Tolnai Népújság, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-26 / 198. szám
4 »ÚJSÁG PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1993. augusztus 26., csütörtök „Falu-kép” Bölcskéről A fenti képeslap-tervet fogadta el Bölcske önkormányzata a benyújtott pályaművek közül. A tervek szerint 5 ezer darab készül majd a falut ábrázoló képeslapból. Értsük meg az atomtechnikát! Mint arról már korábban beszámoltunk olvasóinknak, megalakult az Európai Nukleáris Társaság WIN (Nők és az atomenergia) szervezete, két hazai képviselőjének vezetésével pedig a Magyar Nukleáris Társaság hölgytagozata. Az azóta eltelt időben Bacs Judit biztonsági mérnök és Kissné G. Ludmilla minőség- biztosítási mérnök gazdag és változatos programot állított össze és valósított meg. Már megalakulásuk hónapjában találkoztak a francia, a finn és a svájci nukleáris társaságok női küldötteivel Karlovy Varyban, ahol együtt hallhatták Irene Aegerter elnökasszony iránymutatásait a nukleáris terület hiteles tudósításáról, és arról, mit tehetnek a nők a nukleáris technika elfogadtatásának érdekében. Nem sokkal később Kalocsára látogattak, ahol a Társadalmi Ellenőrző és Információs Társulás (TEIT) tanácskozásán a környék asszonyaival, lányaival találkozhattak. Az erőműről tartott tájékoztató és az egymás közötti beszélgetés során felvetődött: jó lenne fórumot szervezni, amelyen az asszonyok közvetlenül is feltehetik az atomerőművel, illetőleg az atomenergiával kapcsolatos kérdéseiket. Az atomerőmű tíz kilométeres körzetében lévő települések asszonyai, lányai, mintegy negyven fő, meghívást kaptak Paksra. Jöttek például Géderlakról, Kalocsáról, Pusz- tahencséről, Faddról, Dunaszentgyörgyről, és természetesen Paksról. A vendégek között volt háziasszony, fogorvos, orvos, vöröskeresztes titkár és néhány férfi is, polgármester, tanár, képviselő. A paksi főiskola nagy dísztermében Bacs Judit előadását hallhatták „Atomenergia a hétköznapjainkban" címmel. A városnéző körutat Topor Magdolna, a nemzetközi kulturális kapcsolatok ügyintézője kalauzolta. Az asszonyok többsége még nem volt az atomerőműben, így nagy izgalommal várták a primerköri „beöltözést". A reaktorcsarnokot és a friss üzemanyag-tárolót látva számtalan kérdést tettek fel kísérőiknek. A látogatás során, amíg a televízió stábjára várakoztunk kisebb csoportokban mondták el véleményüket a tapasztaltakról. A paksi főorvosasszony - aki két rendelés között jött el - megjegyezte: tíz éve laknak a városban, a férje az atomerőműben dolgozik, otthon idő hiányában nem sokat beszélgetnek az itteni dolgokról, nagyon örül, hogy sok mindent megtudott a technikáról. Hahn János, Pusztahencse polgármestere elmondta: felajánlották a területüket a kiégett fűtőelemek ideiglenes tárolójának megépítésére, de a szakértők véleménye szerint a terület arra nem alkalmas. Sill László, a géderlaki polgármester is ott volt a látogatók között. — Polgármester úr, miért tartotta fontosnak, hogy eljöjjön a hölgyekkel Paksra, az atomerőműbe? — Szívesen vállaltam ezt az utat, legalább így bővíthe- tem az ismereteimet. Az itt látottakat, hallottakat hasznosíthatom a munkám során. Ma már rendszeres a kapcsolat az atomerőmű és a polgármesteri hivatal között. Az atomerőmű veszélyes üzem, és ezt az emberek tuják. Ez a létesítmény itt van a közelünkben, nagy szükség van rá, nem lehet pótolni. Meg kell tehát tanulnunk együtt élni vele, úgy, hogy az embereket érthető módon kell tájékoztatni. Gé- derlak 2 ezer fős község, lakosaiban nem váltott ki olyan ellenérzést az atomerőmű, amelynek megváltoztatásáért mindennap meg kellene küzdeni. Manyikét, Szabó Jánosnét, a kalocsai vöröskeresztes titkárt sok minden érdekelte, lelkesen kérdezett. — Véletlenül kerültem kapcsolatba a WIN paksi tagozatával, tavasszal még Kalocsán. Elcsaltam a férjemet is, most úgyis tanítási szünet van, hogy ismerkedjen az itteni dolgokkal. Őszintén mondom, nem bántam meg. Tisztaságot, rendet tapasztaltam. Úgy látom, itt mindenre odafigyelnek. Ha lehetőség lesz rá, máskor is eljövök. — Mi volt a célja a paksi WIN-csoport létrehozásának? A kérdésre Bacs Judit válaszol: — Elsősorban a félelem oldása, ami ma a világban a nukleáris technikát, az atomenergiát körülveszi. „Köznapi" nyelven, lépésről lépésre szeretnénk a nőkkel megismertetni a nukleáris energia előállításának folyamatát. Fontos számunkra, hogy az itt lejátszódó folyamatokat ne csak az atomerőmű dolgozói, hanem a környékükön élők is értsék. — Hogyan sikerült ez a találkozó? — A személyes kapcsolat rendkívül fontos, sókat segít a megértésben. A találkozó megerősítette bennük azt a hitet, hogy a mozgalmunkra nagy szükség van. A tájékoztatásban segítségünkre volt a „Híd a jövőbe" mozgó kiállítás, amely éppen Pakson állomásozott, fotók segítségével bemutathattuk az erőmű működését, a jubileumi ünnepségeket, a tervezett átmeneti kiégett fűtőelem-tárolót. Nem kis izgalommal készültünk a zárt üzemi területre, a pri- merkörbe, ahol közel 30 Celsius fokos melegben beszélgettünk. — Hogy látja, a nőkkel jobban szót lehet érteni? — Nem erről van szó. Egy nő a másik nőhöz ismeretlenül is kicsit bizalmasabb lehet, mint egy férfi. Sok hasonló gondunk és problémánk van: a család, a gyermeknevelés, szeretteink egészségével való törődés. Valahol a lelkünk mélyén együtt aggódunk a családért és ezért sok mindenre nyitottak vagyunk. Fábián Zs. (Az Atomerőmű c. lap nyomán.) | Bajor mazsorettek Söröslovak - fejkendőben Mint arról már olvashattak a Reichertshofenben megrendezett Paarfest kapcsán, a testvérvárosban mintegy 40 egyesület működik. A Paarfest egyik igen látványos renPaarfesti pillanatok dezvénye volt ezeknek az döttségeinek felvonulása. Éregyesületeknek, valamint a dekesség, hogy a német fiata- résztvevő 13 település kül- lók igen tisztelik és becsülik a hagyományokat, szívesen bújnak bele - a mi szemünkben kicsit talán furcsának ható - hagyományos bőrnadrágokba, s teszik fejükre a zerge- tollas kalpagot. Vendégségben egy bajor gazdálkodónál Herr Plöcklék udvarában a németországi Hohenwartban mini-autókiállítás fogadott. A házigazda Mercedesén kívül ott sorjáztak a Plöckl-fiúk Audi autói is, a tehénistálló' előtt. Ez utóbbi esetében nem egy lerobbant építményre kell gondolni, hanem körszerű, önetetővel-önitatóval felszerelt, teljesen automatizált fejősre berendezkedett épületre. Hohenwart 28 házból álló település, nagyságra hasonló Cseresznyéspusztához, ám ezzel ki is merült minden hasonlatosság a két település között. A ház ura, a Paarfest ideje alatti vendéglátóm, a feleségével, Elisabeth asszonnyal együtt egész életében csak a földdel, állatokkal foglalkozott, ugyanúgy, mint annak idején a szüleik. A régi nagy parasztházat még a hatvanas években átépítették, a gazdaságot pedig modernizálták. Plöcklék a vidék „zöld aranya", a komló termesztése mellett mára csak szarvas- marhával foglalkoznak. Az istállóban 50 felsőbajor foltosbarna kérődzik. A takarmányt 19 hektár saját-, és 5 hektár bérelt földön termesztik számukra. A tejhozam naponta átlagosan 200 liter. A gazdálkodó házaspárnak öt fia van, ám egyik sem kívánja tovább folytatni édesapja mesterségét, mindegyikük az iparban keresi a boldogulást. Maga a német állam sem kívánja, hogy parasztjai „nyakló nélkül" termeljenek, például azok után a földek után, melyeket nem művelnek - pihentetnek - évente hektáronként 600-1400 márkát fizetnek, nincs szükség túltermelésre címszóval. A házigazda méltán büszke birodalmára, például a mintegy 100 ezer márkás gépóriásra, mely a takarmány feldolgozásában nélkülözhetetlen, a gazdának egyéb dolga nincs is, mint az állatok elé tenni a harapnivalót. Frau Elisabeth a házat mutatta meg, errefelé szintenként egy fürdőszoba dukál, no és egy az alagsorban is, ahol a mosás zajlik. Szépek a bajor ebédlők, minden család saját ízlése szerint díszíti, csinosítja. Nincs ez másként a többi helyiséggel sem, mindenütt van a virág mellett valamilyen tárgy, mely régi emléket, hangulatot, élményt őriz, ez számunkra talán kissé szokatlan, s előfordul hogy a mi fogalmaink szerint a giccs határát súrolja. eördögh Légifelvétel a Plöckl-majorságról Vetle-puszta védelmében Dunaszentgyörgy polgár- mestere minden Vetle-pusztai kerttulajdonost szeretettel vár augusztus 27-én, pénteken, 15 órakor a kultúrotthonban tartandó megbeszélésre. Napirenden szerepel a vetlei kertek vagyonvédelme, értékeinek megóvása. A megbeszélésen a Paksi Rendőr-kapitányság megbízottja is részt vesz. Expóra várva Valamikor az ántivilágban igencsak jól csengett a paksi halászlé neve. A Duna-parti Paksi Halászcsárda ki nem fogyott a vendégekből. Nem volt olyan pécsi, vagy pesti sofőr, alá ne itt állt volna meg egy kis pihenő és falatozás céljából. A magam emlékei között kutatva is feltűnik egy jóra sikeredett harkányi szakszervezeti kirándulás képe, melynek hazavezető útja a paksi halászcsárda teraszán elfogyasztott halászlé okán vált nevezetessé. Mára miképpen cseng a paksi halászlé neve, mikor is sorra nyitják a vállalkozók a panzióikat, pizzériájukat a 6-os út mentén? Erről kérdeztük a csárda vezetőjét, Gazdag Istvánt. — Nem a szokásos vendéglátós siránkozással kell kezdenem a válaszadást, mert én azt tapasztalom, hogy az idei év a vendégforgalom tekintetében nagyon jó. Panzió ide, pizzéria oda, a halászlé iránt az igény egyre nő. Nézze, én hat éve kerültem a csárda élére. Abban az időben csak a felét adta az összforgalomnak az étel. Ebből a fele forgalomból szintén fele-fele arányban osztoztak a halételek az egyéb fogásokkal. Mára a forgalomnak mintegy 75 százalékát adja az étel, s ebből kétharmados aránnyal viszi a pálmát a halétel. Ez egyértelműen az átmenő forgalom növekedését jelenti, az itt megforduló vendégek 90 százalékát, s ebből is 40 százalék a külföldi. — Úgy vélem, ez Paksnak is előnyére válhat, mert régebben is összeforrott a település neve a Dunával, no meg a halászlével. — Meglátásom szerint a csárda és környéke egyre inkább idegenforgalmi centrummá válik, s ebből következik, hogy ma is jó cseng a paksi halászlé neve. — Maradjunk csak a halászlénél. Mi a titka? Honnét szerzik be az alapanyagokat? — Az alapanyagot mindig onnét szerezzük be, ahol a legjobb a hal. A paksi HTSZ jó halat ad, a zömét innen vesz- szük. A többi jó hagyma és jó paprika kérdése. Jómagam a Kalocsa környékéről való paprikára és a makói fehér hagymára esküszöm. S még valami. Másfél kiló alatti pontyot nem engedek be a csárdába. Jó halászlét csak érett halból lehet főzni. — Kár, hogy nem tudják nyáron az egész csárdát terasszá átalakítani, mert mindenki a teraszon kívánna leülni, hiszen olyan csodálatos itt a panoráma. Mintha a Dunakanyarban lennénk. — A csárda falait nem tudjuk szétszedni az igaz, de jövő januártól teljes belső átalakításon esik át az épület, mert az 1996-os Expóra készülünk. Ismert, hogy a Világkiállítási Programiroda a PA Rt. jelentkezését elfogadta az Expóra. Az atomerőmű által nyújtott programhoz mi szervesen kívánunk kapcsolódni, a tájat reprezentáló éttermi kínálattal. Úgy érzem, ezen a palettán jól megfér egymással az atomtechnika és a halászlé. A reprezentatív megjelenésbe egy pinceborozó képe is belefér, ennek kialakítása az 1995-ös tervek között szerepel, s aztán a csárda már csak az Expó kezdetére vár. No és természetesen arra, hogy Paks, mint Duna melletti település, ismét kikötőváros legyen. Mert a város vonzereje a Duna. A Dunáról megcsodálható a panoráma a templom- tornyokkal, a löszfallal, még a téglagyár épületével is. Ilyen látnivalóval kevés város dicsekedhet. E. G. t »
