Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-10 / 159. szám

Í ~ XT. Duna Menti 1 FoUclórJésztivál KÖSZÖNJÜK, HOGY EGYÜTT LEHETTÜNK! VISZONTLÁTÁSRA! MERCI DE VOUS AVOIR CONNU ET DES JOURS PASSÉS ENSEMBLE! AU REVOIR! EYXAPETOYME FIA TE QPAIEZ ZTITMEZ ÜOY ÜEPAÍAME MAZI! ANTIO! HVALA, STO SMO BILI ZAJEDNO! DOVIDENJA! VIELEN DANK, DASS WIR ZUSAMMEN SEIN KÖNNTEN! AUF WIEDERSEHEN! RINGRAZIAMO DI ESSERE STATIINSIEME A NOI! ARRIVEDERCI! TACK FÖR ATT NI KOM! PA ATERSEENDE! VA MULTUMIM CA NE - AM PUTUT FII ÍNPREUNA! LA REVEDERE! A Eber András Megfelelt a várakozásnak Baja is Még ha szerényebb körül­mények között is zajlott Baján a fesztivál, mint mondjuk Szekszárdon, akkor is sikerként könyvelhetjük el - kezdte kérdésünkre a választ Éber András, Baja polgármes­tere. Öröm volt nézni - mondta, amint a vendégek jöttek-men- tek a városban, s ahogy a programokra érkező vendé­geket fogadták. Különösen érdekes a folk­lórfesztivál egy olyan sok- nemzetiségű városban, mint Baja. — En azt hiszem, minden­féle szempontból megfelel­tünk a várakozásnak. Bizo­nyítja ezt az is, hogy eljött minden együttes, amelyik ígérkezett, annak ellenére, hogy több határállomáson rengeteget kellett várni, sőt egy „plusz" együttesünk is érkezett Ukrajnából. — Milyennek ítéli a fesztivál sajtóvisszhangját? — Jó volt a sajtónk, a me­gyei lapok különösen érté­küknek megfelelően adtak hírt az eseményekről. Talán az országos lapokból nem derült ki, hogy Európa-hírű rendez­vényről van szó. Ez nem kri­tika akar lenni, de a fővárosi lapok különösen fotóanyag­ban keveset adtak a fesztivál­ról.- háj ­Török Gusztáv Andor Meg kell ismételni a sikert — Mennyire váltotta be a fesztivál a hozzá fűzött reménye­ket? - kérdeztük Kalocsa polgár- mesterét. — Azt gondolom, teljes mértékben megvalósultak. Az acsarkodás helyett az embe­rek, a népek közötti barátság jött létre. Éppen most jöttem vissza egy hívogatóról, ahol egy román együttes lépett fel és várakozáson felül, nagy si­kerrel fogadta a közönség. Jó lenne, ha ez nemcsak a tánc­ban, hanem az élet más terüle­tein is megnyilvánulna. — Ilyenkor, fesztivál táján reflektorfénybe kerülnek a ren­dező városok. Állta-e a sarat Ka­locsa? — Igaz, hogy én belül va­gyok a „ketrecen", de azért ta­lán látszik valami. Részletesen beszámolt a sajtó a többi kö­zött az Önök újságja is, a rá­dió, és a televízió a nálunk tör­tént eseményekről. Örülünk, hogy Göncz Árpád nyitotta meg a fesztivált. A programok népszerűsítésében kulcsfon­tosságú a sajtó szerepe, gon­dolom, ennek is köszönhető, hogy szinte megduplázódott a város lakossága. Különösen a piaci napokon alig lehetett mozdulni a városban. Az em­berek ugyanis praktikusak, összekötik a kellemest a hasz­nossal, és ha már itt voltak a városban, részt vettek egy-egy érdekes programon. Bízom benne, hogy a feszti­vált hasonló színvonalon, vagy talán még jobban sikerül három év múlva megrendez­nünk. Kocsis Imre Antal--------E----------------------­K apcsolódási pontok Vannak akik úgy vélik, a szek­szárdi önkormányzat túl sok pénzzel támogatta a Duna Menti Folklórfesztivált. Hogy vélekedik erről a város polgármestere? — Én úgy gondolom, túl ke­vés volt az a pénz, amit adhat­tunk a fesztiválra. Nekünk ugyanis az a feladatunk, hogy az a kultúra, amellyel a város és közvetlen környezete rendelke­zik, megmaradjon. Persze ebből a közönség keveset lát ez alatt az egy hét alatt. A jövőben még többek kell fordítani a feszti­válra, különös tekintettel arra, hogy 1996-ban ez a rendezvény összekapcsolódik az EXPO-val. A városnak alapvető érdeke lesz, hogy nagy pénzösszeggel támogassa, hiszen csak így tör­ténhet meg, hogy az a kultúra amitől a Sárköz nagy, amitől Szekszárd híres, a továbbiakban is ezt a hírnevet megőrizze. — Mi volt az ön számára a legmeghatározóbb élmény? — A kalocsai megnyitó. Azt hiszem, aki látta ezt a rendez­vényt, megértette a fesztivál lé­nyegét. Azt, hogy a különféle nemzeteknek együtt kell élni ebben a cseppet sem egyszerű világban, a különféle kultúrák­nak meg kell teremteni azt a „közlekedési lehetőséget", ami­vel eljuthatnak egymáshoz. Ahogy szekszárdi megnyitóbe­szédemben is mondtam, két szomszédos település népi ha­gyományai alapjaiban külön­bözhetnek egymástól, ugyanak­kor a több ezer kilométerre lévő falvak, kisvárosok szokásai, mese-, és dallamvilága össze­csenghet. Ezeket a kapcsolódási pontokat kell megtalálni, s erre éppen az ilyen fesztiválok jelen­tik a legjobb alkalmat. hj Egy fénykép a kaleidoszkópból Hány és hány színes apró villanása volt a folklórfesz­tiválnak, ami örök emlék­ként marad egy-egy néző­ben? * Decsi friss cipót tört ma­gának egy török népvise­letbe öltözött csinos táncos­lány. Egy fotósnak ezt a pil­lanatot észre kell venni. Amikor ez megtörtént, egy idősebb török férfi odalé­pett fotóskollégámhoz, és dícsérően megveregette a vállát... * Kalocsa főutcáján har­sány felvonulás, káprázatos viseletek. Európai népek egy-egy csoportja fesztiváli harsogásban, nótázva, mó­kázva, dallal, tánccal vo­nult. Egy-egy transzparens­sel jelezték honnan érkez­tek. A Németország feliratú tábla előtt egy babakocsi­ban apró szőke kisfiú aludta édes álmát. Gondos kezek óvatosan tolták a menet lépéseinek megfele­lően. Ennek a képnek akkor nő meg a jelentőssége, ha tudjuk, vannak a közelünk­ben emberek, vendégek, akik egy ajtócsapásra is ösz- szerezzennek, mert úgy gondolják valamüyen ágyú­tűz okozta a dörrenést. A Duna Menti Folklórfeszti­vál talán egyik legnagysze­rűbb küldetése, hogy újra meg újra elhozza az igaz emberek óhaját: a BÉKÉT, így köszönjünk el, a béké­sen alvó kisfiú képével, ké­szüljünk a XII. Duna Menti Folklórfesztiválra!-decsi-gottva Id-

Next

/
Thumbnails
Contents