Tolnai Népújság, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-14 / 189. szám
10 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. augusztus 14., szombat Az értelem fogyatékos kérdőjelei Interjú dr. Garay Zoltánnéval *''' tíi' > * v-f - -i , Az Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szövetsége Tolna megyei szervezetének titkárával, dr. Garay Zoltánnéval beszélgetünk: — Nem adódik-e konfliktusa abból, hogy Szekszárdon a kisegítő, pontosabban a speciális általános iskola gyógypedagógusa és mellette az EFOESZ megyei titkára? — Ha egy szóval kellene válaszolnom, akkor azt mondanám, hogy de igen, sok konfliktusom van, mert nehéz elhatárolni mi a munkahelyi kötelességem, annak hol vannak a határai és mi az, amit a szervezetben teszek. Az iskolában osztályfőnök vagyok, földrajzot és biológiát tanítók. Szakkört vezetek és a gyermekvédelemmel ^ is foglalkozom. Az ÉFOÉSZ-ban továbbra is a fogyatékosok ügyét viszem, csak nem oktatási vonalon. — Mi történik azokkal, akik kikerülnek az iskola padjaiból? — Nagyon nehéz helyzetük lesz, kallódnak. A volt tanáraik már nem kísérik őket tovább, marad a szülői háttér, ami leggyakrabban hátrányos helyzetű. Itt lép be az ÉFOÉSZ. Valami speciális továbbképzőbe juttatjuk a jobb kéBonyhád felől Cikóhoz közeledve a közúton, a vasúti átjárótól jobbra áll a régi rom, melyet Ótemplomnak neveznek. A templomrom a '46-os kitelepítésig sűrűn látogatott zarándokhely volt, s annak idején szinte az egész országból érkeztek ide zarándokok és hálaadók évente két ízben is. Éspedig: augusztus 15-én Nagyboldogasszony, aztán szeptember 8-án Kisboldog- asszony ünnepén. Egykoron a távolról ide sereglett hívők körmenetszerűen vonultak, ki-ki gyalogszerrel, szekérrel, lovaskocsival, és hozták magukkal a feszületet. Az ország különböző részeiről jött embereknek a cikói lakosság adott szállást. Az ünnepségeken többszázan vettek részt és rengeteg bazáros és árus kínálta portékáját. Az utóbbi esztendőkben már csak egy alkalommal, Kisboldogasz- szony napján, vagyis Szűz Mária születésének napján Schmidgáll János Bátaapá- tiban született, s már apró gyermekként ott nézelődött, sürgött-forgott apja közelében, aki bognárként végezte munkáját. így természetesnek mondható, hogy apja mesterségét folytatta. Inasként azonban Börzsönyben Frank Jánosnál tanult. Vele a mester olyan munkákat végeztetett, ami egyébként a segédekre tartozott. Ennyit jelentett, hogy kiskora óta látta, megfigyelte, csinálta a fogásokat. (Akkoriban 3 évig tartottak az inasévek és rá két évre kapták meg a segédlevelet). — Miket készítettek akkoriban? — Komplett lovaskocsit, szánt (kettő és négy talpasat) talicskát, tragacsot, ezekhez külön kerekeket, szerszám- nyeleket fejszéhez, kapához, kaszához. A kocsi készítéséhez az Apátiban és környékén kitermelt fát használták fel, mégpedig a kemény fát. Leginkább a bükköt, kőrist, kerékküllőhöz akácot. pességűeket, de ilyen intézet a megyénkben nincs. Bajával van jó kapcsolatunk. Egy évvel ezelőtt Szekszárdon az ACSI-ban indítottunk képzést. Munkahely, valami elfoglaltság kellene, ami nincs. — Aki most keresi az ÉFOÉSZ Tolna megyei szervezetének titkárát, hol érheti el? — Szekszárdon a speciális iskolában van egy pár négyzetméternyi területű iroda, ami inkább raktár, irattár. Ott bérleti díj fejében intézhetjük az ügyeinket. — Úgy értsem, hogy az ÉFOÉSZ fizet azért, hogy ... — Igen. — Lehet, hogy nem tiszta előttem, de úgy tudom, hogy szponzorokat keres, például egy-egy olyan akciójához, mint a nyári táboroztatás. Nem lehetne egyik szponzor ja a speciális iskola azzal, hogy elengedi a bérleti díjat? — Az igazsághoz tartozik, hogy ebben a helyiségben csak júliusig lehettem volna. Innen ki kellene költöznöm, de nincs hova. A lakótelepi lakásom egy része már így is fogadótér. A kérdésre nem hiszem, hogy tudok válaszolni. — Jelent-e valamilyen folytonosságot a gyerekek életében az tartottak szentmisét. Kivétel a tavalyi év, amikor mindkét jeles egyházi ünnepen visszatértek a régi hagyományokhoz. így lesz idén is, hisz 15-én vasárnap délután 4 órakor megint szertartásra gyülekezhetnek a hívők és szeptemberben ismét. A mostani misét (mint már évek óta) Jónás János bonyhádi plébános celebrálja. Bizonyára sokakban, elsősorban a fiatalokban felvetődik a kérdés: Miként lett az Ótemplom zarándokhely? őseinket a török kiűzése után telepítették be erre a vidékre. ők a pusztaságot, ingoványos területeket igyekeztek termővé tenni. A vidék, az éghajlat, a roppant nehéz munka, valamint a „nyúzó" földesurak nagy megpróbáltatásokat okoztak a telepeseknek. Ráadásul különböző betegségek és járványok tizedelték őket. Bízva sorsuk jobbra fordulásában, a gyógyulásA kivágott rönköket felhasogatták (később szalagfűrésszel vágták fel) majd a pajtában, padláson egymás tetejére rakták (járjon körbe a levegő) és két esztendőn át szárították. Csak teljesen száraz fával dolgoztak. Kivétel a javítás és az esetleges pótlás. Hin- tót ők nem, kocsit viszont 3 fajtát készítettek: a hosszú kocsit 4 méteres oldalakkal, ami gabona és széna szállítására szolgált. Rövid kocsit 2 és fél méteres oldalakkal, ezzel a trágyát hordták ki, valamint szántáskor az ekét, boronát dobták fel rá. No meg az úgynevezett „flancos" kocsit. A gazdák ezen mentek a vásárokra, s elővették lakodalmakkor és ünnepkor. A flancos kocsi elnevezés valószínűleg onnét származik, hogy az oldalakat mintagyaluval „húzkodták" meg, így azokon minták keletkeztek, sőt még ki is pingálták (festették). A lovaskocsi ezen alkatrészekből tevődött össze: a kocsi eleje, hátulja, nyújtó, kisafa, hámfa, kocsioldal első, hátsó, saráglya, rúd, 4 lőcs és 4 keiskolából távozás után az ÉFOÉSZ? — Kellene hogy jelentsen, de sajnos nem minden esetben lehetséges. Jelenleg 267 családot érint az ÉFOÉSZ itt a megyében. Olyan család is van, ahol a szülő is sérült és a gyerek is. ók a fizető tagok. Vannak még a pártolók, a patronáltak és olyanok, akik tiszteletbeli tagok, akik sokat tettek a fogyatékosokért. A fizetőknek évi száz forint a tagdíja. — Vannak-e közös összejöveteleik, ahol gondjaikat vagy örömeiket megoszthatják? — A nyári táborozáson kívül nihcs. A társadalom előítélete nagyon eleven. így bennünket valahol a peremen kezelnek. A táborozással kapcsolatban elmondom egyik fájó tapasztalásomat. Ismert, hogy az önkormányzatok tartják fenn a táborokat a Balaton mellett. Igen ám, de én a megye egész területéről viszek gyerekeket, tehát ők egyik ön- kormányzatnál sem jöhetnek számításba. Ezért én a 2800,- Ft helyett 4200,- Ft-ot fizetek fejenként. A fogyatékos sem szív több levegőt, nem fogyaszt több vizet és ... szóval érthetetlen. A tamási sóstói táborban most talán születik ban, a templomromhoz mentek fohászkodni, könyörögni, imádkozni. Megszabadulván a kínoktól, a gyötrő betegségektől, hálából többször visz- szatértek... Valamikor igen sok szentképet, imakönyvet, mankót hagytak itt a betegek, akik (felgyógyulásukat a Szűz Anyához intézett fohászkodásaiknak, imádságaiknak tulajdonították. Sajnos vandál kezek már „eltüntették" az értékes ereklyéket! Tavaly Jónás plébános úr kitért arra, hogy meg kellene találni azokat a segítő kezeket amelyek mindent elkövetnek az Ótemplom megmentéséért. Valóban, az Ótemplom za- rándokhelykénti megtartása, mintegy romként való megmentése nemcsak Cikó és környékének, hanem az egész Dunántúlnak érdeke lenne. Kultúrtörténeti szempontból ugyancsak kötelességünk a megmentése. H. I. rék. A kerék 6 talpból (kőris, bükk) 12 küllőből (akác) és a kerékagyból állt egyaránt az első és hátsó keréknél. Talicska kerékhez 4 talp és 8 küllő kellett, vagyis mindegyik talpon 2 küllő helyezkedett el. A talicska, melynél csupán a kézi munkára hagyatkozhattak, másfél nap alatt, a kocsikerék bő két nap alatt, a komplett kocsi egy hónap alatt készült el. Bizonyára kevesen tudják, hogy az új kocsit a tulajdonos még egy évig szárította, „pihentette", s aztán fogott elé lovakat. Édesapja és nagybátyja, aki Sárpilisen bognár- kodott valaha, vásári munkát is gyárott. A múltban a bognárok nehéz fizikai munkát végeztek, hisz villanyáram híján nem voltak gépek, ügyes masinák, ezért csupán az erejükre alapozhattak. Például: a kerékbakba beszorították a kereket és a kivésett agyba a küllőket nagykalapáccsal verték be. Hajdanán a talapkat a rönkből faragták ki, később az előkészített focvalami megértő egyezség, mert erre ők nem gondoltak, hogy esetleg támogatásra szoruló gyerekeket látnak vendégül. Fura helyzet, hogy egyik oldalon a táborozáshoz szponzorok segítenek, ugyanakkor mások drágábban adnak szállást, mint egyébként. — Flallgatva beszédét, néhol nagy csalódást érzek, máshol valami különös elhivatottságot az ügy iránt. Flogyan tovább, mit tud tenni a jövőben? — Néha valóban nagyon fáradtnak érzem magam, mert sok a meg nem értés. Nem lehet ezt társadalmi munkában csinálni, megszűnt az önzetlen tevékenység értéke. Helyzetünket csak az érti, érzi igazán, aki érintett és belülről látja a gondokat, a hétköznapi bajokat. Nem tudom mi lesz tovább. Egy példát azért mondok, ami örömmel töltött el. Vannak helyi csoportjaink a megyében. Pálfán, Zombán, Dunaföldváron, Bonyhádon és Szekszárdon, a simontor- nyai újonnan alakultról kellene kicsit többet beszélni. Azt mondjuk rá, hogy alulról jövő kezdeményezés, mert az történt, hogy az egyik szülő sze- retetből összefogta a gyermekéhez hasonló korú tizen-hu- szonéveseket, akik nem tudtak magukkal mit kezdeni. Amikor húszán lettek, írtak nekem. Nagyon jól működő csoport, mert ami élteti, mozgatja őket, az mind szeretetből történik. Decsi Kiss János Alaptalan volt a pánik? A közelmúltban világszerte szinte pánikhangulatot okozott a tudósok felhívása, hogy kerüljük a napfényt (éppen nyáron!), mert bőrrákot okoz az ózonlyuk. Most alaptalan pánikkeltésnek minősítik a dolgot. A brit sugárkutatási intézet a közelmúltban fejezte be öt éve tartó vizsgálatát, amely szerint a sugárzás intenzitásának növekedését nem lehetett észlelni. A környezetvédők azt jósolták, hogy az ózonréteg károsodásának katasztrofális hatása lehet az egészségre, az állat- és növényvilágra. A brit tudósok azonban arra az eredményre jutottak: a napsugárzás intenzitásának emelkedése olyan minimális, hogy még a természetes ingadozás határai között mozog. Lehetséges, hogy a pesszimista „szakértők" figyelmen kívül hagyták a levegőt szennyező részecskék védő hatását. (FEB) nikból a speciális fausztfű- résszel vágták ki a lőcsöket. (A fausztfűrészt mindig lefelé húzták). A bognár szakma a két rokon szakma az ács és asztalos tevékenység köré tevődik. Az ácsénál finomabb a munka, az asztalosénál durvább. Mindenesetre a kikerült, kész munka, végtermék szempontjából tartósabbat kellett produkálni, mivel a kocsi talicska amellett, hogy terhelve van, állandóan mozog is. A bognárok szerszámai: balta, különböző kézifűrészek, vésők (fél centistől 2,5 centiig), gömbvésők, gyaluk, mintagyalu, sima és dupla. Utóbbi nem szakította a fát. '52 után azaz a téeszítéskor Schmidgáll János is kénytelen volt a termelőszövetkezetben elhelyezkedni, mert a községben szinte nem maradt ló. Mesterségét ott folytatta 82-ig, aztán elérte a nyugdíjkorhatárt. Ma 72 évesen a magas vérnyomással, koleszterinnel dacolva még barkácsolgat, de nagyobb munkát már nem bír el. Pedig megrendelés lenne bőven. Amikor nála jártam, a pécsváradi fiatalember szinte könyörgött, hogy készítsen kereket hintájához. A közelmúltban csak úgy kedvtelésből kocsirudat készített Ci- kóra. Néhány nap múlva a megrendelő visszajött, mondván: készítsen még két tartalék rudat, mert mi lesz, ha lebetegszik?! Végezetül megtudom, hogy alkalom adtán klumpákat is csinált, ennek a fortélyát a közeli egykori üveghutai sváboktól leste el. A néhány kilométere fekvő Üveghután a kitelepítésig 31 ház állott. Az ott lakó emberek az állattenyésztés mellett klumpa és fazék készítésével, kötésével foglalkoztak. Sokszor hetekig távol voltak a családtól, árulták a portékáikat. A klumpát hársfából készítették. A fát megfelelő hosszúságúra darabolták, a vastagot széthasították, majd kifaragták a formát. Utána kifurkod- ták, aztán a belsejét kiformázták a hosszúnyelű speciális gömbölyű, spirálos késsel, kívül vonókéksel letisztázták, scnitzpánkkal kihúzták a külső oldalakat. Ha ezzel elkészültek, a petróleumlámpa fényéhez tartották, hogy megfelelően kiszedték-e a belsejét. Ha a fa megrepedt, sárga sárral megkenték, ha viszont kifúrták, eldobták, mert selejt- nek minősült. Fúráskor a klumpa elejénél, hátuljánál elhagytak 2-3 centit. Akkortájt még a gumicsizmát nem ismerték az emberek, s sáros, latyakos időben kizárólag klumpát viseltek, amit három helyen leszegelt patkóval láttak el a saroknál, hogy ne csússzon. Ezt a lábbelit viselték trágyahordáskor, nagy hidegekben a gyapjú- zokiún és a megtalpalt gyap- júpacskeron. Akadt, aki lábánál nagyobb számú klumpát hordott, hogy szalmát tömhessen bele. A klumpában nem is fázott senkinek sem a lába! A klumpát színesíteni a következőképpen lehetett: felkötözték a kemence fölé és a kiáramló füst sárga színt adott neki. János bácsi egy nap 3^f párat készített el, a nagy gyakorlattal rendelkező üveghutaiak pedig ennek a dupláját, igaz, már hajnalban darabolták a fát. Most, amikor a falvakban, községekben újra fellendülőben van a lótenyésztés és tartás, eltűnődöm: - Milyen kár, hogy lassan a bognár szakmát is elfeledik, elfeledjük. Hunyadi István Évszázados lapszemle Tűzvész Bölcskén és Zombán Száz évvel ezelőtt a rend- szertelenül egymás mellé épített nád- vagy szalmatetős házakon, ha tűz ütött ki, az gyorsan terjedt. Különösen ha erős szélvihar segítette a lángokat. Önkéntes tűzoltóságok alig, hivatásos szervezet pedig még egyáltalán nem működött a megyében. Az oltásra használt felszerelés is kezdetleges volt. így aztán gyakorta égtek le utcasorok. Ez történt 1893. április 13-án Zombán és Bölcskén. A Tolnamegyei Közlöny 1893. április 16. és 23-i száma a következőkben számol be az eseményről: „Az óriási szélviharban, majdnem egyidőben Zombán és Bölcskén tűz ütött ki, mely száz, meg száz családot tett földönfutóvá. Zombán úgy két óra körül Brukmann háza gyulladt ki s a fékevesztett eíem a következők házait gyújtotta föl:..." - itt 43 nevet sorol fel a tudósító, majd így folytatja: „ ... 