Tolnai Népújság, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-19 / 193. szám

1993. augusztus 19., csütörtök GAZDASÁG «ÚJSÁG 5 Emeletes állami tulajdon vagyunk Határozottan érzünk valamilyen konjunktúrát Beszélgetés Baltavári Istvánnal, a Gemencplast Rt. ügyvezető igazgatójával Vállalkozás egy állami cégnél? Igen, sőt sikeres vállalkozások egész sora jelzi egy agilis mene­dzser-igazgató munkáját. Mindez azért is érdekes, mert a körülmények enyhén szólva nem voltak, s ma sem túl kedvezőek a gazdaság általános visszaesésé­nek időszakában. A vidéki leány- vállalati lét önmagában is hátrá­nyos indulást jelentett - sajnos több negatív példát is láthatunk a megyében s az elsősorban épí­tőipari-bútoripari felhasználásra termelő múanyagfeldolgozó gyá­rat az említett iparágak gyors és mély recessziója is sújtotta. A részvénytársasággá alakulás nem jelentett tulajdonosváltást, de azért mégis nagyobb mozgássza­badságot adott a volt Borsodi Ve­gyi Kombinát szekszárdi gyár­egységének. Megindult a tapo­gatózás a külpiacok felé, s egy sor - osztrák, svéd, szlovák, lengyel, román - vegyesvállalat alakult a Gemencplast Rt. részvételével. Emellett aktív termékfejlesztés- sel-bóvítéssel, új értékesítési módszerek kipróbálásával a piaci igényekre érzékenyen reagáló céggé vált a Gemencplast Rt.- Ma már 490 féle terméket gyártunk, s persze most is fog­lalkozunk újabb, a piacon jól eladható műanyagtermékek bevonásával - mondja Balta­vári István. - Ilyenek például a nagy jövő előtt álló polikar- bonát üvegek, amelyek való­ban üvegtisztaságúak, törhe­tetlenek és a napfény sem árt nekik, vagyis betörésbiztos ablakokat lehet belőlük készí­teni. Egyelőre ezek forgalma­zását kezdjük meg, de később sor kerülhet gyártásra is egy olasz partnerrel közösen. Nagyon sikeresen működik itt a gyárban bérelt területen az Uponor svéd-magyar kft., amelyben 12 % üzletrészünk van, s amely fő termékként polietilén víz- és gáznyomó­csöveket gyárt. Nemrégiben megindult két gépsorral a re­Baltavári István dőnygyártás Szlovákiában, az ottani vegyes vállalatunknál. Igen szép eredményeket mu­tat az egyelőre csak kereske­déssel foglalkozó cégünk Lengyelországban, a tavalyi 4 millió forintos forgalma az idei első félévben 34 millióra futott fel. Megkaptuk az első osztalékot romániai vegyes vállalatunktól, bár nem is a pénz fontos most, hanem az, hogy ott vagyunk a román pi­acon, s ennek a cégnek nagy jövője lehet a víz- és gázcsö­vek ottani gyártásában.- Ez mind nagyon szép, de mi a helyzet hazai pályán, a szek­szárdi gyárban?- Talán meglepő, de mi ha-* tározottan érzünk valamilyen konjunktúrát, amit szá­munkra az jelez, hogy szinte minden itt gyártott termék- csoportban jelentős - a terve­zetthez képest 20-25 %-os - a termelés első félévi növeke­dése. Teljes kapacitással dol­gozik a szekszárdi gyár, min­den gépünk megy. Ha tovább bővül a piac, hely- és munkae­rőgondjaink lesznek.- Munkaerőgondok a nagy munkanélküliség közepette?- Szerintem nincs itt igazi munkanélküliség, ami alatt azt értem, hogy az úgyneve­zett munkanélküliek többsége valószínűleg úgy gondolja, jobban jár, ha nem vállal legá­lis munkát, hanem felveszi a munkanélküli járadékot és emellett feketén dolgozik még valamit. Máskülönben mivel magyarázható az, hogy ná­lunk van munkásfelvétel, ráa­dásul az egyik legjobban fi­zető cég vagyunk a környé­ken, s mégsem találunk meg­felelő munkaerőt?- Történt-e már valamilyen lépés a privatizáció irányába?- Sajnos érdemi előrelépés nem történt, pedig mi - az itt dolgozók valamennyien - na­gyon szeretnénk, ha történne. Az a helyzet, hogy „emeletes állami tulajdon" vagyunk, vagyis a közvetlen többségi tulajdonosunk a Borsodchem Rt. - a volt BVK - amelynek pedig az állam, vagyis az Ál­lami Vagyonkezelő Rt. a tu­lajdonosa. Szeretnénk lega­lább 30 %-os dolgozói kivásár­lást megvalósítani, de még jobb lenne többségi, 51 %-os tulajdonhányadot elérni. Ez­zel elkerülhetnénk, hogy va­laki azért vegye meg a gyárat, hogy bezárja. Nemegyszer előfordul ugyanis, hogy a kül­földi befektető „piacot vesz", vagyis leállítja az itteni terme­lést, hogy a saját, máshol gyár­tott termékeinek piacát ezzel bővíteni tudja. De mi hiába ugrálunk, dolgozunk ki terve­ket, koncepciókat, a jelenlegi tulajdonosnak úgy tűnik nem érdeke a privatizáció, s köz­vetlenül az ÁV Rt.-hez sem fordulhatunk, egyszerűen szóba se állnak velünk.- Végül egy „praktikus" kér­dés: a Mikes utcai mintabolt megszűnte után hol lehet a Ge­mencplast termékeit megvásá­rolni?- A régi mintabolt nem a miénk volt, hanem a Tüzép vállalaté, s a veszteséges mű­ködés miatt zárták be. Saját üzletünk a városban nincs, és nem is tervezünk ilyent. Itt a Palánki úti telephelyen min­denkit kiszolgálunk, bármi­lyen apróságról is legyen szó, sőt, nemcsak a saját terméke­inket áruljuk, hanem más mű­anyagtermékekkel is kereske­dünk. Egyébként szándékunk, hogy a porta mellett egy üz­letházat építünk, ahol kultu­ráltabb körülmények között szolgálhatjuk majd ki a vevő­ket. - Árki ­Ellenőrzik a gázcsövek falvastagságát Fotó: Degré A gazdálkodók öntözési lehetőségei Még mindig csapadék után sóhajtozik a föld és a növény­zet. Ha az éghajlat fukar is a vízzel, pótolhatja azt a gaz­dálkodó. De vajon pótolja-e? Tavaly a Vízügyi Szolgálat kezelésében lévő főművekről 325 millió köbméter vizet használtak fel öntözésre. Az idén - az előzetes szerződések alapján - az öntözővíz-hasz­nálat jelentősen meg fogja ha­ladni a tavalyit. A mezőgaz­dasági kistermelők öntözési lehetőségeiről kérdeztük Ré- mai Jánost, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisz­térium főosztályvezetőjét. — A gazdálkodók választ­hatnak: vagy a közüzemi ivó­hálózatról vételeznek vizet lo­csolásra, vagy Saját vízforrás­ból öntöznek. De lehetőségük van az öntözővizet szolgáltató vállalattól is vásárolni. Ez azonban inkább a nagygazda­ságokra jellemző. A közüzemi ivóvízhálózat nem öntözésre létesült, ezért öntözésre, locsolásra nem is olcsó. A szolgáltatás díját eb­ben az esetben a vízmérőóra alapján fizeti a fogyasztó. (A közműves ívó víz ára 19,40 - 79,20 forint között változik köbméterenként.) A legtöbb kistermelő saját vízforrást - kutat - használ öntözésre. Ebben az esetben nem csupán az üzemeltetéssel kapcsolatos költségek terhe­lik, hanem az úgynevezett vízkészlet-járulék is, amelyet minden vízjogi engedéllyel rendelkező vízhasználó köte­les megfizetni. A fizetés alól azok a ma­gánkutat használók mente­sülnek, akiknek a vízfelhasz­nálása vízjogi engedély sze­rint nem haladja meg az évi 500 köbmétert. A vízkészletjá­rulék alapdíja köbméteren­ként 50 fillér. (Tavaly 40 fillér volt.) Az öntözővizet szolgáltató társaságoktól a vásárolt és ön­tözőcsatornákon szállított fel­színi víz után kétféle díjat kell fizetni: az öntözővíz díját ­ennek mértéke a szolgáltató és az igénybevevő közötti megál­lapodástól függ -, és a víz­készletjárulékot. Ez utóbbit engedte el a KHVM az aszályra való tekintettel június 5-től, várhatóan augusztus végéig. A kedvezmény kizáró­lag a víz után fizetendő járu­lékra vonatkozik! A vízkész­let-járulék alapdíja 50 fillér, amit a felhasznált víz fajtájától és a használat céljától függő minőségi szorzóval megálla­pított járulék növel. — Mennyire élnek a gazdák ma Magyarországon az öntözés adta lehetőségekkel? — Az öntözőkapacitások­nak legfeljebb 50-60 százalé­kát használjuk ki még a leg­szárazabb időben is. Pedig az évtizede tartó aszály okán már igazán elgondolkozhatnának a termelők, nem érné-e meg többet öntözni? — Talán drága mulatság az öntözés... — Nem az öntözővíz drága, hanem az öntözés mű­ködési költsége. Úgy látszik, hogy ez a költség már nem fér bele a termelési kiadásokba, ezért is marad el. Tagadhatat­lan azonban, hogy erősen be­folyásoló tényezők a piaci vi­szonyok. A gazdálkodóknak részben nem térül meg az ön­tözésre befektetett költségük, részben nem tudják az öntö­zést finanszírozni. — Milyen beruházást ösz­tönző támogatásra számíthatnak a kistermelők? — Vízügyi beruházások - az öntözővíz-csatorna korsze­rűsítése, a takarékos megoldá­sok kialakítása - esetén a be­ruházás 20 százalékára igé­nyelhetnek a Vízügyi Alapból vissza nem térintendő támo­gatást. A pályázati kiírás sze­rint erre a célra az idén is 12 millió forint állt rendelke­zésre. Egyébként az öntözés- fejlesztési beruházásokat a Földművelésügyi Miniszté­rium hathatósan támogatja. Újvári Gizella Ferenczy Europress A termelőknek kellene a kereskedelmet uralniuk Méltányosság csak üzleti alapon Adós fizess! A Magyar Nemzeti Bank valuta (bankjegy és csekk) árfolyamai Pénznem vételi eladási angol font 140,34 143,14 ausztrál dollár 63,60 64,84 belga frank (100) 264,22 268,88 dán korona 13,54 13,80 finn márka 16,12 16,52 franda frank 15,83 16,11 görög drachma (100) 39,66 40,50 holland forint 49,54 50,40 ír font 130,13 132,73 japán yen (100) 93,12 94,32 kanadai dollár 71,55 72,95 kuvaiti dinár 313,34 318,84 német márka 55,74 56,70 norvég korona 12,82 13,06 olasz líra (1000) 58,74 60,02 osztrák schilling (100) 792,58 806,18 portugál escudo (100) 54,25 55,35 spanyol peseta (100) 67,25 68,77 svájci frank 62,75 63,83 svéd korona 11,75 12,01 USA dollár 94,30 95,86 ECU (közös piac) 106,20 108,16 Több az adó Tovább növekedett a sze­mélyi jövedelemadó és az álta­lános forgalmi adó súlya az ál­lami adóbevételek között. Az év első felében a kiemelt adó­nemeket tekintve a nettó adó­befizetések értéke elérte a 347,4 milliárd forintot, ami 19,3 százalékkal haladta meg az előző év hasonló időszaká­ban befizetett összeget. A magánszemélyek jövede­lemadó befizetései 26,3 milli­árd forinttal haladták meg a tavalyi összeget, miközben az általános forgalmi adó befize­tések 27,6 milliárd forinttal emelkedtek. (MTI) Gyorsított ütemben halad az élelmiszer-kereskedelem privatizációja. Ha a termelők most nem tudnak tulajdont szerezni és nem tudják bizto­sítani az áru piacra jutását, akkor - annak ellenére, hogy néhány élelmiszer-feldolgozó üzemet birtokba vesznek - ki­szolgáltatottakká válnak. A korábbi években a gazdaság- politika úgy próbált enyhíteni az értékesítési gondokon, hogy az értéktöbblet egy ré­szét kisajátította, majd bizo­nyos hányadát támogatás cí­mén visszajuttatta. A piaci sa­játosságok erőteljesebbé válá­sával az elvonási tendenciák megmaradtak. Miközben Nyugat-Európában az agrár- gazdaság különleges bánás­módban részesül, addig Ma­gyarországon a kormány az agrárágazat támogatásának minimálisra csökkentését szorgalmazza. Az EK orszá­gokban a közvetlen támogatás mértéke 50-60 százalékos, évente eléri a 40 milliárd ECU-t (46,8 milliárd USA dol­lár), nálunk viszont 10 száza­lék alatti, s mindössze 51 mil­liárd forintot tesz ki a támoga­tás. A világ agrárkereskedel­mében - mondják a Mezőgaz­dasági Termelők és Szövetke­zők Országos Szövetségének (MOSZ) szakértői - a ver­senyképesség nem annyira a költségek alakulásától, mint inkább a támogatottság nagy­ságrendjétől függ. Be kell látni tehát, hogy támogatás nélkül termékeink zöme nem ver­senyképes. Nyugat-Európá­ban még veszteséggel sem tu­dunk eladni mezőgazdasági terméket, ebből következően számítani lehet arra - bizo­nyos jelek már most erre utal­nak -, hogy agrárexportunk csökken. Ez pedig ellentétes az agrárgazdaság, az ágazat­ból élő emberek érdekeivel. És nem csak az övékkel. Mind­ezek ellenére várható, hogy más prioritások fejében több párt - köztük az ellenzékiek egy részének - hallgatólagos támogatásával ez a gazdasági stratégia fog érvényesülni. Ebben a helyzetben a szakér­tők szerint a termelők elemi érdeke, hogy biztos, kiszámít­ható piacuk legyen. Ennek alapfeltétele az, hogy a bel­földi piacon megfelelő része­sedést szerezzenek. Mindez csakis az élelmiszer-kereske­delem, illetve annak egy része megvásárlásával érhető el. Csak így lehet biztosítani, hogy a kereskedelem, a fel­dolgozóipar és a termelő szindikátusi jellegű szerző­déskötéseivel a mezőgazda- sági termékek a számukra szükséges értékesítési csator­nákhoz jussanak. Az export várható csökkenése miatt elő­ször a hazai élelmiszer-keres­kedelemben kell pozíciókat szerezni, s csak azután lehet az élelmiszer-feldolgozók pri­vatizációjával foglalkozni - vonták le a következtetést a MOSZ szakértői. A termelők­nek tehát mielőbb és minél több pozíciót kell szerezniük az élelmiszer-kereskedelem­ben: szövetkezeti érdekelt­ségű kereskedelmi láncok, mezőgazdasági termékek fel­dolgozásával és értékesítésé­vel foglalkozó társaságok lét­rehozását kell szorgalmaz­niuk. (újvári) Közismert, hogy a magyar gazdaság egyik súlyos prob­lémája, hogy nehezen lehet hi­telhez jutni, a felvett kölcsö­nök pedig drágák, magas ka­matozásúak, a romló gazda­sági környezetben még az egyébként életképes vállalko­zások is tönkremehetnek, a redőnyt le kell húzni, és egy- szercsak kopogtat rajta a vég­rehajtó ... Hallani családi tra­gédiákról is ezzel kapcsolat­ban, hiszen sok esetben egy vállalkozó csődje nem csak az üzleti bukást jelenti, hanem a személyes egzisztencia össze­omlását is. A bankok sem örülnek persze ennek a hely­zetnek, hiszen mind a hitelt igénybe vevők, mind a hitele­zők kockázata nagy. — Viszont tudomásul kell venni, hogy ezen pénzintéze­tek is nyereségre törekvő cé­gek, részvényeseik osztalékra számítanak - hangsúlyozta Őry Béla, a Mezőbank Rt. igazgató-helyettese. El­mondta: megfelelő hitelezői magatartással elkerülhető, hogy drasztikus lépésekre kényszerüljenek a hitelezők az adósokkal szemben, és min­den esetben próbálják elke­rülni, hogy a hitel-fedezetek ne a családi megélhetést biz­tosító értékek legyenek, már csak azért se, mivel a jelzálog jogot érvényesíteni szinte kép­telenség. Á banki gyakorlat jobban felkészült már, mint korábban volt. A lényeg, hogy csak olyan vállalkozásokat fi­nanszíroznak, amelyek kevés kockázati tényezőt tartalmaz­nak. Ez mondható el a Magyar Hitel Bank Rt.-ről is. Mint Joó László igazgató-helyettes kö­zölte, 1991-től fokozatosan megszigorították a hitelezési feltételeiket a minimális koc­kázatvállalás érdekében, en­nek következtében erősen le­csökkent a kintlevőségük. A szigorítás igen magas köve­telményeket állít a vállalkozók elé, sokan nem is tudnak a fel­tételeknek megfelelni. Például elmondta, hogy egzisztencia hitelre pályázók közül senki nem jutott hitelhez. Viszont amelyik vállalkozás megkapja a kért hitelt a banktól, az való­színűleg sikeres is lesz, mivel a magasszintű banki követel­mények teljesítése esetén a vállalkozás kockázata mini­málisnak mondható. A banki rizikó csökkentésé­nek egyik módja, hogy a hitel- fedezet könnyen mobilizál­ható legyen, azaz a bank min­denképpen jusson hozzá a pénzéhez. A fedezetből tör­ténő hitelkiegyenlítés, a vég­rehajtás azonban csak a végső eszköz lehet, elsősorban arra kell törekedni, hogy a bank hi­telbírálata korrekt legyen - hangsúlyozta Szíjártó László, a Kereskedelmi Bank Rt. fiók­vezetője. Elmondta, hogy az „adós morál" a kisebb cégek­nél általában jobb, talán azért is, mert a kisvállalkozó ma­gánvagyonával is felel a hitel visszafizetéséért. Viszont két­ségtelen, hogy minél kisebb egy vállalkozás, annál kiszol­gáltatottabb. Előfordul, hogy valaki önhibáján kívül nem tud fizetni, de mint Szíjártó László is kiemelte, ez a bankot nem érdekelheti, hiszen nye­reségérdekeit cégről van szó. Méltányosság gyakorlása nem fordulhat elő a szó humánus értelmében, hanem csak szi­gorúan üzleti alapon, egyedi esetekben, adósságátütemezés formájában, vagy olyan kompromisszumként, amikor a bank inkább vállalja, hogy kintlevőségének csak egy ré­szét kapja vissza, minthogy semmit. A fiókvezető el­mondta továbbá, hogy véle­ménye szerint a magyar jog­rendszer még mindig az adóst védi, és nem a hitelezőt, ezt sokan kihasználják. Vannak, akik nem tudnak fizetni, van viszont olyan adós is, aki‘ tudna, de nem akar, és luxus­autóval furikázik a városban. Szíjártó úr fontosnak tartotta megjegyezni, hogy egy vállal­kozás életképességének szempontjából fontos, hogy a hitelt csak a saját tőke kiegé­szítéseként használják-e fel, avagy a vállalkozás teljes egé­szében hitelekből finanszíro­zódik. Ez utóbbi esetben igen nehéz a helyzet, hiszen kevés az olyan gazdasági tevékeny­ség, amely képes a banki ka­matoknál magasabb százalé­kos megtérülést realizálni. A helyzet azonban kedve­zőbb, mint az a köztudatban él. A jelen gazdasági helyzetet alapul véve viszonylag nagy a vállalkozások életképessége. A 89-90-ben felvett újrakez­dési hitelek 4 éves kamatmen­tes törlesztésének ideje hama­rosan lejár, ezeknél a hitelek­nél jövőre előfordulhatnak gondok, hiszen kamattal megemelt részleteket kell majd fizetni. Reménykedhe­tünk viszont abban, hogy a magyar gazdaság elérte a mélypontot, ennél mélyebbre már nem süllyed. És akkor már csak jobb jöhet. sk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents