Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-02 / 152. szám
ft 4 «ÚJSÁG BONYHÁDÉS KÖRNYÉKE 1993. július 2., péntek Csak pontosan! A lapunk június 25-i számának 2. oldalán „Heves vita Bonyhádon" címmel megjelent Bonyhádi képviselőtestületi ülésről adott tudósításban helyesbítésre szoruló adatok jelentek meg. A tudósítónk által megírt cikkre Bonyhád város jegyzője, Kovács Péter úr hívta fel a figyelmet. Az akkor közölt sorok a következő helyreigazítással helytállóak: „A képviselői mandátumról először dr. Alföldi István mondott le, majd őt követte Sándor Alajos képviselő. Dr. Alföldi István a gazdasági bizottságnak nem volt tagja, így a bizottságba Sándor Alajos helyett választottak új tagot a képviselők. Sándor Alajost Szekerczés Szilárd váltotta fel a képviselő testület soraiban, aki SZDSZ listáról került a városatyák közé. A temető gondnoki állás körüli vitában felmerült kérdésekre Sebestyén Lajos, a hivatal műszaki osztályának vezetője adott választ." - helyesbített Kovács Péter jegyző. A jegyző úr szükségesnek tartotta megjegyezni azt is, hogy a temető gondnok kinevezése nem a képviselő testület feladata, őt a BONYCOM Kft. igazgatója nevezi ki. Tudósítónk sem állította ennek ellenkezőjét, mindenesetre most közzétettük a jegyző úr megállapítását. Levelében Kovács Péter azt írja, hogy noha a testület értékelte az önkormányzat nemzetközi kapcsolatait, a tudósítás ezt nem említette. Nos említette, mondhatni, megemlítette, de annak részletezésére e rövid anyagban terjedelmi okok miatt nem volt mód. Lapunk egyébként folyamatosan figyelemmel kíséri az önkormányzat nemzetközi kapcsolatait, és a jövőben sem lesz ez másként. (Hadd emlékeztessünk itt a bonyhádi oldal rovatára, melyben rendszeresen olvashatnak tallózót a Wernauer Anze- igerből.) Mindenesetre köszönjük a jegyző úr észrevételeit, ugyanis mi, amikor tudomásunkra jut, hogy tévedünk, igyekszünk hibáinkat kijavítani. A tanítványai is nagypapák már A legfontosabb a lelki béke Interjú a gyémántdiplomás Fetzer Ferenccel l)ÍSZi>Kl£YKL FETZER FERENC okleveles nek. Hatvan évvel ezelőtt, 1933. június 20-án kapta meg tanítói diplomáját Fetzer Ferenc, akinek az évforduló alkalmából gyémántdiplomát adtak át nemrégiben Kakasdon, ahol majd négy évtizedig dolgozott. A Bonyhádon élő - immár húsz éve nyugdíjas - pedagógust otthonában kerestük fel. — Nagyon jól esett a megemlékezés - kezdi Fetzer Ferenc - , némi derültséget keltett, amikor azt mondtam: Kedves Tanítványaim: Nagymamák és Nagypapák! De hát ez már csak így van, bizony az első tanítványaim már hetven felé járnak. — Bonyhádon születtem - beszél aztán az ünnepelt a múltról -, és az itteni gimnáziumba jártam. Ezután kerültem a Pécsi Püspöki Elemi Népiskolai Tanítóképző Intézetébe, ahol öt évig tanultam. Tulajdonképpen három diplomát kaptunk: egy magyar tanítói, egy német tanítói és egy kántori oklevelet. Érdemes volt mindhárom vizsgát letenni, mert akkoriban még ennél is nagyobb volt a pedagógusok körében a munka- nélküliség. — Hogy lehetett akkoriban álláshoz jutni? — Ugyanúgy meghirdették az állásokat, mint ma, csak nagyobb volt a verseny. Én legelőször a Baranya megyei Szűrben dolgoztam. Hét pályázó közül vettek fel. A jelölteknek többször is el kellett menniük, és vasárnaponként a templomban énekelve vizsgáztak a falu lakói előtt. Aztán az iskolaszék titkos szavazással hozta meg a döntést. A választás után, amikor a Szebényi vasútállomáson leszálltam a vonatról, egy kocsis fogadott, aki bevitt a faluba. Mellé akartam ülni, de hátraparancsolt: a falu egyetlen „vasaltnadrágosának" nem illik a kocsis mellett ülni. A faluban