Ótós Réka A dombóvári Molnár György Általános Iskola szer­vezésében 32 diák, tanárok kí­séretében Alpok-túrán vett részt a nyári szünetben. Az út fáradalmait kipihenve két 8. osztályos tanulót Erb Esztert és Spengler Katát kértem, hogy meséljenek a túrán átélt élményeikről. — Letenyénél léptük át a határt, majd Horvátországon keresztül érkeztünk Szlovéni­ába, ahol megnéztük a bledi várat. Az éjszakai szállásunk egy plébánia hittantermében volt. Reggel már hatkor kel­tünk, egy tó partján reggeliz­tünk, amikor éppen felszállt a köd. Ezután elindultunk a Száva forráshoz. A túra rövid, de nehéz volt. Az ebéd utáni rövid pihenőt követően indul­tunk a Vogel-hegyre gyalog. Nagyon szép volt a kilátás. Visszafelé lanovkával jöttünk. Mi már lent voltunk és kiszáll­tunk, amikor láttuk, hogy a másik fülke, amiben a tanára­ink és egy-két diák volt, meg­állt éppen a nagy szakadék után, félúton. Volt aki meg­ijedt, de a Lóri bácsi viccelő­dött. Mintegy fél órás kény­szerpihenő után szerencsésen folytattuk utunkat. Harmadik nap felmentünk az 1600 méter magas Vrsic-hágóhoz. Innen egy sziklaperemen leeresz­kedve, drótkötélbe kapasz­kodva jutottunk el a Soca-for- ráshoz, ahol a nagy szárazság miatt alig volt víz. — Olaszországban is volta­tok? — Igen, Cortina D' Am- pezzoban volt a szálláshe­lyünk, ahol az idősek ottho­nának a parkjában, a vadas­park szomszédságában állítot­tuk fel a sátrainkat. Reggel elmentünk városnézésre, majd a Három-orom nevű he­gyet vettük célba. — Eztán jött Ausztria. — Igen, hosszú autóbuszo­zás után értünk az ausztriai Mittewald faluba. Itt is bejár­tuk a környéket. Elmentünk Minimundusba, a minivá­rosba, ahol a szabadban ha­talmas épületek vannak: az Eiffel, a Pisai ferdetorony, sőt a Halászbástya, meg a Má­tyás-templom is. Láttuk az Álpok múzeumot és az ás­ványmúzeumot. — Terveztek-e jövőre hasonló jellegű túrát? — A Lóri bácsi szerint, ha sikerül támogatókat találni, akkor igen. -tilinger­A cégtáblán még a régi név áll A termékek nagy része exportra kerül Krimikrónika Szorgalmas ifjú betörők Nyár van, mégsincs ubor­kaszezon a dombóvári vá­rosi rendőrkapitányságon, egymást követték a betöré­sek. Betörtek a kertvárosi Márka cukrászdába, a sző­lőhegyi kocsmába, Biczházi István Hunyadi téri kerék­párboltjába, a Dombó Pál utcai 17. számú vegyes­boltba, a tanuszodába, a DVMSE Sportbüfébe, a Jojo ételbárba, a Madách utcai palackozott italok boltjába, a tekepályára, a kertvárosi 14. számú önkiszolgáló üzletbe, az Allende utcai Kék La­guna italboltba, a Margaréta óvodába, a Gilde-Sörözőbe, a Teleki utcai pálinkafőz- débe, a Hunyadi téri virág­boltba és a Markovits fagy- laltozóba. A nem minden­napi betöréssorozat tetteseit azóta lefülelték. A négy el­követő közül három fiatal­korú, egy pedig gyermek­korú, 13 éves. A gyermek­korú tettes a meghallgatás, a fiatalkorúak a kihallgatás során a bűncselekményeket beismerték. A rendőrség a bűnjeleket lefoglalta. Mint azt a nyomozást vezető Gyimesi György rendőrszá­zados mb. bűnügyi osztály- vezető elmondta, az elköve­tők közül egy fiatalkorú elő­zetes