Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-06 / 155. szám

4 KÉPÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1993. július 6., kedd A lovasnapokról A városházán hallottuk Fekete zászlót lengetett Tamásiban jártunkkor a vá­rosházán a szél. Érdeklődé­sünkre elmondták, hogy Holló László nyugalmazott re­formátus lelkész, aki a képvi­selő-testület korelnöke volt tavalyi, éppen egészségi okból történt lemondásáig, hetven­hat éves korában elhunyt. Em­Mostanság nemcsak az egyes ember, de a különböző cégek is úgy vannak, hogy az alaptevékenységből - értsd: fő munka - nem tudnak megélni, ezért kénytelenek valami ki­egészítő jövedelmet szerző munkát vállalni. így vannak ezzel Tamásiban a Ka- pos-Koppányvölgyi Vízitársu­latnál is, ahol többek között a műhely szabad kapacitását használják ki azzal, hogy a lékét kegyelettel őrzik a vá­rosban. Az augusztus közeledtével egyre inkább eszébe jut az embernek a tamási lovasna­pok. Érdeklődésünkre el­mondták, a hagyományoknak megfelelően idén is augusztus 20-21 -én lesz a program, ami a korábbi évekhez hasonlóan fogathajtásból és ugróver­senyből áll. Módosult a meg­hívottak köre, hiszen nemcsak a Dél-magyarországi Területi Lovasszövetség csapatai vesznek részt, hanem a privát szféra is képviselteti magát. Az előzetes nevezési határidő július 10. napja, csak azután válik véglegessé a mezőny. A lovasnapok programjáról a továbbiakban is tájékoztatjuk olvasóinkat. Elkészült a városi kór­ház-rendelőintézet szabály­zata a térítési díj ellenében igénybe vehető egészségügyi szolgáltatásokról és a térítés módjáról, amely július 1-jével lépett hatályba. Az intézmény szolgáltatásait a biztosított magyar állampolgárságú be­társulat járműveinek és gépe­inek javítása mellett vállalják a lakossági szolgáltatást. Elvég­zik a gépjárművek javítását, műszaki szemlézését, a zöld kártyát is kiadják, valamint té- len-nyáron működik a saját beruházásban készült gépi mosó alsó, illetőleg felső mo­sással. A vizsgáztatáshoz jú­lius 1-jével kialakítottak egy országoshoz is csatlakozó számítógépes rendszert, s a tegek számára általában térí­tés mentesen nyújtja, a biztosí­tási kártya felmutatása mel­lett. A nem biztosított vagy biztosított személynek a beu­talás szakmai rendjétől eltérő vagy magánkezdeményezésre beutaló nélkül végzett szolgál­tatásokért térítést kell fizetnie. Külföldi állampolgárok eseté­ben az államközi egyezmé­nyek vonatkoznak a fizetésre, ületve annak elengedésére. A szabályzat mindenki számára megtekinthető a polgármes­teri hivatalban és a kór­ház-rendelőintézetben. A sportegyesületek és az önkormányzat illetékesei egyeztették a sportlétesítmé­nyek használatának jelenlegi rendjét és néhány célszerű változtatásban megállapod­tak. Ilyen például a dobóatlé­ták más helyszínen történő edzése, új távolugróhely kia­lakítása, ügyeleti rendszer stb. Az ebből keletkező többlet- költségeket az önkormányzat vállalja azzal a tudattal, hogy ezek az ésszerűsítések segítik majd a város sportéletét. Közlekedés Felügyeleten ke­resztül bármikor lehívható be­lőle az egy-egy gépjárműre vonatkozó összes adat. Nemcsak javítanak a Ka- pos-Koppányvölgyi Vízitár­sulatnál, hanem a gépkocsik értékesítéséből is részt akar­nak vállalni, garanciális már­kaszerviz kívánnak lenni. En­nek érdekében már az elmúlt három évben több céggel, így a General Motors-sal, a Suzu- kival, a Merkúrral, a Fiattal tárgyaltak többek között, s most úgy néz ki, az erőfeszíté­sek végül is sikerrel jártak. A Rigót vasalták Kisszékely főutcáján, közel a községközponthoz lovasko­csi áll. Előtte az egyes, kantár­szára napcserzette férfi kezé­ben, bal első lába a kovácsba­kon, ahol patáját az új patkó nyomán reszelő alakítja. Szemüveges, idős mester egyenesedik fel, szusszan egyet, aztán mesélni kezd. — Horváth János kovács­mester vagyok, de most már nyugdíjas. Itt tanultam Kisz- székelyben a szakmát a nagy­bátyámtól, Horváth Ferenctől, '36-ban. A katonaságnál is ko­vács voltam. — Gondolom, utána is. — Tessék? Nem értem. Mondja hangosabban! — Gondolom, a háború után is kovács volt. — Dunaújvárosban egy építőipari vállalatnál dolgoz­tam huszonhat évet, '80-ig. Ta­licskakerekeket, ácskapcsokat csináltam, kalapácsokkal fog­lalkoztam. Külön műhelyem volt nekem ott. — Azóta itthon van. — Itthon - mondja köze­lebb hajolva. - Egymást kise­gítjük. Kisebb-nagyobb javítá­sokat is elvégzek. Mikor fiata­labb voltam „elloptam" a vál­lalatnál a csatorna csinálást, de most már nem bírja a tér­dem. Nagyon elkopott. Hiába, a hetvenharmadikat tiprom. De nincs is sok munka, mert kevesen vagyunk. Ennek is csak ez az egy lova van - mondja. — Úgy hallottuk, jönnek azért Kisszékelybe, veszik a házakat. — Egypár pesti jött, de egyik se innen megy nyug­díjba. Itt lakik fönn a Lázár Ervin is, aki rácegresi szüle­tésű, mint az Illyés Gyula. Két éve, hogy vette a házat és mindig szívesen jön. A múlt­kor is mondtam neki, hallot­tam a rádióban, mondták: fordította Lázár Ervin. Neve­tett. Szóval, visszatérve az én szakmámra - gondolkodik el -, fáj a térdem, de majd meg­gyógyul ott kint - int a fejével - de ezt hagyom utoljára - mosolyog. Jókor, mert a foga- tos megszólal: — Jani bácsi, menjünk már be egy sörre! — Nagyon melegem van - próbál szabódni az idős mes­ter. —Nem baj - így a rábeszélő -, akkor először legfeljebb hi­deget iszunk. Megegyeznek, elballagnak. A kapuban hagyott Rigó is sejti, szívesség után jólesik az áldomás.- él ­Fotó: Gottvald Károly Szerviz, mosás, autóértékesítés Harangláb Szakályban A szakályi temető bejáratá­nál áll ez a Szatyor Győző által tervezett nagyon szép, a régió hagyományait is őrző ácsolt harangláb. A szakályi, immár hagyo­mányosnak nevezhető fafa­ragó tábor alkotóinak jóvoltá­ból gazdagodott a település ezzel az újabb alkotással. Fotó: gk Víz - olcsóbban Azt hiszem, az lenne a leg­nagyobb baj, ha beállna az uborkaszezon, ha nem lenne teendő az önkormányzatok­nál. így bármily kevés a fej­lesztésre fordítható pénz, azért folyamatos a munka, még akkor is, ha nem minden lépés egyforma hosszúságú. Pincehelyen is hol apróznak ezért, hol pedig nyújtanak - az anyagiaktól függően. Ennek következtében aztán az alábbi fejleményekről szerezhettünk információkat dr. Tóth László polgármestertől. Folyamatban van hat