Tolnai Népújság, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-30 / 201. szám
1993. augusztus 30., hétfő SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE KÉPÚJSÁG 5 Rejtett értékeink A világutazó Háromszázharminc éve, 1663 augusztusának végén vagy szeptember elején ékes betűkkel a következők kerültek egy útinaplóba: „Négy órán át az eső kellemetlenségét szenvedve mentünk s Szegszárd várába érkeztünk". Az utána következő leírás az egyetlen hiteles kép a török hódoltság napjait élő Szekszárdról és környékéről, amit szinte minden történeti munka idéz. Legalább ennyire érdekes maga az író is, akiről a kilencven éve megjelent magyar fordítás készítője, dr. Karácson Imre bevezető tanulmányából tudhatjuk meg a legtöbbet. Mohamed Zilli dervis fia, Evlia Cselebi Konstantinápolyban született 1611 körül. Apja Nagy Szulejmán kíséretében jelen volt Buda 1541-es elfoglalásakor, majd 1566-ban Szigetvár eles- tekor és az uralkodó halálakor, s ebből kiderül, hogy a későbbi világutazó Allah alkonyi ajándéka lehetett életében. A fiú az akkor három földrészre terjedő birodalom központjában történelmet, földrajzot, török, arab, perzsa, latin és görög nyelvet tanul, amit saját bevallása szerint utazásai során még 147 nyelvi!) tanulmányozásával tesz teljessé. Mégsem ez, hanem müezzin- ként szép hangja tűnt fel IV. Murád szultánnak, aki húsz évesen apródjai sorába fogadta. Gyalogosan már ekkor bejárta a fővárost és környékét, a városoktól falvakon át a „rózsaligetes kertekig". „Lelkemben nagyobb utazások után való vágyak támadtak" - írja visszaemlékezésében, s megfogadta, ha szüleinek, tanítóinak és testvéreinek hatalma alól kiszabadul, világjáró lesz: „A fölséges Istentől e világon testi egészséget és sok utazást, életem végére pedig hitet kértem mindig.., telkemből, szívemből vágyódtam". Mindez több lehetett szerény vágyakozásnál, mert még álmaiba is elkísérte az ifjút. Az egyikben az Ákhi Cselebi nevezetű dzsámiban járt, ahová éppen akkor Mohamed próféta is ellátogatott népes kíséretével, köztük négy szent kalifával. A kísérők egyike azt tanácsolta, hogy járuljon a próféta elé, köntösét megcsókolva kérjen tőle közbenjárást. Az álom azonban ekkor sem hazudott. „En tisztátalan - írja az utazó - vakmerőén szent kezéhez érintettem ajkamat s ahelyett, hogy azt mondtam volna: Sifáát já! rá- szul-Allah! (Közbenjárást oh! Allah prófétája!), zavaromban azt mondtam: Szidhat já! rászul-Allah! (Utazást oh! Allah prófétája!)" A próféta mosolyogva ígérte meg neki, hogy világutazóvá teszi, másnap pedig a kolostor álomfejtői ajándékoztak neki mindehhez hét kötetes történeti munkát, s azt tanácsolták neki, írja is le útjait, kezdvén legszűkebb hazájával, Konstantinápollyal. Ezután 1635-től negyvenhárom évig járta a kiterjedt birodalom tájait, hol diplomáciai küldetésben, hol pasák, nagyvezírek kíséretében, hol pfedig népes karavánok egyszerű tagjaként. Tíz vaskos kötet összesen 1790 levél maradt fenn mindebből, benne Perzsia és Mezopotámia, Arábia, Egyiptom éppúgy, mint Lengyelország és Erdély. Elmondhatatlan, hány nép szokásait, hány város ékességeit és történelmét örökítette meg olykor a szemléletesség kedvéért némi keleties túlzással 1679 táján bekövetkezett haláláig. Szavai azért is külön értéket jelentenek, mert páratlan összehasonlítási alapja három földrész tapasztalatait mondhatja mércének. Ezért, ha a Szekszárd környékének leírásakor ugyanezt a jelzőt használja, amit Isztambul rajzakor, az nem lebecsülendő szóvirág: a szekszárdi „külváros mögött levő halmokon és hegyeken mind rózsaligetes szőlők, kertek és folyóvizek vannak, legevóje, vize és vára kellemes" - akárcsak ma . . . Engedjük azonban útjára a nyughatatlan Evlia Cselebit, akivel a katonák Paks mellett már „szólót eddegélve" vonulnak Budára, amelynek váránál magasabbat addig még a nagy utazó sem látott... Dr. Töttős Gábor Kérdésstaféta Az önkormányzatok esete a közoktatási törvénnyel Póla Károly kérdése Palotás Zoltánhoz, Szekszárd Város Polgármesteri Hivatala művelődési csoportvezetőjéhez: Milyen gondolatai támadtak, milyen gondokat lát a közoktatási törvény elfogadott szövegének első tanulmányozásakor? Köszönöm Póla Károlynak, hogy kérdése megfogalmazásával megengedte nekem, hogy csak az első olvasatban felmerülő gondolatokat és gondokat fogalmazzam