Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-20 / 167. szám

4 KÉPÚJSÁG TAMASI ES KORNYÉKÉ 1993. július 20., kedd Szab ály talanko dók Alkotások épülésre A városházán hallottuk Jó hír a környéken lakók­nak, miszerint az önkormány­zat és a két helyi termelőszö­vetkezet megegyezett az állat­egészségügyi telep felújításá­ban. Az 1,8 millió forintos költségek kétharmad részét a szövetkezetek vállalják, ennek fejében térítésmentesen vehe­tik igénybe a létesítményt, amellyel remélhetően a meleg napokon zavarólag ható szaghatás is megszűnik. Ugyancsak pont kerülhet a közel egy éve folyó tárgyalá­sok végére, amely az önkor­mányzat és az áfész közötti rendezetlen ingatlanok ügyé­ben folyik. A kompromisszu­mokon alapuló elvi megegye­zés megtörtént, a készülő szerződésre a képviselő-testü­let döntése tesz pontot. Sok a szabálytalan közterü­lethasználat, elsősorban a la­kóövezetekben - erre a megál­lapításra jutottak az illetéke­sek egy bejárás során. A sza­bálytalanság elsősorban a tar­tósan és indokolatlanul - és persze engedély nélkül - a közterületeken tárolt tüzelő-, valamint építőanyagkészle­tekben „testesül" meg, de van aki autóbontónak, vagy éppen roncstelepnek használja a vá­ros tulajdonát. A közterület- felügyelők módszeresen fel­derítik ezeket az eseteket, ahol először figyelmeztetést és ha­táridőt adnak, majd szabály­sértési eljárást kezdeményez­nek a szabálytalankodókal szemben. Ugyanígy járnak el a környezetük rendbentartására jogszabályban kötelezett mu­lasztókkal is. Elkészült az adóigazgatás­ban dolgozók érdekeltségi rendszerét szabályozó rende­let tervezete. A koncepciót a pénzügyi ellenőrző bizottság még júniusban jóváhagyta, a tételes szabályokat a közeljö­vőben tárgyalják, majd az ügyrendi bizottság vélemé­nyével kiegészülve az augusz­tusi testületi ülésen foglalko­zik vele a képviselő-testület. Ha Simontomya felől érke­zünk Ozorára, akkor először a piactéren magasodó, hangula­tos, pihenőpadokkal ellátott hirdetőtábla ötlik szemünkbe, azután a központban lévő mí­ves padok, majd a községháza díszkapuja - Cs. Kiss Ernő fa­faragó népi iparművész álma- , nem messze tőle pedig Nagy Sándor szobrászművész felfelé röppenő pávája gyö­nyörködtet szemet, szívet, lel­ket. A fafaragók második tá­bora után ismét gazdagabb lett Ozora, s reméljük, az alko­tások által az emberek is. Gottvald Károly képriportja. Az idősek fesztiváljáról A Nyugdíjasok és Idősek „Életet az Évek­nek" Országos Szövetsége rendezésében zaj­lott Budapesten és vidéken - Mezőtúron, Me­zőkövesden, Túrán, mind-mind néphagyo­mányban gazdag település - az idősek harma­dik nemzetközi fesztiválja, ami néhány napra feledtette a gondokat. A tizenkét országból ér­kezett vendégek magukkal hozták népvisele­tüket és életükből egy-egy jellegzetes jelenetet, amit aztán a gálán mutattak be nekünk. A programot a Kongresszusi Központban rende­zett kamarakiállítás gazdagította, ahol öregek munkáit láthattuk. A szebbnél szebb kézimun­kák, fafaragások, naív- és templomfestő alko­tásin kívül a régi szalmafonás és csipkeverés is jelen volt. Nagy élményt adott a szövetség által meg­hirdetett gyermekrajz pályázat eredményének bemutatása és a díjkiosztó, amire a gála szüne­tében került sor. Nagyszékely is részt vett a pá­lyázaton. Két alkalommal szombaton délelőtt foglalkoztam a gyerekekkel a kultúrházban - esetenként 14-16 vett részt -, s az elkészült raj­zokból Miklós Eszter tolnanémedi és Illés De­zső nagyszékelyi iskolaigazgatóval válogattuk ki azt a tizenkilenc