Tolnai Népújság, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-28 / 200. szám
10 «ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. augusztus 28., szombat A kánikulában kevesebb szóda fogy, mint télen Beszélgetés a szakályi szódással Hőgyész központjából négy könyvesboltot alakított ki a tu- évvel ezelőtt eltűnt egy zöld- lajdonos, a tamási Kop-Ka ségbolt. Az akkori bérlő, Áfész. A „hajdani" zöldséges Paczolay László bevonult ka- egy éve a Kop-Ka szakályi tanának, a boltból pedig szódásüzemét bérli. — Elégedett az üzlettel, bejött a számítása? — Csalódtam benne mondja Paczolay László. A munkanélküli segélyt hagytam ott, és Bajáról jöttünk vissza. A feleségem itt tanít. Az én lelkesedésem hamar lelohadt. Nézzen körül! - mutat körbe. — Az üvegek java nem öreg, hanem már vén volt. A szódatöltő gépet a század elején, 1926-ban gyártották. Gyakran szökik belőle a szénsav. Egy-egy ilyen alkalom után nem jön ki az üvegekből a szóda. Ekkor mondják a faluban a szokásos szöveget, azt, hogy én vagyok a falu egyik legerősebb embere, mert én belenyomtam, de senki sem tudja kivenni az üvegből a vizet. A Kop-Ká-tól bériek mindent, de a berendezés javításáról nekem kell gondoskodnom. Az elején mindjárt új szódásládákat vettem. Az árukat persze levonhattam a bérleti díjból. Körbenézek: külön ládákban állnak az újonnan beszerzett, most elterjedőben levő műanyag üvegek, és külön a régiek. Ez utóbbiak mindegyike valóságos ipartörténeti emlék: Simontornya Ártézi- kristályvíz RT. 1928. - olvasható az egyik, üvegbe maratott felirat. Érdeklődésemre Laci megjegyzi, hogy gyűjti a régi feliratos szódásüvegfejeket. ő itt a hetedik szódás: Varga Rozália, Simon Sándor, Tóth István, llia Ferenc, Szabó József és Bérdi Józsefné voltak az elődök. — Most a kánikulában megy az üzlet? — A szokásos módon. Sok itt a maszek kocsma, de ott a sör fogy. A fiatalok már nem isznak szódát, csak pár idős ember ragaszkodik a fröccshöz. Télen több szóda fogy, mint a nyáron. A disznóvágások lendítik fel a forgalmat. — Tehát abba marad a szó- dásság? — Egyelőre nem. Bár, mint mondtam, kicsi a forgalom és nő a rezsi: magas a bérleti díj, emelkedik a szénsav, a víz és a benzin ára. Még megéri csinálni - másodállásban. Tulajdonképpen egy biztos pontot jelent az életemben. Ballonos szódát szállítok a kocsmákba és a kis vevőkörre is lehet számítani. A baj az, hogy nem növelhető a forgalom. Megpróbáltam Kalaznóra és Mur- gára vinni, de még a benzinköltség sem jött be. — A főállás? — Az elmúlt időszakban, amikor virágzott a „KGST-piac", az emberek az utcán akartak vásárolni. Mindenki a piacokon tolongott, a boltokban szinte csak nézelődtek. Ekkor kiváltottam a mozgóárus-engedélyt, mert rájöttem, hogy a vevő után kell menni. Vegyiárut, ruhát, luxuscikkeket és újdonságként szörpöket kínálok. Ez kétliteres kiszerelésű kannás szörp, és nagykereskedelmi áron szállítom azokba az üzletekbe, ahová szódát is viszek. Stefán György Győrében elkezdődött az iskola építése Győrében a legutóbbi testületi ülésen a templom-iskolával kapcsolatos pályázatokat, szociális kérelmeket, valamint a munkanélküli segélyből kikerülők helyzetét vitatták meg. A községben a legnagyobb erőfeszítést az iskola építése fogja jelenteni. A meghirdetett versenytárgyalásra 12 pályázat érkezett, majd ezek ismeretében újabb versenytárgyalás következett, mivel a testület 4 pályázatot azonos feltételűnek ítélt. Végül a Dombóvár Univerzál '93. mellett döntöttek. A nyertes e héten látott neki a munkának és a 8 tantermes iskola átadását '94. június 30-ra tervezik. Az önkormányzat 2 millió forint kamatmentes kölcsönnel segítette a nagymányoki Gábor Áron téeszből kivált jogutód györei téeszt, mivel errefele a jelszó: A község határában ne maradjon föld parlagon. A téesz irodája egyébként a polgármesteri hivatalban székel, mégpedig december 31-ig díjmentesen. A településen nagy a föld utáni igény, eddig kétszer kárpótoltak 60 embert. Mindenesetre igyekszenek megegyezéses alapon elosztani a rendelkezésre álló területeket. Köztudott, hogy a györeiek a németországi Ulm iskolájával alakítottak ki és tartanak testérkapcsolatot. Idén a nyáron 20 német diákot nyaraltattak helybéli családoknál, s szerveztek részükre különféle programokat. Az önkormányzat 100 ezer forinttal támogatta a vendégek nyaraltatá- sát. Közeleg a tanévnyitó és a község vezetői nem kívánnak szakítani az évek óta tartó hagyománnyal, hisz valamennyi általános iskolás diákot ingyen tankönyvvel látnak el. Gondolnak az óvodásokra is, akiknél 1991. óta nem emeltek térítési díjat annak ellenére, hogy a konyhára szánt nyers- és alapanyag, illetve élelmiszerárak azóta már többször emelkedtek. Az idősekről sem feledkeztek meg, mert nekik csupán 30 forintért biztosítják a szociális étkeztetést. A munkanélküli segélyből ! ^kerülteknek igyekeznek munkát szerezni a Salamander részlegnél és a termelő- szövetkezet jogutódjánál, a faluszövetkezetnél - nem sokára itt a szüret. Ugyancsak közeleg a bányásznap, s tudvalevő, hogy Győréből is sokan a föld mélyén keresték meg a kenyérrevalót. (Szászvár, Béta és Zo- bák-akna). Jelenleg a bányászat is gondokkal küzd, így mára ez az ünnep úgymond „ellaposodott". Bár hallani olyan hangokat, miszerint a szászvári Északi-Bányaüzem Kft. és a Dél-dunántúli Tüzép keresi a közös nevezőt a nagymányoki brikettüzem újbóli indítását illetően. Ha megoldás születne, úgy adódna munkalehetőség a „hajdinás" falu polgárainak is. Hunyadi István Ide mindig hazajövök A szó Éppel János helytörténészé Éppel János nyugdíjas agármérnököt helytörténészként tartja számon Tóina megye tudományos és művészeti lexikona, mely 1990-ben jelent meg. Ha a kiadvány szerkesztésére, nyomdai előállítására két évet számítunk, máig csaknem öt év telt el, s akikről beszél ez a könyv, nem pihentek meg babérjaikon. Kivált a helytörténészek nem, akik - ahogy egyszer vallotta közülük egy - minél mélyebbre ássák magukat fölvállalt témájukba, annál világosabban látják, hogy megkutatni, földolgozni érdemes ismeretanyag annyi van még, hogy 2-3 élet- nyi munkát is adhat az utánuk következőknek. Éppel Jánosnak, a te véli zsellérszármazéknak munkái kezdetben csaknem szülőfalujáról szólnak pályadíjazottan, ami azt jelenti, hogy ezeket nemcsak Tolna megyében jegyzik értékük okán, hanem az MTA Pécsi Bizottságánál és az NSZK-ba kitelepített teve- liek által alapított egyesület házatájékán is. A keserűségek évtizedei a kint élőkben nem tudták elkoptatni a haza és a szülőfalu iránt bennük égő szeretetet. A miattuk, értük, nekik is kutató Éppel János nemrég töltötte be 79. életévét, de fáradhatatlan a közös és olykor fájdalmas múlt kutatásában, pedig öt évvel ezelőtt úgy alakult, hogy elhagyta a kitelepítéskor választott men-, majd lakhelyét, őcsényt - ahol családja megmenekült a bevagoníro- zástól - és Budapestre költözött. Régi az ismeretség, ami összehozott bennünket. — Öröm, hogy jól szolgál az egészsége János bácsi, annak ellenére, hogy a járáshoz botra van szüksége. Nem fárasztó így a pendlizés Budapest, Szekszárd, Ócsény, vagy éppen Tevel között? — Mutatja a példa, hogy ki lehet bírni. Engem minden ideköt, rokonok, ismerősök, barátok, nem beszélve az elvállalt feladatról. Magam se hittem, amikor először betettem a lábamat a Tolna Megyei Levéltárba, hogy életem végéig magához köt. Amikor lejövök, elkészítem a listát a kutatáshoz szükséges okmányokról, ezeket fölküldik a Pest Megyei Levéltárba, ahol mindig van számomra kutatószoba. Mód az elmélyült munkára. Nem érzem meg- terhelőnek az utazást, így aztán nem hiányozom azokról a törénész-konferenciákról sem, ahova elvárnak. — Tudomásom szerint nem szokott hiányozni olyan jeles társadalmi eseményekről sem, mint amilyen a közelmúltban a teveliek emlékmúavatása, a régi és új teveliek parádés találkozója volt. — Nekem szívügyem még most is a falum, akárcsak a völgységi németség története. Különben, Tevelen nem állítottak még I. világháborús emlékművet sem, pedig lett volna kik előtt tisztelegni. Valamikor 1942-ben mordult rá a falu vezetőire a belügyminisztérium, hogy pótolják a hiányt. Erre ugye a háborús évek nem voltak alkalmasak, az 1945 utániak pedig tudjuk miért nem. — Azf hallottam, hogy folyamatosan kutatja a bonyhádi Bauerbund - német parasztszövetség - történetét és a tárgyban már publikált írásával pályadíjat is szerzett. Mi az, ami miatt nem tud elszakadni ettől a témától? — Azok az ellentmondások, amikkel szembe kellett találnom magamat és amiket agráriusként, a gazdálkodáshoz szakma szerint kötött emberként nem hagyhatok any- nyiban. Tisztába kell tenni ennek az alulról építkező, gazdasági célú parasztszövetkezésnek a történetét, aminek kuszaságai ártalmasak és nem is újkeletűek. Volt ugyanis időszak - s az erre utalás hangjait ma is hallani lehet -, hogy a Bauerbund hangsúlyosan német népi mozgalom szülötte. Ez nem igaz. Meg kell óvni az utókort a hamis beállítás veszedelmétől. — Hol tart most a munkájában? — Úgy számítom, hogy ez év végéig befejezhetem és így is lesz, bár kiadásra halovány reményem sincs még. Előfordulhat, hogy a kintiek közre- jöttével hamarabb jelenik meg német nyelven ez a munkám, mint magyarul. A hazát távolról is hazájuknak vallók any- nyiszor és annyi mindenhez nyújtottak már eddig is segítő kezet. — És bíztatást. Nem felejtettem el, hogy Éppel János nyugdíjas agrármérnök nem jegyezte volna el magát a helytörténettel, ha 1977-ben, kitelepített unokabátyja meg nem kéri arra, hogy szerezze meg az első Tevelre telepítettek listáját. — Ez igaz, nem lehetett ellenállni ennek a rokoni kérésnek már csak azért sem, mert ez az unokabátyám szenvedett legjobban a kitelepítés keserűségeivel keveredő honvágytól. Elkezdtem bújni a levéltári anyagot, aminek lenyűgözött a gazdagsága, úgy is lehet mondani, hogy elvarázsolt annyira, hogy ott lett számomra az otthon, ahol a forrás. — Szabad akkor azt mondani, hogy a kiváló agrármérnök nyugdíjba vonulhatott 1974-ben, de a múltat 1977 óta kutató helytörténészre nem vár ilyen happy end? — Csak ezt mondhatja, úgy, hogy a maga kifejezését használva, marad a pendlizés. Én ide mindig hazajövök annak minden örömével, izgalmával. — Sok sikert, jól szolgáló egészséget kívánok cserébe futó beszélgetésünkért, de megkockáztatnék egy kérdést. Miért nem írja meg családjának rengeteg történeti értéket sejtető, színes történetét is? — Mondtam volna, hogy nem? Hatalmas dokumentált anyagom van ehhez is. Talán nekifogok, ha az öregség végleg az íróasztalhoz köt. — Láthassuk addig még idehaza igen sokszor! László Ibolya Besütés Egy május 24-én kelt rendelet értelmében szükségessé vált a lovak azonosító számmal való ellátása, besütése. Ezt a munkát Tolna megyében Szamos Ferenc lótenyésztési felügyelő végzi, aki elmondta, hogy eddig 1293 ismeretlen származású lovat, 174 szamarat és 183 idei születésű kis- csikót sütöttek be. Képeink Kakasdon készültek, ahol 30 lovat láttak el azonosítási számmal. Fotó: Gottvald Károly Ömböli János lovának nem tetszik a művelet Szamos Ferenc besüti a számot Sebestyén Antal lova az 1292-es számot kapta
