Tolnai Népújság, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-25 / 224. szám

12 MÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. szeptember 25., szombat Kis + Generáció ^ Ifjúsági oldal «•* Törd a fejed! Két héttel ezelőtti felvéte­lünk széltől fodrozódó vízfe­lületet ábrázolt. A helyes meg­fejtést beküldők közül a sze­rencse Takács Tamásné szek­szárdi olvasónknak kedvezett. Végre elérkezett a várva- várt nap! A mi kisvárosunkba is ellátogatott a híres Tűzpiros Fuszekli együttes, a honi rock­élet ifjú titánjainak utolérhe­tetlen csapata. Már reggel alig bírtam magammal, oly távoli­nak tűnt az est, mikor színről- színre láthatom végre ezt az öt nagymenőt, megváltót, só-ment, meg ilyesmit. Már hat órakor készülődni kezd­tem, tanulmányoztam az együttesről készült fotókat, s megpróbáltam külsőmet hoz­zájuk hasonlóvá tenni. A WC-deszka nagyon jól muta­Nyereményét postán küldjük el. Aki kitalálja mit ábrázol Gottvald Károly fenti képe, két hét múlva tudja meg, he­lyesen tippelt-e. tott a fejemen, csakúgy, mint a nagypapa valamikori cúgos cipője a kezemen. És végre el­kezdődött. Először a Belevá­gott a villám a kutya farkába kezdetű protest-songot adták elő a fiúk, érzelmektől átfűtött hangon. Aztán jött a híres Tej- begríz-blues. Ezt a számot állí­tólag könyörögve kérik tőlük menő nyugati együttesek. Sajnos tovább nem figyelhet­tem, mert a WC-deszkám be­leakadt egy másik rajongó hordozható létrájába, és a to­vábbiakban egymásból való kibogozással töltöttük az időt. A harci helyzet kezdett vál­ságosra fordulni, mikor nagy­bátyám kutyája úgy döntött, véget vet a felfordulásnak, ami zavarta délutáni pihenő­jét. Az eb vérben forgó sze­mekkel és csattogó fogakkal rontott - ránk. Ezen a hal-lo- pók úgy elcsodálkoztak, hogy kiejtették a kezükből a spaj- szert. Sőt, a helyzet fokozó­dott, mert utána olyan röhö­gőgörcsöt kaptak, hogy hama­rosan a földön fetrengett mind a három. Ekkor érkezett vissza a bra- tyó, s rövidesen tisztázódott a helyzet. Ugyanis „jóvátétel­ként" egy fél zsák halat ado­mányozott a látogatóknak, majd elintézte, hogy a nyara­lásunk további részében a kri­tikus időpontban a halastótól a lehető legtávolabb legyünk barátaimmal. Csodálatos volt a két hét, melyet al-segéd-póthalőr-he- lyettesként töltöttünk a jósá­gos bátyónál. Megtanultunk halászlét főzni, rántott-, illetve .sülthalat készíteni, és hamaro­san odáig jutottunk, hogy ha csak kiejtették előttünk azt a szót, hogy hal, már hárman hatfelé szaladtunk. Ez lehet az oka, hogy mind a mai napig nem eszem a halételeket. Közben eljőve az ősz, s vele az iskola. Immáron második osztályos lettem, bármennyire Murphy megszólal Ha zavarosak a viszonyok, a zavaros fejűekből profik lesznek. Az is fontos ember, aki ki­bukott a hatalomból. A légi utakkal elvesztett vagy megnyert órák egyaránt megnehezítik a jó szereplést. A választási ígéretek mini­muma a megválasztás után rögtön maximummá válik. Sikereid szűk körben, ku­darcaid mindig a nagy nyil­vánosság előtt érnek. Az a bölcs, aki tudja, mikor nem szabad tökéletességre tö­rekedni. Azok az egyszerű témák, amelyekről semmit sem tudsz. Ha adataid tévesek, hibát­lan logikával óhatatlanul té­ves eredményre jutsz. Ám ha hibás logikával élsz, legalább véletlenszerű esélyed van rá, hogy helyes eredményre juss. Csak a bizonytalanságban lehetünk biztosak. Koncert, oh! Hurrá, kirándulunk! 7.30. Itt ülök egy busznak álcázott piros-lila ládában, a bal oldalon, a 3. sor belső ülé­sén. Indul a kirándulás! Nagyvisnyóba. Egyikünk sem tudja, merre is lehet. De jó! Elég álmos vagyok. A busz csak 7 órakor indult, de én már 3-kor felkeltem bizton­sági okokból, nehogy lekés­sem. Meg ahogy a közmondás is tartja: ki korán kel, paleo- gén-hidrit-ambifol andezitet lel. Gyerünk! 7.36. Megreggeliztem, aztán megebédeltem és most rosszul vagyok. Ahogy hallom, már a többieket is alaposan felrázta a busz. Látni ugyan nem lá­tom őket, mert teljesen el va­gyok barrikádozva a csomag­jaimmal. Viki szerint felesle­ges volt elhozni az egész ba- seball-felszerelést, a barkács- készletet és a trópusihal-ele- deleket. 8.00. Végre hatodszori kí­sérletre sikerült elhagyni Szekszárdot. Már 30 km/órás sebességgel száguldunk. 8.18. Tütü a nyakamba ön­töttek a kóláját, Katinak fejére esett egy bőrönd, Virág roha­mot kapott. Az osztályfőnök kezd furcsán viselkedni. Egyáltalán nem értem, miért. 8.34. Klassz ez a kirándulás! 9.00. Már két órája utazunk. Mindössze öt óra van még vissza. 10.00. Átmentünk a Dunán. Fantasztikus felfedezés: a Duna szürke és vizes. 11.00. Buszozunk a változa­tosság kedvéért. Egyesek sze­rint valahol az Alföldön va­gyunk. Nekem fogalmam sincs hol lehetünk. Szerintem már lementünk a térképről. 11.11. Nézelődök. Rét, tehe­nek, rét, tehenek. Úgy látszik, errefelé ez a divat. 12.00. Elhagytuk Kecskemé­tet. Csak háromszor robban­tunk le. A sofőr szerint a mo­torja vacakol a busznak, Viki szerint a hűtővíz forrt fel. Sze­rintem meg csak egyszerűen elfáradt szegény busz. 12.20. Ebédelünk. Már meg­int. Az osztályfőnök kritizálja a pizzámat. Pedig szeretem. (Nem az oszifőt, a pizzát.) 13.00. Az osztályfőnök el­aludt. Hallom. 13.03. Elaludtam. 13.23. Felébredtem. Nem bí­rom tovább. A buszon körül­belül 50 fok van. Akár szá­rmázni is lehetne. 14.30. Az osztályfőnök ész­revett egy kutyát. Most ugat. A kutya. 14.45. Már az Északi Kö­zéphegységben kellene len­nünk. Érdekes, én egy fél da­rab hegyet sem látok. 15.00. Megláttam nevezett középhegységet. Most, hogy félrehúztam a függönyt. 15.05. Előttem a Bükk fen­séges tájai. Valamint az Eszter háta. 16.00. Szilvásváradon meg­állunk. Bár ne tettünk volna. Láttunk ugyanis egy szanató­riumot, s többen közülünk ott akartak maradni. Majdnem kisiklott velünk a kisvasút, a sofőrt meg elvesztettük. Klassz! 16.32. Ismét a buszban. Feri leveszi a cipőjét. 16.33. Megfulladok! 17.00. Hip-hip-hurrá! Nagyvisnyó! Megérkeztünk! Az utazás túlélői már csak ha- sonfekve tudnak ülni. Még szerencse, hogy üyen közeli volt a végcél, nem mondjuk az Antarktisz. Végül is az igazi kirándulás csak most kezdő­dik! Mácsik Henrietta Önéletrajz XXVIII. igyekeztem is az elsőben ma­radni. Nagy bánatunkra új tanerőt is kaptunk, Vámpír ugyanis az elsősök vérét fa­gyasztotta, Juci néni otthon maradt Benőkével, s nekünk jutott Karcsú Ilonka, a frissen diplomázott tanítókisasszony. Izgatottan vártuk az első vele töltött (számtan)órát. Belépett a terembe, s ekkor történt, hogy végzetesen beleszeret­tem. Nevéhez méltóan karcsú volt (teltkarcsú), nekem min­dig is ez volt a zsánerem. Haja hosszú és fényes, s valami egészen különleges színe volt, engem leginkább a meggylek­várra