Tolnai Népújság, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-02 / 178. szám
ÍPUJSAG SZEKSZARDES KORNYÉKÉ 1993. augusztus 2., hétfő Szálkáim Szólíts Adolfnak! Egy fővárosi középiskola diákjai belakták a kis falu minden zugát. Tisztelettel voltak a helybeliek szokásai iránt, akiktől néha gyümölcsöt is kaptak. Többeket közülük néven is szólítottak. A 35 diák között volt egy apró termetű, fekete legényke. Az volt a legfeltűnőbb és legjellegzetesebb a fiúban, hogy a haja mindig a szemébe lógott. Jobb oldalra hosszabban hagyta a fodrász a frizurát és hátul jól fölszedte a masinájával. Talán divatos!? Keveset beszélt a fiú kezdetben. Aztán egyre többet hallatta a hangját. Feltűnt később, hogy neki-nekiugrott a nála magasabb és erősebb fiúknak is. Csak úgy „balhéból" vagy mondjuk inkább játékból. Volt pillanat, amikor kicsavart egy tő virágot, letépett egy faágat, megkergette a tyúkokat... Falubeli sétája közben egyszer egy gazdával fölment az öreg ház padlására, mert kiderült, hogy van egy szovjet katonai térképtáska, amit a fiú a zsebpénzéből meg akart vásárolni. Akadt a padláson 3-4 pár bőrcsizma és bakancs is. Ezeket felpróbálta és meg is vett egy párat a bakancsok közül. Amit fölhúzott és le sem vetett a lábáról. Abban utazott haza. Tudta, hogy az anyja ki fogja verni bakancsostól, de nem bánta. Csattogtatta bokáját és kopogósokat lépett a betonon. Mindenbe belerúgott ami útjába került, így próbálgatta a bőr minőségét. Egy beszélgetéskor kiderült, hogy történelem a kedvence. Azon belül a II. világháború, még közelebbről a VEZÉR. Az ő képeit gyűjti, és mindent, ami ma vesztesnek ítélt csapatok ruházatára is jellemző volt. A rend, és a fegyelem tetszik ebből - magyarázza. Lázas izgalomba jött, mikor a nyugati hatalmak... mikor kiejtette a VEZÉR nevét, jobb karja magasba lendült... Arra a kérdésre, hogy hívják, mi a beceneve, egyszerűen csak annyit válaszolt: szólíts Adolfnak! Decsi Kiss János Haj dán 110 éve, 1883. augusztus 3-án a Tolnamegyei Közlöny híradása szerint Unger Miklós és fiai „előnyösen ismert má- gocsi orgonaépítők" az újvárosi templom orgonáját javítják, hangolják és átalakítják, a belvárosi templomét is renoválják. 100 éve, 1893. augusztus 3-án Hieronymi Károly belügyminiszter értesítette Tolna vármegyét, hogy a szekszárdi kórházban bábaképző intézet és elmebetegek háza létrehozását engedélyezte. Augusztus 6-án a kese- lyűsi gőzhajóállomás új főépületét avatták. 85 éve, 1908. augusztus 8-án tudatta a Közérdek, hogy a vallás- és közoktatási miniszer kisebb módosításokkal jóváhagyta a szekszárdi leánypolgári (ma: az 505. sz. Ipari Szakmunkás- képzőhöz tartozó) épületének terveit, de nem engedélyezte a kért 50 ezer korona államsegélyt. 80 éve, 1913. augusztus 4-én Szekszárd polgármestere - tekintettel a városban dúló vörhenyjárványra - betiltotta a koldulást. Krónikás Kérdésstaféta Az önkormányzatok lehetőségei a kórházi ellátás biztosításában Múlt heti kérdésstafétánkban dr. Témák Gábor főorvos, országgyűlési képviselő kérdezte Priger József megyei önkormányzati elnököt: Milyen megvalósítási lehetőségek és problémák merülnek fel az általa felügyelt intézménnyel, azaz a megyei kórház és rendelőintézettel kapcsolatban? íme, a válasz. Amikor megköszönöm Dr. Ternák Gábor főorvos, képviselő úr kérdését, egyúttal el kell mondanom, hogy a