Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-29 / 175. szám
1993. július 29., csütörtök DUNAFÖLDVAR MÍPÚJSÁG 5 T*» *• • 1 Röviden Kertbarátok Inotáról |1 i Inotai kertbarátokat látott vendégül a dunaföldvári kertbarát klub a múlt hét végén. A kilencvenkét fős, többségében nyugdíjas bányászemberekből álló csoport | - miután Kiss János polgármester üdvözölte őket a polgármesteri hivatal díszetermében - megtekintette a város nevezetességeit, és részt vettek egy szakmai bemutatón is, megismerve a szőlőtermesztés földvári „spirális" P rendszerű szőlőtőkéket. A földvári kertbarátok augusztus végén viszonozzák a látogatást. Leépítés a Dissou Gázgyárnál Újabb létszámleépítésre került sor a német Mes- | ser-Griesheim tulajdonában lévő Oxigén- és Dissou Gázgyár földvári üzemében. Most hat főt kellett elbocsátani, ez a szám nem éri el az ott dolgozók tíz százalékát. Az ok a piaci helyzet romlása. Az üzem igazgatója szerint elképzelhető, hogy ősszel az elküldött dolgozókat ismét fel tudják venni. Húsz éve írták Malomprivatizáció: az ÁVÜ malmai még két hétig őrölnek Az igazi haszon nem itt csapódik le Ma a kapacitásának csak a harmadát használja ki az üzem Villáminterjút közöl a Tolna Megyei Népújság 1963. március 12-i számában Juhász Istvánnal, a Dunaföldvári Cipész Ktsz. elnökével a szövetkezet mérlegzáró közgyűlése után. Az interjúból megtudhatjuk, hogy a szövetkezet nyeresége 905 ezer forint volt, nyereség- részesedés címén huszonhárom munkanapra járó bért fizettek ki a dolgozóknak. A szövetkezet 1963-as tervében 130 ezer pár gumicsizma, 59 ezer pár gyermekszandál, 900 méretes cipő, valamint 400 pár kohászbakancs gyártása szerepel. Arra a kérdésre, hogy „mit kívánnak tenni a dolgozók nevelése érdekében", a szövetkezet elnöke azt válaszolta, hogy tovább kívánják szélesíteni a brigádmozga- lamt, mert „a múlt év tapasztalatai is azt mutatták, hogy ez óriási, sokoldalú eszköze az emberek nevelésének". Néhány nappal később a lap földvári levelezője a városban lezajlott ifjúsági találkozóról számolt be, amelyre a pesti EMAG fiataljai is ellátogattak. A találkozón a leendő KISZ-tagok és a földvári nyolcadikos pajtások egy csoportja is részt vett. Az alapszervezetek munkájáról történt véleménycserék hasznos útmutatásul szolgáltak. Ha az Állami Vagyonügynökség is úgy akarja, nemsokára magánkézbe kerül a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat dunaföldvári üzeme. A privatizáció úgy van kiírva, hogy a külhoni pályázók eleve ki vannak zárva. Á nyolc pályázó közt ott van Vájer Ferenc, a malom jelenlegi igazgatója, aki valaha ebben az üzemben kezdte pályáját ipari tanulóként. Ä malom gazdasági helyzetéről vele beszélgettünk.- Milyen változásokon ment keresztül az üzem az utóbbi három évben?- A szekszárdi új malom belépése és az export visszaesése azt vonta maga után, hogy az addigi három műszakról egy műszakra álltunk át, így az üzem nem tud működni a leggazdaságosabban. Három tonna/óra kapacitással tudna dolgozni az üzem, most napi huszonnégy tonna gabonát tudunk feldolgozni. Néhány éve még exportáltunk Jugoszláviába, Csehszlovákiába, Romániába, és áttételesen az arab országokba is. Ezek a piacok megszűntek, a helyi sütősöknél, és áfész-eknél értékesítjük a lisztet. Bács megye nagy részét, Fejér és Tolna megye egyes körzeteit mi látjuk el, és szálh'tunk a Mecsek Füszért pécsi, mohácsi, és szekszárdi lerakatainak is. Az igazi haszon azonban nem nálunk csapódik le.- Hanem?- A vállalat központjában. Az utóbbi három évben nem is tudjuk, mekkora haszonnal dolgozunk. Azelőtt havonta volt információnk róla, félévi összesítést kaptunk, ma mindez zűrzavaros. Talán azért is van ez így, hogy itt lenn mi ne lássunk bele a dolgokba.- Volt létszámleépítés?- Nem csökkentettünk a negyvenkét fős létszámon, bízva új piacokban, és abban, hogy vissza tudjuk állítani a három műszakot. Nem tudtam megválni a meglévő szakembergárdától. Inkább kényszerszabadsággal oldottuk meg a problémát, vagy más területre csoportosítottuk őket, például a nagydorogi keverőüzembe. De van olyan szakember is, aki gépkocsirakodóként dolgozik tovább.