pedig nagy csinnadrattával: fúvószenekarral, leventeszakasszal fogadtak. — Akkoriban egy kántortanító egy ilyen kis faluban sok mindent intézett. — Igen, főként, hogy német nyelvű település volt, kellett segítenem a hivatalos ügyek intézésében, kérvények megfogalmazásában. Mire megszokhattam volna a munkát, elvittek katonának, aztán mikor leszereltem, Kakasdon megüresedett egy állás, azt már tíz pályázó közül nyertem el hasonló módon, mint Szűrben. — Aztán itt is maradt 38 Szerettem Kakasdon tanítani A legnehezebb az egyenruhás időszak volt éven át, egészen a nyugdíjazásáig ... — Igen. Négyen dolgoztunk az iskolában, nekem nyolcvanhat tanítványom volt. Kakasdon ismerkedtem meg a feleségemmel, aki osztálytanító volt. Rajtunk nem fogott a „török átok" mert igen jó szomszédok lettünk, és mind a mai napig boldog házasságban élünk. — Amikor Ön kezdte a pályát, a tanítók köztiszteletben álló személyiségek voltak. — Igen, de azért ennek meg is kellett felelni. Én, aki kántor is voltam, sokat kellett dolgoznom, korán reggel már a templomban voltam, aztán onnan az iskolába, de nagyon szerettem. Nem a pénz miatt, mert akkor sem voltunk tűlfi- zetve. Azt szoktam mondani, a „Bor, búza és a békesség" volt a miénk. A bort és a búzát járandóságként kaptuk, a békességet magunknak kellett megszereznünk... — Mi volt a nehéz ez alatt a hosszú életpálya alatt? — A legnehezebb az a nyolc év volt, amíg egyenruhát kellett hordanom. Egyszer a fogságban megkérdezték, ki tud zongorázni. Persze jelentkeztem, aztán mikor leültem egy zongora mellé és elkezdtem játszani, rá kellett döbbennem, hogy a kemény fizikai munkától eldurvultak az ujjaim, nem tudok játszani. Akkor bizony sírva fakadtam, talán ez volt a legnehezebb pillanat az életemben. Mire hazajöttem a háborúból, én lettem az új ember a faluban. Merthogy közben megtörtént a lakosságcsere. A németeket kitelepítették, helyükre kerültek a székelyek. — Nehéz volt visszajönni? — A feleségem itthon volt a gyerekekkel, no meg a székely férfiak is ugyanazt a káposztalevest ették, mint én. — A háború után szétválasztották az egyházat és az iskolát... — Igen. A székelyek hoztak egy kiváló kántort, akivel nagyon jó viszonyban voltanító Pécsi Püspöki Elemi Népiskola Tanítóképző Intézet 1933. ^ .. jún w 20 n ap,ián ,V. HATVAN EVE utnm oklevele alapján közmegbecsülésre méltóan idjesftettc hímátit, elismerést}} ezt a M; A diploma és az emlékérem tunk, sőt vagyunk a mai napig is. Akkor ültem az orgonához, amikor akartam. Sőt, a legvadabb Rákosi időkben is szinte minden vasárnap ott lehettem, és a kismisén én voltam a kántor. Kakasdon senkinek nem jutott eszébe, hogy ezért engem feljelentsen, pedig mindenki tudta, hogy nekem, mint az iskola tanítójának ez tilos. — Ezért szeretett Kakasdon dolgozni? — Ezért is. De hosszú lenne a sora, amíg elmondanám, hogy még miért. Nem könnyű egy ilyen kis iskolában, hiszen nehéz volt odacsábítani a jó pedagógusokat. Ezért az iskolánkból egy „kis tanítóképzőt" kellett csinálnunk. Mert év elején mindig ott tartottunk, hogy hiányzott vagy három pedagógus. Akkor jöttek az érettségizettek, képesítés nélkül, akik nagyon kedvesek voltak, de be kellett őket tani-. tani, közben pedig elvégezték a főiskolát. — Ön már húsz éve nyugdíjban van. Korát meghazud- tolóan friss. Mivel tölti a napjait? — Szerencsére mindent meg tudok csinálni a ház körül. Még főzök is. Csak hát ahogy halad előre az idő, egyre inkább úgy érzem: a birtokom egyre nagyobb lesz. — Mitől lesz valaki ilyen energikus nyolcvanegy éves korában? — Azt gondolom, a legfontosabb a lelki béke, ha ez megvan, akkor az ember teste is