emlékeztetett. A szeme is egészen különleges volt. Az egyik melegbama, a másik hi­degzöld. Kellemes orgonaillat lengte körül, hófehér csipkés blúzt és sötétkék szűkszok­nyát viselt, hozzá magassarkú cipőt. Lélegzetelállítóan szép volt. S hozzá még kedves is. Már az első órán eldöntöt­tem, hogy csak ő lehet a fel­eségem! Éste otthon alaposan tanulmányoztam magam a tükörben, s szomorúan állapí­tottam meg, hogy nem vagyok elég hódító jelenség bájos osz­tályfőnököm számára. Ezért vacsoránál igyekeztem meg­győzni a családot, hogy sür­gősen szükségem van új ru­hákra és cipőre. A szüleim ér­tetlenül bámultak, hiszen a családban arról voltam híres, hogy nekem aztán mindegy, mit veszek fel, ha egy zsákon vágnának három lukat a fejem és a két kezem számára, én ebben az „öltözékben" is vi­dáman eléldegélnék. Anyám első megrázkódtatásában ígé­retet is tett néhány vadonatúj ruhadarab beszerzésére. Az első lépést tehát megtet­tem a hódítás útján, második lépésként egy jó frizurára óhajtottam szert tenni. Más­nap nem mentem iskolába, hasfájásra panaszkodva, ám „tüneteim" elmúltával dél­előtt felkerestem Tepper bá­csit, a falu egyetlen férfifodrá­szát. Beültem a székbe, és kö­zöltem, hogy valami divatos fazont kérek. Tepper bácsi, akit egyébként a háta mögött mindenki Tepertő bácsinak hívott, gyanakodva mérege­tett, hümmögött, aztán nagy ollócsattogtatások közepette nekiállt a munkának. Az eredménnyel nagyon elége­dett voltam, igazi „szépfiú" nézett rám vissza a tükörből. Délután anyám is beváltotta ígéretét, elcipelt a ruházati boltba, és tetőtől talpig felru­házott. S íme felvirradt a nagy nap! Gyönyörű sötétkék öl­tönyben, hófehér ingben, kel­lemesen nyikorgó új cipőben, frissen nyírott hajjal léptem be az osztályba. Aztán mindjárt földbe is gyökerezett a lábam. Az összes fiú vadonatúj öl­tönyben, fehér ingben és fris­sen nyírott hajjal üldögélt a padban. Később észrevettem, hogy a cipőjük is új. Hát eny- nyit a meglepetésről! Ádáz dühöt éreztem, amiért azt hi­szi magáról ez a sok kis lüké, hogy van esélyük imádott Ilo­námnál. Fagyos arccal ültem a helyemre, a többiek szintén fagyos arccal nézegettek en­gem. A tanítás végeztével az is­kola udvarán gyűltünk össze, mi, fiúk. Mindenki egyszerre beszélt, mégpedig arról, hogy milyen szemtelenek a többiek, amiért ilyen ósdi módszerrel igyekeznek felhívni magukra a figyelmet. A vége szabályos tömegverekedés lett, szakadt ruhák és néhány kivert tejfog kíséretében. Dühösen mentem haza, egyedül, mert Töcökkel és Pupussal nem voltam már be­szélő viszonyban. Nincs más hátra, döntöttem el, itt csak a boszorkányság segíthet: kon­zultálok Bosszy nagyival! Okoska (Folytatjuk.) Heti cáfolat Nem igaz, hogy a mára hirdetett egyesületi hor­gászversenyt rossz idő ese­tén a Holt-Sió helyett az őcsényi kultúrházban tart­ják meg. USA TOP 10 1. Mariah Carey 2. UB 40 3. Tag Team 4. Janet Jackson 5. Soul Ásylum 6.SWV 7. Michael Jackson 8. Jodeci 9. Billy Joel 10. Tony! Toni! Tone! Dreamlover Falling In Love Whommp! There It Is If Runaway Train Right Here Will You Be There Lately The River Of Dreams If I Had No Loot Gyilkosság a bátaszéki lakatlan szigeten A lakatlan szigetre (II. Géza gimnázium, Bátaszék) alig 250 tanuló jár, plusz a Bözsi néni kutyája. A lakatlan sziget megközelítése nekünk, szek­szárdiaknak, nem túl egy­szerű