- Nem keletkeztek ebből konfliktusok?- Még a kényszerszabadság is sokkal jobb, mintha elbocsátanánk őket. Én bízom abban, hogy a privatizáció jó és sikeres lesz.- Vannak olyan vélemények, hogy a magyar malomipar a termékek minőségénél fogva nem versenyképes.- Azt hiszem, hogy a minőséget inkább a mezőgzdaság átszervezése befolyásolta, és nem az ipar technológiája. A termőföldeket évek óta nem műtrágyázzák, kilúgozódtak, nincs bennük kalória. Egyszer készítettem egy grafikont, amely azt mutatta, hogy adott mennyiségű műtrágya fel- használásával mennyivel nő a terméshozam, ennek elmaradásával pedig mennyivel csökken.- Igazolva látja a számítását?- Igen. Egy jó búzát a malmok nem tudnak elrontani, rossz búzából viszont nem lehet jó lisztet csinálni.- Ön szerint a privatizió milyen megoldást hozhat?- Új piacokat kell szerezni, itthon más megyékben, és Keleten is. Ha külkereskedelmi jogot kap az üzem, barterüzle- tekkel lehet próbálkozni. Szeretném felvirágoztatni a föld-vári malmot, a szakembereket tovább képezni, hogy majd minden munkát szakember és ne betanított munkás végezzen. Tóth Kié lesz a malom? Jubileumi kiállítás előtt A beszélő csend, ami néha kicsit kong Beszélgetés Oszoli Piroska festőművésszel Variációk egy rendezési tervre Július 30-án jubileumi tárlat nyílik a dunaföldvári vármúzeumban: Földvár és a Balaton színeinek, hangulatainak megörökítője, a tanítványok számára kedves rajzpedagógus, Oszoli Piroska hetvenöt esztendős.- Eleve művészpályára készült? Hogyan lett önből festő?- Fővárosi pedagógusként jöttem ide, és mint jó rajzkészséggel rendelkezőt, megbíztak a rajztanítással. Először nem rajzszakon végeztem a tanárképző főiskolán, később, mivel a szakfelügyelő nagyon meg volt velem elégedve, elküldött továbbképzésre, és éreztem, hogy nagyon sok a tanulnivalóm. Festeni mindig nagyon szerettem, így jelentkeztem egy nyári alkotótelepre, ahol még nagyobb lökést kaptam ahhoz, hogy elvégezzem a rajzszakot is. Aztán már nem bírtam leszokni róla, „megfertőzött" a festészet. Azon a nyáron, 1961-ben nagyon sok kedves festő volt itt, a legkedvesebb diplomám az ő oklevelük, amit a „tábor lelkének" állítottak ki.- Melyik volt a kiegészítő: a tanítás vagy a festés?- Párhuzamosan futott a kettő. A legkedvesebb a szakkör volt, ott nagyon jól éreztem magam. De minden évben alig vártam a nyarat, amikor nem csak vasárnapi festő lehetek, hanem igazi.- Melyik az a festő, aki a legnagyobb hatással volt önre, aki nélkül nem tudná elképzelni saját pályáját?- Szőnyi István. Amikor láttam Szőnyi kiállítását, sírtam, annyira a hatása alá kerültem. A színvilága, az, ahogyan átfogalmazta a tája, csodálatos.- Voltak-e fordulópontok, amelyek szemléletváltást hoztak festészetében?- Nem nagyon, mindenestre gyúrtak, hogy álljak át egy kicsit absztrahálásra, de nekem ez nem okozott örömet, tehát nem is csináltam. Ha történetesen nem volt olyan sikere a zsűrinél, amelyet el kellett volna, vagy el szerettem volna érni, az sem térített el. Valahogy csináltam azt, amit érzek.- A művészi pálya tele van sikerekkel, kudarcokkal. Nyilván ez önnél is így volt.- Eddig nagyon sokat számított, hogy az ember a Képzőművészeti Alap tagja-e, vagy sem. Egyszer próbáltam meg, hogy az legyek, többet nem mentem vissza. Solton találkoztam egy zenetudóssal - kecskeszakállas volt -, azt kérdezte: „Alaptag? Nem? Amatőr?" Nagyon szomorú dolog volt. Mint az Óz a csodák csodájában kell a szalmaembernek az oklevél, hogy elhiggyék róla: okos. Aztán volt egy idő, amikor azt mondták, hogy idejétmúlt, ha valaki úgy ábrázol, ahogy lát. Én a japánokat csodálom, akik azt mondják, hogy az egyik kiállítóterem az egyik csoporté, a másik a másiké, ahol az absztrakt megfér az impresszionistával, a szürrealistával. Mindenkit hagyni kell a mag útján menni, nem szabad senkit presszionálni. A legszebb napom az volt, amikor az első kiállításom úgy zajlott, hogy nem voltam rajta a zsűri listáján. Duray Tibor bontotta ki a csomagolásból a képeimet, aki nagyon igényes zsűri2ő volt, és ő helyezte el Staub Feri németkéri festő alkotásai mellé.