új buszváró készíttetése, öt há­romszor kétméteres és egy nagyobb - ez utóbbi a kór­házhoz kerül -, s úgy tervezik, az esztétikus, praktikus várók Szent Istvánra a helyükön lesznek - tudtuk meg elöljá­róban. Aztán arról hallottunk, hogy elkezdték a központi is­kolánál a több mint négymil­lióba kerülő vizesblokk építé­sét. Nem lenne teljes a kép, ha kimaradna belőle az a tény, hogy az idei évre tervezett útépítéseket befejezték, az ut­cák kilencvenhat százaléka most szilárd burkolatú, s már csak az Apponyi utca van hátra. Ez is a többi „sorsára" juthat, ha kedvezően bírálják el a beadott pályázatot. Arról kell szólni itt még, hogy igen nagy munka az 1. számú or­vosi rendelő felújítása. Elbeszélte azt is a polgár- mester, hogy szépen haladnak a Csehfalvay-kúria felújításá­val, ahova az Art 999 július' közepétől alkotótábort terve­zett. Tizenegynéhány festőt, illetve grafikust várnak a Ka­pos menti nagyközségbe, s a műveikből kiállítást szervez­nek. Azt szeretnék a község vezetői, ha a hagyománnyá fejlesztendő tábor alkotói „ajándékot" hagynának, mert akkor a Vörösmarty emlékek mellett azokból is állandó kiál­lítás nyílhatna, de a közösségi házban is bemutathatnák az érdeklődőknek. Ha nyár, akkor táborozás. Június 29-től július 13-ig Ti- szaörvényen sátortáborozik budapesti, ületve kanadai magyar cserkészcsapatok tag­jaival együtt huszonegy pin­cehelyi, valamint három ta­mási cserkész, a 603. Számú Csapiár Ignác Cserkészcsa­patból, dr. Tóth László csa­patparancsnok vezetésével. A gyerekek az önkormányzattól ugyanannyi támogatást kap­tak, mint a többi nyaraló diák­társuk. Régebben szóltunk arról, hogy a helyi vízmű üzemelte­tésére koncessziós pályázatot írtak ki, most viszont azt mondjuk el, egy helyi vállal­kozó nyerte el a lehetőséget, ígérete szerint a megyében ér­vényben lévő 45,50 forint he­lyett 35 forintért adja majd a víz köbméterét. Ha így lesz, akkor jó lépés volt a koncesz- sziós pályázat. * Községszépítő faragók Egyéni stílusú padok készülnek tizenkettőt és kicseréljük ve­lük a központban valamennyi régit. Ezek hangulatukban, formájukban, tartalmukban egyformák lesznek, ám stüu- sukban egyéniek, ugyanis mindegyik faragó az általa legkedvesebbnek ítélt motí­vummal díszíti a padot. Másik munkánk egy díszkapu lesz, ami a községháza elé kerül és hangulatában várkaput idéz. A két oszlop végződése bás­tyaszerű megoldású lesz, a csúcsára Ozora címerét he­lyezzük el és a községháza fel­iratot faragjuk. Az úgyneve­zett nyűászárókat palánk- szerű megoldással alakítjuk ki. Egyébként ebből jött az öt­let, hogy jövőre a községháza kerítését is hasonló jeliegűre cseréljük ki. A 2,60 méter szé­les, 2 méter belső nyílású, 3 méter magas kapun semmi­féle díszítést nem használunk, csak felületkezelést kap. Van egy harmadik feladatunk is, s az nem más, mint hogy a nagyforgalmú piactér egy pontjára egy mobü, nagymé­retű hirdetőtáblát készítsünk, pihenőpadokkal. Olyat, ami­nek stílusa, hangulata a tava­lyi díszkaput adja vissza. Mi­kor eddig jutottunk, közénk telepedett néhány percre Nagy Sándor szobrászmű­vész, aki elmondta, tavaly végzett a Képzőművészeti