Tolnai Népújság, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-20 / 219. szám

1993. szeptember 20., hétfő SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE »ÚJSÁG 5 Képemlékezés Rovatunkkal ezúttal a szekszárdi Korzóra látogatunk. Nemcsak a boltok tűntek el azóta, a járgányok is megváltoztak kissé. Bakó Jenő felvétele a hatvanas éveket, s a hideget idézi, Ótós Rékáé pedig mostani állapotukat mutatja. V egy szerellenőrzés a piacon A szerda Szekszárdon piaci nap, még egy esős, viharos éj­szaka után is. Az asztalok meg­rakva áruval, a piros, zöld, sárga húsú paprika, a több fajta paradi­csom, kelkáposzta, karfiol, padli­zsán, zöldség kínálja magát, de a keresletre sem lehet panasz. Eb­ben a kavalkádban jártuk végig a termelőket Fülöp Tamásnéval, a megyei növényegészségügyi és talajvédelmi állomás körzeti fel­ügyelőjével. Egy év alatt 250 he­lyen - nagyüzemeknél, kisterme­lőknél, élelmiszer áruházakban - tartott vizsgálatot. Minden alka­lommal hatósági mintavételi jegyzőkönyv készül a helyszínen, az előírások szerint. Laboratóri­umi vizsgálattal a talajfertőtlení- tószerek használata is kimutat­ható. Ha olyan növényvédőszer maradványát találják meg a zöld­ségben, gyümölcsben, amit csak külön jogosítással (zöldkönyv vagy szakmérnöki képesítés) lehet használni, akkor tízezer forintig terjedő bírsággal sújthatják a szabálytalankodó termelőt. Karfiolt és káposztát árult az a házaspár, akik Mözsről jöttek be a piacra. A körzeti felügyelő elsőként a permete­zési naplót kérte el, mely sze­rint az utolsó vegyszerezés májusban volt. Hamarosan kiderült, hogy már 20 éve vál­lalkozók. A feleség a szakem­ber, Palánkon végzett a szak­iskolában. Ezer négyszögölön kertészkednek, többször elle­nőrizték árujukat, de sosem volt gondjuk a növényvédő­szer miatt.- Inkább egy-két kukaccal le­gyen több a káposztán, mint hogy valakinek baja legyen a permet- szertól! - mondta búcsúzóul a feleség. Az idős pár néhány kiló szőlő mellett álldogált, amikor megszólítottuk őket.- Mikor permeteztek utoljára? - kérdezte Fülöp Tamásné, miután bemutatkozott. A né­niké gondolkodás nélkül vála­szolt:- Mi sosem permeteztünk.- Akkor mitől ilyen szép, egészséges a szőlő? - érdeklő­dött tovább a felügyelőnő. A bácsika vette át a szót és helyesbített, permeteztek, de csak rézgáliccal, nem komoly vegyszerrel. A permetezési naplót illetően is ellentmon­dásba keveredtek. A nénike szerint nincs, a bácsi szerint van. Csak otthon. A büntetés ezúttal elmaradt, de megígér­ték, legközelebb itt lesz a permetezési naplójuk is. Végül egy viszonteladót ke­restünk fel. Hegedűs Lászlóék Budapesten a nagybani pia­con vásárolnak, ahol már elle­nőrzött termékeket vásárol­nak. A viszonteladóknak azt kell pontosan feljegyezniük kitől származik a termék amit vettek. Amennyiben nem tudják a termelő nevét és címét, a forgalomba hozók felel­nek az áru minőségéért.