Tolnai Népújság, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-07 / 183. szám
1993. augusztus 7., szombat HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 9 Mini labor, hallásvizsgálat, lézer kezelés helyben Vállalkozó gyermekorvos Milyen pajzsot használjunk? Átülés, átvilágítás Várják a kurdi gazdák, hogy jönne már Horváth Lajos országgyűlési képviselő, s foglalkozna az ő ügyeikkel is. Merthogy ők választották meg, programjában látva a szabad, demokratikus, s persze gazdagabb jövőt, amelyben földjük birtokában, a közös községi legelőn kövér s jól tejelő teheneiket fogják legeltetni. E helyett a községi legelő eltűnt, a földeket azok veszik meg, akiknek pénzük, kárpótlási jegyük több van, mint nekik. Horvát Lajos meg ígérte, hogy jön majd, de a lapokból látható, hogy nem ér rá, mert mással van elfoglalva, olyannyira, hogy jóformán azt sem tudja, hol a helye. A parlamentben kell még a nyári szünet, hogy kitalálják, hova is ültessék a Magyar Demokrata Fórum Magyar Igazság Nemzetpolitikai Csoportjának a tagjait. Ők azt mondják, hogy kormánypártiak egytől egyig. Úgy látszik, az sem tűnt fel nekik - annyira el vannak foglalva -, hogy közülük többen új pártot is alapítottak Magyar Igazság és Élet néven. Most, lehet, azt sem tudják, melyiknek a tagjai, - már akiket ki nem zárt még az MDF. őszre minden kiderül, az is, ki hova ül. A dombóvári képviselő mindenesetre ideiglenes vezetője új pártjának, ami azért mégsem mindegy. Odahagyva a honvédelmet, amivel eredetileg foglalkozott, most ügyvezet. Hogy mi lesz ősszel a bizottságokkal, azt nem tudni, mert azok tagságát az eredeti arányok alapján osztották el. Azóta meg kicsit összeku- szálódtak a viszonyok. Pozsgay Imre négy év alatt a harmadik pártját fogyasztja, ebből kettőt alapított, képviselőként meg hallgatag független. Nem ő az egyetlen, aki már a harmadik körnél tart. Gáli Ákos útja az MDF-ből a függetleneken át, a keresztényekig vitt, Ugrin Emese is harmadik pártját tapossa, de hogy melyik frakcióban ül, azt így kapásból meg nem mondanám. Hogy ellenzéki, az biztos, mert mondta. Eredetileg úgy volt, hogy a parlamentben senki sem szerette a III/III-asokat, s fennen hangoztatták, hogy át kell világítani a parlamentet, az önkormányzati képviselőket, a lapok főszerkesztőit, vezető munkatársait. Torgyán doktor még kifejezetten tagadta - mikor a miniszterelnök célzott rá -, hogy besúgó volt. Diliflep- nije is van arról, hogy beszervezésre alkalmatlan, hangoztatta. Aztán jő a célzás, hogy tán Csurka is ügynök volt, majd a vallomás, hogy bizony az volt. Mert fenyegették. Ha minden igaz, amit most mondnak az egykori ellenállók, akkor itt mindenkit folyton fenyegettek, sanyargattak, lám mégis milyen kevesen írták alá. Például azt, amit gondoltak. Csak most utólag szólnak, hogy ők már akkor is. A Munka Érdemrendet, a vörös csillaggal, a József At- tila-díjat is csak a kommunisták megtévesztésére vették át. A borítékkal együtt. Most meg azt nyilatkozza Horvát Lajos a 168 órának, hogy mi az igazi erkölcsi magaslat. Az kevés, hogy ügynök legyen az ember. Hanem kizáratva a legnagyobb kormányzó pártból, a miniszterelnök diszkrét célzása után öt perccel - büszkén bevallani az ügynökséget: az most az igazi erkölcsi magaslat! Az ember csak néz, mint a moziban, s el nem tudja képzelni, hogyan tudják majd meg a következő kötethez a Ki kicsoda? szerkesztői, hogy akkor most tényleg, ki kicsoda? Ihárosi Ibolya (Folytatás az 1. oldalról.) — Miben különbözik ez a forma a háziorvosi praktizálás- tól? — A háziorvosoknál az önkormányzat biztosítja a rendelőt, a felszerelést, fizeti az orvost, az asszisztenst, az orvosímokot. Tehát az egészségügyi dolgozók az önkormányzat alkalmazottjai kialkudott fix bérért, attól függetlenül, hogy hány betegkártyájuk van. Ä vállalkozó orvosok ezzel szemben vállalkozó igazolvánnyal rendelkező önálló orvosok. A társadalombiztosítás