meg. Még humorosabbra fordítva a dolgot, röviden annyit válaszolhatnék, hogy támadtak gondolataim ... Na, de félre az iróniával! Elsőként talán azt kell megemlítenem, hogy még hiányoznak az oktatási törvény végrehajtására vonatkozó jogszabályok. így azok a szakaszok, amelyeknél a törvény más jogszabályra utal, még nehezen értelmezhetők. A teljesség igénye nélkül néhány példa: szervezeti és működési szabályzat tartalma, illetve elfogadásakor a diákönkormányzat és az iskolaszék jogosítványai; a fegyelmi eljárás lefolytatásának szabályai; a nem önkormányzati intézmények működésének megkezdéséhez beadandó kérelem formája és mellékletei; a törvény által a miniszter hatáskörébe utalt hatáskörök, pl. „a közoktatási intézmények működésének szakmai szabályai". Mivel a terjedelem korlátozott, így a továbbiakban két - önkormányzati szempontból rendkívül fontos - területről szeretnék írni: az irányításról és a finanszírozásról. Önkormányzati szempontból áttekintve a közoktatás szervezésére és irányítására vonatkozó fejezetet, igen érdekes dolgokat találhatunk. 1. A szakközépiskola meghatározhatja a felvételi követelményeket (42. §), de a felvételi tájékoztató elkészítéséhez „be kell szerezni a Munkaügyi Központtól az iskolába felvehető tanulók létszámát befolyásoló információkat a foglalkoztatásszerkezet várható változásáról." Vagyis az indítható szakmák tekintetében az iskolának nem a fenntartóval kell elsődlegesen megállapodnia, hanem a Munkaügyi Központtal. Ugyanakkor, mivel a képzés többéves, tehát a felvettek 2, 3, 4 esetleg 5 év múlva végeznek és ekkor állnak munkába, a munkaügyi központoknak legalább 5 éves helyi és térségi prognózissal kell rendelkezni a munkaerő-szükséglet tekintetében. Mai viszonyaink között ez számomra igen optimista elképzelésnek tűnik. 2. Megjelenik e fejezetben egy olyan kifejezés, amelyet a törvény előkészítése időszakában sokat emlegettek a bírálók, míg az előkészítők mindvégig óvakodtak a használatától. Ez a kifejezés a tankerület. Korábbi tervezetekben területi (TOK), későbbiekben regionális oktatásügyi központok (ROK), valójában ténylegesen tankerületi oktatásügyi központok (TOK), a szó eredeti értelmében. Mert bár alapfeladata az, hogy „segíti a nevelési oktatási intézmények szakmai munkáját" (99. §), valójában azonban a segítség inkább ellenőrzést, nem egyszer szigorú beavatkozást jelent. Igaz, ezeket nem közvetlenül, direkt módon teszi - tehát valóban nincs hatósági jogköre - hanem közvetetten a végrehajtást másokra bízva. Az a,/-tói h./-ig terjedő feladatkörei közül elég ha kettőt kiemelünk: a./ vizsgálja, elemzi, értékeli a régió tanügyi helyzetét, d./ végzi az iskolák szakmai tevékenységének értékelését. Sokat bírálták a korábbi tervezeteket centralizáló törekvései miatt. Talán ezért is erősítették meg a fenntartók hatáskörét - cáfolva a vádakat - azzal, hogy rábízták az intézmények pedagógiai programjának jóváhagyását. Nézzük ez hogyan működik! Az intézmények pedagógiai programjának jóváhagyása előtt az önkormányzat köteles kikérni a szakértők véleményét. Ezt követően értékeli a programban meghatározott feladatok végrehajtását és a pedagógiai szakmai munka eredményességét (102. § (12) e., f. pont). A nevelési-oktatási intézményekben azonban szakmai ellenőrzést csak az végezhet, aki szerepel az országos szakértői névjegyzékben. (107. § (1)). A névjegyzékre való felkerülésre a miniszter pályázatot ír ki, amelyekről az ugyancsak miniszter által 3 évre felkért is kinevezett bizottság dönt. Az önkormányzatnak tehát nincs más feladata, mint az, hogy felkéréseket és megbízásokat adjon a szakértőknek, ezt követően sokat olvasson - iskolai beszámolót, szakértői jelentést - és máris értékelni tudja a pedagógiai munka eredményességét?! Az önkormányzat tehát a TOK nélkül nem sokat tehet. Azt azonban semmi sem tiltja, hogy a TOK szakértői az önkormányzat tudta nélkül az intézményeket ellenőrizze (99. § (2) d. és 107. § (l)-(5)), sót az esetleges vizsgálatot követően a fenntartó hívja fel az intézmény vezetőjének a figyelmét a szükséges intézkedés megtételére (107. § (6)), mert az ellenőrzést végző személynek nincs döntési, intézkedési jogköre (107. § (9)). A leírtakból az is következik, hogy a Tankerületnek jelentős apparátussal kell rendelkeznie ahhoz, hogy az információkat