letartóztatásba került, mivel visszaeső, jelenleg is folyamatban van ellene eljá­rás a Tolna Megyei Fő­ügyészség fiatalkorúakkal foglalkozó ügyészénél. Az ügy kapcsán felmerül a szülők felelőssége is, hi­szen a betörések többségét éjjel 2 óra körül követték el. Gázpalack­tolvajok Viszonylag kockázatmen­tes propán-bután gázpalac­kot lopni, mivel biztonsági okokból a gázcseretelepek a települések szélén vannak, legtöbbször csak egy drót­kerítés mögött. A helyzetet többen kihasználják, sorra törik fel a kisközségek tele­peit, viszik el a gázpalacko­kat. Alsóhetényben augusz­tus 26-ra virradóra 26 gázpa­lackot tulajdonított el isme­retlen tettes. Gyulajon is nyomozást rendeltek el, az ottani gázcseretelepről 15 gázpalack tűnt el. Az utóbbi betörés ügyében gyanúsít­ható személyt a dombóvári rendőrkapitányság bűnügyi osztályának munkatársai az elmúlt héten elfogták. Kaposszekcsői képek Akár magyar mintafalunak is mondhatnánk, olyan rende­zett, tiszta Kaposszekcső. Szép házakat, takaros portá­kat, tiszta utcákat talál a községen átutazó. A Csikóstőttős felé vezető Táncsics utca egyik oldalán árok húzódik végig, biztosítva a csapadékvíz elvezetését. A 109-es számú ház előtt éppen rendbe teszik az árkot, kaszál­ják a füvet. A tulajdonos, öz­vegy Horváth Sándomé a 76 nem vár a hivatalra. Az árok hozzá tartozik a portához, mondja özvegy Horváthné, aki ilyetén megfontolásból természetesen a ház előtti jár­dáját is mindig lesöpri. * Szerencséje van a kaposz- szekcsői postásnak, Harsányi Jánosnak, nincsenek nagy dombok, meredek kaptatok a faluban, így nyugodtan kere­kezhet a postai küldemények­éves Végh Istvánt fogadta fel erre a munkára. Fiatalabb em­bert nehezen kapni ilyen al­kalmi munkára, na meg a ka­száláshoz is egyre kevesebben értenek. A fű növekedésétől függően évente többször is rendbeteszik az árkot, itt senki kel háztól-házig. Vinnivalója főleg újságból van bőven a postásnak, szinte mindenféle napilapra van előfizető. A Tolnai Népújságot 68 házhoz viszi ki naponta. Népszabad­ságból 79 kell. A többi napi­lapra már kevesebb az előfi­zető, Népszavából 13 jár, Ku­rírból 5, Új Magyarországból 1. A hetilapok közül a Szabad Föld a nyerő, a falusi emberek problémáival foglalkozó új­ságnak 150 előfizetője van Szekcsőn. Árus példányok fő­leg pénteken fogynak, amikor a napilapok mellékletként közük a heti tévéműsort. Har­sányi János ismer mindenkit a községben, 29 éve postás. 1964-ben Komlón kezdett dolgozni, később visszatért szülőfalujába, ahol azóta is napról, napra, házról, házra jár. Viszi az újságot, a levele­ket, benne jó és rossz hírekkel. * Békésen ballagnak a lovak az állomáson túl, gumikerekű lovaskocsit húzva maguk után. A bakon hárman ülnek, Valek József, a felesége és az unokájuk. Á gazdálkodással, állattenyésztéssel foglalkozó gazda takarmányért ment ki a határba kora reggel. Mondják, 7,5 hold földet vett ki a téesz- től, azon termel takarmányt. Most, tíz óra felé a kocsiderék száras kukoricával megrakva, az állatok nem maradnak éhe­sek. /. kováts-ótós < X l

Next

/
Thumbnails
Contents