nekik a számlájukra utalja át a működési költséget és a kártyapénz után járó összeget, és ők ebből gazdálkodnak. Fizetik a rendelő működési költségét, - víz, vülany, fűtés díját, a gyógyszereket, fecskendőket és az egyéb költségeket, a munkaruhát, gépkocsit. No és nem utolsósorban fizetik az asszisztens, a takarítónő munkabérét. — Kik a betegei egy vállalkozó orvosnak? — A rendelet szerint a vállalkozó orvos a területi ellátást vállaló magánorvos eddigi körzetét viszi tovább. Ezen kívül elláthat-vállalhat a területen kívüli betegeket is, csakúgy, mint a háziorvos. — Hány betegbiztosítási kártya szükséges ahhoz, hogy érdemes legyen vállalkozni? — Kevés kártyával nem érdemes nekivágni, mert a rendelő működtetési költsége magas. Nekem 1100 kártyám van a körzetből és körzeten kívüliekből. — Hogyan jutottak ehhez a rendelőhöz? — A városi önkormányzat köteles ingyen és bérmentve átadni használatba a rendelőt és a berendezést. így kaptuk meg mi is ezt a helyet. — Mi a helyzet a műszerfejlesztéssel? — A szerződés szerint a műszerfejlesztés 60 százalékát az önkormányzat, 40 százalékát a vállalkozó orvos fizeti. M agasan képzett szakemberek vállalnak sajtó, rádió, televízió által közvetített szenvedélyes vitákat időről-időre a címben írt kérdéskörről. Szociológusok, pszichológusok, a szociális gondozás jelesei - vagy éppen e viták résztvevőiként jelesedői - törik együtt a fejüket, miféle pajzs nyújthat védelmet a szegénység és az ezzel együtt járó testi-lelki bajok ellen. Segíteni akarnak, bár elég nyüvánvaló, hogy akármilyen okos dolgokat mondanak a szegénység kezelésére szánva, hangjuk nemigen hat el azokig a magasságokig, ahol lépésről-lé- pésre történő szociális intézkedéseknek születniük kellene. így aztán ha a szegénység témaként mikrofon vagy kameraközeibe kerül, rendszerint a pesszimizmus viszi a prímet. Akikről szó esik ilyenkor, maguk a társadalom perifériáira sodródottak, a szegények, ahogy eddig, ezután sem fognak tiltakozni a valóság bemutatása ellen, és sztaniolba csomagolt beszámolókkal szolgálni nyomorúságukról. Az viszont előfordulhat, hogy a hatalom gyakorlói egyszercsak megorrol- nak, mert kényszerűségből ugyan, de máris fölvállaltak elődeiktől egy ártalmas gyakorlatot, ami abban summázható, hogy „amiről nem beszélünk, az nincs". Ezért az is előfordulhat, hogy erélyesen orrukra koppintanak a probléma feszegetőinek, akik pedig nem akarnak egyebet, csak azt, hogy napirenden tartsák és javaslataikkal legalább napróí-napra működő túlélési technikával szolgáljanak. Nagy szükség van erre, mert az a gazdasági válság, aminek hatásait már a nyolcvanas években érzékelhettük, De mivel nálunk az önkormányzatnak nincs elég pénze arra, így Támuly doktorral mi finanszíroztuk meg a műszer- fejlesztést. Ennek megvolt az az előnye, hogy mi döntöttük el, hogy mit vegyünk. — Honnan volt erre pénzük? — Közérdekű kötelezettség vállalást hoztam létre, az így befolyt összegből egy hallász- szűrő és látásszűrő készüléket Régi és új noteszlapok még mindig nem tekinthető, befejezettnek. Nem fölfelé megyünk, az út egyfolytában lefelé tart, mind tömegesebb szegénységet produkálva, annak összes, jelenünkre és jö- vőnkre kiható gondjával. Ezek között - természetesként - azzal, hogy azok is bízvást szegénysorba kerülhetnek, akik ma még a határvonalon vagy annak közelében küszködnek. Derűlátásra a kérdésben tehát semmi okunk, amiként az „át- kos" a kisemberből sajtolta ki - a vagyonosodás apró engedményeivel érzéstelenítve - az eredményeit, a rendszer- váltók a bevált recept szerint megint csak a társadalom alsóbb rétegeiben- élők zsebét forgatják ki, segítve, támogatva eközben a hirtelen (s olykor nem a munka, inkább ügyeskedés, becstelenkedés révén) támadt milliárdosainkat. Bármilyen lesújtó ítéleteket von maga után, ha mostanában bárki demagógiagyanúsat állít, úgy néz ki, hogy az önnagyságuktól megittasult