Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-10 / 159. szám
Í ~ XT. Duna Menti 1 FoUclórJésztivál KÖSZÖNJÜK, HOGY EGYÜTT LEHETTÜNK! VISZONTLÁTÁSRA! MERCI DE VOUS AVOIR CONNU ET DES JOURS PASSÉS ENSEMBLE! AU REVOIR! EYXAPETOYME FIA TE QPAIEZ ZTITMEZ ÜOY ÜEPAÍAME MAZI! ANTIO! HVALA, STO SMO BILI ZAJEDNO! DOVIDENJA! VIELEN DANK, DASS WIR ZUSAMMEN SEIN KÖNNTEN! AUF WIEDERSEHEN! RINGRAZIAMO DI ESSERE STATIINSIEME A NOI! ARRIVEDERCI! TACK FÖR ATT NI KOM! PA ATERSEENDE! VA MULTUMIM CA NE - AM PUTUT FII ÍNPREUNA! LA REVEDERE! A Eber András Megfelelt a várakozásnak Baja is Még ha szerényebb körülmények között is zajlott Baján a fesztivál, mint mondjuk Szekszárdon, akkor is sikerként könyvelhetjük el - kezdte kérdésünkre a választ Éber András, Baja polgármestere. Öröm volt nézni - mondta, amint a vendégek jöttek-men- tek a városban, s ahogy a programokra érkező vendégeket fogadták. Különösen érdekes a folklórfesztivál egy olyan sok- nemzetiségű városban, mint Baja. — En azt hiszem, mindenféle szempontból megfeleltünk a várakozásnak. Bizonyítja ezt az is, hogy eljött minden együttes, amelyik ígérkezett, annak ellenére, hogy több határállomáson rengeteget kellett várni, sőt egy „plusz" együttesünk is érkezett Ukrajnából. — Milyennek ítéli a fesztivál sajtóvisszhangját? — Jó volt a sajtónk, a megyei lapok különösen értéküknek megfelelően adtak hírt az eseményekről. Talán az országos lapokból nem derült ki, hogy Európa-hírű rendezvényről van szó. Ez nem kritika akar lenni, de a fővárosi lapok különösen fotóanyagban keveset adtak a fesztiválról.- háj Török Gusztáv Andor Meg kell ismételni a sikert — Mennyire váltotta be a fesztivál a hozzá fűzött reményeket? - kérdeztük Kalocsa polgár- mesterét. — Azt gondolom, teljes mértékben megvalósultak. Az acsarkodás helyett az emberek, a népek közötti barátság jött létre. Éppen most jöttem vissza egy hívogatóról, ahol egy román együttes lépett fel és várakozáson felül, nagy sikerrel fogadta a közönség. Jó lenne, ha ez nemcsak a táncban, hanem az élet más területein is megnyilvánulna. — Ilyenkor, fesztivál táján reflektorfénybe kerülnek a rendező városok. Állta-e a sarat Kalocsa? — Igaz, hogy én belül vagyok a „ketrecen", de azért talán látszik valami. Részletesen beszámolt a sajtó a többi között az Önök újságja is, a rádió, és a televízió a nálunk történt eseményekről. Örülünk, hogy Göncz Árpád nyitotta meg a fesztivált. A programok népszerűsítésében kulcsfontosságú a sajtó szerepe, gondolom, ennek is köszönhető, hogy szinte megduplázódott a város lakossága. Különösen a piaci napokon alig lehetett mozdulni a városban. Az emberek ugyanis praktikusak, összekötik a kellemest a hasznossal, és ha már itt voltak a városban, részt vettek egy-egy érdekes programon. Bízom benne, hogy a fesztivált hasonló színvonalon, vagy talán még jobban sikerül három év múlva megrendeznünk. Kocsis Imre Antal--------E----------------------K apcsolódási pontok Vannak akik úgy vélik, a szekszárdi önkormányzat túl sok pénzzel támogatta a Duna Menti Folklórfesztivált. Hogy vélekedik erről a város polgármestere? — Én úgy gondolom, túl kevés volt az a pénz, amit adhattunk a fesztiválra. Nekünk ugyanis az a feladatunk, hogy az a kultúra, amellyel a város és közvetlen környezete rendelkezik, megmaradjon. Persze ebből a közönség keveset lát ez alatt az egy hét alatt. A jövőben még többek kell fordítani a fesztiválra, különös tekintettel arra, hogy 1996-ban ez a rendezvény összekapcsolódik az EXPO-val. A városnak alapvető érdeke lesz, hogy nagy pénzösszeggel támogassa, hiszen csak így történhet meg, hogy az a kultúra amitől a Sárköz nagy, amitől Szekszárd híres, a továbbiakban is ezt a hírnevet megőrizze. — Mi volt az ön számára a legmeghatározóbb élmény? — A kalocsai megnyitó. Azt hiszem, aki látta ezt a rendezvényt, megértette a fesztivál lényegét. Azt, hogy a különféle nemzeteknek együtt kell élni ebben a cseppet sem egyszerű világban, a különféle kultúráknak meg kell teremteni azt a „közlekedési lehetőséget", amivel eljuthatnak egymáshoz. Ahogy szekszárdi megnyitóbeszédemben is mondtam, két szomszédos település népi hagyományai alapjaiban különbözhetnek egymástól, ugyanakkor a több ezer kilométerre lévő falvak, kisvárosok szokásai, mese-, és dallamvilága összecsenghet. Ezeket a kapcsolódási pontokat kell megtalálni, s erre éppen az ilyen fesztiválok jelentik a legjobb alkalmat. hj Egy fénykép a kaleidoszkópból Hány és hány színes apró villanása volt a folklórfesztiválnak, ami örök emlékként marad egy-egy nézőben? * Decsi friss cipót tört magának egy török népviseletbe öltözött csinos táncoslány. Egy fotósnak ezt a pillanatot észre kell venni. Amikor ez megtörtént, egy idősebb török férfi odalépett fotóskollégámhoz, és dícsérően megveregette a vállát... * Kalocsa főutcáján harsány felvonulás, káprázatos viseletek. Európai népek egy-egy csoportja fesztiváli harsogásban, nótázva, mókázva, dallal, tánccal vonult. Egy-egy transzparenssel jelezték honnan érkeztek. A Németország feliratú tábla előtt egy babakocsiban apró szőke kisfiú aludta édes álmát. Gondos kezek óvatosan tolták a menet lépéseinek megfelelően. Ennek a képnek akkor nő meg a jelentőssége, ha tudjuk, vannak a közelünkben emberek, vendégek, akik egy ajtócsapásra is ösz- szerezzennek, mert úgy gondolják valamüyen ágyútűz okozta a dörrenést. A Duna Menti Folklórfesztivál talán egyik legnagyszerűbb küldetése, hogy újra meg újra elhozza az igaz emberek óhaját: a BÉKÉT, így köszönjünk el, a békésen alvó kisfiú képével, készüljünk a XII. Duna Menti Folklórfesztiválra!-decsi-gottva Id-