- Éppen emiatt ritkán vásárolunk kis­termelőktől, a kisebb mennyi­ség miatt öt-hat termelő áruját kellene összeön­teni. A nagy­bani piacon kapcsolataink kialakultak, a bizalom is megvan ben­nünk az ismert termelők iránt. - mondta He­gedűs Lász- lóné. Mauthner Fotó: Degré Száz éve történt _______ G yarló az emberi emlékezet: úgy feledünk el a maguk korában jelen­tős személyeket, hogy sem nevüket, sem tevékenységüket nem idézi már semmi - „csak" - a történelem. Ilyen volt az a férfi is, akiről a Tolnavármegye 1893. szeptember 17-én Egy szabadsághós halála címmel számolt be. „Baranyay Péter fővárosi ügyvéd, 1848-1849. évi honvédfóhadnagy e hó 10-én elhalt Budapesten 73 éves korában. Az elhunyt Tolna me­gyei illetőségű volt s 1848/49-ben dicsőséggel rászolgált, hogy neve megörökíttessék. Spányi Antal várkapitány úr egy felette érdekes epi­zódot beszélt el nekünk. 1849-ben, amikor Komárom vára 30 ezer oszt­rák katonával volt körülzárva, Baranyay utasítást kapott Kossuth La­jostól, hogy a várbelieket értesítse a magyar hadsereg állapotáról és fekvéséről. Természetesen ez nem volt könnyű feladat az osztrák éber őrködése miatt. Baranyay fuvarosnak öltözött s pár hétig hordozta az osztrák tiszteket ide-oda, fel egész Pozsonyig. Egy éjjel Komárom tájé­kán csolnakot vett észre a Dunán, s mivel látta, hogy körülötte nincs senki, ott hagyta lovait, s hirtelen a csolnakba szökött s azt eloldta. Ek­kor vette észre, hogy a kislélekvesztóben nincs evező lapát, lefeküdt te­hát s kézzel evezett. A dolog pompásan ment egy darabig, de egyszer csak az osztrák őrszem észrevette s elkezdtek reá lövöldözni. A lövése­ket felfogta ugyan a csolnak fala, de a bátor tiszt helyzete mindinkább kritikusabbá lett, mert a várbeliek is észrevették s azok is tüzelni kezd­tek reá. Baranyay végre kendólobogtatással megértette, hogy jó barát, így aztán kiköthetett a várnál. Komáromban tudósításainak nagy hasznát vették, mert megbízható felvilágosítást tudott adni az ellenség elhelyezéséről, amit a várórség a híres kirohanás alkalmával nem is ké­sett felhasználni. - A derék hős nyugodjék békével" Dr. Töttős Megpályázza a frekvenciát a szekszárdi városi televízió Túlzás lenne azt állítani, hogy Szekszárd városát elké­nyeztették az illetékesek frek­vencia-ügyben. Mint azt az erre felhatalmazott napilapok közölték, Tolna megye szék­helye - legalábbis az első kör­ben - egyetlen engedélyt ka­pott, azt sem rádiós, hanem te­levíziós sugárzásra. Közszol­gálati televízió pedig csak egy van Szekszárdon, így annak a vezetőjét, Kis Pál Istvánt kér­deztük: az általa irányított in­tézmény kíván-e élni műsor- szórási lehetőséggel? — Természetesen igen - hangzott a válasz. — A kihí­vásnak hivatalból és szakmai szempontból egyaránt illik eleget tennünk. Hivatalból azért, mert a televíziót fenn­tartó önkormányzat annak idején megbízta a városi tévét, hogy igényelje meg a frekven­ciát. Mint ismeretes, menet­közben változtak a szabályok, ma már pályázat útján kell a rendelkezésre bocsátott egyet­len hullámhosszt elnyernünk. Hogy mennyien próbálkoz­nak rajtunk kívül, azt egyelőre nem lehet tudni - az a gya­núm, hogy nem sokan -, mi viszont már csak hivatalból is pályázunk. — Szakmai szempontból mit jelent a lehetőség a frekvenciára? — Egyebek mellett azt, hogy képesek leszünk sokkal szélesebb körben eljutni a kö­zönséghez. Jelenleg a város lakosságának jó háromne­gyede kísérheti figyelemmel műsorainkat, s úgy vélem, hogy a televízió által közvetí­tett információkhoz azok is teljes joggal szeretnének hoz­zájutni, akikhez még nem ért el a kábelrendszer. — A VTV megtette már a pá­lyázat elnyeréséhez szükséges