- A képein a színek dominálnak. Koloristának tartja magát?- Legalábbis ezt mondják rólam. A színeket, hangulatokat, a fényt szeretem festeni. Persze az alakok is megjelennek a munkáimon, miután úgy éreztem, hogy az utca kihalt ezek nélkül. A beszélő csend nem mindig beszél, néha kicsit kong.- A tanítványok mire vitték?- Kis Éva remek keramikus lett, - őt ötödikes korában fedeztem föl. Nagyon tehetséges Babits Ágnes, aki munkaközösség-vezető rajzpedagógus. Linka Péter nagyon kedves intarziákat készít. Papp Ilona bőrdíszműves, iparművészeti főiskolát végzett, Molnár György kiváló kőfaragó lett. Sajnálom, hogy nem tudtam előbb kezdeni a tanítást, és többet nyújtani, de így is azt érzem, hogy szakköri munkám nem múlt el nyomtalanul.- Ön elégedett embernek gondolja magát?- Úgy érzem, megtaláltam, amit akartam. Ha egészségem is lesz, akkor az öregségem nem lesz sötét. Egyébként mindenhol a világosságot imádom. Ha az ember sokáig csinálhatja, amit szeret, az szerencsés dolog. tf Hiányzik egy igazi nagy befogadóképességű szálloda Dunaföldváron - halljuk gyakran, e nélkül lényegesen kevesebb esélye van a városnak arra, hogy közlekedési csomópont mellett turisztikai központtá váljék, és rákényszerítse az átutazókat, hogy itt költsék el pénzüket. Tervekről régóta hallani, eddig azonban még nem nyitotta meg kapuit egy sem a vendégek előtt. Jurik István, aki lakása mellett jelenleg egy ötszobás panziót épít, üzlettársával egy frekventált helyen, a 6-os számú főútvonal és az Előszál- lási út határolta területen tervezett szállodát építeni. Az önkormányzattól bíztatást kapott, s a bizakodásra annál is inkább oka volt, mivel a város - igaz, évekkel ezelőtt jóvá hagyott - rendezési tervében az szerepel: azon a területen egyszer szálloda lesz. A legutóbbi testületi ülésen a város képviselői azonban nem járultak hozzá, hogy a vállalkozó e célra megvásárolja a területet. Mint kiderült, az ellene szavazók más-más okokból nem értettek egyet a rendezési tervben megszabottakkal. Kiss János polgármester elképzelése szerint az lenne a jó, ha ezt a részt zöldterületnek hagynák meg. Csesznek János alpolgármester úgy gondolja: mivel ott jelenleg teniszpálya van, a szomszédban pedig a futball- pálya, a területet sportcélokra kellene fenntartani. Bár a betonpálya jelenleg meglehetősen elhanyagolt állapotban van, s ezért a város, mint tulajdonos, és a sportegyesület, mint kezelő is felelős, lehet, hogy egyszer a sportélet felvi- rágzik a városban, és szükség lesz a területre. Szintén nemmel szavazott Vörös László, a pénzügyi bizottság tagja, akinek a vállalkozó által ajánlott vételárral is gondjai voltak, és egy átfogó koncepciót hiányol, amelynek alapján a város a területeladásokat kezelné. Hogy mit látnak majd a fő- útról az autósok a mostani lepusztult, gazos ugar helyén, később, a rendezési terv módosításánál dől el. Mivel Jurik István személyével kapcsolatban kifogások nem merültek fel, ezek után elképzelhetetlennek tűnik, hogy szállodát, motelt, hotelt, panziót, vagy akár bungalót. A füredi móló, ahogy Oszoli Piroska látja S' Atkukkantó-fcTüz Soltvadkerten Vasárnap mintegy ötszáz köbméter bálázott rongy gyulladt ki Soltvadkerten, egy fóliasátorban. A tüzet az elektromos vezeték leszakadása okozta, a lángokat csak több órás küzdelem árán sikerült megfékezni. Személyi sérülés nem történt, a kár értéke meghaladja a fél millió forintot. Cipőgyár: csőd után kft. Negyvenöt cégnek 106 millió forinttal tartozik a dunaújvárosi Junior Cipőgyár. A csődegyeztető tárgyalások sikertelenül végződtek, így megkezdődött a felszámolás. A vállalati tanács 170 munkahely megszüntetéséről döntött, a dolgozók azonban a továbbiakban vállalkozásban folytatják a cipőgyártást.