Fő­iskolán, ahol Köő Pál tanítvá­nya volt, s az ő hatására irá­nyult a népművészet felé. — Azért jöttem ide a tá­borba - tavaly után - most már tudatosan - vallotta -, hogy minél többet megismer­jek a Cs. Kiss Ernő-féle népi faragásból, amelyet aztán majd beépítek saját elképzelé­seimbe. Az ismerkedési esten hallott nagyon sok szép nép­dal hatására jelent meg ben­nem a madármotívum, ezért úgy döntöttem, egy felfelé röppenő pávát faragok most az ozoraiaknak. Nem lennénk igazságosak, ha búcsúzóul nem tudakol­nánk meg Schranz Istvánné polgármestertől, kik voltak a második ozorai fafaragó tábor támogatói. Segítették tehát lét­rejöttét a Magyar Szerencsejá­ték Alap, az MDF megyei iro­dája és az önkormányzat.- ékes - Fotó: Gottvald Károly Jóleső volt az a zaj, amit ember keltett géppel és késsel, valamint egyéb eszközzel az ozorai kultúrházban az elmúlt héten, sejtetve, hogy ennek jó vége lesz. Ugyanis a második fafaragó tábor a község és la­kóinak szépülést, épülését irányozta elő, s most már nyugodtan mondhatjuk, meg is valósította. Cs. Kiss Ernő, Tatán élő népi iparművészt, a tábor művészeti vezetőjét az öltö­zőből kialakított „irodában" kerestük meg, s mint mindig, ezúttal is megfaggattuk egy kicsit. — A törzscsapat a Tolna megyei táborokban összeko- vácsolódott visszajárókból, aktívakból áll - kezdte -, de hoztam magammal három rendszeresen faragót is. A többit, a táborozok kétharma­dát pedig a község adja. Asz­talos, kovács, ács, de még pék is van közöttünk, s itt dolgoz­nak a közmunkások is. Hihe­tetlenül nagy élmény volt mindegyiknek a tavalyi tábor, s most sem lesz másként. — Mivel gyarapodik majd Ozora? — A munkát a község igé­nyei határozzák meg. Tavaly hat padot készítettünk, most Egy szép motívum Tisztelgő bajnokság Siklósi Jánosra, az Ozora sportjáért sokat tevő egykori sportköri ve­zetőre emlékeztek a Sió-parti településen. A község kispályás labda­rúgó bajnokságát a Siklósi János vándordíjért ha­gyományteremtő szán­dékkal Kovács József kez­deményezte, melléáüt a sportkör, az önkormány­zat és a tsz. A tisztelgő csapatok területenként szerveződtek, s végül hat, tíz-tizenöt labdarúgóból álló együttes kezdte meg a bajnoki küzdelmet. Akadt több olyan csapat, ame­lyikben apa és fia együtt kergette a labdát. A bajnokság végered­ménye: 1. KOMÁR (11 pont), 2. Centrum (11 pont), 3. Alvég (10 pont), 4. Sióntúl (5 pont), 5. Csa­pás (5 pont), 6. SÁRVÁR (3 pont). A vándorkupát Siklósi Jánosné adta át a győztesnek. i A góllövőlista vég­eredménye: 9 gólos Baráth Gábor (KOMAR), 8 gólos Dölles József (Alvég) és Dölles Éerenc (Centrum), 5 gólos Surányi Zoltán II. (Sióntúl), 4 gólos Baranyai Antal (Alvég), Miklós Jó­zsef II. (SÁRVÁR) és Pfei­fer Krisztián (KOMÁR), 3 gólos Pokomy Zsolt (Csa­pás), Cziráki János (SÁR­VÁR) és Márkus József (Sióntúl), 2 gólos Siklósi János (Centrum) és Juhász János (SÁRVÁR), 1 gólos huszonegy játékos lett. A tisztelgő kispályás labdarúgó bajnokság ban- kettal zárult, ahol az ön- kormányzat és a termelő- szövetkezet megvendé­gelte a játékosokat és fe­leségeiket. Ehhez annyit tehetünk hozzá: bravó, fiúk! <

Next

/
Thumbnails
Contents