feladat. Sajnos, még nem közleke­dik tengeralattjáró, illetve zeppelin-járat a Szekszárd- Bátaszék vonalon. Ezért mi egy motorizált konzervdo­bozzal (autóbusz) közelítjük meg az iskolát. Ez az utazás egyébként in­gyenes hullámvasút-menet, közben ízléses kék-zöld folto­kat is beszerezhetünk. Néha azért előfordul, hogy 8 órára odaérünk. A helyünk elfoglalása után percekbe is beletelik, mire a tanárok elhagyják rejtekhe­lyüket (tanári szoba). Ekkor veszi kezdetét a tömeggyil­kosság. Egész nap csak tá­madnak bennünket logarit­musokkal, bevetik a XIX. szá­zadi realista írókat, de hatá­sosnak bizonyulnak az orosz rendhagyó igék is. Mindez nem elég, egymást követik a válogatott horrorisz- tikus cselekmények: fizika dolgozat, francia felelés, stb. Persze mi sem hagyjuk ma­gunkat, nekünk is van fegyve­rünk (puska). Fellélegzünk, mikor elérkezik a fegyverszü­net. Ilyenkor a csapatok har­cászati megbeszéléseket tar­tanak. Ebben kiemelkedik a legjobb, legokosabb és a leg­szerényebb osztály. A miénk. Bázisunkon igen fejlett hírköz­lési rendszer alakult ki, az úgynevezett pad alatti posta. Gyorsírásból is kiemelkedő teljesítményt nyújtunk, csak egy példa: igen sebesen tu­dunk házi feladatot másolni. Szorgalmunk határtalan. Fő­ként ha súgni kell. Ha lenne jópofaság nevű tantárgy, ab­ban mi lennénk a világklasz- szis, ez biztos. Egyébként egész jól bírjuk a tömeggyilkosságot. A harci cselekmények során a hosszú évek alatt vér még nem folyt, csak sósav, az is kémia órán. Sokan annyira ragaszkod­nak e nemes élethez, hogy a nyári szünetet is tanulásra ál­dozzák, s augusztusi ge­rilla-akcióban (pótvizsga) vesznek részt. De most leteszem a toliam, mert éppen most tervezzük a Szekszárd-Bátaszék UFO-já- ratot. Hiába, egy bátaszéki gim­nazista előtt nincs akadály!-k-a Válogatott versezetek Szekszárdi délután Nyársirató Öt óra felé jár, zajosak az ut­cák Egy parkon át ballagok, Fülemben a város délutáni za­jai Úgy csengenek, mint a dalla­mok. Későre jár, elcsendesedik minden A város lámpái égnek, A sétáló szerelmes párok Kirakatokat néznek. Egy idős hölgy kutyát sétáltat Barátja nagyokat vakkant neki, ó mit sem törődve ezzel, A távolt kémleli. Egy pár sétál a parkban Fejük felett derült az ég, Terveket, álmokat, vágyakat szőnek S ez így csodaszép. Sütkei G. Forró nyár volt, minden iz- zott, Tűzkatlan volt a Világ, Tikkadt a föld, a szöcskehad Sercegte csak víg dalát! A virág is hervadozott Gyéren szórta illatát, Élte a bús életéből A megszokott harmadát. Földművelő szólítgatta Esőistent naponta, Legalább egy felhőpamat Jöjjön erre havonta. Hej, de nem jött, így csak a Nap Szórta gyilkos sugarát, Űzte el a szép reggelek Felfrissítő harmatát. Ez nem így volt hajdanában Mikor még volt kikelet, A tavaszból volt a nyárba Varázslatos átmenet. Hajbókolták a kalászok, Adtak szemet, garmadát, A tengeri üdezölden Szórta finom hímporát. Szivárvány is volt az égen Friss, záporos délután, Melynek hídján vidám fecs­kék Cikáztak a fény után. Hajnalonta mezők vadja Itta a friss harmatot, A kelő Nap mosdott abban Mit csapatuk otthagyott. Majd nyár végén aranyfényét Öreg Nap ontotta ránk Lágy sugara érlelgette Szőlőskertek zamatát. Átok ül tán a világon? És miattfmk, emberek? Régi szép nyár visszajön tán Ha mihozzánk visszatér a sze­retet! Sz. L. > l

Next

/
Thumbnails
Contents