44 ház, 23 melléképület semmisült meg. Emberéletben nem esett áldozat, de kisebb égési sérüléseket 5 ember, köztük 3 tűzoltó szenvedett. Megsemmisült 160 háziállat, az összes kár 36905 forint. Biztosítva voltak a házak 15230 forint erejéig. Bölcskén ezen a napon két tűz is volt. A lap dunaföld- vári tudósítója többek között az alábbiakat írta: „A dunaföldvári tűzoltóságtól sürgős segítséget kértek Bölcskére, ahol reggel 9 órakor tűz ütött ki, mikor az orkánszerű szél legjobban dühöngött. Délig, míg a tüzet látszólag elfojtották, 9 présház égett le. Itt a tűzoltásban kitüntette magát Bencze Sándor tanító, ő volt az alig két éve alakult bölcskei tűzoltók parancsnoka, ki mint tűzoltó szaktanfolyamot végzett, maga ragadta meg a sugárcsövet és szakavatottan támadta meg a legveszedelmesebb helyen a tüzet, melynek eredménye az lett, hogy rövid idő alatt az elem lokalizálva volt. Már megkönnyebbülten lélegzettek a szegény bölcs- keiek azon hitben, hogy a vész elvonult már fejük felett. De alig ocsúdtak fel az első rémületből, midőn délután 2 órakor újabb vészkiáltások hangzottak, a faluvégen ismét egy ház gyulladt ki, rövid negyedóra múlva tizenhét szomszédos házon dúló lángnyelvek hirdették a község pusztulását. Az iszonyú szélben minden percben új meg új házak kezdtek égni, és fél négyre az egész község lángokban állott. Szomorú volt a szegény bölcskeiek sorsa. A kíváncsiságból lement földváriak percről-percre borzasztóbb híreket hoztak. Egy-egy visszaérkezőt, kocsijáról leszállva, egész néptömeg fogta körül, melynek zajából zavarosan hallatszottak ki a rémhírek: Eddig háromszáz ház égett le, köztük a zsidótemplom, a posta épülete, a községháza istállói, a gyógyszertár épülete. Rettentő nyomor az égettek között, soknak csak a rajtavalója maradt, egyéb semmi. Számosán szenvedtek sérülést. A tűz oka ismeretlen. Ezen a napon szerencsésebbek voltak a kisvejkeiek. Itt éjfélkor gyulladt ki egy szegény özvegyasszony szalmatetős háza. A mélyen alvó asszonyt a szomszédok ébresztették és mentették ki. Közben égési sérülést szenvedett. „A tűz oka ismeretlen, mely mintegy 100-200 forint kárt okozott. Ha a pusztító elem egypár órával előbb tört volna ki, mikor még a szél erősen dühöngött, úgy ismétlődhetett volna a tűzvész, mely ezelőtt éppen 30 évvel a fél községet elhamvasztotta". - fejeződik be a hír. Ma már csak mutatóban akad szalma-, vagy nádtetős ház. Azonban mindenütt ott van a palackos gáz. Ha ez felrobban, a szomszédos épületek is megrongálódhatnak. Emberek kerülhetnek veszélybe. Ezért meg kell fogadnnk néhány jótanácsot. Könnyebb a tüzet megelőzni, mint eloltani. Csupán egy kis gondosság kell hozzá. Ha mégis tűz ütne ki, legyenek jól felszerelt, riasztható önkéntes és hivatásos tűzoltóságok, amelyeket azonnal értesíteni kell, ha bajba jutunk. Csőglei István a megyei tűzoltószövetség elnöke Ősi mesterség nyomában Bátaapátiban Schmidgáll János, nyugdíjas bognár Nagyboldogasszony ünnepén Mise a cikói Otemplomnál l