probléma összetettsége miatt a téma teljes kifejtésére - terjedelmi okok miatt - nem vál- lalkozhatom. Mindenekelőtt szükségesnek érzem röviden vázolni, hogy az önkormányzatok milyen helyzetben vannak ma a kórházi ellátást ületően. A kórházi ellátás finanszírozását a társadalombiztosítás végzi, a beruházás, gép- műszerbeszerzés és a felújítás pedig a fenntartó önkormányzatok feladata. A működés finanszírozását a társadalom- biztosítás eddig úgy végezte, hogy azzal kapcsolatban az önkormányzatoktól még véleményt sem kért, tehát egyeztetésről szó sem volt. Az előbbiek miatt az ön- kormányzatok nem rendelkeznek kellő eszközzel ahhoz, hogy a kórházak gazdasági működését jelentős mértékben befolyásolják. Dr. Ternák képviselő úr cikkében említi, hogy az egészségügy tőkeszegénységben szenved, amivel messzemenően egyetértek. Ez komoly akadálya az előrelépésnek. Ugyanakkor a megyei önkormányzatok pénzügyi helyzete olyan, hogy nincs lehetőségük elegendő forrást biztosítani a beruházásokhoz, felújításokhoz, gép- és műszerbeszerzésekhez. Ennek következménye az, hogy az épületek állaga tovább romlik, a technikai elmaradás fokozódik. Megítélésem szerint az ésszerű takarékosság jelen körülmények között az egészségügyben már nehezen értelmezhető. Az egészségügy költségei vüágszerte, így Magyarországon is nagymértékben nőnek, ugyanakkor a gazdasági restrikció fokozottan érezteti hatását. A folyamatosan emelkedő gyógyszerárakat, a kórházüzem működtetéséhez szükséges számtalan tényező (például energia, élelmiszer, vegyszer, röntgenfilm, stb.) költségrobbanását a finanszírozás nem követte. A korábbi dologi automatizmus teljes megszűnése már évekkel ezelőtt rákény- szerítette az egészségügyi intézményeinket tartalékaik feltárására és hasznosítására. Én azt hiszem, hogy az egészségügyi intézményekben is bizonyára vannak még feltárható kisebb tartalékok, de azok számottevően kedvező hatást a meglévő problémákra nem tudnak gyakorolni. Véleményem szerint az előrelépés csak akkor képzelhető el, ha hathatós intézkedések történnek a jelenlegi struktúra megváltoztatásának érdekében. Ezért szolgált örömömre, hogy megkezdődött a teljesítményarányos finanszírozás bevezetése a járóbeteg szakellátásban és fekvőbeteg ellátásban. Ezen finanszírozási modell kialakításában a Tolna Megyei Önkormányzat Kórházának úttörő szerepe volt, éppen ezért reméljük, hogy - a kezdeti nehézségek leküzdése után - kedvezően fog hatni a gazdálkodásra. Mindez csak hosszabb távon ítélhető meg, de reményeink szerint segíteni fog abban, hogy világos képet kapjunk a ténylegesen felesleges és a valóban szűk kapacitásokról. Ezen kép birtokában lehet majd dönteni a racionális átszervezésekről, melyek gazdaságosabbá tehetik a kórházak működését és egyúttal javíthatják a betegellátás színvonalát. Azokon a területeken, ahol jelenleg is világosan látszanak a tennivalók, szükséges, hogy határozott lépéseket tegyünk. A Megyei Kórházban ma már egyértelmű, hogy a rendelkezésre álló elmegyógyászati ágyak száma sok, ezért azok számát a két elmeosztály ösz- szevonásával célszerű csökkenteni. Ahhoz, hogy az önkormányzatok a kórházakat jó gazda módjára kezelhessék - a deklarált ellátási felelősség mellett - szükséges lenne rendezni az önkormányzatok és a társadalombiztosítás kapcsolatrendszerét a kórházak fenntartása és működtetése tekintetében. Kérdésem Jobbágy Gáborhoz, a BHG 4. számú szekszárdi gyárának igazgatójához szól, akitől azt szeretném megtudakolni, hogy mi a véleménye a nagy gazdasági egységek jelenleg is zajló átalakulásáról, a folyamatok üteméről, a helyes megoldás megtalálásáról, különös tekintettel az általa vezetett gyárra? Priger József A közlekedés kollektív műfaj A szekszárdi oldalakat összeállította: Ihárosi Ibolya és Szeri Árpád. Továbbra is várjuk olvasóink leveleit, telefonhívásait. Rejtett értékeink Ács Lipót munkássága Kevés méltatlanabbul elfeledett munkása van helyi önismeretünknek, mert alig akad, aki nálánál többet tett és tehetett volna Szekszárdért és környékéért, a Sárközért. Azért a tájért, amelyhez sem születés, sem anyagi-erkölcsi elismerés nem kötötte ... Auerbach Lipót, ahogy nevét 1904-ig viselte, Vizsolyban született 125 éve, 1868. augusztus 6-án. Az iglói és kassai középiskolai évek után a budapesti Képzőművészeti Főiskola növendéke lett, majd Lotz Károly hírneves festőiskolájában tanult és szerzett rajztanári oklevelet. A sümegi állami reáliskolánál töltött egy év után az akkor éppen megalakult szekszárdi főgimnáziumhoz került, ahol rajta és az igazgatón kívül mindössze egy-két tanár volt még. „Városunkban középiskolának nem volt hagyománya. így intézetünk tájékozatlan közönséggel találta magát szemközt" - írja e kezdetekről Wigand János, majd hozzáteszi: „Népiskoláink túlzsúfoltak, a tanítók keservesen küzdenek, hogy tűrhető eredményt érjenek el. Ily kiskörű és nem kiváló képzettségű anyagból szedtük növendékeinket". A tanárok elsőrendű feladata volt tehát az idegenség leküzdése, a városhoz való közeledés. Ebben Ács Lipót kitűnő társnak bizonyult: nagy tehetséggel és jó ízléssel segített élőképek rendezésében, színpadi díszleteket rajzolt, ha kellett, számtalan vetítettképes előadáson népszerűsítette a művészetet. Mindezt részben már a múzeum keretein belül végezte, hiszen az intézmény öt esztendeig a gimnázium vendégszeretetét élvezte. Wo- sinsky Mór ösztönzésére Ács nekilátott a teljes sárközi forma- és motívumkincs ösz- szegyűjtéséhez, s a sikerre a legjellemzőbb, hogy Malonyai Dezső Magyar népművészet című sorozatának sárközi kötete kétszer olyan vastag, mint a többi. Az szomorú érdekesség, hogy Malonyai Kovách Aladártól és Ács Lipóttól gyűjteményüket - a szerző megjelölése nélkül - ellopta könyve számára, miután a kutatók jóhiszeműen rendelkezésére bocsátották... Itthon még alig-alig figyeltek föl Ács tevékenységére, de 1902-ben már Firenzében állított ki, 1906-ban pedig mintái Steig Flórián fazekasmester kerámiakészítményein a világkiállítás első díját, aranyérmét hozták el. Emellett üzleti sikert is hozott a megméretés: Steig edényeit az olaszok és a külföldi művészek pár nap alatt szétkapkodták, újabb szállítmányt kellett külEgy jellegzetes minta Ács Lipót gyűjtéséből deni. Ez azonban a magyar pavilon leégésekor a tűz martalékává vált, s újabb edényeket, vázákat szinte ereje végső megfeszítésével tudott csak szállítani a mindössze egy segéddel dolgozó Steig. Az olasz és magyar újságok, szaklapok nem fukarkodtak a dicsérettel, az elismerést Ács azonban nem egyéni hírneve gyarapítására használta. Fő részese volt annak, amit 1910-ben fogalmazott meg: „Ma már elismerik, hogy a szépség iránti érzék minden egészséges ember lényeges