tör- ténelem-csinálók ezúttal is az általuk sokszor hivatkozott népre osztották ki a mindent megfizető szerepét. Magyarul megvetetik velünk nemzeti burzsoáziánkat és nem vigasz, hogy tizenöt-húsz év után az éppen soros küldetéstudók majd kárpótolni igyekszenek milliókat, s ugyanúgy belegu- bancolódnak ebbe az abszurd műveletbe, mint a mostaniak. Átélési, túlélési technika? Mindannyian vennénk belőle akár az utolsó garasainkon is, vásároltam, valamint asztali centrifugát, mikroszkópot, vizelet-vér vizsgálathoz. Az ÁNTSZ engedélyét várjuk, hogy hetente kétszer laboratóriumi vizsgálatokat végezhessünk. Ha megkapjuk az engedélyt, akkor szeptembertől nem kell a gyerekeket laboratóriumba küldeni, helyben is el tudjuk végezni az alapvizsgálatokat. A közérdekű köteha kapható lenne garanciával működtethető, de nincs ilyen. Áfa-hétfőn a hülyítő hőség ellenére gyalogoltam el a megyeszékhely központjának néhány élelmiszerboltjába és nem tudott meglepni, hogy ezeknek belső képe napközben is olyan volt, mint szokott nem sokkal zárás előtt. A „műsor" lézengés ártalálgatás - illetve szemlézés - volt inkább, mint futtában való vásárlás. A kereskedők hétvégi munkája folytán hiba nélkül történtek meg az átárazások. Egyik középkorú kereskedő ismerősöm szerint „ez az akció elég is volt erre az esztendőre!" Kívánja inkább, vagy hiszi, hogy elpihenhetnek az árazópisztolyok? - kérdeztem én és nagyon zavarba jött, pedig a kereskedelmi forgalom eddig tapasztalt mozgásából ki tudja számítani tapasztalatok alapján, hogy mi várható. Különben a legbugyutább, kánikula-sújtotta vásárló is tudja, hogy a mostani áfa-hétfő csak egy újabb startállás. Az árak emelkedése törvényszerűen újabb és újabb áremelkedéseket eredményez, s egyre rövidebb pórázt a fogyasztónak, aki a kínálatot .igénnyel győzné, csak pénze nincs ahhoz, hogy igényei lehessenek. Él a fővárosban egy viszonylag fiatal közgazdász barátom, aki a kereskedelem területén dolgozik, elképzelhető milyen egetverő lelkesedéssel, hiszen év végéig ki kell privatizálnia maga alól is a létbiztonság lovát. Be kellene lezettségvállaláson kívül a vállalkozói központ is támogatott, az így nyert összegből ultrahangos arcszűrőkészüléket vettünk. — Hogy történik a betegnyilvántartás? — Komplett számítógép- parkot vásároltunk az idén, úgynevezett „orvosi szolgaprogrammal". Ennek segítségével végezzük a betegnyilvántartást, receptírást, napi-, heti statisztika készítését... — Szóval lassan itt is megvalósul az, amit eddig csak nyugati filmekben láttunk. Azaz, ha a beteg bemegy az orvoshoz, az adatai alapján azonnal megtudható, milyen betegségei voltak, mivel gyógykezelték. — Igen és ráadásul a szükséges alapvizsgálatok elvégzése miatt sem kell máshová küldeni a betegeket. — Hogyan foglalná össze az elmúlt 11 hónap tapasztalatait? — A pénz, amiből gazdálkodunk, elég. Az asszisztensek lényeges fizetésemelést kaptak, tehát egyértelműen pozitívak a tapasztalataink. Szakmailag és pénzügyileg függetlenek vagyunk, a meglévő pénzt akkor és arra fordítjuk, amire a legalkalmasabbnak tartjuk. Én, az orvos döntöm el, hogy mi a fontos és nem egy testület, amelyik jórészt laikusokból áll. Vállalkozási formában az orvos és az asszisztens inkább magáénak érzi a körzetet és a rendelőt. — Ha ilyen pozitívak a tapasztalatok, akkor miért ilyen kevés mégis a vállalkozó háziorvos? — Az új dolgoktól sokan kényelemből tartózkod- nak.Meg persze az elején több munkával jár ez, hiszen meg kell tanulni, hogy mit, hol lehet olcsóbban beszerezni, ügyvédhez kell fordulni a szerződések megkötésekor, könyvelőt kell felkérni, azaz oda kell figyelni olyan dolgokra amikre korábban nem. Tehát nemcsak gyógyítással kell foglalkozni vállalkozó orvosként. Talán ez lehet az oka, hogy ma még a kollégáim többsége a hagyományos működési formát választja. F. Kováts Éva Fotó: Ótós Réka fejezniük az élelmiszerboltok privatizációját, noha a hazai