lé­péseket? — Igen, már elhozták a kol­légáim a minisztériumból a pályázati anyagot. Innentől kezdve mi beindítjuk a gépe­zetet, az már persze más kér­dés, hogy az önkormányzat miként reagál az engedély megszerzésére. Ugyanis ha az megvan, akkor rögtön kide­rül, hogy a műszaki feltétel biztosítása egyáltalán nem ol­csó mulatság. Tehát vélemé­nyem szerint az út végén az önkormányzatnak át kell majd gondolnia, hogy ezt az üzleti szempontból sem meg­vetendő lehetőséget meg­tartja-e saját hatáskörében. Utánanéztünk, csak maga a Szekszárdot és környékét be­sugárzó adó 5-6 millió fo­rintba kerülne. — Mindent összegezve: mi­korra várható a városi televízió műsorainak közvetlen szórása? — A nagyon optimális el­képzelés szerint már a jövő év elején, a választási kampány időszakában elindulhatunk, a borúlátó verzió viszont azt mondatja velem, hogy a kez­dés elhúzódhat a következő költségvetési évig. Lehet, hogy ezt az időpontot érde­mes is lenne megvárni, mert így biztosabb alapokon nyu­godna a tervezés. -szeri­Hajdan 145 éve, 1848. szeptember 25-én Tolna vármegye bizott­mánya megszavazta, hogy a haza védelmére 3056. honvé­det egy hét alatt kiállít. 135 éve, 1858. szeptember 22-én megkötötték a szekszárdi sző- lődézsma-váltsági szerződést. 125 éve, 1868. szeptember 25-én született Szekszárdon Vendel (előbb: Wendl) István, aki közel negyed századig volt városunk polgármestere s 1944-ben mondott le. 100 éve, 1893. szeptember 25-én a szekszárdi gőzfürdőt (amelyet hibásan török fürdőnek is­mernek) árverésen Nyitray Lajos polgári iskolai rajztanár vette meg. 90 éve, 1903. szep­tember 25-én öngyilkos lett Vargha Lajos árvaszéki ülnök, aki mintegy tizenkétezer ko­ronát sikkasztott el a rábízott pénzből. Ugyanekkor ünne­pelte a város Klieber György kántort, aki negyven évig töl­tötte be ekkor tisztét a megye- székhelyen. 85 éve, 1908. szep­tember 26-án a Közérdekben versenytárgyalási fölhívást tett közé a polgármester: a polgári fiúiskola tornatermét 14813 koronáért, a leányiskola megépítését 120064 koronáért ajánlották: az előbbit 1909. jú­nius 30-ára, az utóbbit 1910. május 1-ére kellett teljesen át­adni. 80 éve, 1913. szeptem­ber 15-én a Tolna vármegye és a Közérdek hasábjain Haizler József siralmas képet festett az akkori szőlőtermésről: „A he­gyi szőlők átlagos termése 1000 ölenként nem lesz több 3-4 hektoliternél, a lapi szőlők termése pedig, beleértve a le­ányvári szőlőket is, 6-7 hekto­literre becsülhető. A lapi sző­lőknél a Leányvár a legszebb és legegészségesebb, a hegyi szőlőknél a Bartina, Bakta és az Előhegy egy része, e két he­lyen több termés lesz, mint a határban levő összes hegyi szőlőkben." 1913. szeptember 25-én a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság ülésén dr. Holub József Tolna vár­megye 1698. évi pecsétkérésé­ről tart felolvasást. 70 éve, 1923. szeptember 22-én a Tol­namegyei, Újság híradása sze­rint igen magas összegekért vették bérbe Szekszárd város földjeit, s az ebből befolyó jö­vedelem 40-45 millió korona, öt vagon búza ára. Krónikás Kérdésstaféta Ki kit támogat? Babai Zoltán kérdése Job­ban Zoltánhoz: Hogyan támogatja Szek­szárd város azt a közel ezer Szekszárdi diákot, akik Pa­lánkon, az egészségügyi szakközépiskolában, a VIP-ben és az 505-ösben ta­nulnak? íme, a válasz: Olcsó lenne visszakérdezni, hogy a megye önkormányza­tai hogyan segítik a városi fenntartású iskolákba járó nem szekszárdi diákokat. Gondolom, hogy a kérdést Babai Zoltán úr, az 505. Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola igazgatója azért címezte nekem, mert a Tolna Megyei Önkormányzat Közgyűlésének és Szekszárd város Képviselő-testületének is tagja vagyok: ez Szekszárd város középfokú oktatása il­letve az oktatási intézmények szempontjából 'azért érdekes, mert mindkét önkormányzat­nak Szekszárd város közigaz­gatási határán belül több kö­zépfokú fenntartású oktatási intézménye van. Ezen intéz­mények fenntartása nem köte­lező feladata a városi önkor­mányzatnak. A város vállalta, hogy négy középfokú oktatási intézmé­nyét fenntartja és fejleszti (pl. Garay János Gimnázium új tornacsarnokának építése), függetlenül attól, hogy hány nem szekszárdi tanuló jár az intézményekbe. Garay János Gimnázium: 176 fő. Bezerédj István Keres­kedelmi Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet 616 fő, I. Béla Gimnázium és Mű­szaki Szakközépiskola 229 fő, Szent-Györgyi Albert Egész­ségügyi Szakközépiskola és Kollégium 311 fő, összesen: 1 332 fő. Itt még meg kívánom jegyezni, hogy szekszárdi ön- kormányzati fenntartású in­tézményként üzemel a Szent-Györgyi Albert Egész­ségügyi Szakközépiskola kol­légiuma is, amely tevékenysé­géből adódóan közel 200 fő nem szekszárdi diák elhelye­zéséül szolgál. Talán felesleges forintban kiszámolni, hogy mennyi is a nem szekszárdi tanulókra jutó önkormányzati támogatás az állami normatívákon felül. A megyeszékhelynek és a megyének valóban fontos, hogy milyen felkészültségű szakemberek dolgoznak a föl­deken, a vendéglátásban, a be­tegágyak mellett, az ipari szolgáltatásban - ez utóbbi két területen némi segítséget ad a Szent-Györgyi Albert Egész­ségügyi Szakközépiskola és az I. Béla Gimnázium és Műszaki Szakközépiskola is - ezeken felül azonban ugyancsak fon­tos a magas színvonalú általá­nos képzés (Garay János Gim­názium), és lényeges, hogy kik dolgoznak a kereskede­lemben, valamint a közgazda- sági, banki szakterületen is. (Bezerédj iskola). A városi önkormányzat ré­széről a szekszárdi illetőségű diákokat rászorultságuk ará­nyában segítjük, (beiskolázás­kor tanszersegély), függetle­nül attól, hogy a szekszárdi önkormányzat, a megyei ön- kormányzat, illetve más tele­pülés önkormányzati fenntar­tású középfokú intézményé­ben tanulnak. A szekszárdi diákokat is nevelő nem szekszárdi fenn­tartású intézmények számára nyitva áll a Szekszárd város által létrehozott pályázati rendszerünk az alábbi terüle­teken:- kulturális alap,- ifjúság-politikai alap,- közoktatási alapítványi alap,- pedagógiai tartalmi fej­lesztési alap. Ez utóbbi pályázatán támo­gatást nyert például az 505. Ipari Szakmunkásképző Inté­zet és Szakközépiskola „Kör­nyezetvédelmi program a hatosztályos gimnáziumok­ban" c. pályázata, mely re­mélhetőleg az intézménybe járó szekszárdi diákok magas színvonalú oktatását, nevelé­sét is szolgálja majd. Kérdés Fodor Miklóshoz, a szekszárdi 10. számú válasz­tókörzet képviselőjéhez: Hogyan látja körzete isko­lájának - a Dienes Valéria Általános Iskolának - a fej­lődési lehetőségeit? i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents