Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-03 / 153. szám
1993. július 3., szombat XI. DUNA MENTI FOLKLÓRFESZTIVÁL «ÚJSÁG 13 Fehér edényesek utódai A gyöngyfűzés varázsa A decsi Nagy Zoltánná „civil" foglalkozását tekintve női fodrász. A gyöngyfűzést, melyet művészi szintre fejlesztett, Berenkai Éva nénitől tanulta. — Azt hiszem, meglehetősen szokatlanul kezdődött az én kapcsolatom a gyönggyel. Súlyos szívizomgyulladás miatt 8 hónapi kényszerpihenőre szorultam 1980-ban. Berekai Éva néni, aki az utcában lakott, átjött meglátogatni, s mivel én nem tudtam nyugton maradni betegen sem, látta, kézimunkázok, s megkérdezte, nem lenne-e kedvem gyöngyöt fűzni. Másnap már ott voltam nála. Hát így kezdődött. — A munkáit nézve megállapítható, hogy nagy kézügyesség kell a gyöngyfűzéshez. Ebben nincs hiány, hiszen egy női fodrász esetében adott a kézügyesség. Hogyan fogott hozzá a gyöngyfűzés megtanulásához? — A sárközi gyönggyel kezdtük. Éva néni akkor éppen 90 éves volt, két évet élt még azután, tehát mondhatni, hogy az utolsó pillanatban adta át nekem a tudását. Nagy örömöm telt a gyöngyfűzésben, könnyen megtanultam, s Éva néni bíztatására zsűriztet- tem a munkáimat. Mára 30 zsűrizett gyöngyöm van, két munkám pedig védjegyet kapott, mint ruhakiegészítő, nem lehet másolni, bárhol eladható, s katalógusban szerepel. Az egyik egy sárközi, a másik egy nyéki gyöngynyaklánc. — Milyen szerepe volt a gyöngynek az öltözködésben? — A nagyon színpompás, gazdagon díszített sárközi népviselet kiegészítője volt a gyöngyös nyakék. A kislányok a ritkán fűzött, egyszerűbb mintájú úgynevezett csipkegyöngyöt viselték, menyasszony kortól lehetett aztán viselni a sűrű, színes gyöngygallért, az úgynevezett nyaksit, vagy a nyakbadobót (nyakbavetőt), ami leginkább egy körgallérhoz hasonlít. — Csak sárközi mintát fűz? — Vannak saját gyűjtésű mintáim, például Erdélyből, s magam is tervezek mintákat. A munkáim főként kiállításokra készülnek, külön felkéGyöngynyakékek. Fentről lefelé: erdélyi menyasszonyi nyakék, az úgynevezett nyaksi és a csipkegyöngy résre is fűzök, például nemrégiben egy szegedi tánccsoport kért tőlem nyakbavalókat, egy sárközi tánchoz. — Költséges dolog a gyöngyfűzés? — Mostmár igen. Amikor kezdtem, nem egészen 200 forint volt egy kiló gyöngy. Most 4 ezer forint. Ráadásul speciális külföldi cérna szükséges hozzá, ami nem túl vastag, de mégis tartós, hiszen el lehet képzelni, milyen kellemetlen dolog, ha mondjuk tánc közben elszakad a nyakék, s szétgurul a sok apró gyöngyszem. — Tanítja is a gyöngyfűzést? — Jelenleg a szálkai alkotótáborban tanítok gyerekeket a mesterségre. Érdekesség, hogy a fiúk is nagyon szeretik, sokszor ügyesebbnek bizonyulnak, mint a lányok. A decsi faluházban is tanítok majd gyöngyfűzést a kézműves tábor résztvevőinek. — Régi gyöngyöket is sikerült felkutatni? — A családunk tulajdonában vannak 80-100 éves gyöngysorok. Érdekes módon Zengővárkonyban, ahonnan anyósom való, a népviselet megegyezik a sárközivel, ennek oka az, hogy Zengővár- kony is református település volt, csakúgy, mint Decs, s egymással házasodott a két falu, így került oda a népviselet. — Hányadik kiállítása ez a mostani? — Az ötödik. A megyében volt már Bátaszéken, Szedresben, Bonyhádon, Decsen pedig már a második alkalom ez a mostani. — Csak készíti a gyöngyfűzére két, vagy viseli is okét? — Nagyon ritkán viselem, de másokon szívesen nézem, szeretek találkozni a munkáimmal. Venter Marianna Fotó: Degré Gábor A levéltári, anyakönyvi bejegyzések szerint az 1760-as években mint fehér edényes működött a Steig család. Nevük Tolna megyében patinás. A sárközi fazekasok képviselői közé tartozott Steig István, aki az iparművészeti főiskolán szerzett tudása mellett, hű maradt a népművészet e sajátos forma- és motívumkincsekben gazdag területének edényeihez. Ez a hűség jellemzi utódait, Steig Ágnest és férjét, Jaszenovics Gézát. Alsónyékre költözésükről - Steig István halála után - lapunk is beszámolt, bemutatva az ottani műhelyt és lakást. Mint minden mesterség tudásának átadása, a szakma legféltettebb titkainak megosztása az utódddal, itt sem ment másként, minthogy Steig mestertől ellesni némely fogásokat. Jaszenovics Gézát könnyen befogadta a család, mikor feleségül kérte Ágnest, aki maga választotta apja műhelyét munkahelyül. Az ügyeskezű fiatalembernek hamar feltették a kérdést: nem akar-e szakmát változtatni? A válasz nem váratott sokáig. Ma már ő is népi iparművészként dolgozik. Nem csupán a családhoz, de új szakmájához