alkotórésze, és hogy ennek az érzéknek fejlesztése fontos kulturális érdek. Ma már majdnem csak a múltban létezett sárközi népművészetről beszélünk, pedig az emberrel veleszületett alkotóösztön és e vidék népének magasfokú intellektusa kiváló értékű háziipart teremtett". A művésztanár levonta ebből a következtetést: „önmagától kínálkozott ennek kiaknázása, mert igazi műbecsű háziipart, illetve jó ipart is csak ott lehet megteremteni, ahol ehhez sok nemzedéken át leszűrődött képesség, hajlam van". A megújítás is megvalósult; Őcsényben és Decsen tíz-tíz állandó munkásként asszonyok, lányok dolgoztak az első háziipari szövetkezetben, amelyet állami támogatás mellett az iparművészeti iskola és helyi hölgyek pártfogásával hoztak létre. Az 1945. július 11-én elhunyt Ács Lipót Népművészeti gyűjtés című 1928-ban kiadott könyvében mai elveinket fogalmazta meg, amikor azt írta: „Ne vesszen el népies formakincsünkből egy részecske sem, mert mindegyik egy-egy olyan sugár, amelyből nemzeti kultúránk fénykévéje tevődik össze". Dr. Töttős Gábor Nyilatkozik dr. Kun József, a Tolna Megyei Főügyészség közlekedési ügyésze — Az ügyészhez már kész nyomozati anyagok, bűnügyek kerülnek, de talán éppen ezek tanulságai mutatják leginkább, milyen okok vezetnek a balesetek kialakulásához. — A főügyészségen összegyűjtött tapasztalatok azt bizonyítják, hogy fontos szerepet játszik a gépkocsik műszaki állapota, teljesítménye. Jelenleg útjainkon az autószalonokból éppen kigördült járművek mellett - köztük több autócsoda - a régebbi, elavult, műszakilag korszerűtlen keleti származásúak és a már erősen elhasználódott állapotban behozott nyugati gyártmányú kocsik közlekednek. Minden jel szerint ez a heterogén kocsipark a legrosszabb kombináció. Ez a tapasztalat helytállónak minősül még akkor is, ha kifejezetten műszaki okból bekövetkezett baleset a közelmúltban nem volt. A műszaki szakértők szakvéleménye szerint a karbantartás hiányai sok esetben hozzájárultak ahhoz, hogy a veszélyhelyzetből el nem kerülhető baleset legyen. Viszonylag új jelenség, hogy sokan kerültek olyan helyzetbe, amelyből eredően egyik napról a másikra az úgymond vasárnapi autósból naponta közlekedő és hosszú utat megtevő járművezető lett. Az ehhez szükséges jártassággal azonban még nem mindenki rendelkezik. Mindezek mellett meg kell említeni azt is, hogy a megye fő- és mellékútjainak állapota nem tartott lépést a nagyobb járműsűrűséggel. A baleseti okok mindezeken túl a volán mögött helyet foglaló magatartásában keresendők, a figyelmetlenségben, a forgalmi helyzet rossz felismerésében, a hibás döntésben, esetenként a közlekedési szabályok szándékos és durva megsértésében. — Mekkora az alkohol szerepe? — A Büntető Törvény- könyv a szeszes italtól befolyásolt állapotban történő járművezetést önmagában bűncselekménynek minősíti. E vétség elbírálása a helyi bíróságok hatáskörébe tartozik, a vád képviselete a városi ügyészségek jogköre. Az alkoholfogyasztást és a járművezetést sokan - úgy tűnik - képtelenek időben jól elkülönülve „gyakorolni". Szigorúbb megítélés alá esik, ha a járművezető ittasan súlyos sérülést, vagy halált is eredményező balesetet okoz, ebben az esetben a főügyészség jár el. Amennyiben a baleset bekövetkezése okozati összefüggésben van az alkoholos befolyásoltsággal, a járművezető bűntett miatt kerül