egészséges. A lelki békét pedig - bármilyen mézes-má- zasan is hangzik - szeretettel lehet megszerezni. Hangyái János Fotó: Ötös Réka Vásár Országos állat -és kirakodó- vásár lesz július 4-én, vasárnap Bonyhádon. Nem lógatják a lábukat Csúcsforgalom N agy mány okon Van tennivaló bőven a Nagymányoki Német Nemzetiségi Népi Együttes házatáján - tudtuk meg Baloghné Wus- ching Ágotától, az együttes vezetőjétől. Hogy csak szemezgessünk az együttes idei programjából: mindössze két nemzetiségi együttes szerepelt az idei táncantológián: egy szerb és egy német, ez utóbbi a nagymányoki volt. A táncháztalálkozón is ők szervezték a nemzetiségi táncházat. A legutóbbi fellépések közül említést érdemel a június közepén megrendezett Páneurópai Nemzetközi Találkozó, valamint a Budapesti Búcsú, ahol a hazai németséget képviselték. A jólsikerült produkció jutalma az volt, hogy a gálán is felléphettek. Mindemellett nem esik le az aranygyűrű a csoport tagjainak ujjáról, akkor sem, ha takarítani kell. A napokban tették rendbe a Falumúzeumot, melynek kiállítási tárgyait is az együttes gyűjtötte össze három éve. A felfrissített anyag várja a Duna Menti Folklórfesztivál vendégeit. A fő attrakció azonban a német lakodalmas lesz - erről holnapi számunkban szólunk részletesen -, ám a fesztivál után sem áll meg az élet, újabb szereplések várnak a táncos lábú má- nyokiakra. Még júliusban fellépnek Zombán az elszármazottak találkozóján, majd Pécsett a Sportcsarnokban egy háromnapos harmonikafesztiválon, ahol nemcsak táncolnak és énekelnek, hanem szólózni is fog az együttes harmonikása Schadt Márton, akit azért is becsülnek a hagyományőrzők, mert az utánpótlásról is gondoskodik. Szerepel még a nyári programban egy három napos ba- latonboglári borfesztivál. Még nem tudják, hol szerepelnek augusztus 20-án, egy biztos, hogy nem lógatják a lábukat, talán - több év után - most odahaza? Mindenesetre a nyár végeztével megünneplik tizenöt éves fennállásukat...-hájjáték és dohány Bújkáló betörők Szerdára virradóra ismeretlen tettesek felfeszíteték a len- gyeli ÁFÉSZ italboltjának ablakát és behatoltak az épületbe. A kocsmában feltörték a játékautomatákat és kivették az ott található készpénzt. Ezen kívül dohányárut vittek magukkal, összesen húszezer forint értékben. A bonyhádi F. J. nem szimpatizált a azonban játékautomatákkal. Szerdán az Inter- joker Kft. játékteremben játszott, és mert - véleménye szerint - az egyik automata nem adott a pontszámnak megfelelő szabad játékot, három gépnek beverte az üvegét, összesen mintegy tízezer forintos kárt okozva. Csütörtökre virradóra betörtek a Delta Trade Kft. bonyhádi piactéri diszkont boltjába. Az elkövetőket - Cs. G., K. Cs., K. J. - a rendőrjárőr tetten érte, még mielőtt távozhattak volna a helyszínről. Volt, akit a raktárból, a dobozok mögül kellett előhúzni. A három férfit őrizetbe vették. Az „urak" visszatérő betörők, több ügyük bírói szakban van. Bízzunk a szerencsében A mozi idén nem lesz szabad(téri) Még ha kap is a bonyhádi művelődési központ abból a támogatásból, amelyet a Szerencsejáték Alaptól remél egy pályázat útján, akkor sem működhet az idén a szabadtéri mozi - tudtuk meg Martin János igazgatótól. A művelődési központ - a város többi intézményéhez hasonlóan - szűkített költség- vetéssel indult az évnek, így az önkormányzattól nem remélhet plusz támogatást. A mozigépek elhasználódtak, az újak beszerzésére és a környék rendbetételére mintegy egymillió forintra volna szükség. Úgy tűnik, az áldatlan állapotokon - képeink - már csak a Szerencsejáték Alap) segíthet, s ha igen, legfeljebb jövőre. Fotó: Degré Gábor > l