is hű maradt Jaszenovics Géza. Mindent tud az ősi mesterségről, amit saját műhelyében tudni kell. Elődeitől örökölt festékekkel, habán és sárközi edényeket egyaránt készít megrendelésre. Hullámhegyek és völgyek váltották egymást a fazekasok körében is. Voltak, akik belefáradtak, mások átvészelték a nehéz napokat, mint Steig Ágnes és Jaszenovics Géza. Megosztoznak a munkán, egyikük formázza, másik díszíti az edényeket. Tálak, bo- kályok, szilkék, korsók és bármilyen forma legyen az igény, megcsinálják kérés szerint, ha nem mond ellent a hagyománynak. Talán ez a hűség a megmaradásuk alapja, hogy ma is van folyamatos megbízásuk. Éppen a Duna Menti Folklórfesztivál három helyszínéről keresték őket a rendezők: Szekszárdról, Kalocsáról, Bajáról, hogy mutatkozzanak be. A személyes megjelenésre mind a három helyen aligha lesz mód, de talán a tárgyak elküldése, elkészítése lehetséges, bár a sok munka megkérdőjelezi ezt is. Sok-sok tapasztalás van már a Steig-Jaszenovics páros műhelyében. Különböző divat- és piacirányzatok sodrásában a legnehezebb megmaradni az eredeti mellett. Hány és hány esetet sorolnak, mikor szinte megszégyenültek egy-egy népművészeti vásárnak hirdetett alkalomkor, amikor a tarka, műanyag festékkel készült, a már-már ízléstelen árut tömegével vásárolták a külföldiek és ők álltak mellettük kérdezetlenül, szótlanul. Ilyenkor fogalmazódott meg bennük, hogy soha többet vásározás. A biennálék és más kiállítások zsűrizése sem Hűség a forma- és motívumkincshez Fotók: Gottvald Károly Röppen a dal, pördül a szoknya Jaszenovics Géza objektív döntések színtere. Jól tudják ezt, de a bezártság sem maradhat osztályrészük. Napjainkban egyre többen vannak, akik visszajárnak évtizedek múltával is a Steig-Ja- szenovics házaspár műhelyébe, bárhol legyen is. A türelem, a hűség megtermi gyümölcsét. A megszerzett tudás apróbb fogásait készséggel adják tovább az érdeklődő iskolás- és felnőtt csoportoknak, ahová hívják őket. Terveik nem a megváltást, hanem a megmaradást célozzák, pillanatra sem feledve, hogy honnan jöttek, milyen utat jártak meg őseik Németországtól Szlovákián át Szekszárdig. Az a kérdés, hogy ki viszi tovább örömeik, bánataik forrását, műhelytitkaikat, még vár a válaszra. Az majd egy másik fejezete lesz életüknek. Decsi Kiss János A Sárköz népköltészetének is legjellemzőbb műfaja a lírai dal. Voltak idők, amikor dallal, tánccal üzentek egymásnak a legények, leányok, hogy aztán életre szóló kapcsolatot teremtsenek. Akik érdeklődőbbek, jól tudják, hogy a Sárköz népdalkincse milyen gazdag. Akadtak e tájon élők között, akik többszáz nótát ismertek. Följegyezték az I. világháború előtti évekből: „ ... Őcsényben élt egy asszony, ki nagyon szaporán faragta a verseket, s mindenki csak dal- los Kata név alatt ismerte." Napjaink együtteseiben is akaanak kiváló énekesek. Figyelemre méltó egy-egy népművelő fáradhatatlan törekvése a néptánc, hagyományőrzés terén, mert ezek a régi dallamok, szövegek továbbélését is jelentik. Szemet, szívet gyönyörködtető, amint az óvodás és alsó iskolás gyerekek dédanyáik énekét dalolva, magukra öltik az aprókra szabott viselet darabjait és táncra pördülnek a színpadon. Elődeink tulajdonképpen minden alkalmat kihasználtak a nótázásra. Akkor is énekeltek, amikor hangszeres zene szólt. Érdekes megfigyelés, hogy ugyanazon dallamra többféle szöveget is használtak. Leggazdagabbnak tekinthető a szerelmi dalok csoportja. Ezek a dalszövegek a régi vízivilág emlékét is őrzik: Sűrű nádas, magas a teteje, Szárcsa madár fészket rakott benne. Mondd meg nekem, te fekete madár: Merre jár most az én kedves babám? Ezekben a dalokban szimbólumként gyakran szerepelnek hidak, csónakok, vagy név szerint megemlítve e vidék vizei például a Sárvíz, a Báta. Az is megfigyelhető, miként éneklik meg a női viselet darabjait: Kisócsényben hírős leány vagyok én: Két sor rojtos keszkenőbe járok én A tréfás csűfolódokból a legényekkel való csipkelődés sem hiányzik. Külön fejezetet érdemelne a bordalokkal való foglalkozás. A XI. Duna Menti Folklórfesztivál szekszárdi rendezvényei közül a Művészetek Háza népzenei koncerteknek is helyt ad. Itt a Méta és a Vu- jicsics együttes bemutatója várja a közönséget. A Bartina zenekar- (képünkön) évek óta fontos szerepet tölt be megyénk zenei nevelésében. Népzenei hangversenyeiket régi hangszerek bemutatásával és azok készítésének fogásaival is színesítik. Velük szintén találkozhatunk a fesztivál forgatagában, akkor, amikor röppen a dal, pördül a szoknya.- decsi -