ne csak begyűjtse, hanem feldolgozni is képes legyen azokat. Újra indulhat tehát a régi „csikicsuki" játék felügyelő és iskola, iskola és tankerület, tankerület és önkormányzat között. Végül néhány szó a finanszírozásról. Mindenképpen erénye a törvénynek, hogy meghatározta az ingyenesen igénybe vehető szolgáltatások körét. Ezzel gyakorlatilag meghatározta az intézmények alapfeladatait. Ezek köre a tanórai foglalkozásokra, napi 2 óra felzárkóztatásra, a heti óraszám 20%-a erejéig tanórán kívüli foglalkozásra, a tankötelezettség ideje alatt az évismétlésre, valamint a különböző vizsgák letételére vonatkozik. Ezen felül meghatározott esetekben térítési díjat, vagy tandíjat kell fizetni. Ezek mértéke az intézményben az egy tanulóra jutó kiadások 3-50%-a lehet, megengedve azt, hogy a tanulmányi eredménytől függően azokat csökkenteni lehessen. Ugyancsak lényeges, hogy meghatározza a törvény azt is, hogy a működéshez szükséges fedezetet az állami költségvetés és a fenntartó hozzájárulása biztosítja, amelyet kiegészít a fent említett térítési és tandíjakból, valamint egyéb bevételekből álló intézményi bevétel. A kérdés valójában az, hogy mennyi is az állami támogatás? Nos, a probléma itt kezdődik. A törvény szerint ugyanis a költségvetési hozzájárulásnak csak az intézmények alapszolgáltatáshoz szükséges - és a mellékletekben meghatározott - pedagógusok és más közalkalmazottak bérét és járulékait kell fedeznie. Az úgynevezett dologi kiadásokat (fűtés, világítás, a-v eszközök beszerzése, stb.) és a felújításokat az önkormányzatoknak kell teljes egészében „kigazdálkodniuk". Nem beszélve az esetleges „extra" szolgáltatások - pl. intézményi könyvtárfejlesztés - kiadásairól. A jelenlegi rediszt- ributiv költségvetési politika körülményei között, amikor a legtöbb önkormányzatnak gyakorlatilag alig van saját bevétele, vajon honnan kerül elő majd erre a fedezet? Elnézést kérek a kérdezőtől, hogy válaszomat leszűkítettem a fenti területekre és terjedelmi okokból nem szóltam olyan - egyébként igen érdekes - kérdésekről, mint az iskolastruktúra átalakulása, az iskolai önállóság kérdése, nemzeti alaptanterv és vizsgarendszer kérdései. Talán majd egy másik alkalommal erre is sor kerülhet. Palotás Zoltán Kérdésem dr. Horváth Béla főiskolai tanárhoz: Az idei közép-európai író-politikus találkozón a Szüreti Fesztivál idején kikkel találkozhatunk Szekszárdon? Válasz: egy hét múlva. Képemlékezés Rovatunkkal ezúttal a szekszárdi Táncsics utcába látogatunk. Bakó Jenő felvétele a hatvanas éveket idézi, amikor az ottani bérlakások épültek, Ótós Rékáé pedig mostani állapotukat mutatja. Kommentár nélkül A Tolnamegyei Hírlap 1933. augusztus 30-i számában jelent meg Observator, azaz 'figyelő' álnévvel Müller László jegyzete, Az újságíró bére címmel. A szerző ma Jeruzsálemben él, nyugdíjas mérnök. „Nincs hálásabb mesterség, mint az ellenzéki újságíróé. Ő az, aki reggeltől estig kinn áll a közérdekért való harc lövészárkaiban, lót-fut, izzad és verekszik. Közönsége azt várja tőle, hogy mindenről tudjon, amiről a kormánypárti újságírónak nem szabad, vagy nem illik tudnia, még pedig pontosan tudjon és ezzel a tudomásával haladéktalanul fii is álljon a nyilvánosság elé. Ó az, aki a többiekért pihenés nélkül hadakozik, ő az, aki fél kézzel ebédel (ha van mit), a másikkal vag- dalkozik. Hogy az ügy neki legtöbbször sem inge, sem gallérja, az mellékes. Azért őrá hárul az ódiuma (átka), őt szidja a megtámadott korrupt nagyfejű és klikkje, ő az izgága lázító és hasonló megtisztelő jelzők címzettje. (...) A gyalázkodás és kellemetlenkedés sem kedvetlenét el bennünket. Igénytelenül, elismerés vagy köszönet különösebb reménye nélkül végezzük tovább dolgunkat. És amikor elérkezik a nap, amely bennünket igazolni fog, akkor sem leszünk szerénytelenek és elbizakodottak, mert az igazság és tisztesség győzelméért megtettük a magunkét. Legföljebb csak öregebbek és fáradtabbak." -ős -bor SZEKSZÁRDI á WER Rt pályázatot hirdet gázfűtése kivitelezési munkájának elvégzésére. A helyszíni bejárásra 1993. szeptember 2-án, 8 órakor kerül sor. Az építkezéssel kapcsolatos tájékoztatót az rt. ebédlőjében tartjuk, 8 órai kezdettel. (Szekszárd, Damjanich u. 33-35.) Ekkor lehet átvenni a kivitelezéssel kapcsolatos dokumentációkat 15.000 Ft készpénz ellenében.
