Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-08 / 157. szám

XI. Duna Menti M Folíclórfesztivál ^ Megénekelt infrastruktúra A népdalok üzeneteire mindig is figyelni kellett. Túl a termé­szeti képek leírásán kiderült az is, hogy milyen tájon született a köl­temény, hogy az énekmondó férfi vagy nő volt és mennyi idős lehe­tett. A csúfolódó legényugrató, leánybolondító dalok mellett tár­gyalóit, jelenséget is megismer­hettünk e dalokból. Kiskendő és jegykendő, zsoltár, rokolya, hím- zött ümög és folytathatnánk. Aligha van település e hazá­ban, ahol az önkormányzatnak ne fájna a feje a hiányos infrastruk­túra miatt. Nem kétséges: ez is megjelenik a népdalokban. Ahány ház, annyi szokás, de az adott te­lepülés neve könnyen helyettesít­hető és a közös gond azonos szö­veggel énekelhető bárhol. Imi­gyen: „Még azt mondják hí­rőst lásd község neve)-ben nincs ártézi kút.. " Ebből következik, hogy szennyvízcsatorna-hálózata sincs. No, de figyeljünk csak a folytatásra, amit a kalocsai felvo­nuláson az érsekcsanádiak éne­keltek! „ ... pedig oda márvány­kőből visz a gyalogút." Ez azon­ban megnyugtató, hiszen bizo­nyítja, szilárd burkolatúak az ut­cák, de a járdák mindenképpen. Alkalmas tehát e község a hiányos infrastruktúra ellenére akár nem­zetközi folklórfesztivált is ren­dezni. - decsi ­Kóstoló a korzón (Folytatás az 1. oldalról.) Mint elmondták, el vannak ragadtatva a produkcióktól, nagyon jól érzik magukat ná­lunk, mély benyomást tett rá­juk a kalocsai megynyitó ün­nepség. A csoport férfitagjai dicsérték a magyar hölgyeket, sajnálják, hogy kevés az ide­jük .. . Amikor az otthoni helyzetről kérdeztük őket, el­mondták, hogy örülnek, hogy náluk legalább béke van. A tu­risták jönnek-mennek, szeren­csére - teszik hozzá. Most már nem félnek. Ők sem. Amikor Szerbia kerül szóba, elhallgatnak, majd egy középkorú férfi szólal meg. — Mi nem politizálunk. Vagyis, mi azzal politizálunk, hogy itt vagyunk ezen a fesz­tiválon, ahol ez a sok együttes találkozik. Mi békét akarunk. Fotó: Gottvald Károly -háj­A horvátok bizakodók és békét akarnak Ambrus Gyula fellépne, ha lehetne Katrinca Pusztináról Lakodalmas felvonulás ✓ Ersekcsanádon Örömmel jelenthetjük, hogy a keddhez képest tegnap már némi élénkülés volt tapasztl- ható a kirakodóvásáron, a szekszárdi Babits Mihály mű­velődési ház előtti területen. Azt ugyan nem állítjuk, hogy mindenütt az élő kézműves­ség, élő népűvészet termékeit lehetett látni, ám néhány árus meglepő érdekességeket kí­nált az érdeklődőknek. S hogy mit is? Mindenekelőtt katrin- cát. De hát mi is az a katrinca? A választ az illetékestől, az el­árusító Ambrus Gyulától hall­juk, aki édesanyja és anyósa szépen hímzett ágytakaróit, szöveteit hozta magával. — Katrinca, ez tulajdon­képpen szoknya. Ez a női ing nagypataki, ez pedig puszti- nai. Megmutatom, hogyan is kell a katrincát használni. Ma­gunk köré tekerjük, s itt meg­kötjük a dernicét. Az inget felvesszük, ezt meg felteker­jük a fejünkre, s teszünk rá ilyen garándzsit. (Világos). No, amit meg ott lehet látni, az a kerpa. (Erről az egyről ki­derült első látásra, hogy ken­dőről van szó). Van nálam csángó férfi öv is, ez ugyan­csak nagypataki. — Ön odavalósi? — Nem, szerbeki vagyok. — S hol van az a Szerbek? — Hát Pusztina mellett. Néhány keresztkérdés után kiderült, hogy Ambrus Gyula moldvai csángó, ám jelenleg Erdélyben, Sepsiszentgyör- gyön él. S amikor éppen nem elárusítással foglalkozik, ak­kor népdalokat, néptáncokat gyűjt, s nem is akármilyen eredménnyel. — Ó, hát voltam én már Olaszországban, Dániában, Németországban, fesztiválo­kon, fújtam a furulyámat. Saj­nos, ide későn érkeztem, de ha lehetne, fellépnék itt is szíve­sen. -szá­Fotó: Gottvald Károly Kocsira kerül a hozomány Szép szokások, kellemes emlékek elevenedtek fel. Az idősebbek talán még látták, amint az igazi menyasszony ágyát tették fel a lovaskocsira, a fiatalok már csak a folklór- fesztiválon nézhették végig. Érsekcsanádon ugyanis ez a szokás, illetve ez volt. Amikor az esküvő után a lányos háztól elvitték a menyasszonyt, ágyát, hozományát, ládáját lovaskocsira - régen lovassze­kérre - tették. Utána ballagott az ifjú pár, s mögöttük a lako­dalmas menet, akiket most egy vajdasági és egy német csoport helyettesített. Bár az esküvőt csak eljátszották, az utána következő lakodalmi vacsora nagyon is igazira si­keredett. Egy biztos, sokan voltak ott és mindenki nagyon szívesen emlékszik majd visz- sza a tegnapi délutánra Ersek­csanádon. - éG ­A fesztivál örömei Új pihenésnek, kikapcsolódásnak számító programokat szer­veztek Baján a Duna Menti Folklórfesztivál szereplőinek. A csoportok választhattak a városi sétakocsikázás, a lovaglás és a hajókirándulás között, ezzel is minél több szép és kellemes em­léket gyűjtve Bajáról, Magyarországról. - ég ­Együtt énekelni és táncolni Minden este Fesztiválklub Július 9-én, azaz pénteken Szekszárdon, a Babits márványtermében a fesztiválklub házigazdája a képen is látható Nagymányoki Német Nemzetiségi Együttes lesz. Talán mondanunk sem kell, milyen nagy szeretettel várják a vendégeket. A Duna Menti Folkórfeszti- vál egyik rangos eseménye Szekszárdon is a Fesztivál­klub, ahol a házigazda szere­pét minden este más-más nép­táncegyüttes vállalja fel. A Fesztiválklubról Matókné Ka­pási Júliával, a fesztivál mű­vészeti vezetőjével beszélget­tünk.- A hagyományokhoz hí­ven rendeztük meg most is ezt az eseményt, hiszen már a 80-as években is nagyon sike­res műsornak számított a Fesztiválklub. A fesztivál ideje alatt a Babits művelődési ház márványtermében összegyűl­nek az itt lévő együttesek és az érdeklődő polgárok. Annak idején a Fesztivál­klub azért jött létre, hogy a fesztiválon résztvevő emberek kötetlenebbül is találkozhas­sanak egymással, együtt szó­rakozhassanak. Itt alkalom van arra, hogy barátságok szövődjenek, megismerkedje­nek a különböző népek, nem­zetiségek egymás szokásaival. Ezek az esték, már évek óta, - én legalább is így emlékszem - a fesztivál leghangulatosabb rendezvényei közé tartoztak, mert a legemberközelibbek, itt is vannak táncos programok, de szabadon, kötetlenül. Minden este más házigaz­dája van a Fesztiválklubnak, egy-egy Tolna megyei ha­gyományőrző csoport. Az első „házigazdaság" a Bartináé volt természetesen. A hétfő és a kedd esti Fesztiválklubban részt vettek a külföldi fellépők és az utcáról bejött érdeklő­dők, együtt táncoltak és éne­keltek. Volt tánc bemutató, voltak népi játékok, emellett a hangulatot csak fokozta a sör, a bor és kalács, amivel kínál­tuk a vendégeket. Volt tehát minden ami szem-szájnak in­gere.- A fesztiválra érkezett együttesek közül hányat szál­lásoltak el Szekszárdon?- Szekszárdon 11 csoport van, külföldiek és hazaiak. A külföldi együttesek sora: Franciaországból zenekar, Görögországból táncegyüttes, Horvátországból, Őlaszor- szágból egy-egy csoport, Ro­mániából, Móráról és György- falváról egy közös magyar csoport érkezett, Ciprusról, a romániai Lúgosról, Svájcból és Svédországból pedig egy-egy népiegyüttes. Természtesen ezek a csoportok is fellépnek majd a fesztivál többi városai­ban is. A hazai együttesek kö­zül az aparhanti és a nagymá­nyoki lett Szekszárdon elszál­lásolva.- mauthner ­Nemzetközi folklórműsor Vendégségben Ezt az elnevezést viselte az a nemzetközi folklórműsor, melyet tegnap délután tekint­hettek meg az érdeklődők Szekszárdon, a Prométheusz parkban. A füves területen már korábban felépítették a technikusok a hagyományos emelvényt, azt a „küzdőte­ret", melyen bizonyíthatták tudásukat az együttesek. El­sőként az Őcsényi Népi Együttes lépett a deszkákra, két hagyományos táncot el­járva. őket a németországi Zomeding folklórcsapata kö­vette, majd Szekszárd testvér- városának, Lúgosnak az együttese mutatta be sodró lendületű műsorát. Kellemes, lágy zenét varázsoltak hege­dűjükből a franciaországi Poi­tiers csapatának tagjai. S akit a gyors ritmus és ütem vonzott, az sem csalódott, hiszen a színpadot a ciprusi törökök és a görögök is a birtokukba vet­ték. -szá-gk­Párostánc zomedingi módra é

Next

/
Thumbnails
Contents