Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-17 / 165. szám

12 «ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. július 17., szombat G Kis eneráció Ifjúsági oldal «•“ Törd a fejed! Mint tapasztalhattátok, a Duna Menti Folklórfesztivál idején szünetelt a Kis Generá­ció megjelenése, ezért most nem két hét, hanem négy hét után jelentkezünk újra. Négy héttel ezelőtti felvételünkön egy eltorzult körvonalú üve­get kellett volna felismerni. Sajnos, a rejtvényre értékel­hető megfejtés nem érkezett. Aki kitalálja, mit ábrázol fenti képünk, két hét múlva meg­tudhatja, jól tippelt-e. Mivel most elmarad a nyeremény, legközelebb a helyes megfej­tést beküldők közül ketten is nyereményben részesülnek. Olvasd el Te is! Bár nyári szünet van, remé­lem azért most is olvastok! Na jó, elhiszem, hogy sokkal szí­vesebben mentek kirándulni. Először egy olyan könyvet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, amely leginkább a fi­úknak szól. Címe: Nagy felfe­dezések atlasza. Benne megta­lálhatjátok Kolumbusz Kris­tóf, a nagy hajós útleírásait. Vajon milyen műszerekkel tá­jékozódott Kolumbusz? Ha kíváncsiak vagytok rá, ezt is megtudhatjátok, ráadásul minden felfedező útját színes térképek teszik még érdeke­sebbé. Akiket érdekelnek a nagy földrajzi felfedezések, biztosan szívesen olvassák. Most térjünk lazább témára. Valószínű, sokan tartotok ott­hon háziállatokat. A kutyák elég sok gondozást igényel­nek, de ezt meghálálják hűsé­gükkel. Nos, a Kedvencek soro­zatból a Kutyák című nagy segítségetekre lehet kedvence­itek gondozása során. Jó olva­sást, kellemes vakációt! Vincze Zita (A Szemfüles nyomán.) Szóval nyaraltunk, nyaral- gattunk ugyebár, összeszorí­tott foggal, elszántan. Már las­san hozzászoktunk az átlag napi 10 kilométeres gyalogtú­rákhoz, a tábori konyhához, Elek úrhoz és rettenetes ebé­hez. Franki kutya egyébként igen rafinált dög volt. Mindig pontosan kiszagolta, kinek a tányérján van a legjobb falat, az illetőt becserkészte, orvul a bokájába mart, s mikor a sze­rencsétlen ordítva rohangált az udvaron körbe-körbe, ki- zabálta a finomságokat a tá­nyérjából. Velem csak egyszer tudta megcsinálni ezt a trük­köt. Másnap ebédkor ügy nyüzsögtem, hogy a paprikás krumplimba a leghosszabb szál virsli jusson. Az illatozó étellel Franki közelében tele­pedtem le, egy fatönkre. Már láttam a borzalmas eb szemé­ben felcsillanó mohó sunyisá­got. Nemtörődöm módon ka- vargattam az ételt, s ekkor a dög támadásba lendült. A megszokott módon belemart a bokámba. A következő pilla­natban vonyítva rohant ki a te­lekről, s estig nem is láttuk. Et­től kezdve engem nagy ívben került el, s már akkor is viny- nyogott, ha meglátott. Pedig semmi különöset nem csinál­tam, csak a zoknimat áztattam egy éjszakán keresztül hypó- ból, cseresznyepaprikából és Önéletrajz XXIII. Heti cáfolat Nem igaz, hogy minden magyar utas, Magyar Utas - közölte a MÁV. borsból készített keverékben. Úgy látszik, ezeket nem iga­zán szerette Frankica. A családunk által „rémes­nek" keresztelt nyaralás már rohamosan közeledett a vég­kifejlethez, talpunkról elmúl­tak a vízhólyagok, hogy bőr- keményedéseknek adhassák át a helyüket, lebarnultunk, megedződtünk, nagypapinak elmúlt az isiásza, nagymami­nak a „reomája", apunak a de­rékfájása, anyunak a fejfájása, nekem meg kiesett két fogam. Ha ezt vesszük, a nyár igazán eredményesnek volt mond­ható. Elek úr remekül elvolt a fürdőkádban, s szorgalmasan szedegette a hullott gyümöl­csöket jártában-keltében, mert mint mondta, hamarosan el­kezdődik a zugpálinka főző szezon, s nem akar kimaradni a hazai szesztermelésből. A gyümölcsöket egy jókora hor­dóban érlelte, a hordóbéli trutymó szagától egészen megőrült a környék mintegy milliárdnyi rovara, a szúnyo­gok viszont messze elkerülték kies hajlékunkat. Hiába, mint ahogy a bölcs mondja: minden rosszban van valami jó is. Szóval már csak két nap volt hátra, amikor egyik délután a strandon heverészve apu ész­Vicces! A rendőr megállít egy gyorshajtót. Előveszi a jegy­zetfüzetét és ráförmed az au­tósra: mi a neve? Ali Hasszán Jassa El-Kerim - érkezik a vá­lasz. A rendőr elteszi a füzetét és így szól: egye fene, elmehet! Erkelből pályáztak Erkel és a magyar történe­lem címmel hirdetett pályáza­tot Budakeszi önkormány­zata, a budakeszi Erkel Ferenc művelődési ház és a Fővárosi Pedagógiai Intézet. A szekszárdi III. számú Ba­bits Mihály általános iskola hetedikeseiből három csapat verbuválódott, s Naszladi Ju­dit énektanámő segítségével kiválasztották azt a három Er- kel-operát, melynek elemzését elkészítették a pályázatra. Se­gítségükre volt ebben Papp Istvánné, az iskola jelenlegi igazgatója, aki a történelmet tanította a hetedikeseknek. A kiválasztott operák: a Bánk bán, a Hunyadi László és az István király. A pályaműveket elküldték, s hamarosan meg­érkezett a meghívó a szek­szárdi gyerekek részére, mely a budakeszi Erkel-napokra, s azon belül az ünnepélyes díj­kiosztásra, ahol a szekszár­diak közül Fejős Miklós és Si­mon Zsuzsanna pályázata ki­emelt dicséretben és könyvju­talomban részesült. A másik két csapat munkája sem volt hiábavaló: Farkas Anita, No­vikov Judit, Füzék Gábor, Csernik Tamás, Slezák Antal és Fenyvesi Csaba hanglemezt kapott. A szekszárdi iskola a második legtöbb pályázatot beküldő intézmény volt. Ná­luk csak egy budapesti gya­korló ének-zenei gimnázium­ból érkezett több versenymű. Ha harc, legyen harc! Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy Markos Lali azzal jött a terembe, hogy a 6. a. háborúzni hív bennünket. Ez mindenkinek tetszett, ki­véve a lányokat, mert azok az ilyenhez nem nagyon értenek és egyébként sem háborús al­katok. Az örömünk nem tar­tott sokáig, mert bejött Bálint tanár úr, és közölte, hogy jó-jó, háború lesz, de csetepaté nél­kül. Ezen elszomorodtunk, kivéve a lányokat, mert azok elkezdték, hogy így jó. Vitán­kat Bálint tanár úr zárta le, azt mondta: csönd legyen! Egyelőre azt sem tudjuk, hová menjünk táborba, pedig az idő rohan. Mi örülünk en­nek, mert végre vége az isko­lának. Aztán Tudós - az osz­tály esze - közölte, hogy akkor szavazzunk. Na, ez tetszett, csak mind a 28-an másra sza­vaztunk. Bálint tanár úr ezen begurult, azt mondta: csönd legyen, és megkezdődött a földrajz óra. Szomorúan mentünk haza­felé, mert semmi jó ötletünk nem volt. Nudli ugyan kö­zölte, hogy szerinte az At­lanti-óceán lenne a jó, de Döme morgott, mert tudva­levő, hogy nem tud úszni. Szegény, Mohácsi vész nevű őrsünk ezúttal szégyent val­lott. Mindenki befuccsolt, még Markos Lali, az őrsvezetőnk és Tudós is. A fuccs egészen a sarokig tartott, mert akkor ta­lálkoztunk a 6. a. rajvezetőjé­vel, aki azt mondta, hogy meg lett beszélve, hogy a két hato­dik az Aggteleki karsztra megy táborba. Ennyit a szava­zásról. Akik netán nem ismerősek e tájon, mint mi, és úgy elté­vednek, mint mi, azért el­mondom, hogy nevezett karszt Borsod-Abaúj-Zemplén megye csücskében van, közel a határhoz. A mi osztályunk Jósvafőtől nem messze tábo­rozott le. A 6. a.-sok úgy két kilométerrel arrébb. Táborunk igen festői. Ezt csak azért mondtam, mert velünk jött a Móni bátyja, a Rezső, és ő mondta, hogy festői. Ért hozzá biztos, mert ő is festő. Eddig csak szobafestő volt, de most vászon-festő is akar lenni, vagy mi, és most képezi át magát, itt akar gyakorolni. A táborunk úgy általában egy rendes táborhoz hasonlít, igaz, néhány sátor kicsit ferde. Zászlórudunk is van, csak azon volt a vita, hogy ki húzza fel a zászlót. A vége az lett, hogy Bálint tanár úr azt mondta: csönd! Erre Tudós azt javasolta, az őrs csináljon magának külön zászlót, meg rudat. így tettünk. Kétszer le­szakadt, egyszer a Nudli fe­jére. Ennyit a táborverésről. Vacsorához készülődtünk, amikor két követ állított be, az ellenséges fél részéről. Lali, az őrsvezetőnk fogadta őket. Mi már nagyon harciasak vol­tunk, kivéve a lányokat, akik azt mondták: mire jó ez? A két követ átadta a hadüzenetet. Arról már tudtunk, hogy harc lesz, csak azt sajnáltuk,hogy ez a hadüzenet-dolog nem nekünk jutott eszünkbe.. A hadüzenetre a Lali válaszolt, jól odamondogatott, Bálint ta­nár úr kivételesen nem mondta, hogy csönd, hanem bólogatott. Aztán valamiféle szabályokat vetettek papírra, de erre már nem emlékszem. Ennyit a vacsoráról. Éjszaka keveset aludtunk, mert mindenki terveket ková­csolt. Délelőtt haditanácsot tartottunk. Bálint tanár úr sze­rint a lányok maradjanak együtt, és az országút felől közelítsék meg az ellenséget. A fiúk őrse két irányból támad majd. Ez mindenkinek tet­szett, kivéve a lányokat, mert most a csuda tudja miért, a fiúk társaságát keresték, biz­tosan a háború miatt. Rezsőt elfogta az ihlet, meg akarta festeni Döme szendvicsét, így a támadás előtt meg kellett vámunk, amíg vázlatokat ké­szít a harapnivalóról. Ennyit az előkészületekről. Útnak indultunk, jól össze­horzsoltuk magunkat, kivéve Tudóst, aki hosszú nadrágot vett fel a háborúra. Egy patak mellett haladtunk, mikor a nó­tafánknak eszébe jutott a Pisztráng ötös, és danolni kezdett. Ekkor zajt hallottunk. Először azt hittük, csak Döme az, aki az immár halhatat­lanná vált szendvicset esze­gette, de nem. Lali felkiáltott: ellenség! Ez felesleges volt, mert mindannyian láttuk a srácot, aki jöttünkre fejvesztett rohanásba kezdett. Mi utána. Egy tisztásra értünk, ott ta­nyázott az ellenség. Meg több ezer vakondtúrás, amiben óri­ásiakat estünk. Ekkor tüzér­ségi támadás kezdődött, vizes homokgombócokkal, közben birkóztunk is. Repkedtek a homoklabdák, bár a mieink inkább homok záport okoz­tak, mert nem voltak rendesen meggyúrva. Kár, hogy Rezső nem volt itt, mert ez volt aztán a festői látvány. Főként mikor Döme megette végre a szend­vicsét, és beszállt a harcba. Óriási csetepaté kezdődött, s a végén azt vettük észre, hogy egymással verekszünk. Hurrá! Az ellenség megfuta­modott! Az első csatában te­hát győztünk! Mácsik revette, hogy kitették a vihar­jelzést. Felhőt ugyan még nem láttunk, de apu javasolta, hogy térjünk haza, mert mire felballagunk hajlékunkhoz, addigra a vihar is ideér. Kivé­telesen mindannyian igazat adtunk neki, s szedtük a csámpáinkat hazafelé. Mikor berohantunk a bódéba, már leestek az első esőcseppek. Hamarosan követték őket a többiek, mégpedig nagy számban, közben szorgalma­san dörgött-villámlott is. Elek úr és Franki kutya is benyo- makodott, s bár az a illategy­veleg, mely megjelenésüket kísérte, legfeljebb egy görény­nek tetszett volna, humanitá­rius okokból nem dobtuk ki őket. Az eső zuhogott, s egy­ezer csak észrevettük, hogy bokáig vízben állunk. A kéjlak teteje ugyanis mindenféle szi­getelést nélkülözött, s a kör­nyékén vízelvezetőnek színét sem láttuk. Az áldás tehát jött alul-felül, s egy idő után kény­telenek voltunk megfuta­modni. Apu futott elöl, mi utána, a menetet Elek úr és Franki zárta. Jobb híján csa­ládfőnk átrohant a kiserdőn, s ekkor megpillantottunk egy bájos kis palatetős, teraszos, kertes épületet. Gondolkodás nélkül arra vettük az irányt, s bár a ház lakatlannak tűnt, a kapu nyitva volt, beálltunk tehát a teraszra, s vártuk az égiháború végét. Ahogy ott ácsorgunk, észrevettem, hogy anyánk arca lassanként bíbor­színt ölt. Valamit súgott apámnak, amitől viszont csa­ládfőnk krétafehér lett. Jól mutattak egymás mellett, pi­ros-fehéren. Anyu tovább sugdosott, apa kényszeredet­ten bólogatott, majd a szakadó esővel nem törődve ismét át­vágott az erdőn. Hamarosan egy kulcscsomóval ért vissza, s ámulatunkra az egyik kul­csot a ház ajtajának zárjába il­lesztette, s az ajtó kinyílt. Be­tódultunk a szép kis előszo­bába. Ekkor már mindannyian sejtettük a szörnyű igazságot. Ez volt az a nyaraló, melyet apa kibérelt számunkra. Mint később megtudtam úgy derült ki, hogy anyám felfedezte az ajtóra tűzött levélkét, mely nekünk szólt, használati utasí­tás volt a nyaralóhoz, s jó szó­rakozást kívánt. Nem mer­tünk egymásra nézni. Az eső elállt, s ekkor Elek úr elkez­dett az ajtó felé somfordálni. Apa elébe állt, válogatott jel­zőkkel illette, s azzal vádolta, hogy tudatosan tévesztett meg minket az odújával. Okoska (Folytatjuk.) Angol TOP 10 1. Snow 2. 2 Unlimited 3. Ace Of Base 4. Haddaway 5. U 96 6. Shaggy 7. Dr. Alban 8. The Beloved 9. Ugly Kid Joe 10. 2 Unlimited Informer Tribal Dance Wheel Of Fortune What Is Love Love Sees No Colour Oh Carolina Sing Hallelujah Sweet Harmony Cats In The Cradle No Limit Nyaralási jótanácsok 1. A nyaralás helyszínét leg­jobb sorshúzással eldönteni, így aztán ha nem jön össze a dolog, legalább nem egymást hibáztatjátok! 2. Csomagolás előtt írd fel egy papírra, mit akarsz magaddal vinni. Aztán ennek vedd a felét, majd rakd be a bőröndbe a negyedét! Ha így teszel, minden re­mény megvan rá, hogy nem fog a karod a térdedig érni a cipekedéstől. 3. Ha vendéglőben étkezel, sose kérd a vendéglő nevét vi­selő ételt. Holtbiztos, hogy rántott-natúr-párizsi szeletet kapsz, krumplival és rizzsel. (Persze, ha ezek a kedvenceid, rendeld csak nyugodtan!) 4. Zsebpénzeddel ügy tudsz a legjobban spórolni, ha a fagy- laltos előtt a szalmonella-fer­tőzésre, a jégkrémes láttán a mandulagyulladásra, a cuk­rászda előtt pedig egy jó kövér ismerősödre gondolsz! Válogatott versezetek Elsuttogom neked... El nem csókolt csókok égnek ajkamon El nem ölelt ölelések élnek karjaimban, El nem mondott vallomások zaklatják lelkem, Megsebzett szívembe beköl­tözött egy apró jel, Vak szemem csak egy arcot lát mindenhol, Néma szám csak egy nevet suttog mindenkor, A csókok égnek, Az ölelések élnek, A vallomások zakatolnak, S én elsuttogom, Elsuttogom neked a szerelmet a sötétben. Lamoli Tímea Hazug remény Hazug remény, Kínzó vágy, Magányosság, Semmi más. Hazug remény, Hűtlen álom. Szeretet! Csak erre vágyom Hazug remény, Csalfa hit, Hogy szeressek, Oh, de kit? Hazug remény, Üresség. Elfogytak már A mesék. Hazug remény, Szerelem, Nem hiszek én Már ebben. Hazug remény, Ezer kín, Mit a lelkem Már nem bír. Hazug remény Minden már. Nyomasztó csend, Ami vár. Harmath Zsuzsa Négy vers Szivárvány nincsen, Nem is volt soha. Csak színes égbolt. Mért sírsz, kedvesem? Keringek sistergő homályban, Füstté vált árnyék zúgva vesz körül. Nyitott a város, éles fényben ázik Lesántult lelkem félve visz to­vább. Vadludak szállnak véres al- konyatban. Vadász áll lesben, fegyvere sö­tét. Ne várj a Holdtól megnyug­vást, barátom. Becsap a fénye, éles álmot ad. Becsukott szemmel fekszel, félve tőle, Lehúz a mélybe őrült gondo­lat.

Next

/
Thumbnails
Contents