fele- lősségrevonásra. A törvényi büntetési nemek is ehhez igazodnak. A balesetek többségében nincs szerepe az alkoholnak. — A tapasztalatok szerint sokan isznak és vezetnek. — Ezt hívják latens bűnözésnek. — Alkalmas-e a KRESZ arra, hogy kizárja balesetek bekövetkezését? Ha mindig mindenki minden szabályt betartana, nem lennének karambolok? — Ha így lenne, azt bizonyítaná, hogy jogszabályokkal meg lehet előzni bűncselekményeket. Természetesen ha a forgalom minden résztvevője a reá irányadó szabályokat teljes egészében betartaná, jogi értelemben vett felelősség megállapításának nem lenne helye, mert a a közlekedési eseményben ez esetben nem a járművezetők érdekkörében felmerült hiba következménye. A kérdés viszont igényel egy másik megközelítést is, nevezetesen, hogy az utakon nem robotok vezette gépek, hanem különböző képességű és gyakorlatú vezetők által irányított járművek közlekednek, akiknek -együtt kellene működniük. Elvárható lenne, hogy az, aki a közlekedési szabályokat betartja számíthasson arra, hogy mások is jogkövető magatartást tanúsítanak. Ehelyett a szabályszegő gyakran a másik, vagy mások hibájára hivatkozik, fel sem merül benne, hogy milyen jogcímen várja el az a másiktól a fhaximumot, aki maga is megszegte a KRESZ-t. Es akkor még nem is beszéltünk pillanatnyi figyelmetlenségről, vagy arról, hogy egy bonyolult közlekedési helyzetben valaki egyszerűen rosszul dönt. A döntési idő rendkívül rövid, hiszen egy 80 km/óra sebességgel közlekedő jármű másodpercenként több mint húsz métert tesz meg. A statisztika azt mutatja, hogy a megyében nem nőtt a közlekedési balesetek száma, sőt, kicsit csökkent is, de a vádemelésre kerülő ügyekben arányaiban nőtt a halálos balesetek száma. — Az autózók nem örülnek annak, hogy ötven kilométer/ órára csökkent a lakott területen megengedett sebesség. . . — Biztos, hogy a veszély a sebességgel csökken, azonban az összefüggés nem szignifikáns. Ad absurdum ez a tétel csak nulla kilométeres sebességnél igaz. — Biztos, hogy akkor is megszegné valaki a szabályt, és kezdődne minden elölről. Komolyra fordítva a szót, a közlekedési baleseteknél a vádlott is gyakran áldozat. Mi ilyenkor az ügyész morális szerepe? — Ez a közlekedési balesetek megítélésének a legnehezebb pontja, de nem érzelmi, hanem jogi kérdés. A tények alapján azt kell eldönteni, hogy van bűnösség, vagy nincs, s ennek függetlennek kell lennie a baleset következményétől, azaz a törvényben szabályozott eredménytől. Példával lehetne leginkább bemutatni. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint nem állapítható meg a bűnetetőjogi felelőssége annak a balesetben vétkes járművezetőnek, aki az általa belátható útszakaszhoz képest megfelelő, az adott helyre megengedett sebességgel vezeti járművét, ha közúti jelzés sem hívja fel a figyelmét a veszélyre s mégis balesetet okoz, mert például váratlanul jeges útszakaszra hajt. — Szegett már meg közlekedési szabályt? — A közlekedési ügyész is járművezetőként vesz részt a forgalomban, egy autóvezető a sok közül. A kérdést azonban nem kívánom megkerülni. Tudatosan nem szegtem szabályt, de velem is előfordulhat, hogy valamüyen közlekedési jelzést figyelmen kívül hagyok. A munkám során szerzett tapasztalatok mindenesetre fokozott óvatosságra inspirálnak. Az autózás iránti vonzalmam „kissé" mérséklődött. -i-