fizetőképes kereslet piacán nem nyüzsögnek a Julius Meinlek. Nagyokat szokott panaszkodni, káromkodni, és vitáink valahány alkalma veszekedésbe fúl, mígnem kiröhögjük magunkat, hogy más, arra érdemes torkok helyett egymásét harapdáljuk. Legutóbbi találkozásunkkor is sikerült összeugranunk, amikor elpanaszoltam neki, hogy pakkomban két pár javításra szoruló cipővel érkeztem, mert Szekszárdon három mester is azt mondta, megforgatva kezében az ajánlott munkadarabot, hogy olcsóbb ha eldobom a topogókat, ő nem vállal ilyen javítást. — Na ja! - így ő. — Nem tanultad még meg a leckét, úriember, úrinő nem javíttat, hanem újat vesz! — Itt és most? Hát már te is ennyire megbuggyantál?! Megnyugtatott, hogy nem. Vissza kellene adnia a diplomáját, ha elfogadná, hogy ez itt a Kánaán, és benne vagyunk mi is benne, a reklám- nótácskának megfelelően a cégkódexben. Azaz éppen most és itt van az ideje a fogyasztói társadalmakra jellemző szokások honosításának. Se nem szakbarbár, se nem érzéketlen a lecsúszó rétegekkel szemben, nagyon is tisztában van azzal, miben vagyunk benne nyakig, és még mi az, amit ki kell bírni, át kell élni. Négy esztendős Peti fia, aki unja már, hogy nem vele foglalkozunk, játszani szeretne, vagy legalább megszerezni a táskámat, hogy megvizsgálhassa, mi van benne. Ebből vettem ki nem sokkal érkezésem után a csokit, és azt gondolhatja, hogy van még benne valami ami csak neki szól. — Milyen életet remélsz a fiadnak, Gabi? — Rossz így a kérdés. Per pillanat nem a vérmes remények, hanem a néha mesebelinek tűnő kívánságok idejét éljük, s gondolhatod, hogy Petinek nem kívánom azt, amit mi élünk most. A csendet, ami itt beáll Peti elszánt támadásai ellenére, Lali, a férj betrappolása töri meg. Kopott farmere, kockás inge, koszos-poros, izzadt, ő maga pedig fáradt, de úgy látszik, hogy a kedélye változatlan. Nyomban elrikkantja magát, hogy szünet a világmegváltásnak, jót tenne mindhármunknak egy piszokerős kávé, és asztalra minden üdítővel, ami csak a házban van. Ennyi. És eltűnik a fürdőszobában. Hány éve is? Lassan tíz, hogy Lali pihenteti a diplomáját amit a párjával azonos évben szerzett meg és „átment" apja keze alatt burkoló kisiparosba. Társa, akit már ő tanított be, szintén közgazdász, két embert foglalkoztatnak és ha sokszoros milliomosok nem is lettek eddig, lényegesen jobban élnek, mintha eredeti képesítésüknek megfelelő helyen dolgoznának. Az úgynevezett jobb megrendelők tehát elég pénzesek, már évek óta kéz- ről-kézre adják a „céget", aminek az a filozófiája, hogy nincs hatásosabb reklám, mint a megbízó elégedettségére végzett munka. Hírük kifogástalan, eddig még nagy ünnepeken se kellett munkanélkülieknek lenniök. Jut eszembe, hogy anno, a nagy-nagy nosztalgiával emlegetett iparosoknak, kismestereknek is ez volt a mértékük, hibátlan munkával fizetett reklámjuk. No de hol voltak akkor még azok, akik a szolgáltatásaikra vevőket azzal utasították el, hogy tessék eldobni a holmit, mert az új megvásárlása az olcsóbb! Rémmesékben is ritkán fordultak elő ilyen haszontalan alakok, akik kompromittálták a tisztes ipart. Ki is ebrudaltat- tak a testületből akik rontották a tisztesek jó hírnevét. Látszólag messze kanyarodtam el a túlélési technikákon együtt tűnődő szakemberek körétől, de biztos vagyok abban, hogy jól értjük mi egymást, és néven is tudjuk nevezni mindazt, ami számunkra a túlélés feladatát megnehezíti. Érdemes, kell erről beszélni? Majdcsak erről érdemes, mint egy önvédelemből is, ha nem akarunk úgy járni, mint a szólásmondás beli ló, amelyik mire megszokta az üres zabostarisznyát, át is poroszkált a túlvilágra. K ellene, nagyon kellene annál hatásosabb pajzs, mint amilyen most van, de már ez is valami, hiszen nyílt beszédnek nevezik, ami nélkül - mint ezt a világpéldatár bizonyítja - egyetlen demokrácia sem áll meg a lábán, mert a gyötrő gondok elhallgatása bűn! László Ibolya