rajzot, amit bevittem a szö­vetségbe. Munkáinkkal nem kerültünk a har­minc díjazott közé, de azért nem volt hiábavaló a foglalkozás. Az a tapasztalatom, hogy azok a gyerekek indulnak eséllyel ilyen pályázaton, akik rajzszakkörön próbálják elsajátítani a raj­zolás és a festés kezdő lépéseit, tudományát. Persze a szakkörvezetőtől függ az egyéniségek kibontakoztatása, a technika megtanítása. Az említett kiállításon meg lehetett ismerni az azonos szakkörben dolgozó négy gyermek munkáját, mert inkább a vezető egyénisége dominált, s nem a vezetetté. Szerintem az utóbbi fontos és arra kellene törekedni, hogy egyéniségek szülessenek. Sajnos, kevés lehető­séget látok arra - nagyon sok rossz tapasztala­tom van -, hogy a rajzórákon valami komo­lyabb vizuális nevelést kapjanak a gyerekek. Mindenesetre a sok próbálkozás talán ered­ményt hoz, ezért mi minden lehetőséget meg­ragadunk és résztveszünk a pályázatokon. Visszatérve a fesztiválra, elmondom, a nagyszékelyi klubból hatan vettünk részt a gá­lán és jó emlékkel őrizzük meg az ott látotta­kat, hallottakat. Idősek vagyunk, de azért re­méljük, hogy a következő fesztiválon is jelen lehetünk. Lehelné Rozsos Janka J avítgatnak Vallomások ecsettel Az anyagiak szűkös volta miatt semmilyen beruházás, sem lesz az idén Tolnanéme- diben - tudjuk meg Juhász Ot- tóné jegyzőtől -, csupán egy-két ldsebb munkát végez­nek el. Most javítják a szak­emberek - közhasznú munká­sok - a pedagógus szolgálati lakást, aztán jön az óvoda te­tőszerkezete, majd a napközi konyhája következik, mivel a fala megroggyant. Tervezik még egy kisebb „darab" út építését saját kivitelben és a jövő megvalósítandó célja a szentpéteri részen a vezetékes ivóvízellátás. Erre céltámoga­tást kértek, a beruházást majd közösen oldják meg a simon- tornyai önkormányzattal. Jó hír még a településen - de ez hiányt is jelent -, hogy százhuszonegyen igényeltek Kulcsszavak Jónéhányan vagyunk a ta­mási Béke bisztróban és jóí­zűen falatozunk Horgos Ist­ván mesterszakács főztjéből. Csendben tesszük, s ezért is furcsa a hangosabb szó az egyik asztalnál, ahol öt belga kamionsofőr már elfelejtette az ebédet és éppen a folyé­kony árpalénél tart. Szólítják is a főnököt, mondván: öt sör. Horgos úr veszi a rendelést, s amikor elmegy az asztaltól, a középkorú belga így szól jóval fiatalabb társaihoz: — Öt sör . . . Kávé . . . Sze-ret-kez-ni. Sze-ret-kez-ni. A fiúk értőn bólintanak. Felnéz erre kollégám a tá­nyérból, s mosolyogva meg­jegyzi: — Hallod, gyakorolják a kulcsszavakat. Nevetünk. telefont, s fizették be határ­időre a harmincötezer forin­tot, amiből nyolcezer a bekö­tési költség, huszonhétezer a fejlesztés, aminek tizenöt szá­zalékát visszakapja mindenki. Már a jánlgatnak készülékeket, vonalat, a MATÁV is jelentke­zett, nyilatkozzon az önkor­mányzat, hogy őket megbízta a lakosság - a korábban tele­font ígérő Dunatell is hallatott magáról a tagság megerősí­tése céljából -, volt aki kábel- fektetéshez toborzott dolgo­zókat, de még Tolnanémedi- ben sem tapasztalják azt, hogy megkezdődött volna a munka. Azért reménykednek, hogy a régi magyar szokással ellentétben most nem lesz csúszás, határidő-módosítás és időben megszólalhatnak a telefonok. Két hír, egy község Befejeződött Simontomyán a szilárd burkolatú utak épí­tése, amire az idén hatmilliót fordított az önkormányzat. A község vezetői most újra ad­nak be pályázatot azért, hogy elkészíttethessék a művelő­dési háztól az Igarhoz közel eső faluvégig a járdát és a ke­rékpárutat. Az öregfiúk futballcsapata viszonozta a wemesgrüni ha­sonló korú sportemberek ta­valyi látogatását - a települést söréről ismerjük - és három napig Németország keleti tar­tományában vendégeskedett. A simontomyaiak „visszaél­tek" a vendégjoggal, ugyanis barátságos mérkőzésen alapo­san elpáholták a házigazdák focicsapatát. „Szeretettel meghívom - mint volt tanáromat is - a ké­peimből nyíló kiállításra! Számomra egy hihetetlen szép esemény . . . Tisztelettel: Csirkéné Mayer Katalin" - szól a meghívón álló néhány sor, s nekem egy kedves, tisz­telettudó, hosszúhajú, csoda­szépen éneklő egykori tanít­ványom jut eszembe. Az, aki­ről az évek múlásával csak ennyi maradt meg bennen. Az, akinek most kiállítása van a tamási művelődési köz­pontban. De ki is az a Csir­kéné Mayer Katalin? Megtud­hatjuk, ha elolvassuk az alábbi vallomást. „Az ország közepén, Pusz- tavacson megszülettem Pál, Mariann, László testvéreim mellé. Nem sokáig éltünk itt, nagy reményekkel Pécsre köl­töztünk. Szép éveket töltöt­tünk ott is, de édesapámat ha­zahívta a szülőfaluja, Tamási. Én nagyon boldog voltam, mert szerettem a környékbeli erdőt, állatokat . . . Iskoláimat Tamásiban vé­geztem el. Úgy éreztem, iroda­lom-, rajz-, mozgás-, ének-, gyermekszeretetemet az óvo­dában hasznosíthatom. Kecs­keméten végeztem el az óvó­nőképző főiskolát. Rajztaná­rom Báró Laci bácsi volt, aki­től bábozást, bábkészítést is tanultam s kitűnőre vizsgáz­tam. Szeretettel gondolok csoportvezetőmre, dr. Csertői Arankára. A Keszthelyen ren­dezett főiskolai és egyetemi Helikonon arany oklevelet nyertem két akvarellemre, s ott kaptam bíztatást, hogy folytassam a festést. A főis­kola elvégzése után Tamási­ban nem tudtam elhelyez­kedni . . . Nagyszékelybe mentem, ahol a gyönyörű táj tetszett meg. Férjemet is ott ismertem meg, akit a kör­nyékbeli csodálatos erdő von­zott oda mint erdészt. Meg­született első kisfúnk, Ferike és hamarsan Tamáska is meg­érkezett. Ekkor már Nagykó- nyiban találtunk otthonra, s je­lenleg is ott vagyok óvónő. Most Páriban élünk, jól érzez- zük magunkat természetkö­zeiben, s szeretem megörökí­teni, ami szamomra szép." Kedves Olvasóm! Ajánlom szíves figyelmébe Csirkéné Mayer Katalin képeit, ecsettel írt vallomásait. Lovasprogram Korábban már írtuk, hogy augusztus 20-án pénteken, illetve 21-én, szombaton folytatódik egy, a környéken igen népszerű hagyomány. Ek­kor tartják a XXXIV. nem­zetközi meghívásos lovas- versenyt és a kettesfo- gat-hajtó versenyt a Kop- pány-parti városban. A rendezőktől kapott infor­máció szerint a tamási program augusztus 20-án délelőtt 9 órakor kettesfo- gat-hajtó versennyel, aka­dályhajtással kezdődik, azt követi délután 13 óra 30-kor a csapatok bevonu­lása és az ünnepélyes megnyitó, majd 14 óra 30-kor az első, kétszaka­szos verseny szám 110 és 120 cm-en. A második nemzetközi megnyitóver­senyt 17 órától rendezik, amikor szabadon válasz­tott vonalvezetéssel, 120 cm-es pályán mérik össze erejüket a lovasok. Augusztus 21-én 9 óra­kor a kettesfogat-hajtók akadályhajtása nyújt él­ményt és izgalmat a ló­sport szerelmeseinek, dél­után pedig a lovasverse­nyek. A szimultán verseny 120 cm-en 13 óra 30-kor kezdődik, amit 15 órától a fokozatos nehézségű ver­seny követ 100-130 cm magasságon, majd a Ta­mási Nagydíj, a Dávid Gyula Emlékverseny zárja a sort. A verseny ünnepé­lyes zárása 18 óra 30-kor lesz. Elmondjuk még, hogy a szünetben bemutatószá­mokon szórakozhat a kö­zönség, s gondoskodnak a rendezők ételről, italról is.

Next

/
Thumbnails
Contents